A házasság előtti szex bűnössége honnan ered, és kitől?
Ez sokkal régebbi, mint a katolikus egyház vagy egyáltalán a kereszténység. Ha elolvasod Mózes törvényeit (i.e. kb. 14-15. század), akkor láthatod, hogy már ott is létezett ez a tilalom.
A legtöbb szexuális bűntől eltérően viszont nem számított halálos bűnnek, amennyiben "utólag" házasságra léptek.
+ egy kis kitérő: az, hogy "Isten adta a vágyat, hogy legyen szex" nem jelenti, hogy Isten azt akarta volna, hogy mindenki akkor és azzal szexeljen, amikor és akivel csak akar. A történet úgy teljes, hogy Isten azzal egyidőben, hogy a szexuális vágyat adta az embernek, adta a házasság intézményét is, hogy legyen egy olyan módja e vágy kiélésének, amely keretében a következmények is vállalhatók. Az ő felfogása szerint ugyanis a szexuális együttlét olyan módon köti össze két ember életét, hogy azt nem lehet szétválasztani, csak halál által.
Ezt tehát nem 800 vagy 1000 évvel ezelőtt találták ki és nem a katolikus pápák, hanem jóval régebbről származik, mind a zsidó, mind a keresztény vallás alapjai közé tartozik.
A papi cölibátushoz ennek nincs köze, azt valóban a katolikus klérusban találták ki, de nem azért, mert magát a szexet gondolták volna bűnnek, hanem azért, mert korábban, amikor a főpapok (püspökök, érsekek) házasodhattak, és gyerekeik lehettek, túlságosan azzal voltak elfoglalva, hogy a fennhatóságuk alá tartozó egyházi birtokokat, vagyont és tisztségeket a saját utódaiknak továbbörökítsék. Erre persze sokkal jobb módszer lett volna erkölcsös, valóban a keresztény egyház és Isten iránt elkötelezett embereket helyezni a főpapi pozíciókba, de hát mindig a fejétől bűzlik a hal, ugye.
"a másik testét a saját tested kielégülésére használod. Ebben se szeretet, se a másik iránti tisztelet nincs."
És ő pedig a tiédet a sajátjára.
Továbbmegyek: társasjáték során is élvezed a játékot. Arra használod a másikat, hogy magadnak örömet szerezz. Na igen, se szeretet, se tisztelet.
#11
"amikor a főpapok (püspökök, érsekek) házasodhattak, és gyerekeik lehettek, túlságosan azzal voltak elfoglalva, hogy a fennhatóságuk alá tartozó egyházi birtokokat, vagyont és tisztségeket a saját utódaiknak továbbörökítsék."
Ez így butaság. Az egyházi birtokot nem a családtagok örökölték, hanem az vette át egy az egyben, aki az adott tisztséget is átvette. A tulajdonjogot azonban mindvégig az egyház, mint jogi személy birtokolta. A pap, püspök csak afféle gondnoka, megőrzője és haszonélvezője volt az ingó és ingatlan egyházi vagyonnak, de csak amíg hivatalban volt.
(Ezzel párhuzamosan persze lehetett magántulajdona is, a katolikus egyházban sok esetben főnemesi rangú nagybirtokosok lettek püspökök. Az ortodox egyházban ez viszont nem volt jellemző.)
Amúgy pedig a felső papság, tehát a püspökök már kb. a 4. századtól nem nősülhetnek, csak az alsó papság. Illetve pontosabban nős embert lehetett diakónussá és pappá szentelni, de felszentelt pap, diakónus, ha előtte nem volt házas, akkor már nem nősülhetett meg. Püspököt pedig csak nőtlen papok közül szenteltek, általában szerzetespapokat. Az ortodox egyházban ez a mai napig így van, a katolikus egyház pedig azóta a cölibátust kiterjesztette a papokra is.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!