Vajon ki a felelős a kiigazításra szoruló tanításért Jehova Tanúinál? Jézus, vagy a, , Hű és értelmes rabszolga".

A Biblia tanúsága szerint Isten választott népének mindig is volt földi szervezete és ezen belül olyan szellemi vezetést nyújtó csoportja, akik azt a faladatot kapták, hogy gondoskodjanak a nép szellemi jólétéről. A keresztény korszaktól ez nyilvánvalóan nem változott (miért is változott volna???). Logikus, hogy nem az emberek közül való szolgálókkal van önmagában a baj, hanem azokkal a hitehagyott egyházi szervezetetekkel, melynek dölyfös papsága és szellemi vezetést nyújtó csoportjai tévtanokat tanítanak a híveiknek és KITARTANAK ezek mellett az emberi tradícióra és "szenthagyományra" hivatkozva, melyeket Isten fölé helyeznek. Ennek a bibliai bizonyítékát éppen Jézus adta azzal, amikor a "jó fa, jó gyümölcs, rossz fa, rossz gyümölcs" szemléltetését elmondta, hiszen ez alapján EGYÉRTELMŰEN azonosítani lehet azon csoportokat és személyeket, akik a TANÍTÁSUK KÖVETKEZMÉNYEKÉNT rossz gyümölcsöket teremnek!

Tehát a Biblián, Jézuson és a szent szellemen kívül még a "hű és értelmes rabszolgát" is megemlíti a Biblia, azaz éppen Jézus, aki rajtuk keresztül osztja ki a szellemi táplálékot a megfelelő időben.

kérlek, vizsgáld meg a hű és értelmes rabszolga szövegkörnyezetét. figyeld meg, hogy egyénnek, vagy szervezetnek szólhat-e? sajnos, állításoddal ellentétben, pál pl soha nem volt semmilyen szervezetnek a tagja, a biblia soha nem beszélt szervezetről. köszönöm, nem kérem a bemásolást, miszerint ugyan nincs benne a bibliában, de mégis miből gondolhatjuk... az apostolok soha nem alkottak vezető testületet, ha alkottak volna, az lett volna a nagybetűs... mindíg a szent szellem irányítását követték, az értelmezéseik soha nem szorultak később kiigazításra, pláne nem többször. a körülmetélkedés kérdését pál... inkább kérdezem: pál kikkel beszélte meg a körülmetélkedést? kérlek, nézz utánna. én nem szeretnék veled vitába szállni, valószínű, elfogadod, amit a biblia ír. kérlek, ne hagyd, hogy a biblia szavát felülírja neked bármilyen embercsoport. felelősséged, hogy ellenőrízd még az ihletett kijelentéseket is, nemhogy az ihletetlent...

Mindamellett, testvérek, Jézus Krisztus, a mi Urunk jelenlétét és a hozzá való egybegyűjtésünket illetően, kérünk titeket, 2 ne tántorodjatok el egyhamar a józan eszetektől, és ne is engedjétek, hogy felzaklasson titeket valamilyen ihletett kijelentés, szóbeli üzenet vagy levél, amely állítólag tőlünk származik,

2 tesszalomika 2:1-2

4 Szeretteim, ne higgyetek minden ihletett kijelentésnek, hanem tegyetek próbát az ihletett kijelentésekkel, hogy lássátok, vajon az Istentől származnak-e, mert sok hamis próféta ment ki a világba.

1jános 4:1

""Akik itt a Tanúk KIJAVÍTOTT, vagy majd esetleg kiigazításra szoruló tévedésit kritizálják, maguk sem egységesek hit és erkölcs dolgában, tehát miről is beszélünk?"

Hát beszélhetünk arról is hogy Jehova tanúi sem teljesen egységesek. Pl. nem alkotnak egységet az Igazhitű Jehova tanúival!"

És? Mit bizonyít ez azok kívül, hogy terelsz és félreviszed a témát Vidiripi? Kiszakadhat akármennyi szekta még, akkor is egységes marad Isten népe. Ki mondta azt, hogy nem lesznek szakadások? Sőt, nem éppen az ellenkezője van a Bibliában?

"Amikor egy szervezet azt hirdette hogy csak neki van joga a Bibliát értelmeznie akkor az nagyon is eltért a Bibliától. S most arról az időről beszélek amely még a reformáció előtt zajlott."

Ez egy PONTATLAN megfogalmazás. BÁRKINEK van "joga" értelmezni a Szentírást, a kérdés, hogy ezzel félrevezeti-e magát vagy másokat?! Isten amíg engedi, azt csinálsz, amit akarsz, fejre is állhatsz, de a türelme véges. Jehova Tanúi a katolikus múlttal ellentétben NEM TILTJÁK meg senkinek, hogy értelmezzék a Bibliát. DE, az egy teljesen MÁS téma, hogy nem ismerünk el százféle igazságot! Nem fogadjuk el, hogy mindenféle vallásos csoportban szétszórva vannak Isten szolgái és más, nem bibliai, hanem inkább liberálisan és lazán értelmezett eszméket elutasítunk.

(Róma 1:17) 'mert Isten igazságossága nyilatkozik ki benne a hit miatt és a hit végett, mint ahogy meg van írva: „De az igazságos a hite által fog élni.”"

FELTÉVE, ha a hitével összhangban is fog cselekedni - ez a bibliában van! :-)

""Másrészt pedig bizonyított tény, hogy ha elolvassa egy csapat laikus ember a Bibliát és megkérjük őket, hogy értelmezzék azt, kb. annyiféle vélemény születne, ahány olvasója."

Ja hogy megkérjük őket! Így már egyből más a dolog. S ha megkéred azokat az embereket hogy a Biblia alapján támasszák alá az értelmezésüket akkor mi lesz a helyzet?"

Ez csak magyarázkodás, bibliai alapja NINCS. A tény, hogy a "hit hallásból van", melyre a Biblia példákat is bőségesen felhoz. A Filephez írt ellenvetés is igazán mesterkélt, vergődés csak.

""Ezen kívül a Biblia maga ad egyértelmű választ arra, hogy nem helytelen segítséget használni, sőt nagyon is rendjén való - a segítség formája pedig logikus hogy lehet élő ember, vagy nyomtatott irodalom is. Logikus tehát, hogy NEM A SEGÍTSÉGGEL van a gond, hanem annak tisztaságával, vagy legalábbis a tisztaságra való őszinte törekvésével!"

Ezzel egyet értek! Annyival kiegészíteném hogy mindezek ellenére saját kutatásokat is kell folytatni mindenkitől függetlenül."

Jehova Tanúi is nagy hangsúlyt helyeznek a SZEMÉLYES kutatásra, de olyan, hogy "mindenkitől függetlenül" NINCS! Két út van, akárhogy szeretné sok ember, nincs több lehetőség. És ez főleg igaz a vallásos tanok kutatására, hiszen azok vagy Sátántól, vagy Jehovától vannak - nincs "semleges" álláspont, vagy középút. Bárhonnan merítesz, mindenkitől függetlenül nem fogsz tudni kutatni, ugyanis a források CSAK E KÉT oldalról származhatnak, ha vallási kérdésekről van szó.

„A hű és értelmes rabszolga” nem lehet egyvalaki. Miért nem? Azért, mert a rabszolga már az első században is osztott szellemi táplálékot, és Jézus szerint még akkor is ezt fogja tenni, amikor az Úr megérkezik, erre pedig 1914-ben került sor. Ez azt jelentené, hogy valaki mintegy 1900 évig hűségesen szolgál. Ilyen hosszú élete még Metusélahnak sem volt! (1Mózes 5:27).

Akkor talán általános értelemben minden egyes keresztényre utal a „hű és értelmes rabszolga” kifejezés? Szó, ami szó, minden kereszténynek hűnek és értelmesnek kell lennie; Jézus azonban nyilván többre gondolt ennél, amikor ’a hű és értelmes rabszolgáról’ beszélt. Miből következtetünk erre? Jézus azt mondta, hogy az Úr, „amikor megérkezik . . . , mindene fölé kinevezi” a rabszolgát. Hogyan lehetne minden egyes keresztényt kinevezni minden fölé, vagyis az Úr összes tulajdona fölé? Ez képtelenség!

Az egyetlen logikus következtetés tehát az, hogy Jézus a keresztények egy csoportját nevezte ’hű és értelmes rabszolgának’. Alkothat-e több személy egy rabszolgát? Igen, alkothat. Krisztus előtt hétszáz évvel Jehova úgy utalt Izrael egész nemzetére, mint az ő ’tanúira’ és ’szolgájára, akit kiválasztott’ (Ézsaiás 43:10). Izrael nemzetének minden egyes tagja részét képezte ennek a szolga osztálynak attól kezdve, hogy i. e. 1513-ban megkapták a Mózesi Törvényt, egészen i. sz. 33 pünkösdjéig. A legtöbb izraelita nem vett részt közvetlenül a nemzet ügyeinek intézésében, illetve a szellemi táplálás programjának szervezésében. Jehova a királyokra, bírákra, prófétákra, papokra és lévitákra bízta ezeket a feladatokat. Izraelnek mint nemzetnek mindazonáltal Jehova mindenek felett álló uralmát kellett képviselnie, és hirdetnie kellett az ő dicséretét a nemzetek között. Mindegyik izraelitának tanúskodnia kellett Jehováról (5Mózes 26:19; Ézsaiás 43:21; Malakiás 2:7; Róma 3:1, 2).

Nem igaz az sem, hogy a szellemmel felkent apostolok soha nem szorultak kiigazításra. A Biblia bizony mást mond. Aki ismeri a Keresztény Görög Iratokat, az pontosan tudja, hogy miről beszélek.

A Biblia pedig számtalan helyen beszél szervezetről, még ha nem is ezzel a magyar, vagy ennek megfelelő ógörög szóval. Számtalan tevékenységet nem is lehetett volna elvégezni szervezeti egység nélkül. Igen szomorú, mikor a vak ellentmondás keresés következtében egyesek már odáig merészkednek, hogy a Biblia nyilvánvaló pozitív értékeit is tagadják!

A „körülmetélkedés támogatói” elismerték ugyan, hogy nem zsidók is lehetnek Jézus követői, mégis azt bizonygatták, hogy ezek a nem zsidó nemzetekhez tartozó emberek csak úgy menekülhetnek meg, ha betartják a Törvényt. A nagyrészt nem zsidók lakta vidékeken viszont, ahol kevés zsidó keresztény élt, nem feltétlenül volt vita tárgya a körülmetélkedés. Ez a kétféle álláspont körülbelül tizenhárom évig tartotta magát (1Korintus 1:10). Micsoda próba lehetett ez a korai keresztényeknek, kivált azoknak a nem zsidóknak, akik olyan vidékeken éltek, ahol a zsidók voltak többségben!

Az ügy végül i. sz. 49-ben érte el a csúcspontját, amikor jeruzsálemi keresztények a szíriai Antiókiába mentek, ahol Pál prédikált. Azt tanították, hogy a nem zsidó megtérőknek a Törvény értelmében körül kell metélkedniük. Erre Pálnak és Barnabásnak nem kis viszálya és vitája támadt velük. Ha nem rendezik a kérdést, bizonyára lettek volna olyan keresztények — zsidók és nem zsidók egyaránt —, akik megbotránkoznak. Ezért megszervezték, hogy Pál és még néhányan mások menjenek el Jeruzsálembe, és kérjék fel a keresztény vezető testületet, hogy egyszer s mindenkorra tisztázza az ügyet (Cselekedetek 15:1, 2, 24).

Felkentek lefokozva - Vezető Testület előléptetve

Az új értelmezést a Vezető Testület különböző tagjai által megtartott, két órás, hat részből álló előadás-sorozatban fejtették ki. Az előadások célja a következő kiigazítások közlése volt:

A hű és értelmes rabszolgát NEM i. sz. 33. pünkösdjén nevezték ki, ami azt jelenti, hogy nem volt a rabszolga osztály tagjainak folytonos vonala a földön az idők során. A rabszolga osztályt először Krisztus nevezte ki 1919-ben.

A hű és értelmes rabszolga felkent testvérek egy kis csoportja, akik Jézus jelenlétében szolgálnak az Őrtorony Főhivatalban és közvetlenül részt vesznek a szellemi táplálék előkészítésében és kiosztásában. A Vezető Testület egyes tagjai nem alkotják a hű és értelmes rabszolgát. Csupán akkor járnak el hű és értelmes rabszolgaként, amikor kollektív testületként dolgoznak a szellemi táplálék kiosztását érintő döntések meghozatalában.

A Máté 24:45-ben említett „házanépet” mindazok alkotják, akiket szellemileg a Vezető Testület táplál, legyenek akár felkentek, akár „más juhok”. Ez magában foglalja a Vezető Testület egyes tagjait, amikor szellemi táplálékot vesznek magukhoz.

A Máté 24:46, 47-ben leírt események most arra vonatkoznak, hogy Jézus eljön a nagy nyomorúság alatt és megadja a Vezető Testület jutalmát a mennyben a többi felkenttel együtt.

A Máté 24:47-ben említett „vagyon” Krisztus összes mennyei és földi érdekeltségére vonatkozik.

Annak ellenére, hogy az Őrtorony Társulatot megalapította, Charles Taze Russell nem alkotta részét a rabszolga osztálynak, mivel nem élt és nem szolgált a Főhivatalban Krisztus 1919-ben bekövetkezett kiválasztásakor. Russell és társai munkája olyan volt, mint a Malakiás 3:1-ben említett „hírnöké”.

Isten népének megtisztítása folyamatban van, mert nyilvánvaló, hogy a Biblia kétszer számol be Krisztus „tisztító” munkájáról, egyszer a szolgálatának kezdetén és egyszer annak végén.

"Nem igaz az sem, hogy a szellemmel felkent apostolok soha nem szorultak kiigazításra. A Biblia bizony mást mond. Aki ismeri a Keresztény Görög Iratokat, az pontosan tudja, hogy miről beszélek."

kérve kérlek, idéznél CSAK EGY bibliaverset?

A Vezető Testületi tagok Jehova Tanúi vezetői?

Ezt a kérdést nehéz megválaszolni, mivel az Őrtorony kiadványok ellentmondásos képet adnak. Például a már fent idézett Alaposan Tanúskodj Isten Királyságáról! című könyv a következő kijelentést teszi a 110. oldalon:

„A Vezető Testület Isten szent szellemének az irányítását követi. A tagjai nem úgy vélekednek magukról, hogy ők Jehova népének a vezetői.”

Ezt erősítette meg 23. oldalán a nemrégiben kiadott 2012-es Kik cselekszik Jehova akaratát? c. füzet is:

„A Vezető Testület a világmindenség szuverén urának, Jehovának és a gyülekezet fejének, Jézusnak az irányítását követi. (1Korintus 11,3, Efezus 5,23) Tagjai nem tekintik magukat Isten népe vezetőinek. Az összes felkent kereszténnyel együtt „követik a Bárányt [Jézust], bárhová is megy.’”

A két fenti (aránylag új kiadványból való) idézetből viszonylag egyenesen következik, hogy a Vezető Testület tagjait nem kell Jehova Tanúi vezetőinek tartanunk. A dolgok azonban kezdenek zavarossá válni, amikor azt a sok megállapítást olvassuk, melyekben, alábbiakhoz hasonlóan, a Vezető Testületről azt mondják, hogy „irányítja” a Szervezetet.

„A hű és értelmes rabszolgát ma a Vezető Testület képviseli, melynek tagjai vállalják a vezetést a Királyság-prédikáló munkában, és megszervezik azt az egész világon" (w09 2/15 28. o., 17. bek.)

„Fejük, Jézus Krisztus mindazzal ellátja a test tagjait, ami szükséges ahhoz, hogy jól együttműködhessenek, jól igazgassanak, és szellemileg jól tápláljanak (Ef. 4,15, 16. Kol. 2,19) Tehát azért szervezték meg a Vezető Testületet, hogy vezetésről gondoskodjon, ahogy Jehova szent szelleme irányítja őket” (w08 5/15 29. o.)

„Napjainkban azt figyelhetjük meg, hogy a Jehova Tanúi Vezető Testületét alkotók, más felkent felvigyázók és a „nagy sokaság” tagjai, akik vállalják köztünk a vezetést." (w89 9/15 21. o.)

„A helyi vének és a Vezető Testület tagjai vezetnek bennünket; ennélfogva tisztelnünk kell őket, és imádkoznunk, hogy Isten adja meg nekik a bölcsességet a gyülekezet irányításához." (w89 12/15 22. o., 5. bek.)

„Tehát megfigyelhetjük a mai hűséges embereket, akik minket vezetnek, különösképpen a ‘hű és értelmes rabszolga’ Vezető Testületének tagjait.” (w69 6/15 367. o., 3. o.)

És itt van még a következő idézet is, amelyben a Biblia felhasználásával arra intik Jehova Tanúit, hogy engedelmeskedjenek a Vezető Testületnek:

„Bár a Vezető Testület tagjai Jehova és Krisztus rabszolgái, mint ahogyan keresztény társaik is, a Biblia így utasít minket: ‘Engedelmeskedjetek azoknak, akik vállalják köztetek a vezetést, és vessétek alá magatokat nekik, mert ők a ti lelketek felett őrködnek, mint akik számot fognak adni; hogy ezt örömmel tegyék, és ne sóhajtozva, mert az károtokra lenne.' Héb 13:17” (w98 3/15 21.o.)

Nehéz elképzelni, hogyan lehetséges, hogy emberek egy csoportját, amely „vezeti” és „irányítja” Isten szervezetét és amelynek Jehova Tanúi engedelmességgel tartoznak, mégsem kell emiatt vezetőiknek tekintenünk. Mindazonáltal a Vezető Testület mégis pontosan azt szeretné, ha így gondolkodnánk felőlük. Egyfelől úgy tűnik, azt szeretnék, ha úgy tekintenénk rájuk, mint akik alázatos társaink az imádatban, másfelől azonban elvárják Jehova Tanúitól, hogy úgy tekintsenek rájuk, mint „akik vállalják a vezetést”, és ennek megfelelően engedelmeskedjenek az iránymutatásuknak.

Ráadásul, ha bárki nyíltan egyet nem értését fejezné ki a Vezető Testületnek az Őrtorony-kiadványokban megjelent iránymutatásaival vagy tanításaival szemben, azt eltávolítják a szervezetből, mint „hitehagyottat” – tekintet nélkül arra, hogy az illető hűséget mutat-e Jehova, Jézus és a Biblia igéi iránt. Úgy tűnik ez már önmagában is azt mutatja, hogy a Vezető Testület tagjai - szándékaikat és céljaikat illetően - Jehova Tanúi vezetői - annak ellenére, hogy mostanában ellentétes értelmű, zavaros kijelentéseket tesznek. De talán az a legjobb, ha ebben a kérdésben mindenki saját maga hozza meg a döntést.

Honnan származik a „Vezető Testület" kifejezés?

Talán meglepő, hogy a „vezető testület" kifejezés egyetlen egyszer sem szerepel a Bibliában, és ez nem is egy szigorúan vallásos megnevezés. Sőt, a „vezető testület" tulajdonképpen egy világi kifejezés, amit régóta a különféle emberi szervezetek vezetésének leírására használnak. Figyeljük meg a MacMillan szótár következő meghatározását:

Vezető testület (főnév) - „egy hivatalos szervezet, amelynek az a felelőssége, hogy szabályokat hozzon létre szervezetek, mint például iskolák, egyetemek vagy sportklubok számára, és hogy biztosítsa, hogy az emberek be is tartsák ezeket a szabályokat."

Két évvel Joseph Rutherford halála után, 1944-ben kezdték el a „vezető testület" kifejezést használni az Őrtorony Társulat igazgatóságának megnevezésére. A fent említett szótári meghatározás áttekintése után már nem nehéz megértenünk, miért pont ezt a kifejezést tartották a legmegfelelőbbnek. Nathan Knorr idejéig azonban az Őrtorony Társulat elnökéé volt a legfontosabb szerep, amikor a szervezeti irányvonallal kapcsolatos döntésekről volt szó. Nem létezett „Vezető Testület” (abban a formában, ahogyan most), amely a szervezet nevében közös döntéseket hozott volna. Csupán a pennsylvaniai Őrtorony Biblia és Traktátus Társulat (Watch Tower Bible and Tract Society) igazgatósága létezett és ezen belül az elnöké volt a végső szó a különféle ügyekben.

Aztán 1971-ben történt egy jelentős változás, amikor úgy határoztak, hogy Jehova Tanúi úgynevezett „vezető testületének" egyéni tagjait meg kell különböztetni az Őrtorony Társulat igazgatóságától. Ennek indítéka az volt, hogy a pennsylvaniai törvények értelmében a társulati igazgatókat három évente a társulat tagjainak kell „beszavaznia”. Úgy határoztak hát, hogy azoknak a pozíciója, akik szentírási jellegű ügyekben döntenek, nem függhet a Szervezet közönséges tagjaitól, akiknek többsége nem a felkentekhez tartozott. Ezért úgy döntöttek, hogy különbséget kell tenni a jogi testület és a vallási vezetőség között, ami azt jelentette, hogy a Társulat vallási vezetői saját maguk választhatják ki tagjaikat, és az, hogy beszavazzák-e őket a hivatalukba, nem függhet a Szervezet tagjaitól.

Ez idő tájt kezdtek párhuzamot húzni Krisztus 1. századi apostolai és a 20. századi ún. „vezető testület" (vagy Igazgatók Testülete) közt. Az a döntés született, hogy a „vezető testületet" a Társulat Igazgatói Testületétől elkülönült szervként és afelett állóként kell megkülönböztetni. A kifejezést nagy kezdőbetűvel kezdték használni („Vezető Testület"), és az újonnan kialakított vezetőség szerepét és tekintélyét egyre jobban kihangsúlyozták. Aki szeretne többet megtudni arról, hogyan és mikor történt ez, az a legjobban teszi, ha elolvassa az Őrtorony 1971. december 15-i kiadványának 755-762. oldalain a „Vezető Testület, mint a Jogi Szervezettől különálló szerv" című cikket. Íme egy idézet ebből a cikkből, ahol az író megkísérli a vezető testületet (kisbetűvel) Krisztus apostolaihoz kötni.

„Az i.sz. 1. századi apostoli példa szerint ezeknek az önátadott, alámerített keresztényeknek, akiket ma Jehova Tanúiként ismernek, van egy vezető testülete, különösképpen az 1944-es évtől. Az évek során ez a vezető testület összekapcsolódott az Őrtorony magazin kiadóival és a hivatalos vallásos szervezet Igazgatói Testületével, amely ma úgy ismeretes, mint a pennsylvaniai Őrtorony Biblia és Traktátus Társulat (Watch Tower Bible and Tract Society of Pennsylvania).” (w71 12/15 pp. 755-762).

Mindezek értelmében a „vezető testület" kifejezés egyáltalán nem az Írásokból származik. Sőt mi több, ez egy világi kifejezés, amelyet először alkalomszerűen használtak az Őrtorony Társulat Igazgatói Testületének megnevezésére. Mindazonáltal 1971-től fogva ezt a kifejezést nagybetűvel kezdték írni és ez az új „Vezető Testület" a Jehova Tanúi vallási vezetőjeként fokozatosan átvett egy erőteljesebb új szerepet.

MIKOR TELJESEDNEK A SZEMLÉLTETÉSBEN MONDOTTAK?

A szövegkörnyezet rámutat, hogy a hű és értelmes rabszolgáról szóló szemléltetésben mondottak nem i. sz. 33 pünkösdjén kezdtek el teljesedni, hanem a vég idején. Nézzük, hogy a Szentírás alapján, hogyan juthatunk erre a következtetésre.

Ez a szemléltetés annak a próféciának a része, melyet Jézus mondott a jelenlétének és a világrendszer befejezésének jeléről (Máté 24:3). A prófécia első részének, mely a Máté 24:4–22-ben lett feljegyezve, két beteljesedése van. Először i. sz. 33-tól 70-ig teljesedett, másodjára pedig napjainkban teljesedik, sokkal nagyobb méretekben. Vajon ez azt jelenti, hogy annak is két beteljesedése van, amit Jézus a hű rabszolgáról mondott? Nem.

A Máté 24:29-ben feljegyzett szavaktól kezdve Jézus főleg olyan eseményekről beszélt, melyek napjainkban történnek. (Olvassátok fel: Máté 24:30, 42, 44.) Amikor arról beszélt, hogy mi fog történni a nagy nyomorúság alatt, azt mondta, hogy az emberek „látni fogják az Emberfiát eljönni az ég felhőin”. Majd abban a részben, melyben az utolsó napokban élőket ösztönzi éberségre, ezt mondta: „nem tudjátok, melyik nap jön el az Uratok”, valamint „olyan órában jön az Emberfia, amelyben nem gondolnátok”.* Jézus azután mondta el a hű rabszolgáról szóló szemléltetést, miután arról beszélt, hogy milyen események fognak történni az utolsó napokban. Ezért arra következtethetünk, hogy csak akkor kezdtek teljesedni a hű rabszolgáról mondott szavai, miután az utolsó napok 1914-ben elkezdődtek. De miért ésszerű ez a következtetés?

Idézzük fel, mit kérdezett Jézus: „Ki valójában a hű és értelmes rabszolga . . . ?” Az első században aligha volt bárkinek is oka feltenni ezt a kérdést. Ahogy az előző cikkből láttuk, az apostolok csodákat tettek, sőt még másoknak is át tudták adni a szellem ajándékát. Ez azt bizonyította, hogy Isten támogatja őket (Csel 5:12). Egyértelmű volt, hogy kit nevezett ki Krisztus a vezetésre. 1914-ben viszont teljesen más volt a helyzet. Ebben az évben kezdődött az aratási időszak. A búza és a gyom szétválasztásának ideje végre elérkezett (Máté 13:36–43). Az aratási időszak kezdetén sok hamis keresztény volt, aki azt állította, hogy Jézus igaz követője. Ezért felmerült egy fontos kérdés: Hogyan lehet a búzát, vagyis a felkent keresztényeket azonosítani? A hű rabszolgáról szóló szemléltetés választ adott erre: Azok Krisztus felkent követői, akik szellemileg jól tápláltak.