Mitől katolikus valaki, aki nem tartja be az egyház szabályait?
Sokszor hallottam ismerősök szájából, hogy katolikusnak tartják magukat, de templomba nem járnak, nem imádkoznak, nem böjtölnek, fogamzásgátló eszközöket használnak… tehát megszegnek egy csomó szabályt, amelyet a vallásuk megkövetelne.
Tulajdonképpen ez olyan, mintha kimazsolázsnák a kényelmes, a jó dolgokat (a keresztelő, a templomi esküvő az „menő”, azt megtartják), a terhes, erőfeszítést igénylő dolgokat pedig elegánsan negligálnák.
De akkor mégis miért épp katolikusnak vallják magukat? Talán mert valóban hisznek az olyan „apró” különbségekben, amelyek elválasztják egymástól a keresztény felekezeteket, mint pl. hogy szükség van-e az áldozásra?
Ez nekem valószínűtlenül hangzik.
Miért nem a „kereszténységgel szimpatizálónak”, vagy szimplán „istenhívőnek” tartják magukat? Hiszen ha egy egyház kötelékébe tartoznak, akkor annak a szabályait követniük kellene…
T. Kerdezo!
Valoban ugy van, hogy evezredek alatt berogzodott az emberekbe az, hogy mar a csecsemoket megkereszteltek a vallasban. Igy tudott az egyhaz ennyi hivet szerezni maganak.Ezek kozul aztan sokan egyaltalan nem tartjak a vallasukat, sokan csak annyira, hogy esetleg eljarnak a teplomba, neha imadkoznak /tisztelet a kivetelnek/, de ha arrol van szo, hogy lepeseket is kell tenniuk a hituk erdekeben, akkor mindjart visszakoznak.
Magyaran "felhigitottak a hitet, es lazan veszik", mondvan "ma mar mas vilagot elunk". Viszont Isten torvenyei nem valtoztak az evezredek soran.
Ha meg akarunk felelni Istennek, akkor bizony a hitunket nem csak addig kell kimutatnunk, amig az nekunk kenyelmes, hanem akkor is, ha az nekunk pillanatnyilag nehezsegeket okoz. Pontosan ezert vannak a Bibliaban leirva a regi okori husegesek peldai, vagy az I.szazadi keresztenyek peldaja. Akik halalukig kitartottak a hitukben.
Emlitetted itt az "aldozast" is. Nos ez egy nagyon fontos dolog. Valoban nincs szukseg ra. Hiszen Jezus "egyszer s mindenkorra" megvaltott minket a buntol. Ez azt jelenti, hogy nem csak az akkor elt emberek merithettek ebbol az aldasbol, hanem a meg meg nem szuletettek /vagyis mi/ is.
A kereszteny vallasban az "aldozassal" szabalyszeruen "elertektelenitettek" Jezus aldozatat.
De errol tobbet is tudnek irni neked!
Szoval meg egyszer: ha valakit megkerdeznek, hogy milyen vallasu, nyilvan azt mondja hogy "katolikus". Mar ha ebben kereszteltek meg. De ez nem jelenti azt, hogy tartja is a vallasat.
Meg csak annyit: az I.szazadban a keresztenyeknel nem volt hasznalatos a "csecsemok keresztelese". Hiszen Jezus azt mondta: eloszor szerezzunk ismeretet, aztan keresztelkedhetunk. Egy csecsemo nem tud ismeretet szerezni. Mert a keresztelkedes az egy nagyon fontos lepes az ember eleteben. Tisztaban kell Lennie, hogy mit vallal fel. Mert keresztenynek lenni, az egy "eletut".
Hat remelem tudtam segiteni neked. Udvozollek: Judit!
U.i: Ha van kerdesed, szivesen valaszolok, de akkor irj privatba!
A klubbos hasonlat eléggé találó, csak egy kicsit kiegészíteném:
A jobb klubokból valóban kizárnak, ha csak az előnyöket próbálod kihasználni, a kötelességeidet pedig nem. Csak ott van egy különbség, hogy a katolikus klubban nem zárnak ki, mert nem akarnak megfosztani a lehetőségtől. Lehet, hogy megkereszteltek, majd messze elkerülted a vallás gyakorlását, de ha egyszer megtérsz, ott van a lehetőség, hogy ott folytasd, ahol abbahagytad. Ezért nem zárnak ki, csak te zárhatod ki magadat, viszont az egyház visszavár, ha már komolyan tudod venni magadat, és képes vagy a kötelességeidet is teljesíteni!
Önmagában attól, hogy valaki nem tart be minden vallási előírást, még lehet katolikus. Ennyi erővel aki nem tartja be Magyarország összes törvényét, azt nem tekinted magyarnak?
Vallási szempontból a legfontosabb kérdés az, hogy küzd-e a bűnei ellen, vagy megnyugszik ebben az állapotban. Nem a bűntelen emberek a keresztények, hanem éppen a bűnösök, akik meg akarnak szabadulni a gyengeségeiktől.
Demográfiai szempontból egyszerű a helyzet: az a katolikus, aki annak vallja magát.
(Régebben ez még származás alapján ment, de az ma már teljesen követhetetlen, úgyhogy marad a bevallás).
Egyházjogi szempontból még egyszerűbb: az a katolikus (keresztény), aki meg van keresztelve. Na ez az, ami ma már egyáltalán nem releváns.
A vallási törvények nem úgy működnek, mint a bíróság. Minden (szinte minden) a te lelkiismeretedre van bízva. Vallhatja-e magát katolikusnak valaki, aki nem tartja be a vallási előírásokat, és még csak nem is igyekszik ezen változtatni? Nyilván nem. De ezt csak magadról tudod megítélni. Honnan tudnád kívülről, hogy mennyire igyekszik változtatni az életén? És senki sem képes 100%-ig teljesíteni a szabályokat - hogy döntöd el, hogy hány százaléktól katolikus valaki? Ezt képtelenség - és nem is lenne helyes - kívülről szabályozni. Ezért aki katolikusnak vallja magát, azt katolikusnak fogadjuk el. Inkább fogadjunk el ezer ál-katolikust, mint hogy elutasítsunk egy megtérni igyekvő bűnöst. Úgyis mindenkit a saját élete és igyekezete alapján fognak megítélni - és ugye "jaj annak, aki csak egyet is megbotránkoztat".
Mindemellett sajnos való igaz, hogy az Egyháznak egyre több gondot okoznak a kultúrkeresztények tömegei, akik magukat - általában elég hangosan - katolikusnak hirdetve kimazsolázzák a nekik tetsző, "divatos" tanításokat, eközben pedig mindenféle össze-vissza élettel rontják a valódi keresztények hitelét. Sokszor még odáig is elmennek, hogy elkezdenek alternatív tanításokat terjeszteni, hogy "áh, a mai világban az már nem olyan fontos", sőt, megpróbálják befolyásolni a papot, hogy "hát azért ezt vagy azt ne mondja". Nagy teher ez az Egyháznak, de nagy hiba lenne emiatt bárkit is erővel elutasítani a vallástól.
Köszönöm a válaszaitokat!
„Szia, ha te katolikus vagy, akkor tudnod kellene, hogy a bűnbánathoz nem kell mindenképpen pap.”
Pont azt írtam, hogy nem tartom magam katolikusnak, bár annak kereszteltek és kamaszkoromig tartottam is a vallás által előírt minden követelményt. Nyilván azóta nem is foglalkoztam igazán a témával, így sok mindent elfelejtettem a katolikus vallás szabályaival kapcsolatban. De igazad van, rosszul fogalmaztam, azt akartam megfogalmazni, hogy a katolikus papokat isten által választottnak tekintik, akik pl. feloldozhatnak a gyónásban, a reformátusoknál viszont a bűnbánat teljesen „face to face” ember is isten között, nem kell hozzá közvetítő.
„…be kell vezetned az ilyen emberekkel kapcs a "kulturkereszténység" fogalmat.”
Jó fogalom, köszi, felveszem a szótáramba! Kíváncsi leszek, ha rákérdezek valakinél, „kultúrkeresztén”-e, aki legközelebb azt mondja, hogy katolikus, mit válaszol. :)
Nagyon érdekes, amiket Molnár Sándorné ír az áldozásról, ezt sem tudtam.
„Szoval meg egyszer: ha valakit megkerdeznek, hogy milyen vallasu, nyilvan azt mondja hogy "katolikus". Mar ha ebben kereszteltek meg. De ez nem jelenti azt, hogy tartja is a vallasat.”
De miért mondja azt? Mint írtam már, engem katolikusnak kereszteltek, mégsem mondanám ezt. Az ember szerintem akkor mondjon ilyet, ha komolyan gondolja, akkor viszont tartson be midnen szabályt – és itt persze visszakanyarodunk már a találó „kultúrkereszténység” fogalomhoz. :)
„Meg csak annyit: az I.szazadban a keresztenyeknel nem volt hasznalatos a "csecsemok keresztelese". Hiszen Jezus azt mondta: eloszor szerezzunk ismeretet, aztan keresztelkedhetunk. ”
Igen, nemrég olvastam a Baptista Szeretetszolgálat vezetőjéről, hogy református lelkésznk készült, de végül azért lett baptista, mert nem értett egyet a csecsemőkori kereszteléssel.
„Csak ott van egy különbség, hogy a katolikus klubban nem zárnak ki, mert nem akarnak megfosztani a lehetőségtől. Lehet, hogy megkereszteltek, majd messze elkerülted a vallás gyakorlását, de ha egyszer megtérsz, ott van a lehetőség, hogy ott folytasd, ahol abbahagytad. Ezért nem zárnak ki, csak te zárhatod ki magadat, viszont az egyház visszavár, ha már komolyan tudod venni magadat, és képes vagy a kötelességeidet is teljesíteni!”
Nos, ha – mint Molnár Sándorné – is írta, mindnyájunkat megváltott Jézus, nem is kellene keresztelni csecsemőkorban, akkor mi értelme van annak, hogy visszavár az egyház. Az egyház várjon a felnőttekre, akik valóban komolyan gondolják, hogy „klubtagok” akarnak lenni. Azért is üdvös lehetne ez, mert akkor sok „kultúrkeresztény” nem ásná alá a kereszténység „renoméját” (arra gondolok, mikor valaki veri a mellét, hogy ő katolikus, közben pedig gerinctelen féregként éli a világát).
„Önmagában attól, hogy valaki nem tart be minden vallási előírást, még lehet katolikus. Ennyi erővel aki nem tartja be Magyarország összes törvényét, azt nem tekinted magyarnak?”
Nem logikus az összehasonlítás, mert speckó nekem Mo. alaptörvényének az írásába nem volt beleszólásom, tehát simán lehet, hogy nem értek egyet minden pontjával, ez nem zárja ki a magyarságomat. Ha katolikus vagyok, akkor viszont önként csatlakozom valamihez, tehát nyilván előtte megismerkedem a „szabályokkal”, és átgondolom, tudom és akarom-e követni azokat.
„Vallási szempontból a legfontosabb kérdés az, hogy küzd-e a bűnei ellen, vagy megnyugszik ebben az állapotban. Nem a bűntelen emberek a keresztények, hanem éppen a bűnösök, akik meg akarnak szabadulni a gyengeségeiktől.”
Ez egy újabb érdekes kérdés számomra. Ismerek olyat, aki mindent katolikus szabályt szépen követ, de újra és újra beleesik ugyanabba a vétségbe… azt mondta, elmegy, meggyónja vasárnap, kéri istent, hogy segítsen neki, de hát sajnos kedden már megint beleesik a bűnbe, így vasárnap újra meggyónja… Vajon így mi értelme a gyónásnak? :) (Oké, értem, hogy mindig újra és újra megkapja a lehetőséget, hogy változtasson. De ha nem tud változtatni, akkor az nem azt jelenti-e, hogy nem is bánja igazán a tettét? Ha pedig nem bánja, akkor minek gyónja meg?)
Jó, nem „kötözködöm”, és leírtad jól, hogy nem lehet megállapítani, ki hány %-os szabálykövetéstől lesz „igazi” katolikus. Inkább az lehet a gond, hogy sokaknál az sem világos, hogy milyen szabályok vannak. Megkeresztelték őket, aztán jól van, mert ezzel jogot formáltak isten jóindulatára, akármit csinálnak – holott szerintem ha valaki nincs megkeresztelve, de igyekszik „jó” életet élni, egy igazságos isten szemében sokkal inkább jogosult a jóindulatra. :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!