Hogy jöjjek rá, h. milyen hivatást, foglalkozást szánt Isten nekem?

lelektanitipusok.net/tesztek

A lelked Istentől van, úgyhogy szerintem egy ilyen is megteszi, meg amúgy elég sok egyezés van benne.

Hát ne úgy, hogy a GYK oldalon érdeklődsz, mert az itt kivetett hálód mindenféle fajta halat összefog és neked kell szétválogatnod. Az elsővel értek egyet, de ez nem ilyen egyszerű. Némelyek viszonylag hamar át tudják venni Isten vezetését, míg másoknak hosszabb időt vesz igénybe, míg eljutnak odáig, mivel nincsenek az emberek ugyanolyan szellemi-lelki szinten. Nem ugyanonnan indulunk, így nem lehetne azonos az életpályánk akkor sem, ha mindenkinek ugyanaz lenne a hivatása, de még az is különböző. Szükség van bizonyos érettségre, amit sehogy nem tudsz siettetni, de hátráltatni igen. Szükség van, a naponkénti Biblia-olvasásra, az elmélkedésre, imádkozásra. Ha ezeket teszed, akkor közeledsz ahhoz, amit szeretnél, de a kijelentést, amire szükséged van, minden esetben Isten adja, úgyhogy várni is kell Rá.

Úgy gondolom, hogy amennyiben pályaválasztás előtt állsz, de nem tudod, merre akar Isten terelgetni, akkor indulj ki abból, hogy mihez van tehetséged, mit szeretnél csinálni és mi ebből elérhető. Ha végiggondolod, nem lehet nagyon mellényúlni, mivel később is sok alkalmad lehet majd a pályamódosításra. Más a helyzet az egyházi szolgálattal, azzal nem szabad a JPÉ logikáját követni, hanem egészen odáig kell menni, amíg meg nem kapod a kijelentést. Ha azonban ugyanezt tennéd a pályaválasztással kapcsolatban is, akkor esetleg évek is rámennének, mire olyan állapotba kerülsz, hogy dönthess, annyi időd pedig nincs, és nem is Isten akarata, hiszen a Róma 12,3-ban ki is mondja a Biblia, hogy az ember nem tud a saját pillanatnyilag birtokában levő hite fölé nőni, ezért mindig meg kell maradni a józanság szintjén, mivel Isten csak a hitet tudja megáldani, azt nem, amit csak az ember gondol annak. A hit túlterhelhető, ami ha derékba törik, évekre képes az embert visszavetni, némelyek nem is állnak többé helyre, mert feladják ilyenkor.

A hit forrása és alapanyaga minden esetben természetfeletti. Természetfeletti, ahogy az ember hitre jut, de az is természetfeletti, ahogy ez a hit növekszik. Pál apostol hasonlítja a keresztény életet építkezéshez. Igen ám, de ebben az építkezésben nem mi vagyunk az építőmesterek, hanem Isten. A hit természete talán könnyebben megérthető, ha egy növény fejlődéséhez hasonlítjuk. A hit tégláit nem az ember veszi ki az Írott Igéből és helyezi egymásra, míg fel nem épül, hanem Isten Szelleme jelenti ki az Élő Igét, mikor az ember hallja a prédikációt vagy olvassa a Bibliáját, és ugyancsak Isten Szelleme ülteti be az ember szívébe, a megfelelő helyre, ahogy a növény is belülről épül föl, nem pedig ő pakolgatja a növényi sejteket az akaratával.