Szexuális tartalmú, trágárkodó, káromló gondolatok. Felelősség? Bűn?

Időnként, a legkülönfélébb szituációkban, de leginkább vallásos szöveget olvasva, egyszerűen beugranak a legtöbbször szexuális tartalmú, a maga módján olykor egyszerűen nevetséges Gondolatok Istennel kapcsolatban, amik valóban szinte röhelyesnek hatnak, és amik a röhelyességükből kifolyólag is akár még szórakoztatónak is tűnnek az adott pillanatban, ha nem volnának sértőek és káromlóak és teljesen összeegyeztethetetlenek Istennel. Úgy érzem hogy közeli kapcsolatban vagyok Istennel, szeretem Istent és mélységesen megvetem ezeket ezeket a gondolatokat, amik akaratom ellenére leforognak időnként bennem a legváratlanabb módon, úgy, hogy egyik pillanatban még nyoma sincs, a másik pillanatban meg már ott van és lejátszódott a gondolatsor a fejemben és nem tudok tenni ellene. És aztán, mint most is, azon rágódok, hogy mennyire volt vajon az én felelősségem is, hogy hagytam lejátszódni azt a gondolatsort és hogy képes lehettem volna e megállítani és gyorsabban nemet mondani rá, Mielőtt megtörténik. És hogy őszintén nem akartam e azt a kis perverz poénkodást abban az adott pillanatban, amikor valahogy beleestem és ami után sokért nem adnám ha ne történt volna meg. Bánt hogy bemocskolják ezek a Gondolatok Istent és tudom valójában hogy ez valamilyen szinten bizonyosan a sátán munkája a gondolataimban, mégis kétségbe ejt, hogy elszakít(hat-e) Istentől, hogy ez a mocskolódás az én gondolataimban zajlik időről-időre és egyszerűen nem tudom eldönteni és kizárni, hogy ez mennyire az én beleegyezésemmel történik, vagy sem, miközben bármi másnál jobban tudom, hogy nem akarom ezeket a gondolatokat és soha nem akarnám megbántani a mennyei Atyát, a Szentlelket és Jézust. És őszintén Félek ilyenkor hogy bűnös vagyok, hogy tisztátalanná tettem magam is a gondolataimmal, s hogy elszakíthatnak Istentől ezek a szánalmas gondolataim.