Ti miben hisztek és miért?

tisztelettel kérem w.d válaszolót, hogy ne hagyja figyelmen kívűl azon jogomat, miszerint reagálhatok a kommentjeire.

főleg, hogy ő rendszeresen sérteget engem.

Katolikus családban nevelkedtem, a suliban is jártam hittanórára, majd nagyot csalódtam bennük, így fél évig jártam a baptistákhoz. Bennük még nagyobbat csalódtam, és már levetkőzve a vallási gátlásokat megláttam a jót azokban a "hitetlen" emberekben, akikről a hívők azt mondják, pokolra jut, és láttam álszent embereket sok vallásban. Így váltam bizalmatlanná és szkeptikussá, valamint fogékonnyá más dolgok iránt is.

A vallás egyébként szép hagyományok és bölcsességek összessége tud lenni. Nem butaság, ha a régi elődeink tapasztalatait is figyelembe vesszük döntéseink során, viszont elengedhetetlenül fontos tudni, hogy a világ változik, és bizonyos vallási "szabályok" így érvényüket vesztik. Az én meglátásom szerint nem életszerű az Biblia minden egyes szavát komolyan venni. Aki ismeri, tudja, mennyire nagy erőfeszítéseket okoz egyes részeket betartani a mai világban, sőt, vannak teljesen felesleges dolgok is. Most leállhatnék még jobban szidni a vallást, hogy mennyi bizalmat, időt és energiát fektettem bele, és mekkorát csalódtam, de nem fogom.

A lényeg: szabadság, egyéniség, szeretet! Ezekben hiszek. Minden ember más, különböző tevékenységek tetszenek neki, eltérő hivatottságú, temperamentumú. A vallások viszont sokszor, főleg a keresztény, ráerőltetnek az emberre valamilyen sablont, ami szerint élnie kell. Nincs még elég szabály a világban, törvény, amit be kell tartani?

Ha van is bármi a halál után, ha vannak is szellemek, ha van is Isten, nem lehet bizonyítani. Nem azt mondom, hogy biztosan nem léteznek, csak azt, hogy nem vizsgálhatóak, nem biztosak; számunkra megfoghatatlanok, így nem építkezhetünk a bizonytalanra. Minden más kérdés értelmetlen e témakörben, pusztán filozófiai. Ez az agnoszticizmus tana (egyfajta ateista).

Istenben hiszek és Jézusban, mint Messiásban. Keresztény vagyok.

A szüleim is hívőként neveltek és az ő életük hiteles előttem. Úgy nőttem fel, hogy látva az életüket, a hibákkal együtt is, hajlottam arra, hogy én is az ő útjukat járjam.

14 évesen volt egy olyan élményem, ami aztán eldöntötte a kérdést bennem. Ezt a Biblia újjászületésnek hívja. Egy istentiszteleti alkalmon ültem, és tudatosult bennem, hogy bár mindent tudok Istenről, mégsem vagyok az ő családjának része, nem tartozom igazán hozzá, nem ismerem. (A prédikáció nem erről szólt, nem is tudom, mi volt benne...)

Ahogy ültem, egy ima fogalmazódott meg bennem, hogy jó volna Istent ismerni és a gyermeke lenni. Nem mondtam hangosan, még magamban sem. De -ezt nehéz leírni, mert soha nem éltem át ilyet- mintha Isten válaszolt volna, és kitágult volna a világ körülöttem. Összeállt a kép, és a szívemben dúló harc egy pillanat alatt lecsendesedett. Azt TUDTAM, hogy Isten él, és az ő gyermeke vagyok... Nem tudtam igazán megérteni, mi ez az egész, de hetekig olyan érzésem volt, mintha a föld felett járnék. Mintha addig tonnákat cipeltem volna, és ez most leszakadt volna.

Egyszóval ez egy meghatározó élmény volt az életemben, amit sok más is követett azóta. Ahogy nőttem, egyre kritikusabb lettem a hittel kapcsolatban és ahogy egyre többet tudtam meg a tudományról, gondolkodásról, pszichológiáról, egyre-másra megkérdőjeleztem az egészet. Aztán mindig visszajutottam oda, hogy a tapasztalatok annyira valóságosak, és minden, amiben hiszek annyira ésszerű, hogy ez megerősített a hitben. Rengeteget tudok a manipulációról, a memória, az agy működéséről. Emiatt gyanakvó vagyok mindig, ha valóságról beszélünk. De ez valóságos.

Pár hete pl. egy ember jött be a gyülekezetbe, végighallgatta, majd elmondta,a hogy a menekülteknek segít, stb. Hazafelé mondtam a feleségemnek, hogy ez az ember szerintem csaló, de utánajárnék. Ahogy beírtam a nevét a gugliba, máris dobta a szeretetszolgálat közleményét, h a nevükben kéreget.

Vagy egy másik, ami mostanában történt. Éppen telket akarunk venni, és sokat nézegettem. Egy éjjel arra keltem fel, hogy Lukács 14,12-20. Vissza akartam aludni, de nem ment. Végül elővettem a Bibliát és kikerestem. "„Egy ember nagy vacsorát készített, és sok vendéget hívott meg. 17A vacsora órájában elküldte a szolgáját, hogy mondja meg a meghívottaknak: Jöjjetek, mert már minden készen van. De azok egytől egyig mentegetőzni kezdtek. Az első azt üzente neki: Földet vettem, kénytelen vagyok kimenni, hogy megnézzem. Kérlek, ments ki engem!"

Megértettem, hogy túlzottan leköt a földvásárlási kérdés, hagyjam kicsit nyugodni, és bízzam Istenre.

Sok ilyen van, amit el tudnék mesélni.

A Mennyei Atyában hiszek. A tökéletes Jó-ban, a Szeretetben.

Hiszek abban, hogy van/lesz egy szebb világ az Ő vezetésével. HIszek abban, hogy az embernek szüksége van a hitre.