Eszkatológia! Melyik értelmezés a helyes és miért?

Minden lényeges esemény a jelenben következik be.

Egyébként a múltban nem tudhatjuk, hogy pontosan mi történt. A jövőt pedig nem látjuk. De ha a jelenések könyve érdekel, kizártnak tartom, hogy minden része a múltban megtörtént volna.

Úgy sejtem a Jelenések Könyvére és annak értelmezéseire gondolsz. Ezzel kapcsolatban két megjegyzésem volna.

Az egyik az, hogy többféle futurista nézet van, és ezek kölcsönösen kizárják egymást. Nem ártana ezeket tehát részletezni.

Másik megjegyzésem pedig az, hogy a kettő mellett létezik még egy harmadik nézet is. E szerint a JK-ben leírtak szimbolikusan értendők, ugyanakkor örökérvényűek, tehát egyszerre igazak a múltban, a jelenben és a jövőben. Ez általában az ortodox egyház és a többi keleti egyház értelmezése.

Értem, szóval a Biblia konkrét írásaira gondolsz, nem az eszkatológiára úgy általában.

Az ószövetségi próféciák egy része az Ige megtestesülésére vonatkozott, ez tehát a mi szemszögünkből már preterizmus, de akkoriban, és még sok nemzedéken keresztül természetesen nem az volt.

Persze ezen próféciákat is tekinthetjük örökérvényűnek, és így van a jelenre és jövőre vonatkozó üzenetük is.

Az Ige ugyan megtestesült emberként a földön, de az még továbbra is feladatunk, hogy mibennünk is megtestesüljön, mi is Krisztus-hordozókká váljunk, vagy ahogy Pál mondta ne mi éljünk, hanem Ő éljen bennünk.

én ezt a fogalmat tanultam:

Az időnek a múltból a jövő felé tartó tendenciája; az Isten szándékának az Isteni cél, vagyis a szándék megvalósulása felé vezető útja.

23f

Sziasztok!

A válaszomat azzal kezdeném, hogy én csupán a magam véleményét írom le, tehát nem szeretném másoknak megmondani, hogy mi a helyes, és mi nem. Mindenki abban hisz, amiben akar.

Először is, nem csak a preterista és a futurista értelmezés létezik, ott van még az idealista és a folytatólagos-történeti is. Én a magam részéről a preterista értelmezés mellé teszem le a voksomat.

Hogy miért? Az elég hosszú beszélgetés lenne, ugyanis az eszkatológia igen nagy téma. Röviden tehát összefoglalva: a prófétai könyvek a közhiedelemmel ellentétben nem a címszereplő kezéből kerültek ki, hanem hosszú évszázadok folyamán nyerték el a végleges formájukat. Ismeretes például az Ésaiás könyve, amelyben megkülönböztetünk proto, deutero és trito szakaszt is. Végleges formáját a könyv valószínűleg a Kr.e. 4-3. században érte el. Vagy ott van például a Máté evangéliuma 24. fejezete. Annak is többféle értelmezése létezik. Ha most csak preterista szemszögből nézzük, akkor sem kifejezetten jóslat, hiszen maga az evangélium Kr.u. 70 után keletkezett, vagyis ilyen szempontból az egész inkább visszaemlékezés, nem pedig a jövő eseményeit mondja el. Az apokaliptikus látomásokkal meg nem csak az helyzet, hogy azok is késői keletkezésűek (kb. Kr.e. 2 - Kr.u. 1. sz), hanem az, hogy a szerzők rendszerint a kortársaikat bátorították bennük a nehézségek idején, nem pedig a későbbi nemzedékekhez szóltak. Annak semmi értelme nem lett volna, ha mondjuk a római keresztényüldözés idején János elküld egy könyvet a hittestvéreinek, ahol azzal "bátorítja" őket, hogy ők csak tartsanak ki, de még millió esemény előttük áll... A címzettek valószínű vissza is küldték volna a könyvet, hogy tartsa meg magának. Ők ugyanis szabadulást várhattak, nem pedig azt, hogy még évszázadokig tart a világ. Egyetlen reményük az lehetett, hogy Isten nemsokára véget vet a szenvedéseiknek, ezen semmit sem segített volna egy olyan jóslat, ami évszázadokra nyúlik.

Még szép, hogy nem valósultak meg, de ennek többségében három ok közül választhatsz:

1. Utólag írták meg őket, és a szerző olyan távol élt az fejleményektől, hogy nem tudta pontosan rekonstruálni az eseményeket. (Ebből van egy pár...)

2. A jövendölés maga nem is jövendölés volt, hanem szépirodalom. Az apokaliptikus könyveket soha nem azért írták, hogy jósoljanak belőle, ezt csak azok hiszik, akik nincsenek tisztában ezzel a műfajjal.

3. Teljesült az, csak nem úgy, ahogy a futuristák gondolják, mert akkor fel kellene adni az addigi elméleteiket, és módosítani, ami egy olyan csoportnak a hitét, ami a próféciákra épül, darabokra töri. Egyébként ennek az egész futurizmusnak a lényeg az, hogy a Bibliát jobban el lehessen adni, hiszen fogékonyabbak az emberek rá, ha vannak benne jóslatok. "Azt a mindenit! Ésaiás tényleg megjósolta ezt meg ezt? hűhaa.. :O". Szerintem a keresztények nagyrészt ezért használják.

Másrészt pedig nem igazán értem, hogy miféle érveket vársz. Te futurista vagy. Biga Cubensis annak idején írt egy preterista kommentárt a Mt 24-hez illetve a Jelenésekhez. A legvilágosabban bebizonyította a Bibliából, a korabeli történelemből, illetve az eredeti görög szövegek elemzéséből, hogy a futurista értelmezés téves. Gondosan megvizsgálta, hogy egy görög szót hol használnak a szerzők, milyen értelemben, stb...

Ennek az lett az eredménye, hogy a futuristák újra és újra hozták azokat az érveket, amiket a szerző már réges régen leírt.

Te is ezt akarod? Ha a futurizmusban akarsz hinni, akkor hihetsz benne nyugodtan. Senki nem mondta, hogy ne tedd :-)

Érdekes azt is megvizsgálni, hogy a különböző értelmezések mikor jelennek meg a teológiatörténetben. Mindegyik a 16. században, vagy még később.

A "preterista" irányzat a 16. században fogalmazódik meg, első képviselője valamelyik jezsuita atya volt. Később persze lettek hívei más felekezetekből, sőt, az ateisták körében is.

A "kalsszikus premillenarizmus" szintén a 16. századtól jelenik meg a nyugati teológiában, ezt több felekezet képviselői is maguknak vallják. Bár szeretnek ókori egyházatyákra hivatkozni, de ez nagyon erőltetett belemagyarázás, sosem volt ez az egyház hivatalos tanítása.

Ugyancsak a 16. században jelenik meg az "amillenarizmus", döntően a kálvinisták képviselik (bár vannak köztük premillenaristák is), de ők legalább nem hivatkoznak egyházatyákra :)

19. századi teória a "posztmillenarizmus", szintén több felekezet hívei vallják és szintén igyekeznek magukat visszavezetni korábbi egyházatyákra, szintén erőltetetten.

Ugyancsak ekkor jelenik meg, de csak a 20. században válik népszerűvé amerikai pünkösdisták körében a "diszpenzációs premillenarizmus".

A felsorolt irányzatok tehát teljesen ismeretlenek voltak nem csak az apostolok idejében, de a kereszténység első 1500 évében is. :)