Leírnátok, mi jut eszetekbe erről az írásszövegről?

János evangéliuma 17:3

Ez a bibliavers az egyik leggyakrabban használt írásszöveg Jehova Tanúi kiadványaiban. Ugyanis erre hivatkozva mondják, hogy

•az Istenről - a Társulat kiadványaiból - szerzett ismeret vezet örök életre,

•hogy Jézus nem Isten.

Tervben: "téged, az egyedül igaz Istent" - igazolja-e, hogy Jézus nem Isten?

•Mit jelent "ismerni Istent"?

•Mi az "örök élet"?

Mit jelent "ismerni Istent"?

Sokan ismerik Jézus szavait a János 17:3-ból: "Az pedig az örök élet, hogy ismernek téged, az egyedül igaz Istent és akit elküldtél, a Jézus Krisztust " (Magyar Bibliatársulat Ref. ford.). De mit foglal magában Isten megismerése?

Az 'ismerni' kifejezés az Írásokban gyakran érzékeltet többet, mint az egyszerű jelentés: értelmi megismerése valaminek vagy valakinek. A The New International Dictionary of New Testament Theology (vol 2, Page 398) hivatkozik esetekre, ahol:

...személyes kapcsolatot fejez ki a megismerő és a megismert között...

A Példabeszédek 3:5-6 buzdít, hogy " Bízzál az Úrban teljes szívből, és ne a magad eszére támaszkodj! Minden utadon megismerd őt, és egyengetni fogja ösvényeidet. " Itt, több fordítással egyezően, a héber 'yada' szót 'megismerés'-sel adják vissza. Az ilyen fordítások elfogadhatók, ám nem tudják eljuttatni az olvasókhoz a héber szó ebben az összefüggésben hordozott jelentésének pontos árnyalatát. 1 A 'yada' (ismerni) szó a bibliai héberben a jelentések széles skáláját jeleníti meg. Különböző szövegösszefüggésekben a 'yada' és rokon kifejezései jelenthetnek érzékkel felfogást, értelmi megértést, megtanulható és átadható tényeknek és információknak birtoklását, gyakorlati tapasztalatot, megkülönböztető megítélést, még testi intimitást is. Ám ha a 'yada' tárgya Isten, jóval többet jelent, mint egyszerű megismerés. Nahum Sarna írja:

A bibliai elgondolásban az ismeret lényege vagy alapja nem az értelemben, nem az értelmi tevékenységben gyökerezik. Inkább megtapasztalás, ami az érzelmekben gyökerezik, így azt körülvehetik ilyen minőségek, mint érintkezés, bensőégesség, rokonság, kapcsolat, és kölcsönösség

Exodus, JPS Torah Commentary, p. 5

Más referenciaművek támogatják ezt a véleményt. Ismerni Istent-, magyarázza a New International Dictionary of Old Testament Theology and Exegesis - annyi, mint jó kapcsolatban lenni vele, ezt jellemzik a bizalom, elismerés, és nyílt kommunikáció. (II. 313). Amikor a 'yada' Istenre vonatkozik, magyarázzák mások, intenzív beleélést jelent, ... ami felülmúlja a puszta értelmi kapcsolatot. (Theological Lexicon of the Old Testament, s.v. "Yada ) Jósiás királynak Isten az Ő prófétáján keresztül azt mondta: "Jogához segítette a nyomorultat és a szegényt, ezért ment jól a dolga! Így tesz az aki ismer engem " (Jer 22 16)

Az ilyen kommentárok tisztázzák a közeli összefüggést a Pl 3:5-6-ban lévők, az Istenben való bizalom és az ő ismerete között. Ismerni Istent: olyan élő kapcsolatban lenni vele, melyet a hit(hű)ség jellemez és a szeretetben, bizalomban gyökerezik , és mély kitartással kapcsolatos. Bizalom és ismeret együttes és szétválaszthatatlan szempontja az ilyen kapcsolatnak. Az egyetlen út az összes közül megismerni Istent: cselekedni azon a módon, ami nemesít, ami megszilárdítja, elősegíti a jólétet és kimutatja a gondoskodást minden más fölötti szinten. (Vö. 1 Kron 28:9). Ez Istenre hagyatkozik, az ő útjainak igazságára, és az általa való vezetésre tekint minden körülmények közt. Hogy így ismerhessük Istent, kérjük Őt (Jer 9:24; 22:16; Hos 6:6; Zsolt 36:10). Krisztus Jézus az ő földi életében példázta, mit jelent ismerni Istent: " Láttam az Urat mindenkor magam előtt" (Apcs 2:25, ; Jn 8:29; vö. még Mózes példájával -Zsid 11:27)

Szembeállítva: míg Isten ismerete szükségszerűen magába foglal bizonyos tényeket, adatokat; valakinek lehet intellektuális ismerete Istenről és az ő útjairól. és mégse ismeri Őt magát. Jeremiáson át Isten megfeddte Izrael vallási vezetőit: "A papok nem kérdezték: Hol van az ÚR? A törvény magyarázói nem nem ismertek engem " (Jer 2:8). Természetesen, a papok és mások, akik a törvényt kezelték, felfogták Isten létezését és hatalmát, biztos, hogy volt értelmi ismeretük Isten törvényéről, közismertté tették érvényességét, de nem ismerték Istent, aki adta azokat, soha nem szerették, vagy tisztelték, vagy bíztak benne. (vö. Jer 4:22; 9:3-6, 23; Hos 5:4-5; 8:1-3). Hasonló volt igaz Jézus napjaira is. (Jn 7:28-29; 8:15, 19; vö. 5:44). Amikor Jézus válaszol azoknak, akik az Ő nevében végzett cselekedeteikre hivatkoznak, ezt mondja nekik: "Sohasem ismertelek titeket, távozzatok tőlem gonosztevők! " (Mt 7:23), egyértelmű, hogy nem azt érti ezen, hogy nincs értelmi ismerete felőlük, különben nem tudná azt, hogy az elismerés iránti igényük nem hiteles, és valójában gonosztevők. Tehát nem ismerte őket abban az értelemben, hogy nem volt közösségben velük, vagy ahogy a fenti szótár értelmezi szavait: soha nem cselekedtem veletek semmit. Magyarázva a 2 Kor 5:21-et és a kifejezést, hogy Jézus nem ismert bűnt a The New International Dictionary of New Testament Theology elmondja: [Ez] nem azt jelenti, hogy nem volt intellektuális ismerete a bűnről, hanem hogy Jézusnak nem volt személyes bűne.

Feltűnő ellentétként Pál apostol elmondhatta: "Tudom, kiben hiszek, és meg vagyok győződve, hogy neki van hatalma arra, hogy a rám bízott kincset megőrizze arra a napra. " (2 Tim 1:12) Pál ilyen meggyőződéssel beszélhetett, nem csak mert ismerte az Írásokat, hanem mert mert Istenre bízta az útjait és ismétlődően megtapasztalta Istennek és az Ő ígéreteinek igazságát. Ezért örvendhetett ilyen nagy bizalomnak Istenben és az Ő szavában. (2 Kor 4:7; Fil 4:12-13; 2 Tim 4:16-19) Bízott Istenben, mert ismerte Istent, megtapasztalta a barátságát, szerető gondoskodását és vezetését. Istent ezen a módon megismerni felbecsülhetetlen értékekkel bír: megingathatatlan alapra épül - Istennek és az Ő Fiának szentségére; a Szentírás által igazolt és táplált; ígéri és megelőlegezi az Istennel és az Ő Fiával való örökké tartó közösség tartós áldásait (Jn 17:3; vö. Zsolt 84:10-12; Rm 5:6-8; 14:9; Fil 1:21-23; 3:20-21; 2Kor 4:18-5:2, 6-8; 1 Tim 6:19).

1 Más fordítások: Stone Edition Tanach, Young's Literal Translation, the NET Bible (lábjegyzet), C.K. Barrett (The Gospel According to John, second ed. [Philadelphia: Westminster, 1978], 503.), fordítja így a kifejezést (= da`ehu): Ismerni Őt."

© 2001 by RFLM.

Mi az "örök élet"?

Atyjához szóló imájában Jézus ezt mondta: "Az pedig az örök élet, hogy ismernek téged, az egyedül igaz Istent, és akit elküldtél, a Jézus Krisztust." (Jn 17:3 MBT) Ezek a szavak feltárják, hogy az örök élet nem csak egyszerűen örökké tartó vagy végtelen létezéssel azonos, nem pusztán az élet meghosszabbítása. A megkülönböztető minősége ennek az életnek a tartós kapcsolat Istennel és az Ő szeretett Fiával, ennélfogva valami jóval nagyobb és gazdagabb, mint az egyszerű végtelen létezés.

Így, kommentálva a Jn 17:3-at a The Expositor's Bible Commentary megállapítja:

A második mondat meghatározza az örök élet természetét. Ez nem csak időbeli kifejezésekkel van leírva, hanem kapcsolatként. Az élet aktív összefonódás a környezettel ... mely lehet tárgyi vagy személyi. Az élet magasabb szintje: összefonódás a magasabb szintű környezettel. Életünk teljes kiteljesedéséhez meg kell ismernünk Istent. Ez, mondta Jézus, képezi az örök életet. Nem csak végtelen, mivel Isten megismerése megkívánja az örökkévalóságot a teljes szint eléréséig, de minőségileg kell örök dimenziókban léteznie.

Ismerni az Atyát, mint egyedül igaz Istent, magába foglalja a felé szóló kizárólagos odaadást, szeretetet, törekvést annak cselekvésére, ami kedves az Ő szemei előtt, hinni az Ő felénk mutatott mély szeretetében, gyengéd gondoskodásában még ha komoly próbákkal nézünk is szembe, bízva Őbenne és szavában, és rátekintve segítségért, vezetésért, vigaszért. (Pl 3:5, 6; 30:5, 6; Mt 4:10; 22:37; 2 Kor 1:3, 4; Zsid 12:7-10; 3:5, 6; Jak 1:5; 1 Pt 4:1, 2; 5:7) "Isten szeretet", ez a "szeretet" összegzi azt, amilyen Ö valós létében. Ezáltal, megismerni Őt azt jelenti, hogy úgy szeretni, ahogy Ő szeret, együttérezve, ahogy Ő együttérez, megbocsátva, ahogy Ő megbocsát. (Mt 18:21-35; Lk 6:36; Jak 2:13; l Jn 4:16, 20, 21) Aki Isten emberi gyermekei közül gyűlölettel, haraggal, megvetően viselkedik, nem ismeri Őt. Az ilyen személynek lehet intellektuális ismerete Istenről, amit a Szentírás olvasásával szerzett, de nincs Őmagával kapcsolata. Az Atya ismeretlen számára, és nem tekinti magát gyermekének. A keresztényeknek János apostol ezt írta:

Szeretteim, szeressük egymást; mert a szeretet Istentől van, és aki szeret, az Istentől született, és ismeri Istent; aki pedig nem szeret, az nem ismerte meg az Istent; mert az Isten szeretet.

1 Jn 4:7,8

Ismerni az Atyát, a vele való kapcsolatot érezve, lehetetlen anélkül, hogy megismerjük Jézus Krisztust is, mint akit az Atya küldött az emberek világába, hogy bűneink megbocsátathassanak, az Ő Fiának áldozati halálában való hit alapján. (Jn 3:16-18; 5:36-40; 6:29; 7:28, 29; 10:36;11:42; 17:8, 20-26; 1 Jn 2:1-5; 3:23) János ismét írja:

Abból ismerjük a szeretetet, hogy Ő az életét adta értünk; ezért mi is tartozunk azzal, hogy életünket adjuk testvéreinkért.

1 Jn 3:16

A Fiú nélkül nem tudjuk igazán megismerni a szeretet Istenét. Jézus tökéletesen visszatükrözte Atyjának szeretetét és örömét lelte Atyja akaratának állandó cselekvésében. (Jn 8:29; 15:9-13) Ezáltal a Fiú elvetése az Atya elvetését eredményezi. Amint Jézus mondta bizonyos embereknek, akik elutasították, hogy higgyenek benne és meg akarták ölni: "Ha az Isten volna a ti Atyátok, szeretnétek engem, mert én az Istentől indultam el, és tőle jövök, nem magamtól jöttem, hanem Ő küldött el engem." (Jn 8:42) Másrészt, mindenki aki megértette, hogy Jézus az Atya által lett elküldve, és hitt benne, mint Isten Fiában, aki leteszi érte az életét, annak ahelyett, hogy elitélt bűnös lenne a halál kilátásával, lehetővé válik új életet birtokolnia, mint Isten szeretett gyermekeinek és Jézus testvéreinek egyike. (Mt 25:31-45; Zsid 2:10-18; 1 Jn :1) Hitének külső megnyilvánulása az élet, mely összhangban van Isten Fiának példájával és tanításával, így megmutatja, hogy valóban ismeri őt. (Mt 7:21-25; Lk 6:46; Jn 13:13-17, 34, 35; Rm 15:1-6; 1 Pt 2:20-24; 1 Jn 2:6)

Amióta lehetséges az embereknek helyeselt kapcsolatban lenniük az Atyával és az Ő Fiával a Krisztusba vetett hit által, az örök életről a Írások mint már birtokoltról beszélnek. A következő szavak a hívőknek szólnak: "Ez a bizonyságtétel pedig az, hogy Isten örök életet adott nekünk, és ez az élet az Ő Fiában van" (1 Jn 5:11-13) Az örök élet a maga teljességében nem élvezhető a hívők által míg nem találják magukat a bűntelenség állapotában, az átváltozott testükkel ami Isten fiának megdicsőült testéhez hasonlóvá lesz alakítva. (Fpi 3:20, 21; 1 Jn 3:2,3) Akkor ők teljesen vissza fogják tükrözni az Atyának és az Ő Fiának szeretetét. Ők akkor valóságos értelemben ismerni fogják Istent és a Fiát, és csodálatos kapcsolatuk, lévén helyeselt gyermekei Istennek és testvérei Krisztusnak, az örökkévalóságig folytatódik. Jézus gondoskodott ennek biztosítékáról azoknak, akik szeretnének mindent elhagyni, hogy az ő követőivé legyenek: "Bizony, mondom néktek,: senki sincs, aki elhagyta házát vagy testvéreit, anyját vagy apját, gyermekeit vagy szántóföldjeit énértem és az evangéliumért, és ne kapna százannyit: most ebben a világban házakat és testvéreket, anyát, gyermekeket, és szántóföldeket üldözésekkel együtt, a jövendő világban pedig örök életet." (Mk 10:29-31)

Az Új világ fordításban, ami az Őrtorony társulat (Jehova tanúi) hamisan fordított Bibliája ez a vers (is) hamisan van fordítva, ott úgy szerepel, hogy "Az pedig az örök élet, hogy >>ismeretet szerezzenek rólad<<..."

Azonban a Az "ismeretet szerez" helyett a görög a "ina ginwskwsin se" ("hogy megismerjenek téged") szavakat használja, azaz személyes kapcsolatot állít Isten és a hívő között, nem pusztán tárgyi, elvont ismeret megszerzését. Az Őrtorony Társulat oktató programjához híven az ÚVF-ban az örök élethez nem az kell, hogy valaki megismerje az Istent, hanem az, hogy "hogy ismeretet fogadjanak magukba". JT-inak felekezete ettől a személyes istenkapcsolattól fosztja meg a gyaloghírnökök túlnyomó többségét, mikor az Isten megismerése helyett könyvek és brosúrák százain keresztül önti a fejükbe a Brooklynban éppen kiötlött "pontos ismeretet." Ez az igevers az (Atya-)Isten és Jézus Krisztus személyes megismeréséről szól - nemcsak nekem, hanem elvben neked is. Más kérdés, hogy te ezt egy rossz fordítással rögtön ki is siklatod.

Az ismeretszerzés és a megismerés nem ugyanaz. Épp ezért galád dolog meghamisítani a biblia szövegét, mert az eredetiben "ἵνα γινώσκωσιν σὲ" szerepel, amit amint mondtam megismerésről, és nem ismeretszerzésről szól, vagyis személyes kapcsolatot állít Isten és a hívő között, nem pusztán tárgyi, elvont ismeret megszerzését.

Az ÚVF-en kívül minden bibliafordítás így fordítja a Jn 17:3-at:

"Az az örök élet, hogy megismerjenek téged...."

A Jn 17:3 valami állandóan idézett mini-evangéliummá lett (mint a rendes keresztényeknél a Jn 3:16), kb úgy mint a rendes keresztényeknek a 3:16. Kár, hogy rosszra használják.

Egy érdekes cikk:

"az Őrtorony árnyékában

A villamoson találkoztam egy ismerősömmel, aki keresi a helyét a “kereszténység világában”. Vele volt a férje is, aki eléggé elkötelezett Jehova Tanúi felé. Nem sok időnk volt beszélgetni, de azért érintettünk néhány dolgot. Ami a legszembetűnőbb volt a számomra, hogy az elmúlt kb. öt év alatt milyen sokat változtam, lévén, hogy tíz évig én is egy voltam közülük – épp ezért csoda, hogy szóba állt velem az illető.

Ami a legérdekesebb a Tanúk hozzáállásában az a Szervezet (a vezetőik) és azok írásmagyarázata és módszerei iránti elkötelezettségük. És a vezetők valamit nagyon jól csinálnak, ugyanis Jehova Tanúi milliói fogadják el az állításaikat, anélkül, hogy utánanéznének. Védelmeznek olyan dolgokat, amiről minden bibliaolvasó és a(z egyház)történelmet egy kicsit is ismerő keresztény tudja, hogy tévedés (pl. az Újszövetségből a hitehagyott keresztények irtották ki a “Jehova” nevet a 2. században). A hétköznapi Tanúk pedig nem néznek utána az ilyen állításoknak. Igazából nincs is rá lehetőségük. A vezetőik azt állítják a keresztényekről, hogy mind hazudnak és tévednek, mert Sátán irányítja őket, így az nem hiteles, amit mondanak. A saját kiadványaikban pedig természetesen a téves nézeteik szerepelnek, mint “alátámasztó bizonyítékok”.

A Szervezet hatalma a tagok fölött a “bibliatanulmányozási” módszerükben keresendő. Az alkalmaikon nem közvetlenül a Szentírást tanulmányozzák, hanem “segédeszközöket”, amik segítenek megérteni az amúgy érthetetlen Írást. A kiadványaikban hétről hétre, évről évre feldolgozzák ugyanazokat a témákat, és ezzel elmélyítik azokat a Tanúk fejében, megalapozva elkötelezettségüket. Mivel mindig ugyanazt hallják, kezd számukra természetessé válni. A feladat egyszerű: ismételj sokáig egy hazugságot, míg mindenki elkezd benne hinni – kicsit hasonló elven működnek a reklámok is.

Ilyen módszerrel kiképezve nehéz elbizonytalanítani őket. A legnagyobb feladat, hogy megmutassuk nekik a Társulat bibliamagyarázati módszereinek helytelenségét. Ha ezt sikerül meglátniuk, akkor a Bibliából egymaguk is (a Szentlélek segítségével) megtalálhatják az igazságot.

A fent említett férfival beszélgetve láttam rajta, hogy kicsit elgondolkodott. Felhozott néhány témát, és – az idő rövidsége miatt – igyekeztem azokat röviden de mégis meggyőzően megcáfolni. Abból látszott a tehetetlensége, hogy a magyarázataimat nem tudta cáfolni. Inkább újabb és újabb témákat igyekezett felvetni, sikertelenül. De még az ilyen sikeres beszélgetések után is olyan erős a lelki kötődés a Szervezethez, hogy nagyon nehéz őket kimozdítani – de Istennel semmi sem lehetetlen.

Ami pedig az evangéliumi hitű keresztényeket illeti… Nem az a legjobb módszer, hogy elküldjük őket szó nélkül, ha jönnek. Gondolkozzatok csak el: ők nem olvasnak keresztény könyveket, nem hallgatnak meg egy biblikus igehirdetést. Az egyetlen lehetőségük, hogy a tiszta evanéliumot hallják, ti vagytok. A Mt 28:18-20 fényében pedig felelősek vagyunk azért, hogy az evangéliumot tovább adjuk másoknak, és bizonyságot tegyünk nekik. Jehova Tanúi őszinte, istenkereső emberek, akik félre lettek vezetve. Segítségre van szükségük, hogy megtalálhassák a Biblia Jézusát. (A feléjük való bizonyságtételhez egy kis segítség található itt [link] “Érveljünk Jehova Tanúinak” címmel.)"

Ja, és ha már szóba került ugye ezt arra is használják, hogy igazolják ariánus eretnekségüket, mely szerint Jézus nem Isten, hanem csak egy teremtmény. Ezzel kapcsolatban angolul tudóknak javaslom a következő linkeket:

[link]

[link]

Lássuk csak:

1. A legtöbbször azért történik konfúzió a Szentháromságot illetően, mert nem értik pontosan, hogy mit is tanít az Egyház. A katolikus tanítás egyértelműen vallja, hogy EGY Isten van: az Atya, a Fiú és a Szentlélek. Ők hárman, három személyben Egy Isten (nem istenek!). Azaz a három személy együtt és külön-külön mindegyik az EGY Isten. Tehát, ha együtt nézzük az isteni személyeket: az egyedül igaz Isten: az Atya, a Fiú és a Szentlélek. Ha külön nézzük, kiemeljük a személyeket, akkor: az Atya az egyetlen igaz Isten; a Fiú az egyetlen igaz Isten; a Szentlélek az egyetlen igaz Isten. A Katekizmus így mondja:

„A Szentháromság egy. Mi nem három istent vallunk, hanem egy Istent három személyben: ,,egylényegű Háromságot''. Az isteni személyek nem osztják meg egymás között az egyetlen istenséget, hanem mindegyik teljes egészében Isten: ,,Az Atya egészében az, ami a Fiú, a Fiú egészében az, ami az Atya, az Atya és a Fiú egészében az, ami a Szentlélek: azaz egyetlen Isten a természetet illetôen''. ,,A három Személy bármelyike az a valóság, tudniillik isteni substantia, essentia, vagyis natura.''”

2. A két általad ajánlott vers ezért pontosan azt mondja, ami a katolikus/keresztény tanítás.

3. A „jehovák” azonban belemagyaráznak. A Jn 17,3 ugyanis azt mondja, hogy „az Atya az egyetlen igaz Isten” (ami megfelel a katolikus tanításnak), de azt nem mondja, hogy „egyedül az Atya az igaz Isten”, amit csak bele szeretnének magyarázni. A két tétel között világos különbség van.

4. A Szentírás általában attribútumokat használ az egy-egy isteni személlyel kapcsolatban, hogy megkülönböztesse az egy Istenségben a három személyt. De ezek az ismertető jegyek mind a három személyre egyaránt vonatkoznak. Vagyis a Szentírás az Atyát, a Szentháromság első személyét leggyakrabb ho Theosz-nak nevezi („az Isten”), a Fiút, a második személyt ho Küriosz-nak („az Úr”), míg a harmadik Személyt to pneuma to hagion-nak („Szentlélek”). Viszont ezek a nevek többször is felcserélődnek, azaz pl. a Fiút is nevezi ho Theosz-nak (Jn 20,28; Róm 9,5; Zsid 1,8; vö. még Tit 2,13; 1Jn 5,20; 2Pét 1,1.); a Szentlelket is nevezi ho Küriosz-nak (pl. 2Kor 3,16-18; Zsid 10,15-16), és az Atyát is nevezi ho Küriosznak (Jak 3,9). Tehát a Jn 17,3-ban semmi más nem történik, mint hogy „saját nevén” nevezi az Atyát, viszont ez nem jelenti azt, hogy kizárólagos értelemben kellene érteni.

5. Itt értünk el az 1Kor 8,6-hoz. Itt a jehovák csak a mondat első felét használják, mint „bizonyítékot” arra, hogy az egyetlen Isten az Atya. De mi van a mondat második felével? „egy Urunk van, Jézus Krisztus”. Akkor, ha a mondat első felében az őrtornyos magyarázat kizárja a Fiút, Jézust mint Istent, akkor ugyanígy a mondat második feléből meg azt kell kiolvasniuk, hogy csak Jézus az Úr, és az Atya nem Úr. Ez így érdekes lenne. Viszont a katolikus keresztény tanításba pontosan beleillik, ahogy a másik idézet is, ugyanis pár sorral odébb a Szentírás is jelzi, hogy az Atya és a Fiú egy (Jn 17,11.22; vö. Jn 10,30).

Az örök életet az által nyerik meg, ha megismerik az Atyát, mint egyedűl igaz Istent, és az ő küldöttét, Jézus Krisztust, az ő Fiát. Azaz: Ha az Atya Istent megismerik (tisztelik és szeretik), a Fiúval, az ő küldöttjével, az Üdvözítővel, a Messiással együtt, tehát ha az Atyát úgy ismerik meg (tisztelik és szeretik), mint azt a Fiú parancsolta, akkor nyerik meg az örök boldogságot. Jegyezzük meg, hogy itt a Fiú megismerése épen úgy követeltetik, mint az Atyáé; tehát a Fiúnak szintúgy isteni természetűnek és valóságúnak kell lennie. A Szentlélek itt világosan nem neveztetik, mivel ő az Atya és Fiú Lelke lévén, a kettő alatt együtt értetik (Ágost.).

The phrase “only true God” in John 17:3 is not intended to contrast the Father and the Son, but rather, to contrast the one true God with that of false gods (Jeremiah 10:10-11; 1 John 5:20). The Society has a valid point when they claim that Jehovah is the only one who is called “Almighty.” This is one reason why Trinitarians believe that Jesus is Jehovah. At Revelation 1:8, the “Alpha and the Omega” is called “Almighty,” and when we compare this with Revelation 22:12-13, 20, we find that this “Alpha and Omega” is Jesus Christ. Since we know that Jehovah is Almighty and that there can only be one Almighty, it is obvious that Jesus is Jehovah God!

Concerning the Hebrew plural term ’elo-him’ which is translated “God” in the Old Testament, it is true that various scholars feel that this term is used only to express God’s “fullness” of power rather than the persons of the Trinity. While this debate exists among recognized scholars, one should not accept or deny the Trinity solely on his personal interpretation of this term, because support for the doctrine of the Trinity is far more extensive than this.

This is life everlasting; that is, the way to life everlasting, that they may know thee, the only true God, and Jesus Christ, whom thou hast sent[2]. The Arians, from these words, pretended that the Father only is the true God. St. Augustine and divers others answer, that the sense and construction is, that they may know thee, and also Jesus Christ thy Son, whom thou hast sent to be the only true God. We may also expound them with St. Chrysostom and others, so that the Father is here called the only true God, not to exclude the Son, and the Holy Ghost, who are the same one true God with the Father; but only to exclude the false gods of the Gentiles. Let the Socinians take notice, that (1 John v. 20.) the Son of God, Jesus Christ, is expressly called the true God, even with the Greek article, upon which they commonly lay so much stress. (Witham) --- Life everlasting. Both the life of glory in heaven, and of grace here, consisteth in the knowledge of God; the former in perfect vision, the latter in faith working by charity. For knowledge of God, without keeping his commandments, is not true knowledge, but unprofitable knowledge. (1 John xi.[ii.?])

csak emlékeztetőül, a kérdésed:

Leírnátok, mi jut eszetekbe erről az írásszövegről?

Ő csak leírta. Hja, hogy ez neked nem tetszik...