Mi a jobb? Csecsemőkorban megkeresztelni a gyereket, vagy hagyni, hogy felnőttként maga döntsön ez ügyben?

Ahogy a család, a szülők érzik. Mi megkereszteltettük őket, de nem vagyunk fanatikus vallásos család, normális keretek közt figyelünk az ünnepekre stb.

Ez olyan, mint a fülbevaló kérdése.

Itt nincs jobb vagy nem jobb opció.

A szülők a saját meggyőződésüket adják a gyereknek mindenben: legyen az cumi vagy nem cumi; vegán életmód vagy vegyes étrend, kap-e édességet 2 éves koráig vagy sem, sportol-e a gyerek, tanul-e zenélni, stb.

Ez mind-mind a szülő döntése. Ugyanilyen ez a téma is. Ha a szülő vallásos, nem gondolkodik azon, hogy majd a gyerek eldönti 20 évesen, hanem minél előbb az egyházi közösség tagjai között szeretné tudni a gyermekét.

Annyi mindent kell még eldönteni, ennél lényegesen fontosabbakat is, ne akadj fenn rögtön a legegyszerűbben.

Mi nem kereszteltetjük meg, mi sem vagyunk, butaságnak tartom az egész egyházat - mindet. De ettől még ő dönthet felnőttként bárhogy.

Ha lányom lenne, lenne fülbevalója, az szerintem nem ilyen. Legfeljebb később kiveszi, ha nem tetszik neki.

Mi nem kereszteltettük meg. Egyik ok, hogy a vallásszabadságot én nála is tiszteletben tartom, ezért megvárom azt a kort, amikor már maga tud dönteni ebben.

Ráadásul zsidó vérvonal is van nálunk. Ha esetleg a zsidó vallás felé fordulna, akkor iszonyú macera kikeresztelkedni, stb.

Több vallásból is vannak barátaink, szerencsére egyikük sem fanatikus. Bármit lehet tőlük kérdezni, nem erőltetik másra a nézeteiket, de szívesen elmagyarázzák a szokásokat. Szeretném megadni neki a lehetőséget, hogy beszélgessen majd velük és akár ez alapján válasszon vallást.

Amiből viszont nem fogok engedni: akármilyen vallást, vagy az ateizmust választja, minden körülmények között tartsa tiszteletben mások nézeteit. Tehát ha zsidó, vagy muszlim családnál vagyunk vendégségben, akkor nem kérhet disznóhúst (számukra sértés), ha éppen vallási ünnepük van, akkor amíg az ő házukban tartózkodik, tartsa be a vonatkozó szabályokat.

Tehát dönthet úgy ateistaként, hogy Shabbat idején meglátogatja egy zsidó barátját, de akkor igenis ne fogjon pénzt, ne kapcsolgasson villanyt, ne gyújtson rá, ne egyen tejes ételt a húsos edényből, stb. És provokatívan SOHA ne kérdőjelezze meg a másik hitbeli meggyőződését, a sajátját pedig ne erőltesse másokra.

Ez az egy, amiből nem fogok engedni, minden másban saját maga dönthet.

Hatos vagyok, az kimaradt, hogy minket megkereszteltek, én asszem katolikus, férjem református papíron, de mindketten ateisták vagyunk.

Viszont maximálisan tiszteletben tartjuk a rokonok/barátok vallási meggyőzédést, ha kell, akkor inkább hatszor kérdezünk, hogy mit mikor, hogyan szabad. Amikor náluk vagyunk.

Cserébe ők se fujjognak nálunk, ha éppen disznóhúst eszünk, maximum ők nem kérnek belőle.