Az újonan revideált Károli biblia, tényleg nem jó fordítás?

A standard károli-biblia ( [link] tökéletes fordítás, bár a nyelvezete 500 évvel ezelőtti (a szöveg meg pláne), így a megértéssel kicsit vesződni kell,deamúgy alig 2-3 helyen van félrefordítva (ahol az Ószövetség Emánuelt emleget, meg az a zsoltár ami keresztreszögelést).

Ezek a Vulgata-ba (ahonnan Kárli fordított) került szándékos, utólagos keresztény félrefordítások teológiai okból.

Minden más szempontból a károli az etalon, fölösleges másik magyar fordítást használni.

szerintem közepes

az újab és újab revideálások célja za lenne, hogy érthető legyen,de megőrizza az eredeti erényeit, na ez nem feltétlenül sikerül, ennyi...

de ha csak ez van kéznél, vagy más fordításban már olvastad, olvad ezt (is) bátran :)

Hogy tökéletes lenne, azt semmiképp nem lehet mondani, hisz a cél - gondolom - nem csak a modern, érthetõ nyelv, hanem az esetleges hibák javítása is lehetett, márpedig ez is használja a "sehova" megnevezést ( s helyett J-vel kezdve ), ami _biztos_, hogy helytelen.

Még anyit, h

1) # 1 által adott link nyelve nem 500, hanem mindössze kb 150 éves, a 19. sz. második felébõl.

2) Károli a Vulgatán kívül felhasználta az eredeti héber szöveget és az un Septuaginta görög fordítást ( amibõl a Vulgatát fordították ) is.

3) Ízelítõ Károli eredeti szövegébõl ( ami még mindig "csak" alig több, mint 400 éves, 1586 - 1590 készült ):

Az elõssóból ( mint a szöveg mondja, ez már második, javított változat, azt viszont nem mondja, hogy biztos tökéletes :) ) ( biztos kitalálod, de biztos, ami biztos: ß = sz ( a betût a régi németben használták, "kemény" sz ) :

"KEGYES OLVASO.

E’ nyelvünkön már hatod ízben nyomtattatott Biblia körül miket tselekedtünk légyen kiváltképen valókat, illik tudtodra lenni; hogy jobb móddal mehess elö e’ Sz: Könyvnek olvasásában: tekintsd-meg azért e’ néhány tzikkelyeket.

I. Minthogy az elötteni ugyan-itt Amsterd: nyomtattatott Bibliába, melly minékünk példánkúl vólt, felette sok vétkek tsúßtanak vólt bé, hogy azok kimútatódhassanak, és ebböl kirekeßtethessenek, azt nagy munkával, nem kevés idö töltéssel egéßen által corrigáltuk elsöben, visgálván és nyomozván azt azon az úton, melly e’ dologra egyedül lehetett alkalmatos; t. i. mintegy rámára húzván azt az egyéb nyelveken lévö legcorrectább [kiváltképen az eredeti, az-az Sidó és Görög nyelven való] Bibliákra: melly munkánk által abban a’ hibáknak tölünk megorvosoltatandó illy három nemei jöttenek világra. 1. A’ sok kihagyatott ßók, vagy egyenként, vagy többek ößve foglaltatva: mellyeket egynéhány ezerig hellyekre töttünk. Az Istennek illy parantsolását olvassuk az ö beßéde vagy törvénye felöl: Semmit ahoz ne tégy, se el ne végy abból. ..."

"MOSES ELSÖ KÖNYVE,

MELLY a’ TEREMTESRÖL VALO KÖNYV.

Ez Elsö Könyvben Móses meg-irja e’ Világnak és e’ Világon az Anyaßentegyháznak kezdetét, nevekedését, tudományát, és Isteni-ßolgálatját. Nevezet ßzerint pedig irja Adámnak, Nóénak, Abrahámnak, Isáknak, Iákóbnak, és Iósefnek Historiáját, mellyben bé-foglal két ezer háromßáz hatvannyóltz eßtendöt.

1 Mós. I.

E’ Világnak hat napokon lett teremtetése.

1 Mós. 1.1. KEZDETBEN teremté [Sólt. 33:6. és 136:5. Tsel. 14:15. és 17:24. Sid. 11:3.] Isten a’ mennyet és a’ földet.

1 Mós. 1.2. A’ föld pedig vala ékesség nélkül való és puszta és setétség vala a mélységnek szinén, és az URnak Lelke táplálja vala a’ vizeket.

1 Mós. 1.3. Akkor monda az Isten: Légyen világosság: és lön világosság.

1 Mós. 1.4. Es látá Isten hogy jó volna a’ világosság, és elválasztá a’ világosságot a’ setétségtöl.

1 Mós. 1.5. Es nevezé a’ világosságot napnak, és a’ setétseget éjtszakának: és lön az estve és a’ reggel, elsö nap.

1 Mós. 1.6. Az után mondta az Isten: [Iér. 10:12. és 51:15.] Légyen kiterjesztetett erösség a’ viz között, melly elválasztsza a’ vizeket, a’ vizektöl.

1 Mós. 1.7. Es szerze az Isten kiterjesztetett erösséget, melly elválasztaná [Sólt. 148:4] a’ kiterjesztetett erösség alatt való vizeket a’ kiterjesztetett erösség felett való vizektöl: és úgy lön.

1 Mós. 1.8. Es a’ kiterjesztetett erösséget az Isten nevezé égnek: és lön az estve és a’ reggel, másod nap.

1 Mós. 1.9. Az után monda az Isten: [Iób. 38:8. Sólt. 33:7. és 136:6.] Gyüljenek egybe az ég alatt való vizek egy helyre, hogy tessék-meg a’ száraz, és úgy lön.

1 Mós. 1.10. A’ szárazt pedig nevezé Isten földnek: a’ vizeknek sokaságát, tengernek: és látá Isten, hogy ez jó vólna.

1 Mós. 1.11. Monda annakfelette az Isten: Hozzon a föld gyenge füveket, mag-hozó füveket, gyümölts-fákat: mellyek, az ö nemek szerint való gyümöltsöket hozzanak, mellyekben légyen az ö magvok e’ földön: és úgy lön.

1 Mós. 1.12. Hoza annakokáért a’ föld gyenge füveket, mag-hozó füveket az ö nemek szerint, és gyümölts-termö fákat, mellyekben vala az ö nemek szerint való magvok: és látá Isten, hogy az jó vólna.

1 Mós. 1.13. Es lön az estve és a’ reggel, harmadik nap.

1 Mós. 1.14. Az után monda az Isten: [Sólt. 136:7.] Legyenek világosító állatok az égnek kiterjesztésén, hogy külömbséget tegyenek a’ nap között és az éjtszaka között: és legyenek jelei bizonyos idöknek, napoknak, és eztendöknek.

1 Mós. 1.15. Legyenek, mondok, világosító állatok az égnek kiterjesztésén, hogy világosíttsák a’ földet: és úgy lön.

1 Mós. 1.16. Szerze azért az Isten két nagy világosító állatokat: a’ nagyobbik világosító allatot, hogy világosítana nappal: a’ kissebbik világosító állatot, hogy éjtszaka világosítana: és tsillagokat-is.

1 Mós. 1.17. Es helyhezteté az Isten azokat az égnek kiterjesztésén, hogy a’ földet megvilágosítanák.

1 Mós. 1.18. Es hogy vezéri lennének a’ napnak és az éjtszakának, és külömbséget tennének a’ világosság és setétség között: és látá Isten, hogy az jó vólna.

1 Mós. 1.19. Es lön az estve és a’ reggel, negyedik nap.

1 Mós. 1.20. Az-után monda az Isten: Hozzanak a vizek úszó élö állatokat: és a’ madarak repessenek a’ föld felett, az égnek kiterjesztésének szinén.

1 Mós. 1.21. Teremte azért az Isten nagy tzethalakat, és minden úszó élö állatokat; mellyeket a’ vizek hoztanak az ö nemek szerint, és minden repesö szárnyas állatokat az ö nemek szerint: és látá Isten, hogy az jó vólna.

1 Mós. 1.22. Es megáldá az Isten azokat mondván: Gyümöltsözzetek, és sokasodjatok, és töltsétekbé a’ tengernek vizeit; a’ repesö állatokis pedig szaporodjanak a’ földön.

1 Mós. 1.23. Es lön az estve és a’ reggel, ötödik nap.

1 Mós. 1.24. Az-után monda az Isten: Hozzon a föld az ö nemek szerint való élö állatokat, barmokat, tsúszómászó állatokat, és földi vadakat az ö nemek szerint: és úgy lön.

1 Mós. 1.25. Teremte azért az Isten az ö nemek szerint való földi vadakat, és barmokat az ö nemek szerint, és a’ földön tsúszómászó minden állatokat az ö nemek szerint: és látá Isten, hogy az jó vólna.

1 Mós. 1.26. Az-után monda az Isten: Teremtsünk embert a’ mi [Al. 5:1. 1 Kór. 11:7. Ef. 4:24. Kol. 3:10.] ábrázatunkra, és a mi hasonlatosságunkra: és uralkodjék a tengernek halaln, az égen repesö madarakon, a’ barmakon és mind az tegész tsúszómászó minden állatokon.

1 Mós. 1.27. Teremte azért Isten embert az ö képére, az Istennek képére teremté azt: férfiúvá és [Mát. 19:4.] aszszonyi-állattá teremté öket.

1 Mós. 1.28. Es megáldá Isten öket, és monda Isten: Gyümöltsözzetek, és sokasodjatok, és töltsétekbé a’ földet, és hajtsátok azt birodalmatok alá: és uralkodjatok a’ tengernek halain, az égnek repesö madarain, és a’ földön tsúszómászó minden állatokon.

1 Mós. 1.29. Es monda az Isten: Imé adtam néktek minden mag-hozó füvet, [Al. 9:3.] melly vagyon az egész földnek szinén, és minden gyümöltstermö és mag-hozó fát: hogy azok legyenek nektek eledeltekre.

1 Mós. 1.30. A’ földnek pedig minden vadainak, és az égnek minden madarainak, és a’ földön tsúszómászó minden állatoknak, a’ mellyekben élö lélek vagyon, a’ földnek minden füvét adtam eledelekre: és úgy lön.

1 Mós. 1.31. Es minekutánna megtekíntette vólna Isten valamit teremtett vala, imé igen jó vala. Es lön az estve és a’ reggel, hatodik nap.

1 Mós. II.

A’ hetedik napnak megßenteltetése: a’ ßent házasságnak ßereztetése.

1 Mós. 2.1. AZért elvégezteték a’ menny és a’ föld és azoknak minden seregeik.

1 Mós. 2.2. Mikor pedig elvégezte vólna az Isten heted napon az ö alkotmányát a’ mellyet tsinált vala, [2 Mós. 20:11. és 31:17. 5 Mós. 5:14. Sid. 4:4.] a’ hetedik napon megszünék minden tsinálmányától, mellyet tsinált vala.

1 Mós. 2.3. Es megáldá az Isten a’ hetedik napot, az az, megszentelé azt; mivelhogy azon szünt vólna meg minden ö tsinálmányának tsinálásától, mellyet teremtett vala az Isten, hogy azt elvégezné.

1 Mós. 2.4. Ezek a’ mennynek és a’ földnek kezdeti, a’ mikor teremtettek, [a’ melly idöben, mondom, az UR Isten teremté a’ földet és a’ mennyet.]

1 Mós. 2.5. Es a’ mezönek minden fájának melly az elött nem vólt a’ földön, és minden mezei fünek melly az elött nem vólt. Mert még az UR Isten nem botsátott vala esöt alá a’ földre, és ember nem vala, ki a’ földet mivelte vólna.

1 Mós. 2.6. A’ földbölis semmi nedvesség nem jött vala még fel, hogy a’ földnek egész szinét megnedvesítette vólna.

1 Mós. 2.7. Formálta vala pedig az UR Isten az embert a’ földnek porából, és lehellett vala az ö orrába életnek lehelletét, és [1 Kór. 15:45.] úgy lött az ember élö lélekké.

1 Mós. 2.8. Es szépen palántákkal felékesitett vala az UR Isten egy kertet Edenben Napkelet felöl, holott helyhezteté az embert a’ mellyet formált vala.

1 Mós. 2.9. Es nevelt vala az UR Isten a’ földböl mindenféle fát mellyben az embernek szeme gyönyörködhetnék, és melly eledelre jó vólna: az életnek fájátis, a kertnek közepette, és a’ jónak ’s gonosznak tudásának fáját.

1 Mós. 2.10. Folyóviz jö vala pedig ki Edenböl ez kertnek megnedvesitésére; és onnét oszol vala el, úgy hogy négy folyóviznek lenne fejévé.

1 Mós. 2.11. Az elsönek neve Pishon: ez a’ melly megkerüli a’ Haviláhnak egész földét, holott rerem arany.

1 Mós. 2.12. Es annak a’ tartománynak aranya igen jó: ott vagyon Bdelliom nevü fa, és Onix nevü drágakö.

1 Mós. 2.13. A’ második folyóviznek pedig neve Gichon: ez a’ melly megkerüli az egész Chusföldét.

1 Mós. 2.14. A harmadik folyóviznek neve Hiddékel: ez a melly foly Assiriának Napkelet felöl való reszére. A’ negyedik folyóviz pedig Eufrátes.

1 Mós. 2.15. Es véve az UR Isten az embert, és helyhezteté azt az Edennek kertében, hogy azt mivelné és örizné.

1 Mós. 2.16. Es az UR Isten megtíltá az embert, ezt mondván: E’ kertnek minden fajának gyümöltsében szabadon egyél.

1 Mós. 2.17. De a’ jónak és gonosznak tudásának fájának gyümöltsében ne egyél, tudniillik ime’ fának gyümöltsében: mert valamelly napon abban ejéndel, halálnak halálával halsz-meg.

1 Mós. 2.18. Az UR Isten pedig eztis mondotta vala: Nem jó az embernek egyedül lenni: szerzek nékie segítöt, melly mindenkor ö elötte légyen.

1 Mós. 2.19. Mert mikor az UR Isten formálta vólna a’ földböl a’ mezei minden vadakat, és az égen repesö minden állatokat, és Adámhoz vitte vólna, hogy látná minémü névvel nevezne minden állatokat: [mert valaminémü nevet adott Adám minden állatnak, az annak neve.]

1 Mós. 2.20. Es mikor Adám minden barmoknak, égi madaraknak, és minden mezei vadaknak neveket adott vólna: Az Adámhoz nem talált vala hasonló segítöt.

1 Mós. 2.21. Annakokáért az UR Isten botsáta nagy mély álmot Adámra, és elaluvék, és egy óldala tetemét kívévén hússal tölté bé annak a’ helyjét.

1 Mós. 2.22. Es azt a’ tsontot mellyet az UR Isten ki vött vala az Adámból éppíté aszszonyi-állattá: és vivé azt az Adámhoz.

1 Mós. 2.23. Es monda Adám: Immár találtam hozzám hasonló [1 Kór. 11:8.] társot, ki az én tsontomból való tsont, és az én testemböl való test: ez neveztetik aszszony-embernek, mert ez férfi emberböl vétettetett.

1 Mós. 2.24. Annakokáért [Mát. 19:5. Márk. 10:7. 1 Kór. 6:16. Ef. 5:31.] elhagyja a’ férfiú az ö attyát és az ö annyát, és ragaszkodik feleségéhez: és lésznek egy testté.

1 Mós. 2.25. Valának pedig ök mind ketten mezítelenek, Adám és az ö felesége: és nem szégyenlik vala.

"

Látható, nem egész ugyanaz a nyelveszet, mint # 1 linkjén :)