Kedves Jehova Tanúi, ti hogyan szentelitek meg Isten nevét?

A hazugság, amelyet az Ördög mondott Évának az volt, hogy Isten információt, tudást titkol előle. Ha nem eszik a fáról, nem tudhatja meg a különbséget a "jó és a rossz" között.

Az Őrtorony a mai napig azt hirdeti, hogy az irodalmuk és tanításaik nélkül Isten szavát nem lehet helyesen értelmezni. Azok a titkok rejtve maradnak kívülállók előtt.

Mi a különbség, mikor mindketten Isten szavát megbízhatatlannak minősítették az ő közbenjárásuk nélkül?

“Ha az Írástanulmányok hat kötete gyakorlatilag a Biblia tematikusan elrendezve, megadva a bizonyító bibliai szöveget, akkor nem helytelen a köteteket ‘rendezett formátumú Bibliának’ nevezni. Ez azt jelenti, hogy [a hat kötet] nem pusztán kommentár, hanem gyakorlatilag maga a Biblia. (…) Továbbá, nem csak hogy úgy találjuk, az emberek magának a Bibliának a tanulmányozásával nem láthatják meg az isteni tervet, de azt is látjuk, hogy bárki, aki félreteszi az Írástanulmányokat, még ha használta is azokat, miután megismerte azokat, miután azokat tíz éven át tanulmányozta — ha azután mégis félreteszi őket, és figyelmen kívül hagyja őket, és egyedül a Bibliához fordul, bár tíz éven át értette a Bibliát, a mi tapasztalatunk azt mutatja, hogy két éven belül sötétségbe jut. Másfelől, ha pusztán az Írástanulmányokat és annak utalásait olvasta volna, és egy oldalt sem olvasott volna magából a Bibliából, világosságban lenne annak a két évnek a végére, mert az övé lenne az Írások világossága” (Charles T. Russell)

Őrtorony, 1910. szeptember 15., 298. oldal

[If the six volumes of SCRIPTURE STUDIES are practically the Bible topically arranged, with Bible proof-texts given, we might not improperly name the volumes -- the Bible in an arranged form. That is to say, they are not merely comments on the bible, but they are practically the Bible itself....

Furthermore, not only do we find that people cannot see the divine plan in studying the Bible by itself, but we see, also, that if anyone lays the SCRIPTURE STUDIES aside, even after he has used them, after he has become familiar with them, after he has read them for ten years -- if he then lays them aside and ignores them and goes to the Bible alone, though he has understood his Bible for ten years, our experience shows that within two years he goes into darkness. On the other hand, if he had merely read the SCRIPTURE STUDIES with their references, and had not read a page of the Bible, as such, he would be in the light at the end of the two years, because he would have the light of the Scriptures. Watchtower 1910, sept 15 p 298]

Az Úrnak a te Istenednek nevét hiába fel ne vedd; mert nem hagyja azt az Úr büntetés nélkül,

aki az ő nevét hiába felveszi. (2Móz 20:7)

A "hiába" szó a héber szövegben a hazug és hiábavaló bálványokkal kapcsolatban is

rendszeresen előfordul.(Jer 18,15; Jón 2,9; Zak 10,2) Ebben az értelemben "Ne használd

az Úr nevét varázslásra, babonaságokra." értelemmel is bírhat. Ez pedig komoly

figyelmeztetés az olyan prédikátoroknak, prófétáknak akik az Úr Nevében ígérnek fűt-fát

Isten felhatalmazása nélkül. Hiszen ki merné kritizálni vagy kétségbe vonni azt amit

mondtak, mert "Ő az Úr áldott, felkent" szolgája. Sok keresztény óvatlanul, bölcstelenül

nyitott az Úr dolgaira a természetfölöttire. Lelki kiskorúságuknál fogva nincsenek kifejlett

érzékeik, hogy azonnal gyanakodjanak. Számukra minden új és amiben az Úr neve van az

csak jó lehet. Azonban a Biblia arról beszél, hogy sok esetben, pont az ilyen

hiszékenységet és naivságot használják ki az önjelölt "felkentek" akik pénzért és

elismertségért becsapják az embereket. A parancsolat ismerete ez ellen is védelmet ad!

A Hegyi Beszédben beszél Jézus arról is a „Mi Atyánkban, hogy Isten nevének

Szentségéért járjunk közbe.(Mt 6,9b) Ezt csak úgy tudjuk megtenni ha valóban Atyaként

ismerjük, szeretjük és tiszteljük Őt! Ha hívők vagyunk akkor nem fogunk feleslegesen

„Uram Uramozni”, és „Isten nevében” beszélni zöldségeket. Megszokásból, énekelni,

imádkozni, az Úr nevében hívőknek sem szabad! Megfontoljuk-e azt, hogy Istennel

kapcsolatban mikor és mit beszélünk?

Az újszövetséghez kötődik Isten nevének egy másik kinyilatkoztatása is. Ez pedig azoknak

adatott, akik megtértek, újjászülettek. Ez pedig Jézus Neve. Ez a név a filippi levél szerint

minden név fölé lett helyezve.(Fil 2,9) Ennek a Névnek a birtokosa rendelkezik minden

hatalommal égen és földön, valamint a föld alatt.(Fil 2,10) Ebben a Névben is kell

összegyülekezni, hogy az Úr jelenlétét megtapasztalhassuk.(Mt.18:20)

A Jehova tanúi nem szentelik meg a Nevet, sőt elfordulnak Tőle.

Ők sajnos bálványoznak egy idegen nevet ami több mint valószinű, hogy nem Istené.

ÉN MAJDNEM JEHOVA TANÚJA LETTEM !

De nagyon nem Istent tanúi inkább az ördögé aki becsapta őket.

Voltak tanúk akik a gyülekezetben köszöntek ,de az utcán már nem fogadták köszönésem .

Egymás alá vágtak a véneknél állandóan egymásra panaszkodtak ki mit csinál ,hogy a véneknek beköphessék egymást.A vénekből áradt a büszkeség a lekezelő stílus .Sőt egyik idősebb néni be nyugtatózta magát mikor az egyik vénnel volt találkozó mert pánikba esett .A tanúk kifelé mutatják a szépet ,de a színfalak mögött ocsmány dolgokat művelnek .

T. Kerdezo!

Ugy szenteljuk meg Isten nevet, hogy imaban hasznaljuk, hozza imadkozunk. A "Mi Atyank" mintaima elso sorat idezted te is, hogy; "szenteltessek meg a te neved."

De hogyan tudnank megszentelni, ha nem ismerjuk a nevet?

Mi tehat ismerjuk, es ezt elmondjuk az embertarsainknak is. Ahogyan Jezus is tette a Janos 17:26 verse szerint, ahol ezt irja:"Es megismertettem o veluk a te nevedet, es megismertetem....stb."

Tehat hasznaljuk Isten nevet, es tesszuk azt, amire O ker minket, elmondjuk masoknak is.

Sajnos, ahogy minden vallasi csoportban vannak olyan szemelyek akik ugymond "ramenosebbek", sajnos nalunk is vannak. Pedig oktatast kapunk arra nezve, hogyan viselkedjunk amikor predikalni megyunk. Mindenkor udvariasnak, figyelmesnek kell lennunk, hiszen nem hozhatunk szegyent Isten nevere.

Ha valaki ezek utan megis igy tesz, az az O felelossege. Hiszen senki mellett nem allhat valaki, aki majd ot figyelmezteti arra, hogy nem jol viselkedik.

De itt a legfobb dolog most az, hogy Isten nevet fogadjuk el, hasznaljuk, es megismertessuk masokkal is.

Remelem a valaszom kielegito volt szamodra? Udvozlettel: Judit!

Sziasztok!

A Miatyánknak az elsőés talán a legnehezebben érthetőkérése ez. Mert mi szükség van a mi kérésünkre, mikor az Isten neve anélkül is, magában véve is szent és nem a mi kérésünkre, nem a mi munkánk vagy valamilyen cselekedetünk révén válik azzá. Olvastam az előbb Ézsaiás próféta látomásának a leírását: maga előtt látta a megnyílt egeket és megpillantott egy sugarat Isten országának végtelen dicsőségéből. Látta az Urat, Istent, az Ő királyi trónján nagy hatalomban és fényességben. Látta a körülötte lebegőangyali seregeket, akik szárnyukkal takarták el arcukat, mert nem bírták elviselni az örökkévaló Isten dicsőségének a sugárzását, és hallotta, amint a mennyei seregek egyetlen örök hatalmas himnuszt zengtek folytonosan:

"Szent, szent, szent a Seregeknek Ura, teljes mind a széles föld az Ő ségével." (Ézs6,3) dicső Isten ún. tulajdonságai között legistenibb az Ő szentsége. Egyetlen egy szent van ezen a világon, az élőIsten, és egyetlen szent név van, az Ő szent neve.

"Szenteltessék meg a te neved", ennek a kérésnek az a tartalma, hogy Isten neve közöttünk is olyan szent legyen, ennek a névnek mi is úgy őrizzük és munkáljuk a szentségét, mint az angyali seregek a mennyben. Azt kérjük ezzel, hogy szenteltessék meg az Ő neve a mi számunkra is, bennünk is és mi általunk is a világban.

Tehát Isten neve legyen az igazán szent a számunkra! Hallatlanul nagy dolog az, hogy Istenről való összes ismeretünk nem emberi kutatás eredménye, hanem magának az élőIstennek saját magáról adott kijelentése. Más szóval: amit Istenről tudunk, mindazt nem mi magunk töprengtük ki, nem hatalmas bölcsességűemberek elmélkedték ki magukból, nem a tapasztalatból szűrődött le évezredek folyamán, hanem mindazt maga Isten mondta el önmagáról.

Ugyanígy: nevet sem az ember adott Istennek, hanem Ő maga mondta meg az embereknek a maga nevét is.

A pogány isteneket maguk az emberek nevezték el különbözőnevekkel, egyiket Jupiternek, másikat Vénusnak, a harmadikat Astarténak és így tovább. Mi Isten megszólítására olyan nevet használhatunk, amit maga Isten használt önmaga kijelentésére. Az Ő Igéjében egyszer Magasságosnak nevezi önmagát, máskor Mindenhatónak, ismét máskor Seregek Urának, azután Atyának, teljes nevén: Atya-Fiú-Szent Léleknek. Ezek a nevek nem olyan jelek, mint az emberi nevek, amelyek csak arra valók, hogy egyik embert a másiktól megkülönböztessék, - hanem Istennek mindenik neve rövid összefoglalása az Ő személyének, az Ő egész lényének, Isten neve nemcsak azt fejezi ki, hogy Őt úgy hívják, hanem Ő a nevében jelenti ki azt, hogy Ő kicsoda, milyen Isten.

Isten neve alatt tehát maga az élő Isten személye értendő, úgy ahogyan Ő önmagát nekünk az Ő Kijelentésében tudtul adta, ahogyan önmagát velünk megismertette. Ezért szent az Ő neve, ez a név csak Reá vonatkozik egyedül,

Ő az egyetlen viselője ennek a névnek. A szó legszorosabb értelmében véve ez a név az Ő tulajdon neve. Szent név!

Szent az, ami lenyűgözőcsodálatot és imádságos hódolatot ébreszt. Szent az, amivel szemben eltörpülök, összezsugorodom, ami az áhítat félelmes örömét és örvendezőfélelmét kelti bennem, ami abszolút tekintélyként áll előttem, aminek a megsemmisítőhatalma, mérhetetlen jósága és minden ellenállást legyőzőereje térdre kényszerít lelkileg. - És vajon ilyen értelemben szent a számunkra Isten neve? Átborzong a lelkünkön az istenfélelem remegőöröme, amikor Reá gondolunk, imádságban eléje állunk, vagy róla beszélgetünk? Isten ideadta nekünk az Ő szent nevét, hogy használjuk, éljünk vele: mivé lett ez a szent név az ajkunkon? A kezeink között, a fülünkben, a szívünkben?

Eszembe jut egy olyan régi pénzdarab, ami a sok használattól már egészen lecsiszolódott, a fölismerhetetlenségig lekopott. Nem vált-e Isten szent neve ilyen lekoptatott érmévé közöttünk? Nem lett-e az Istenről való sok üres beszédünk olyan valamivé, mint egy elrongyolódott, bepiszkolódott, talán már a használatból is kivont régi bankjegy, amit már nem fogadnak el, amivel már régen nem lehet fizetni? Hát nem úgy van-e, hogy az istenfélelemnek a legcsekélyebb rezdülése nélkül tudunk Istenről beszélni? Annyira hozzászoktunk az Ő szent nevének a használatához imádságban, beszédben, gondolkodásban, hogy olyan könnyedén mondjuk ki, mint akármelyik jó barátunk nevét. A mennyei tiszta lények eltakarják arcukat Isten dicsőségének a vakító sugárzása elől, mi meg gondatlanul, könnyelműen szinte játszunk Vele. Azon megbotránkoznánk, ha valaki kormos, piszkos kézzel szedne a kertben fehér rózsát, de az még sohasem borzongatott meg, hogy a mi bűnös, tisztátalan ajkunkra merjük venni egyáltalán Isten szent nevét.

Igen: Atyánk az Isten, jó Isten, kegyelmes és bűnbocsátó az Isten, de nem egyenrangú partnerünk, hanem szent Megváltónk, akivel nem lehet játszani, mint egy jó pajtással, sem alkudozni, mint egy kereskedővel, kedélyeskedni, mint egy gyermekkel, - mert Ő Isten. Jézus emberi alakban közénk alacsonyodva is szent Isten, aki nem hagyja büntetés nélkül, ha valaki az Őnevét hiába felveszi! (2Móz.20,7)

És tudjátok, miért olyan fontos az, hogy Isten szentségének a valósága mindig újra fölragyogjon előttünk? Mert ha Isten nem szent a számunkra, akkor nem szent a szava sem, nem szent a törvénye sem, akkor semmi sem szent többé, akkor nem szent a szülői tisztelet, nem szent a család, nem szent a saját vagy másik tisztasága, akkor nincs többé gátlás, nem éget a szégyenérzet a bűn miatt. Ezért akarja a kísértőmindig Isten szentségének a tudatát aláásni bennünk. Figyeljük csak, hogy szokták a fiatalokat bűnre csábítani: gyávának csúfolják az illetőt, mert vonakodik olyan dolgot, olyan tettet elkövetni, amiért szégyellnie kellene magát. Amíg valami szent, addig a szégyenérzet, a szemérem is véd attól, hogy azt megszentségtelenítsük. És ha Isten nem szent a számomra, akkor megrendült minden, ami szent és sérthetetlen.

"Szenteltessék meg a te neved": ezzel azt kérjük, hogy Istennel szemben mindig a helyes magatartást foglalhassuk el: az alázatnak, a hódoló tiszteletnek az istenfélőmagatartását. Azt kérjük, hogy Isten neve ne egy elkoptatott pénzdarabhoz legyen hasonló, hanem újra markáns, tiszta, világos, fölismerhető, határozott érték, szent név és szent valóság legyen! Segítséget lássunk ahhoz, hogy megszentelhessük az Ő nevét, - hogy mibennünk, akik annyira lejáratjuk ezt a drága nevet, mégis megszentelődjék az Ő neve!

Isten nem egy név, hanem Ő a mindenség!

Kedves Kérdező, tán Kérődző?

Direkt itt provokálsz bennünket? Miért leled ebben örömödet? Mi a jó ebben neked? Remélem Isten elszámol veled az utolsó napon és ahova te kerülsz remélem én nem oda jutok....

Vannak hibáink nem vagyunk tökéletesek, de attól még emberek vagyunk és nem gyűlölködünk.

Tudjuk és ismerjük a vezetőink hibáit de hol nincsenek hibák? MIért mindig velünk foglalkoztok? Nincs jobb dolgotok?

Pfujjj...KZitust pedig hagyjátok...nem rossz ember Ő