Egy Jehova Tanúja szerint három dolog alapján deríthető ki, hogy az övék az igaz keresztényi hit. (Részletek megjegyzésben. ) Mivel támasztják alá ők, és milyen cáfolatok vannak (bibliai utalásokkal lenne érdekes)?

én nem ezeket a szempontokat tudom.

ennyi erővel el lehetne dönteni egy szempont alapján:

van-e az adott vallásnak brooklynban ingatlanérdekeltsége?

vagy

tanítja e az adott vallás, hogy Jézus testvérei csak a felkentek?

a tanúk ezt tanítják, nem tudom, te honnan szedted a 3 szempontot:

HOGYAN ÁLLAPÍTHATJUK MEG, HOGY MELYIK AZ IGAZ VALLÁS?

5 Hogyan lehet megtalálni ’az életre vivő utat’? Jézus azt mondta, hogy az igaz vallás megmutatkozik azok életében, akik gyakorolják. „Gyümölcseikről fogjátok felismerni őket . . . minden jó fa jó gyümölcsöt terem” — jelentette ki (Máté 7:16, 17). Más szavakkal az igaz vallás gyakorlóit a hitnézeteikről és a viselkedésükről lehet felismerni. Bár nem tökéletesek, és követnek el hibákat, mint csoport törekszenek rá, hogy Isten akaratát tegyék. Vizsgáljunk meg most hat ismertetőjelet, amely jellemző az igaz vallás gyakorlóira.

6 Isten szolgái a Bibliára alapozzák a tanításaikat. Maga a Biblia jelenti ki, hogy „a teljes Írás Istentől ihletett, és hasznos a tanításra, a feddésre, a kiigazításra, az igazságosságban való fegyelmezésre, hogy az Isten embere teljesen alkalmas, minden jó cselekedetre hiánytalanul felkészített legyen” (2Timóteusz 3:16, 17). Pál apostol így írt keresztény hittársainak: „amikor az Isten szavát kaptátok, melyet tőlünk hallottatok, nem emberek szavaként fogadtátok el, hanem pontosan akként, ami igazából, Isten szavaként” (1Tesszalonika 2:13). Ennek fényében az igaz vallásban a hitnézetek és a szokások nem emberi nézeteken vagy hagyományokon alapulnak. Isten ihletett Szavára, a Bibliára épülnek.

7 Jézus Krisztus jó példát mutatott azzal, hogy Isten Szavára alapozta a tanításait. Égi Atyjához imádkozva ezt mondta: „a te szavad igazság” (János 17:17). Jézus hitt Isten Szavában, és minden, amit tanított, összhangban volt az Írásokkal. Gyakran használta azt a kifejezést, hogy „meg van írva” (Máté 4:4, 7, 10). Ilyenkor idézett egy írásszöveget. Isten népének tagjai ma szintén nem a maguk elképzeléseit tanítják. Hiszik, hogy a Biblia Isten Szava, és tanításaikat szilárdan arra alapozzák, amit a Biblia mond.

8 Az igaz vallás gyakorlói kizárólag Jehovát imádják, és ismertté teszik a nevét. „Jehovát, a te Istenedet imádd, és egyedül neki végezz szent szolgálatot” — mondta Jézus (Máté 4:10). Isten szolgái ezért senki mást nem imádnak, csak Jehovát. Imádatukhoz az is hozzátartozik, hogy tudtul adják az embereknek, hogy mi az igaz Isten neve, és milyen Isten ő. A Zsoltárok 83:18 így szól: „te, akinek neve Jehova, egymagad vagy a Legfelségesebb az egész föld felett.” Jézus példát mutatott abban, hogy segített másoknak megismerni Istent. Így imádkozott: „Nyilvánvalóvá tettem a nevedet azoknak az embereknek, akiket nekem adtál a világból” (János 17:6). Hozzá hasonlóan az igaz imádók ma feltárják másoknak Isten nevét, és tanítják az embereket a szándékairól és tulajdonságairól.

9 Isten népének tagjai őszintén és önzetlenül szeretik egymást. „Arról fogja tudni mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretet van köztetek” — mondta Jézus (János 13:35). A korai keresztényeket ilyen szeretet jellemezte. A szeretet, melyre Isten ad utasítást, legyőzi a faji, társadalmi és nemzeti korlátokat, és az igaz testvériség szétszakíthatatlan kötelékében egyesíti az embereket (Kolosszé 3:14). A hamis vallások tagjai nem élnek ilyen szerető testvériségben. Honnan tudjuk ezt? Onnan, hogy nemzeti vagy etnikai különbségek miatt képesek megölni egymást. Az igaz keresztények nem fognak fegyvert, hogy megöljék keresztény testvéreiket vagy bárki mást. A Biblia kijelenti: „Ebből a tényből ismerhetők fel az Isten gyermekei és az Ördög gyermekei: mindaz, aki nem gyakorol igazságosságot, nem az Istentől származik, és az sem, aki nem szereti a testvérét . . . szeressük egymást; nem úgy, mint Káin, aki a gonosztól származott, és meggyilkolta a testvérét” (1János 3:10–12; 4:20, 21).

10 A valódi szeretet persze nem merül ki abban, hogy nem ölünk meg másokat. Az igaz keresztények önzetlenül adnak idejükből, energiájukból és anyagi forrásaikból, hogy segítsék és bátorítsák egymást (Héberek 10:24, 25). Támogatják egymást a bajban, és nem csapnak be másokat. Alkalmazzák az életükben azt a bibliai tanácsot, hogy ’tegyenek jót mindenkivel’ (Galácia 6:10).

11 Az igaz keresztények elfogadják Jézus Krisztust annak, aki által Isten megmentésről gondoskodik. A Biblia leszögezi: „senki másban nincs megmentés, mert nincs más név az ég alatt, amely az emberek között adatott, amely által megmentést nyerhetünk” (Cselekedetek 4:12). Ahogyan már az 5. fejezetben láttuk, Jézus váltságul adta az életét az engedelmes emberekért (Máté 20:28). Továbbá ő Isten kinevezett Királya az égi Királyságban, mely az egész föld felett fog uralkodni. Isten megköveteli tőlünk, hogy engedelmeskedjünk Jézusnak, és járjunk a tanításai szerint, ha szeretnénk örökké élni. Ezért jelenti ki a Biblia, hogy „aki hitet gyakorol a Fiúban, annak örök élete van; aki nem engedelmeskedik a Fiúnak, az nem lát majd életet” (János 3:36).

12 Az igaz imádók nem alkotják a világ részét. Jézus ezt mondta, amikor Pilátus, a római uralkodó kihallgatta őt: „Az én királyságom nem része e világnak” (János 18:36). Jézus igaz követői — bármelyik országban élnek is — az ő égi Királyságának az alattvalói, ezért szigorúan semlegesek maradnak a világ politikai ügyeiben. Nem vesznek részt a világ harcaiban. Jehova imádói azonban nem szólnak bele, ha valaki más úgy dönt, hogy belép egy politikai pártba, közhivatalt vállal, vagy elmegy szavazni. Isten igaz imádói amellett, hogy politikailag semlegesek, tisztelik a törvényt. Miért? Azért, mert Isten Szava azt parancsolja nekik, hogy ’rendeljék alá magukat’ a kormányzati „felsőbb hatalmaknak” (Róma 13:1). Abban az esetben, ha a politikai rendszer követelményei ellentétbe kerülnek Isten követelményeivel, az igaz imádók követik az apostolok példáját, akik kijelentették: „Mint uralkodónak, Istennek kell inkább engedelmeskednünk, semmint embereknek” (Cselekedetek 5:29; Márk 12:17).

13 Jézus igaz követői azt prédikálják, hogy Isten Királysága az emberiség egyedüli reménye. Jézus megjövendölte, hogy „a királyságnak ezt a jó hírét prédikálni fogják az egész lakott földön tanúságul minden nemzetnek, és akkor jön el a vég” (Máté 24:14). Jézus Krisztus igaz követői nem arra buzdítják az embereket, hogy emberi vezetőktől várják a gondjaik megoldását, hanem inkább Isten égi Királyságát hirdetik mint az emberiség egyedüli reményét (Zsoltárok 146:3). Jézus ezért a tökéletes kormányzatért tanított minket imádkozni, amikor így szólt: „Jöjjön el a királyságod. Legyen meg az akaratod, mint az égben, úgy a földön is” (Máté 6:10). Isten Szava megjövendölte, hogy ez az égi Királyság „szétzúzza és megsemmisíti mindazokat a királyságokat [amelyek ma léteznek], maga pedig megáll időtlen időkig” (Dániel 2:44).

14 Az eddig megvizsgáltak fényében kérdezd meg magadtól: Melyik vallási csoport alapozza a Bibliára az összes tanítását, és teszi ismertté Jehova nevét? Melyik csoport mutatja ki a szeretetet Isten utasításának megfelelően, gyakorol hitet Jézusban, nem része a világnak, és hirdeti Isten Királyságát mint az emberiség egyedüli valódi reményét? A földön lévő összes vallási csoport közül melyik felel meg mindezeknek a követelményeknek? A tények önmagukért beszélnek: Jehova Tanúi (Ézsaiás 43:10–12).

ezzel szemben ezt tanítja VALÓJÁBAN a biblia:

"Arról fogja tudni mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretet van köztetek.”

jános 13:35

ez pedig szinte minden gyülekezetben a földön megfigyelhető.

lehet, félreérthető voltam. minden gyülekezetben= a világ minden vallásának gyülekezetében. szerintem sem az a szeretet, hogy:

szervusz hogy vagy jól de örülök, hogy itt vagy, kézfogás, el...

műszeretet...

1: a szentháromság egy rendkívül bonyolult téma, de az biztos, hogy a kifejezést már a 132-es évben is, arra a dologra használták amire ma is, a reformáciú egyre újabb és újabb, mindent felülvizsgáló hullámai ismét is ismét bizonyítják, pedig nekik alapelvük ,hogy a Biblián kívül semmilyen forrás nem elfogadható hitigazságok bizonyítására

2: Jehova Tanúi szerint ilyen nem létezik, a Biblia, pláne az eredeti görög viszont erősen alátámasztani látszik, hogy maga Jézus is hitt ebben, Jehova tanúi sajátós bibliafordításukból pl ezeket az igehelyeket is kiirtották, mint annyi más esetben itt is előb volt kész az elmélet és utólag gyártottak bizonyítékot

3: a szó szerinti tüzet egyik egyház sem tanítja, viszont a büntetés a biblia egyszeri laikus olvasása után is teljesen nyilvánvaló, elenben jehova tanúinek nézeteivel akik szerint a nem jehova tanúi közé tartozó embereket Isten egyszerűen nem támasztja fel és ennyi

Egyházi átok hull az ellenkezőkre

A kis-ázsiai Niceában i. sz. 325-ben egy püspöki zsinat egy hitvallást foglalt magába, amely azt hirdette, hogy az Isten Fia „igaz Isten” éppen úgy, amint az Atya is „igaz Isten.” A hitvallás egy része ezt a megállapítást tette:

„Azokra pedig, akik azt mondják, hogy: Volt [idő], amikor [a Fiú] nem létezett, és Mielőtt megszületett Ő nem volt, és az Ő létezése a semmiből lett, vagy akik azt állítják, hogy az Isten Fia különböző lényű vagy más anyagból van, vagy teremtve lett, vagy változtatásnak vagy változásnak van kitéve — azokat a katolikus egyház átokkal sújtja.”

Így bárki, aki abban hitt, hogy az Isten Fia nem egyenlően örökkévaló az Atyával, vagy hogy a Fiú teremtve lett, azt örökké tartó kárhozatra ítélték. El lehet képzelni, milyen nyomást jelentett ez az átlaghívőkre, hogy egyetértsenek ezzel.

Az időszámításunk szerinti 381. évben egy másik zsinat ült össze Konstantinápolyban, ahol kihirdették, hogy a szent lelket is ugyanúgy imádni és dicsőíteni kell, mint az Atyát és a Fiút. Egy évvel később, i. sz. 382-ben egy másik zsinat ült össze Konstantinápolyban és jóváhagyták a szent lélek teljes értékű istenségét.4 Még ugyanabban az évben, a római zsinat előtt, Damasus pápa összeállította azoknak a tanításoknak a listáját, melyeket az egyház elítélt. Az okmány, melyet Damasusi Kötetnek neveznek, többek között a következő kijelentéseket tartalmazta:

„Ha bárki tagadja, hogy az Atya örökkévaló, a Fiú örökkévaló, és a Szent Lélek örökkévaló, az eretnek.”

„Ha bárki tagadja, hogy az Isten Fia igaz Isten éppen úgy, ahogyan az Atya is igaz Isten, valamint mindenható és minden dolgok tudója, és egyenlő az Atyával, az eretnek.”

„Ha bárki tagadja, hogy a Szent Lélek . . . igaz Isten . . . mindenható és mindentudó, . . . az eretnek.”

„Ha bárki tagadja, hogy a három személy, az Atya, a Fiú és a Szent Lélek igazi személyek, egyenlők, örökkévalók, magukban foglalják az összes látható és láthatatlan dolgokat, és hogy mindenhatók, . . . az eretnek.”

„Ha bárki azt mondja, hogy [a Fiú, aki] hústestté lett, nem volt az Atyával a mennyben mialatt a földön volt, az eretnek.”

„Ha bárki, mialatt azt mondja, hogy az Atya Isten, és a Fiú Isten és a Szent Lélek Isten, . . . de nem mondja azt, hogy ők egy Isten, . . . az eretnek.”

A jezsuita tudósok, akik a fenti okmányt latinból fordították, a következő megjegyzést fűzték hozzá: „I. Szt. Coelestin pápa (422-432) kétségtelenül tekintettel volt ezekre a kánonjogokra; a hit pontos megfogalmazását jelentették ezek a kijelentések.” És Edmund J. Fortman tudós azt állította, hogy a kötet „szilárd, megalapozott trinitáriánus tantételt” képvisel.

Ha olyan egyház tagja vagy, amely elfogadja a Háromság tanítását, akkor vajon ezek a kijelentések határozzák meg a hitedet? És felismerted azt, hogy a Háromság tantételébe vetett hit, ahogyan azt az egyházak tanítják, azt követeli meg tőled, hogy hinned kell: Jézus az égben volt mialatt a földön élt? Ez a tanítás ahhoz a kijelentéshez hasonló, amelyet Athanasius, a negyedik századi pap az On the Incarnation (A testté válásról) című könyvében tett:

„A Szó [Jézus] teste által nem volt akadályoztatva, sem a testbeni megjelenése nem gátolta meg abban, hogy bárhol másutt jelen legyen. Amikor testével mozgott, azalatt nem szűnt meg Elméje által irányítani a világegyetemet . . . Ő még ma is a világegyetemben létező minden élet Forrása, jelen van annak minden részében, mégis az egészen kívül.”

Amit a Háromság tantétele jelent

Egyesek úgy következtettek, hogy a Háromság tanítása mindössze azt jelenti, hogy egyszerűen isteni természetet vagy istenséget tulajdonítanak Jézusnak. Másoknak a Háromságban hinni egyszerűen azt jelenti, hogy hisznek az Atyában, a Fiúban és a szent szellemben.

A kereszténység hitvallásainak a tüzetes vizsgálata azonban feltárja, mennyire szánalmasan elégtelenek ezek az eszmék a tantétel hivatalos tanításához képest. A hivatalos meghatározások feltárják, hogy a Háromság tantétele nem csupán egyszerű eszme. Ehelyett, ez az egymástól független eszmék összessége, amely hosszú időszak alatt állt össze és fonódott egymásba.

A konstantinápolyi zsinaton i. sz. 381-ben megjelent Háromság tantételből, az i. sz. 382-es Damasusi Kötetből, a valamennyivel későbbi athanasiusi hitvallásból és más dokumentumokból kialakult képből világosan meghatározhatjuk, hogy a kereszténység mit ért a Háromság tantételén. A következő határozott eszméket foglalja magába:

1. Három isteni személyről beszélnek — az Atyáról, a Fiúról és a szent szellemről — az istenségen belül.

2. E különálló személyek mindegyikét örökkévalónak mondják, időben egyik sem létezett a másik előtt vagy után.

3. Mindegyiket mindenhatónak mondják, eszerint egyik sem kisebb vagy nagyobb a másiknál.

4. Mindegyiket mindentudónak mondják.

5. Mindegyiket igaz Istennek mondják.

6. Mégis azt mondják, hogy nincs három Isten, hanem csak egy Isten.

Nyilvánvaló, hogy a Háromság tantétele az eszmék összessége, amely a fenti főbb elemeket mindenképpen magában foglalja, de a részletek megvizsgálása feltárja, hogy még ennél is többet magában foglal. De ha csak a fenti alapeszméket vesszük tekintetbe, abból is kitűnik, hogy ha valamelyik kijelentést kiemeljük a többi közül, akkor a fennmaradó eszmék már nem képezik a kereszténység Háromságát. Ahhoz, hogy teljes képet alkothassunk, mindezeknek a részleteknek jelen kell lenniük.

A „Háromság” kifejezés jobb megértése érdekében feltehetjük a kérdést: Vajon ez Jézus és a tanítványok tanítása volt? Ha igen, akkor az időszámításunk szerinti első században már teljesen kialakult formájában jelentkeznie kellett volna. És mivel amit Jézus és a tanítványai tanítottak, az megtalálható a Bibliában, ezért a Háromság tantétele vagy bibliai tanítás, vagy nem. Ha bibliai tanítás, akkor a Bibliának világosan tanítania kell azt.

Nem ésszerű azt gondolni, hogy Jézus és a tanítványai, mialatt Istenről tanították az embereket, nem mondták volna el nekik, hogy ki Isten, különösen akkor, amikor egyes hívőktől azt kérték, hogy még az életüket is adják oda Istenért. Ezért Jézus és a tanítványai mindennél fontosabb szerepet tulajdonítottak volna annak, hogy erről a létfontosságú tantételről tanítsák az embereket.

Az Írások vizsgálata

A Cselekedetek 17. fejezet 11. versében bizonyos embereket ’nemesebb gondolkodásúaknak’ neveznek, mert ők ’naponta gondosan kutatták az Írásokat, hogy vajon úgy vannak-e ezek a dolgok’, azok a dolgok, amelyeket Pál apostol tanított. Arra kaptak buzdítást, hogy az Írások használata által győződjenek meg a tanításokról, akár egy apostol tanításáról is. Neked ugyanezt kellene tenned.

Tartsd elmédben azt, hogy az Írások ’Istentől ihletettek’ és ’a dolgok helyreigazítására, az igazságosságban való nevelésre használandók fel, hogy az Isten embere teljesen alkalmas, minden jó cselekedetre teljesen felkészített legyen’ (2Timótheus 3:16, 17). A Biblia tehát teljes a tantételekre vonatkozó ügyekben. Ha a Háromság tantétele igaz, akkor annak a Bibliában benne kell lennie.

Meghívunk, vizsgáld át a Bibliát, különösen a Keresztény Görög Iratok 27 könyvét, hogy saját magad megbizonyosodj arról, vajon Jézus és a tanítványai tanították-e a Háromságot. Mialatt ezt a kutatást végzed, tedd fel magadnak a következő kérdéseket:

1. Találok-e olyan írásszövegeket, amelyek megemlítik a „Háromság”-ot?

2. Találok-e olyan írásszöveget, amely azt mondja, hogy Isten három különböző személyből áll, az Atyából, a Fiúból és a szent szellemből, de a három mégis csak egy Isten?

3. Találok-e olyan írásszöveget, amely azt mondja, hogy az Atya, a Fiú és a szent szellem mindenben egyenlők, úgymint örökkévalóságban, hatalomban, tisztségben és bölcsességben?

Bármilyen alapos kutatást végzel, nem fogsz olyan írásszöveget találni, amely a Háromság szót használja, sem olyat, amely azt mondja, hogy az Atya, a Fiú és a szent szellem mindenben egyenlők, úgymint örökkévalóságban, hatalomban, tisztségben és bölcsességben. Továbbá egyetlen írásszöveg sem mondja, hogy a Fiú egyenlő az Atyával a fent említett dolgokban — és még ha lenne is ilyen írásszöveg, az nem a Háromságot hozná létre, hanem legfeljebb a „kettősség”-et. A Biblia sehol sem teszi egyenlővé a szent szellemet az Atyával.

Amit sok tudós mond

Sok tudós, beleértve a trinitáriusokat is, elismeri, hogy a Biblia nem tartalmaz a Háromságra vonatkozó egyetlen tényleges tantételt sem. A The Encyclopedia of Religion például megállapítja:

„Napjaink szövegmagyarázói és teológusai egyetértenek abban, hogy a héber Biblia sehol sem tanítja kifejezetten ezt a tantételt . . . Bár a héber Biblia úgy festi le Istent, mint Izrael Atyját és Istenre olyan megszemélyesítéseket használ mint a Szó (davar), Szellem (ruah), Bölcsesség (hokhmah), és Jelenlét (shekhinah), az Ó Testamentum mondanivalójától és szellemétől távol állna, hogy ezek a fogalmak kapcsolatban legyenek a későbbi Háromság tantételével.

Továbbá a szövegmagyarázók és a teológusok azzal is egyetértenek, hogy az Új Testamentum sem tartalmazza a Háromság kifejezett tantételét. Isten, az Atya a forrása mindennek, ami van (Pantokrator), és ő Jézus Krisztus atyja is; az ’Atya’ nem egy cím, amely a Háromság első személyét jelenti, hanem az Isten szó rokon értelmű kifejezése . . .

Az Új Testamentumban nem található átható tudatosság Isten természetfeletti lényére vonatkozóan (’benső háromság’), sem nem tartalmazza az Új Testamentum a későbbi tantételre vonatkozó szaknyelvet (hupostasis, ousia, substantia, subsistentia, prosōpon, persona) . . . Vitathatatlan, hogy a tantételt nem lehet létrehozni egyedül szentírási bizonyíték alapján.”

A történelmi tényekre vonatkozóan a The New Encyclopædia Britannica ezt a megállapítást teszi ezzel kapcsolatban:

„Sem a Háromság szó, sem a kifejezett tantétel nem szerepel az Új Testamentumban . . .

A tantétel több évszázadon keresztül fokozatosan fejlődött ki sok vita árán . . .

A negyedik század előtt nem alkották egybe egyedülálló ortodox tantétellé a három személy különbözőségét és egységét, mely szerint egy lény és három személyről van szó.”

A Háromság eredetéről a New Catholic Encyclopedia hasonló megállapítást tesz:

„A szövegmagyarázók és bibliai teológusok, beleértve az állandóan növekvő számú római katolikusokat is, elismerik, hogy nem beszélhetnek az Új Testamentumban a Háromság elméletéről komoly fenntartások nélkül. Ezzel szoros összefüggésben a dogma történészei és a rendszerező teológusok is elismerik, hogy ha valaki fenntartás nélküli Háromság hitről beszél, az a személy a keresztény eredet időszakából a negyedik század utolsó negyedébe helyezte át magát. Mert csak ebben az időben kezdett a keresztény életbe és gondolkodásba alaposan beleolvadni az, amit kifejezetten Háromság dogmának lehet nevezni: ’egy Isten három személyben’ . . .

Maga a formula nem tükrözi vissza a keletkezés időszakának a közvetlen tudatosságát; a tan 3 évszázad tantételi fejlődésének a terméke volt.”