Volt olyan időszak, mikor azt hittétek, hogy Jehova tanúi az igaz vallás? Hogy kezdődött és hogyan ért véget ez az időszak?

"és nem azzal kezdik hogy pld Jézus nem is isten és nem is imádkozhatok hozzá,meg a többi baromság."

De, tanúk szerint Jézus isten, egyszülött istennek, erős istennek is nevezi Őt a Biblia. Viszont nem az egyedüli/egyetlen igaz Isten:

,,Az pedig az örök élet, hogy ismernek téged, az egyedül igaz Istent/egyetlen igaz Istent (Csia), és akit elküldtél, a Jézus Krisztust” (Ján 17:3)

Nem is a mindenható Isten, nem is a legfenségesebb Isten, ezek a címek ugyanis mindig következetesen az Atyára vonatkoznak a Szentírásban.

Az isten szó csak egy cím, amit magas rangú személyekre használ a Szentírás. Még emberekre is, de ettől még azok a személyek, akiket istennek nevez a Szentírás, nem lesznek egyenkőek:

1Pét 1:3 „Áldott a mi Urunk Jézus Krisztus Istene és Atyja.” (Még Jézus mennybemenetele után is ismételten azt írja a Szentírás, hogy az Atya Jézus Krisztus „Istene”.)

Az Atya Istene Jézusnak, Jézus viszont em Istene az Atyának, így Ők nem egyenlőek. Az Atya Jézus felett áll. Fejének, Istenének tekinti és imádja Őt, erre mind vannak igei példák, ennek fordítottjára viszont nincs! Ilyen értelemben tehát egy Istenünk van, ezért is Írja Pál:

,,nekünk mégis egyetlen Istenünk az Atya, akitől van a mindenség, mi is őérte, és egyetlen Urunk a Jézus Krisztus, aki által van a mindenség, mi is őáltala.” ( 1Kor 8:5)

,,Mert egy az Isten, egy a közbenjáró is Isten és emberek között, az ember Krisztus Jézus"

Tehát egy mindenható Istenünk van, akitől van minden, nem pedig három egymással egyenlő.

Ezek után pedig elég érdekes, hogy pont te figyelmezteted az érdeklődőket, hogy pontosan ismerjék a tanításainkat, mielőtt csatlakoznak hozzánk...Talán előbb neked is pontosan ismerned kéne, mielőtt mások kioktatásába kezdesz.

nos igen Jht igazatok van abban hogy nem ismertem a hiteteket,mikor én is hittem nektek.

de már elégé ismerem ahhoz hogy nemet mondjak rá.

nem oktatok ki senkit sem,csak jobb ha mindenki tisztában van azzal amit vállal nem?.

és hogy addig nem is keresztelkedhetnek míg nem ismerik????????????????

hát ez fura mert pont a tegnap kérték meg rá a haverom hol ott nem is tudta ezeket a dolgokat róluk.

Istenség között nincs rang,Jézus erre is utalt mikor Péter lábát mosta meg.

igaz hogy az atya nagyobb,de nem ez számít és Jézus nem alárendelt hanem önszántából lett az.

tudom hogy ti mivel érveltek erre és csak hogy lásd azért ismerem nagyjából a Jht vallást is tessék.

ti ezt mondjátok....

Jézust az ellenségei azzal vádolták, hogy egyenlővé teszi magát Istennel (János 5:18; 10:30–33). Ám Jézus soha nem állította, hogy egyenlő lenne a Mindenható Istennel. Ezt mondta: „"az Atya nagyobb nálam"” (János 14:28).

Jézusról az első követői sem gondolták azt, hogy egyenlő lenne a Mindenható Istennel. Pál apostol például azt írta, hogy Isten „"magasabb állásba. . . emelte"” Jézust, miután feltámasztotta. Nyilvánvaló hát, hogy Pál nem hitt abban, hogy Jézus lenne a Mindenható Isten. Máskülönben hogyan tudta volna Isten felmagasztalni Jézust egy magasabb állásba? (Filippi 2:9).

az igazi bibliai ellenérvek.

“…Jézus soha nem állította, hogy egyenlő lenne a Mindenható Istennel. Ezt mondta: ‘az Atya nagyobb nálam’ (János 14:28).”

Jézus valóban azt mondta a Jn 14:28-ban, hogy az Atya nagyobb nála. Azonban egyetlen, a szövegösszefüggéséből kiragadott bibliaverssel nem lehet egy kétezer éve létező alaptanítást megcáfolni. Ha figyelembe vesszük a teljes újszövetségi képet, akkor abból kiderül, hogy Jézus úgy gondolt magára, mint aki valóságos Isten, és nem pedig teremtmény. A Jn 10:25-33-ban pl. ezt mondja magáról: “Én és az Atya egy vagyunk”. Ezt pedig a hallgatóság úgy értelmezte, hogy Jézus Istennek nevezte önmagát. A Jn 8:58-ban Jahve ószövetségi nevével, a Vagyokkal utalt önmagára (vö. 2Móz 3:14). A. Glan Campbell a The Greek Terminology for the Deity of Christ című értekezésében ezt fogalmazza meg: “Olyan ószövetségi igehelyek, mint a 2Mózes 3:14, az 5Mózes 32:39 és az Ézsaiás 43:10, egyértelműen mutatják, hogy Jézus nem új gondolattal áll elő. A zsidók igen jól ismerték azt az elgondolást, hogy az Ószövetség Jahvéja az örökké létező Isten. Az újdonság az volt számukra, hogy Jézus önmagára vonatkoztatta ezt a megjelölést.” Jézus azt is állította, hogy őt ugyanolyan tisztelet illeti meg, mint az Atyát (Jn 5:23-24); hogy őt ismerni annyi, mint az Atyát ismerni (Jn 8:19); aki őt látja, látja az Atyát is (Jn 14:8-9); hogy benne hinni annyi, mint Istenben hinni (Jn 14:1). Bizonyos esetekben pedig elfogadta, hogy leboruljanak előtte és imádják őt (Mt 8:2, 14:33, Jn 9:35-39, 20:28).

Jézusról az első követői sem gondolták azt, hogy egyenlő lenne a Mindenható Istennel.”

Az Újszövetséget olvasva megint csak mást látunk. Az első követői gyakran nevezték Jézust Istennek. A teljesség igénye nélkül, csak a legjelentősebb és legegyértelműbb utalások a következők: Jn 1:1, 18, Kol 2:9, Tit 2:13, Zsid 1:8, 2Pt 1:1, 1Jn 5:20. Ezeken a helyeken ehhez hasonló megfogalmazásokat láthatunk Jézusról: “De tudjuk, hogy eljött az Isten Fia, és képességet adott nekünk arra, hogy felismerjük az Igazat; és ezért vagyunk az Igazban, az ő Fiában, a Jézus Krisztusban. Ő az igaz Isten és az örök élet” (1Jn 5:20).

Nyilvánvaló hát, hogy Pál nem hitt abban, hogy Jézus lenne a Mindenható Isten. Máskülönben hogyan tudta volna Isten felmagasztalni Jézust egy magasabb állásba? (Filippi 2:9).”

Az idézett részben egy ősi keresztény hitvallást találhatunk. Ha a teljes szövegkörnyezetet elolvassuk (Fil 2:6-11) egy nyelvtanilag pontos fordításból, akkor pont az ellenkező véleményre fogunk jutni, mint az Őrtorony Társulat. A szövegben valóban találunk utalást arra, hogy Jézust Isten “egy magasabb állásba” emelte, vagy helyesebben “fel is magasztalta… mindenek fölé” (MBT). Ez azonban azért történt, mert Jézus “megüresítette önmagát, szolgai formát vett fel, emberekhez hasonlóvá lett, és magatartásában is embernek bizonyult”. A szakasz ezt megelőzően beszél az emberré léte előtti állapotáról is, melyről így ír: “Isten formájában lévén”, valamint “egyenlő Istennel”. Mindezt csak egy nyakatekert ideológia és bibliaferdítés révén lehet úgy értelmezni, mint egy Jézus isteni mivoltát cáfoló szakaszt. Épp az ellenkezőjével állunk szemben — azzal, hogy az első századi keresztény egyház egyik első hitvallásában fennkölt szavakkal fogalmazták meg Jézus Istenségét. A Fil 2:6-ot az Egyszerű fordítás így adja vissza: “Ő ugyanis, minden tekintetben Istenhez volt hasonló, sőt, egyenrangú volt Istennel.”

Az a szomorú, hogy a legtöbb Tanú olvasó és a honlapjukra tévedő kereső nem fogja még ennyire se átgondolni a témát. Látnak egy kérdést, két igeszakaszt, melyekből az egyik félre van fordítva, és meggyőződnek egy tévedésről. Ez azonban olyan tévedés, mely pont attól az Istentől választja el őket, akit keresnek.

SZERINTEM HA JHT AKAROK LENNI AKKOR EZEKRŐL ÉS A TÖBBI BAROMSÁGRÓL IS TUDNOM KÉNE ELŐBB NEM?????????

"Jézus valóban azt mondta a Jn 14:28-ban, hogy az Atya nagyobb nála. Azonban egyetlen, a szövegösszefüggéséből kiragadott bibliaverssel nem lehet egy kétezer éve létező alaptanítást megcáfolni."

Ami azt illeti, a háromságot egyetlen Igeversel is meg lehet cáfolni, legyen példának a János 20:17:

„Ne érints engem, mert még nem mentem fel az Atyához, hanem menj az én testvéreimhez, és mondd meg nekik: Felmegyek az én Atyámhoz, és a ti Atyátokhoz, az én Istenemhez, és a ti Istenetekhez.”

Amit a háromság hívőnek el kellene gondolkoznia alaposan, az az, hogy Jézus kijelentését elfogadja-e abszolút értékűnek, vagy nem? Mert amit ő kijelentett és tanított, ahhoz kellene minden értelmezést igazítani, és nem fordítva! (És szó sincs itt kiragadásról, ez a vers teljesen egyértelmű!)

Mit mondott itt Jézus? Megnevezte, hogy ki az ő és a mi Istenünk: az Atya!

Nem az Atya, és ez meg ez, hanem a mi Istenünk, az Atya! Ezt mondta Jézus? Ezt! Ellentétben van ez bármely más igehellyel? Ellentétben! Hát pontosan ez a probléma. Hogy sokan ezt hiszik. Elkezdik a különböző igehelyek szelektált értelmezését, és oda lyukadnak ki, ahová ők akarnak. És hová akarnak kilyukadni? A háromsághoz. Mert ezt találták igaznak évszázadokkal ezelőtt, meg ez a közel 2000 éves hagyomány ezért mind a mai napig ehhez ragaszkodnak körömszakadtig.

A háromság hívőnek inkább az ilyen egyértelmű kijelentésekkel kellene foglalkoznia, amik minden mást megvilágítanak. Ilyen egyértelmű kijelentés van a János 20:17-ben: A mi Istenünk az Atya! Ezt mondta Tamás? Nem! Akkor Tamás kijelentése felülírja Jézus kijelentését? A háromsághívők szerint igen. A valóságban azonban nem!

Az a lényeg, mit mondott Jézus. És Jézus kijelentése minden más kijelentést helyretesz, megmagyaráz. Ha az Atya a mi Istenünk, akkor a mi Istenünk nem a Fiú, és nem a szent szellem. Mert Jézus nem ezt mondja. Mert Jézus nem ezt tanítja. És ha azt mondja, hogy az Ő Istene az Atya (amit más helyen is mondott: vö. Jelenések 3:12), akkor ezzel ellentétben nem mondhat a Biblia mást. Ez a kijelentés tehát minden más kijelentést megmagyaráz.

Ha Jézus kijelentései alapján állíthatjuk, hogy az egy Isten három személyű, akkor ezek szerint az Atya háromszemélyű kell hogy legyen, mivel az Atya a mi Istenünk. De mivel az Atya biztosan nem háromszemélyű, a mi Istenünk sem lehet háromszemélyű. A mi Istenünkön kívül pedig másik vele egyenlő Isten nem létezhet, mert ha lenne, akkor Jézus kijelentése a mi Istenünkről nem fedné a valóságot.

Hiszen ha ez igaz volna, akkor nem tanította volna Jézus, hogy a mi Istenünk az Atya, és senki más. Mert ha még valaki más is, akkor nem azt mondta volna Jézus, hogy a mi Istenünk az Atya, hanem azt, hogy az Atya is a mi Istenünk.

Nem létezhet olyan, hogy a mi Istenünkön kívül lenne még egy olyan Isten, aki – bár valóságos Isten – de mégsem a mi Istenünk, hiszen Jézus egyetlen „egyedül igaz” Istenről beszélt. (Ján 17:3, Káldí ford.)

Mindezek a Jézustól származó kijelentések már kétezer éve olvashatók a Szentírásban, de még a háromság hívők oda nem jutottak el, hogy elolvasták és elfogadták volna Jézus tanítását az Isten egyedüli személyéről.

Jézus tanítása az egy igaz Istenre,igen de ezt arra értve hogy ne imádj bálványokat.

az akkori időkben ez gyakoribb volt mint gondolnád.

de Jézus önmagáról soha nem állította azt hogy ő nem Isten vagy hogy ő egy bálvány.

hanem hogy ő az Isten fia.

mikor meg kérdezték tőle hogy hogyan imádkozunk?

a válasza,mi atyánk ki vagy a mennyekben.

és a végén ott a AZ ATYA,A FIÚ,ÉS A SZENTLÉLEK NEVÉBEN ÁMEN..

és mint ahogyan azt már mondtam a # 12 hozzá szólásomban.

Jézus igen is Isten.

s aki elvenné tőle a hatalmát az Isteni mivoltát,az az atyával is tenné ugyan ezt.....

Azért az érveidre is reagálnék:

"Ha figyelembe vesszük a teljes újszövetségi képet, akkor abból kiderül, hogy Jézus úgy gondolt magára, mint aki valóságos Isten, és nem pedig teremtmény. A Jn 10:25-33-ban pl. ezt mondja magáról: “Én és az Atya egy vagyunk”."

Na pontosan ez a kiragadás a szövegkörnyezetből, ugyanis a szövegkörnyezet szerint itt egységről és nem egyenlőségről van szó, ugyanis a János 17:21, 22 -ben Jézus így imádkozott a követőiért: „mindnyájan egyek legyenek”, majd hozzátette: „egyek legyenek, ahogy mi egyek vagyunk.” Az „egy” kifejezésére itt ugyanazt a görög szót (hen) használta mindegyik esetben. Jézus tanítványai nyilván nem részei a háromságnak. De úgy, mint Isten és Krisztus, ők is egyek az Atyával és a Fiúval a szándék tekintetében.

" A Jn 8:58-ban Jahve ószövetségi nevével, a Vagyokkal utalt önmagára (vö. 2Móz 3:14). A. Glan Campbell a The Greek Terminology for the Deity of Christ című értekezésében ezt fogalmazza meg: “Olyan ószövetségi igehelyek, mint a 2Mózes 3:14, az 5Mózes 32:39 és az Ézsaiás 43:10, egyértelműen mutatják, hogy Jézus nem új gondolattal áll elő. A zsidók igen jól ismerték azt az elgondolást, hogy az Ószövetség Jahvéja az örökké létező Isten. Az újdonság az volt számukra, hogy Jézus önmagára vonatkoztatta ezt a megjelölést.”

Hatalmas ferdíts ez is részedről, a zsidók kérdése ( 57. vers ), amelyre Jézus válaszolt, az életkorára, és nem a kilétére vonatkozott. Jézus erre tehát logikusan a korával, létezésének hosszával válaszolt.

Meg egyébként is, ha egy nevet mondott volna itt Jézus, akkor teljesen értelmetlen lenne a mondat: Mielőtt Ábrahám lett volna: én Jézus. Van ennek értelme? Pedig csak a "vagyok" helyett Jézus valódi nevét helyettesítettem a mondatba.

Azomban A Grammar of the Greek New Testament in the Light of Historical Research című könyvében A. T. Robertson ezt írja: „ Az [ei·mi′] ige . . . Olykor, mint ez esetben [e·gó ′ ei·mi′], más igékhez hasonlóan, állítmányként létezést fejez ki ( Ján 8:58 )” (Nashville, Tenn.; 1934, 394. o.).

Lásd még: Jegyzetes Biblia (angol), 1984, Függelék, 1582—3. o.

Érdekes módon még soha nem próbálták meg az e·gó′ ei·mi′- t mint címet a szent szellemre alkalmazni...

"Jézus azt is állította, hogy őt ugyanolyan tisztelet illeti meg, mint az Atyát (Jn 5:23-24)"

Tisztelt és nem imádat, igaz?

"hogy őt ismerni annyi, mint az Atyát ismerni (Jn 8:19); aki őt látja, látja az Atyát is (Jn 14:8-9); hogy benne hinni annyi, mint Istenben hinni (Jn 14:1)."

Mivel ők egységben vannak, Jézus ugyanis a láthatatlan Isten tükörképe, DE NEM A KLÓNJA, ahogy a háromság hívők azt epképzelik.

"Bizonyos esetekben pedig elfogadta, hogy leboruljanak előtte és imádják őt (Mt 8:2, 14:33, Jn 9:35-39, 20:28)."

A leborulás nem feltétlenül minősül imádatnak, ha anmak minősülne, akkor Isten hű szolgái embereket is imádtak volna, hiszen pl. József testvérei is arccal a földre borultak József előtt és így mutatták ki az egyiptomi udvarban betöltött állása iránti tiszteletüket ( 1Mózes 42:6 ).

"De tudjuk, hogy eljött az Isten Fia, és képességet adott nekünk arra, hogy felismerjük az Igazat; és ezért vagyunk az Igazban, az ő Fiában, a Jézus Krisztusban. Ő az igaz Isten és az örök élet” (1Jn 5:20)"

Károli fordításában így szól a szöveg: „De tudjuk azt is, hogy az Isten Fia eljött, és értelmet adott nékünk arra, hogy megismerjük az igazat, és hogy mi az igazban, az ő Fiában, a Jézus Krisztusban vagyunk. Ez az igaz Isten és az örök élet.”

Vannak akik úgy értelmezik és úgy is adják tovább ezt a szöveget, hogy a Jézus Krisztust összekötik az – igaz Isten – szókapcsolattal, vagyis hogy Jézus Krisztus az igaz Isten. Felületes olvasásra ez könnyen el is hihető, bár a szellemi értelemben felnőttek (Zsidók 5:14) rögtön észrevehetik, hogy ebben a szövegben nem csupán Jézusról van szó. Az ugyanis, akit megismerhetünk a Krisztustól kapott értelem által, az az Isten, akit az ÓSZ-ben is igaz Istenként ismertünk. (vö. 2Krónika 15:3; 33:13; Zsoltárok 7:10; 64:11; Ézsaiás 45:21; 65:16.)

A Jeremiás 10:10 pedig ezt mondja: „De a Jehova igaz Isten, ő az élő Isten, és örökkévaló Király.” (Komáromi Csipkés György fordítása.1670.) Maga Jézus is utalt rá korábban (János leveléhez képest), hogy az jelenti az örök életet, ha megismerjük „az egyedül igaz Istent. ” (János 17:3) Bár az 1János 5:20 görög szövegében az Isten szó csak kétszer szerepel: „Isten Fia” ; „ez az igaz Isten” , de nyilván a szöveg könnyebb érthetősége miatt több fordítás is úgy ad ja vissza, hogy: „az Isten Fia eljött és észt adott nekünk, hogy megismerjük az igaz I s t e n t, és az ő igaz Fiában legyünk.” (P. Soós István ford. Lásd még: Békés-Dalos; Káldi)

Az utolsó mondatrész a ((h)útosz) szóval kezdődik, aminek a jelentése: „mutató névmás: ez-az ” (Győrkösy- Kapitánffy-Tegyei-féle ógörög nagyszótár, 758.old.) Tehát nem „Ő az igaz Isten” (Békés-Dalos; Csia; Vida) - hanem: „Ez az igaz Isten” (Károli; D. Raffay S.; Komáromi; Káldi; P. Soós ford.).

Ami pedig a Filippi 2:6-ot illeti, a háromságot semmiképp sem bizonyítja ez a vers, ugyanis a görög iszosz szó mindig VALAMIBEN való egyenlőséget jelent, és nem azonosságot, lásd: Máté 20:12; Márk 14:56; Lukács 6:34; János 5:18; ApCsel 11:17; Filippi 2:6; Jelenések 21:16.

Mi a teljes írás tanítását is figyelembe vesszük és nem ragadunk ki verseket a szövegkörnyezetből. Abból pedig kiderül, hogy itt semmiképp sem lehet szó abszolút értelemben vett egyenlőségről. Az Atya a Fiú felett áll, mivel Isten mindenek feletti, mindenható. Jézus a fejének, Istenének tekinti és imádja Őt.

A Szentírás természetesen Jézust is nevezi istennek, pl. egyszülött istennek, az Atya azonban senki által nem született Isten, vagyis nem egyenlő Jézussal. Ezért is Írja Pá 1 Tim 2:5-ben, hogy egy Isten van:

,,Mert egy az Isten, egy a közbenjáró is Isten és emberek között, az ember Krisztus Jézus"

,,Mert még ha vannak is, akiket „isteneknek” neveznek, akár az égben, akár a földön, mint ahogy van sok „isten” és sok „úr”, 6 számunkra valójában e g y Isten van, az Atya, akiből van minden, és mi őérte; és e g y Úr van, Jézus Krisztus, aki által van minden, és mi őáltala." (1Kor 8:5-6)

Egy mindenható Atyaistenünk van, s nem pedig három egymással egyenlő, ahogyan a háromság hívők azt epképzelik, ezt írta le Pál.

"Az a szomorú, hogy a legtöbb Tanú olvasó és a honlapjukra tévedő kereső nem fogja még ennyire se átgondolni a témát. Látnak egy kérdést, két igeszakaszt, melyekből az egyik félre van fordítva, és meggyőződnek egy tévedésről. Ez azonban olyan tévedés, mely pont attól az Istentől választja el őket, akit keresnek."

Csakhogy az őszinte kutatók nem a szentháromság istent keresik, hanem az ,,egyedüli/egyetlen" igaz Istent, akiről a Biblia ír, erről ennyit.

"mikor meg kérdezték tőle hogy hogyan imádkozunk? a válasza,mi atyánk ki vagy a mennyekben. és a végén ott a AZ ATYA,A FIÚ,ÉS A SZENTLÉLEK NEVÉBEN ÁMEN.."

Idéznéd kérlek melyik mintaimában szerelel ez így? Mert amit Jézus mondott abban ilyet nem találok...

"Tudtok egyebet is,mint kimásolt szövegekkel és bibliaversekkel dobálózni?"

Igen, csak akkor - ahogy a fentebb levő válaszomra tett nem reagálás is mutatja - csak megy a lepontozás, mert fáj az igazság, érvekkel megcáfolni nem tudjátok.