Milyen imákat lehet mondani a tisztítótűzben szenvedő lelkekért?

Mi történik pontosan abban a pillanatban, amikor a lélek, úgymond, kiűzetik a testből, melyet ezáltal a lélek tovább nem tölt meg élettel?

Szent Tamás úgy véli és ezzel magának Urunknak szavaira támaszkodik, hogy a lelkek annak az állapotnak megfelelően, melyben éppen vannak, maguktól keresik fel azokat a helyeket, melyek számukra ki vannak jelölve ugyanúgy, ahogy a testek azokat a helyeket keresik fel, melyhez nehézkedésük folytán vonzódnak. Azok a lelkek, melyek a kegyelem állapotában vannak és melyeknek tökéletes a szeretete, a mennyországba mennek, ahol azonnal élvezik Isten látását, és ott várnak az üdvösség betetőzésére, melyet testük feltámadása hoz meg számukra.

Azok a lelkek, melyek ugyan szintén a kegyelem állapotában vannak, melyeknek szeretete azonban a bocsánatos bűnök miatt csökkent és így nem tökéletes, és melyeknek a már bocsánatot nyert bűneikért még büntetést kell szenvedniük, a tisztítótűzbe mennek.

Azok a lelkek, melyeket csak az ősbűn terhel, de különben személyes bűnük nincs, a limbusba mennek, ahol ugyan nem részesülnek Isten látásában, de természetes boldogságnak örvendenek. (A limbus patrum-ban, melyet a pokol tornácának is hívnak, kellett az ószövetségi igazaknak Krisztus mennybemeneteléig kín és szenvedés nélkül az eladdig zárt mennyországba való belépésre várniuk. A limbus patrum a helye vagy állapota azoknak a gyermekeknek, akiket egyedül csak az ősbűn terhel, kik sem a mennyországban, sem a pokol kínjaiban nincsenek.)

Azok a lelkek, akik a súlyos bűn állapotában vannak, kik meg vannak fosztva a szeretettől, örökre a pokolba mennek, ott várnak testük feltámadására, mely további szenvedést hoz majd számukra.

Három hely örök: a mennyország, a limbus és a pokol, és semmilyen közbenjárás, semmilyen ima, semmilyen jócselekedet, semmilyen kérlelés nem tudja az ott tartózkodó lelkek állapotát megváltoztatni.

Nyilvánvaló tehát, hogy minden imának, minden közbenjárásnak, minden búcsúnak, minden alamizsnának, melyet az Egyház az elhalálozottak javára tanácsol vagy végez, csakis az lehet a célja, hogy a tisztítótűzben levő lelkeknek, kik saját maguk számára már semmit sem tudnak tenni, hozzon könnyebbülést és szabadulást.

Ezért fontos arra a tényre súlyt fektetni, hogy a tisztítótűz létezése hittétel. Aki a tisztítótűz létezését tagadja, az eretnek.

Ha a tisztítótűz nem létezne, akkor értelmetlen lett volna mindaz, amit az Egyház fennállása óta tett vagy a hívőktől tenni követelt azért, hogy a halottak lelkének javára fordítsa. A tisztítótűzben levő lelkek minden bizonnyal folyvást közelebb jutnak a mennyországhoz és tisztulásuk után kiszabadulnak, de a küzdő Egyház közbenjárása, különösen a szentmise bemutatása, hatásosan segíthet nekik, hogy ez gyorsabban következhessen be.

A tisztítótűzben levő lelkek szeretettől áthatva ugyanígy közbenjárhatnak érettünk. Annál szívesebben teszik ezt, minél jobban próbálunk mi segíteni rajtuk.

Ha a katolikus Egyház szellemiségével összhangban akarunk lenni, akkor igazi áhítattal kell gondolnunk a tisztítótűzben levő lelkekre, hiszen minden valószínűség szerint több-rövidebb ideig mi is ott leszünk – kívánjuk ezt magunk számára, hiszen ez kiválasztottságunk jele. Ha Isten szentségét és összehasonlíthatatlan tisztaságát fel tudnánk fogni, nem csodálkoznánk, hogy Ő tökéletlenségeket talál bennünk, melyek a Legszentebb Szentháromság szentségével nem egyeztethetők össze.

A purgatórium a megtisztulás egy ideiglenes állapotát jelöli azoknak, akik kegyelmi állapotban haltak meg, de még szükségük van arra, hogy az elhalogatott tökéletlenségeiktől, hibáiktól (bocsánatos bűnök, földi ragaszkodás, elégtétel meg nem adása) megszabaduljanak, mielőtt belépnének a mennybe.

Tehát a purgatóriumnak semmi köze sincs a megigazuláshoz, vagy az üdvösséghez, hiszen a purgatóriumba csak megigazultak léphetnek, illetve ők már végső soron üdvözültek. A purgatóriumnak az ember tökéletes szentségéhez, megszentelődéséhez van köze, ami során elég, megsemmisül fennmaradt önszeretete.

Az igaz, hogy maga a „purgatórium” szó nincs benne a Szentírásban, ugyanúgy, ahogy nincs benne pl. a „Szentháromság”, a „megtestesülés” vagy akár a „Biblia” szó se. De nem is a szó a fontos, hanem a szóhoz kapcsolt tanítás. És az a tanítás, ami szerint a választottak végigmennek egy végső megtisztuláson – ami se nem a menny, se nem a kárhozat állapota –, világosan benne van mind az Ószövetségben, mind az Újszövetségben.

Szám 20,12 – Mózesnek és Áronnak bár megbocsátott Isten, mégis megbüntette őket.

2Sám 12,13-14 – Dávidnak is bár megbocsátott, mégis megbüntette őt.

Lev 26,43 – „le kell vezekelniük bűneiket, amelyekkel megszegték parancsaimat és megvetették törvényeimet.”

2Makk 12,42-45 – Imádkoznak a halottakért, hogy azok megszabaduljanak bűneik alól.

Bár ezt a könyvet a protestánsok nem tartják sugalmazottnak, és nincs is benne a protestáns Bibliákban, azonban magát a történelmi tényt, illetve az erről szóló szavak realitását nem hagyhatják figyelmen kívül.

1Jn 5,16-17 – Van olyan bűn is, ami nem halálos.

Jak 3,2 – „Mert sokban vétünk mindnyájan.”

Jel 21,27 – Tisztátalanok nem léphetnek a mennybe.

Mt 12,36 – „Minden hiábavaló szóról, amelyet kimondanak az emberek, számot fognak adni az ítélet napján.”

Lk 12,41-48 – A halál utáni büntetésnek különböző fokozatai vannak.

Mt 5,48 – „Ti tehát legyetek tökéletesek, mint ahogy a ti mennyei Atyátok tökéletes.”

Zsid 12,14 – Megszentelődés nélkül senki sem látja meg az Urat.

2Kor 7,1 – „őrizkedjünk a test és lélek minden szennyétől, így teljessé tesszük megszentelődésünket Isten félelmében.”

Zsid 12,23 – A mennyben mindenki tökéletes.

Mal 3,2-3 – „De ki fogja tudni elviselni jövetele napját? És ki maradhat állva, amikor megjelenik? Mert olyan, mint az olvasztók tüze és a ványolók lúgja. Leül, mint az ezüstolvasztó és -tisztító mester. Megtisztítja Lévi fiait, megfinomítja őket, mint az aranyat és az ezüstöt, hogy méltóképpen mutassák be az áldozatot az Úrnak.”

Mt 5,25-26 – Amíg meg nem fizetjük az utolsó fillért is, addig nem jutunk ki a börtönből (utána igen).

Mt 18,23-35; Lk 12,58 – A börtönből addig nem jutnak a mennyek országába, amíg ki nem fizetik tartozásukat.

Mt 12,32 – „ha valaki a Szentlélek ellen szól, annak nem bocsátanak meg sem ezen a világon, sem az eljövendőben.”

Mik 7,9 – „Az Úr haragját el kell viselnem - hisz vétkeztem ellene - mindaddig, míg ítéletet nem hoz ügyemben, és igazságot nem szolgáltat nekem. Elvezet a világosságra és megláthatom igaz tetteit.”

1Kor 3,11-15 – Tűz fogja kipróbálni mindenki munkáját. Üdvözülni fognak, de csak mintegy tűz által.

Zsid 12,29 – „Mert a mi Istenünk emésztő tűz.”

Iz 4,4 – „majd az Úr lemossa Sion leányáról a szennyet, és megtisztítja Jeruzsálemet a vér bűnétől az ítélet lelkével és a tűz lelkével” (vö. Iz 6,5-7; 33,11-14)

Ima a halottakért

2Mak 12,39-45 – „fölkeresték Júdást, hogy menjenek, hozzák el az elesettek holttestét, és temessék őket atyáik sírboltjába… Aztán imádkozni kezdtek, és könyörögtek, hogy az elkövetett bűnök teljes bocsánatot nyerjenek… Aztán gyűjtést rendezett a katonák között, és mintegy 2000 ezüst drachmát küldött Jeruzsálembe engesztelő áldozat bemutatására. Ilyen szépen és nemesen viselkedett, mivel gondolt a feltámadásra. Ha ugyanis nem hitt volna az elesettek föltámadásában, fölösleges és értelmetlen dolog lett volna a halottakért imádkozni. Arról is meg volt győződve, hogy akik jámborságban halnak meg, azokra nagy jutalom vár - ez szent és jámbor gondolat volt. Azért mutatott be engesztelő áldozatot, hogy megszabaduljanak bűneiktől.”

1Pét 4,6 – „Mert azért hirdették az evangéliumot a halottaknak is, hogy ha mint emberek testben ítélet alá estek is, lélekben éljenek az Isten által.” (vö. Zak 9,11)

1 Kor 15,29 – Pál említést tesz azokról, akik megkeresztelkednek a halottakért. A megkeresztelkedés a szenvedés (aszkézis, böjt, illetve konkrét szenvedés-felajánlás) felvállalását jelenti (vö. pl. Mk 10,38-39; Lk 3,16; 12,50). A szöveg máskülönben egyértelműen a 2Mak 12,42-44-re utal, ami a halottakért való imádkozásról szól.

2Tim 1,16-18 – Pál imádkozik halott barátjának, Oneziforosznak lelki üdvéért.

Jn 11,41-44 – Jézus imádkozott halott barátjáért, Lázárért.

ApCsel 9,36-41 – Péter halotthoz imádkozott (vö. 1Kir 17,17-22; Mt 10,8; 11,5; Lk 7,22).

Sir 7,33 – „Minden élőlénynek adj ajándékot, még a halottól se tagadd meg a szeretetet.”