Mit jelent a hű és értelmes rabszolga példázata a bibliában?

Jehova Tanúi "felkentekből" álló vezetősége a Biblia megfelelő igehelyét (Mt 24:45) próféciaként értelmezi, és önmagára vonatkoztatja ('hű és értelmes rabszolga osztály'), és azt állítja, hogy az ő feladata Isten népének 'idejében megadni az eledelt' (a Társulat kiadványait). Az igazság ezzel szemben az, hogy ez csupán egyike Jézus példázatainak, és e példázat a 24-25. fejezet egészével együtt vigyázásra és sáfárkodásra int, nem a 20. századról jövendöl. A példázat lényege tehát folytonos éberségre intés, mint az egyházi előljárók különös kötelessége. Ennek megfelelően más felekezet nem használják ezt a kifejezést saját felekezetük hierarchiájának megnevezésére. A hű és hűtlen szolga tehát itt egyszerűen minden embert jelent, aki Krisztust jó cselekedetekkel várja, illetőleg aki késő jövetelére számítva magát bűnre adja. Nem helyes továbbá Jehova tanúinak az ezzel a tanítással kapcsolatos kétosztályos megváltástana sem.

Rá kell mutatni arra a tényre, hogy Jézus Máté 24-beli szavait az egyháztörténelemben egészen Russellig mindenki példázatként kezelte. Ahhoz, hogy megérthessük, hogy mit akart itt mondani Jézus a hallgatóságának figyelembe kell venni, hogy a Máté 24. és 25. fejezetének az egész szakasza Krisztus parúziájáról szól, és tele van vigyázásra való intésekkel. Bár a Társulat mindig a Mt 24:45-öt adja meg a példázat elejeként, a 45. vers kezdő sora („Kicsoda hát...?) értelemszerűen visszautal az előző, 44. versre, az pedig („Azért...”) az előtte levő példázatsorra (fügefa, Noé napjai, ketten a mezőn, ketten a malomban, éjjeli tolvaj). A 44. vers ugyanis mindezeknek a tanulságát összegzi, amikor figyelmeztet: „Azért legyetek készen ti is; mert amely órában nem gondoljátok, abban jő el az embernek Fia.” A 44. vers után Jézus további három példázatban ad figyelmeztetést egy új szempontból: a már említett hű és bölcs szolga példázatával (24:45-51), az eszes és a bolond szüzek példázatával (25:1-13) és a talentumok példázatával (25:14-30). Az új szempont: csak azért, mert a parúzia időpontja ismeretlen, a tanítványok nem csinálhatnak azt, amit akarnak. A tanítványok sáfársággal vannak megbízva: amit Uruk rájuk bíz, azzal gazdálkodniuk kell, mert egy napon számon kéri rajtuk. Aki tehát figyelembe veszi a vigyázásra intő szót, és a dolgát is hűségesen végzi, az valóban „hű és bölcs szolga”, vagy „eszes szűz” vagy „hasznos sáfár”. Ez a három példázat különböző élethelyzetekkel, de ugyanarra hívja fel a figyelmet. Jézus egyszerűen vigyázásra és sáfárkodásra buzdít. Nem lehet véletlen, hogy az 1. századtól Russellig valóban soha senkinek sem jutott az eszébe a hű és bölcs szolga példázatát próféciaként értelmezni, illetve egy konkrét 19. századi emberre vagy egy 20. századi testületre vonatkoztatni.

A hű és értelmes rabszolga és Jehova Tanúi

Jehova Tanúi hittételeiben a hű és értelmes rabszolga az egyik olyan fő tanítás amin keresztül rá lehet mutatni, hogy Jehova Tanúi nem lehetnek Isten egyedüli egyháza. A hű és értelmes rabszolga kifejezés Jehova Tanúi szerint a következőt jelenti:

„Isten háznépének szellemtől felkent tagjai együttesen alkotják a hű és értelmes rabszolgát, sáfárt vagy házvezetőt. [...] Majd néhány nappal a halála előtt Jézus egy olyan emberhez hasonlította magát, aki, midőn elutazni készült, összehívta rabszolgáit és rájuk bízta javait."

Őrtorony 1990. március 15. 10.-11. oldal

Ezek szerint minden felkent személy (élők és halottak?) együtt alkotják ezt a különleges szolga-osztályt. Ezen osztály tagjai közül az Őrtorony tanítása szerint (előbb idézett cikk 7. bekezdése) Krisztus kiválasztott néhány férfit, hogy azok „látható vezető testületként" szolgáljanak. E látható vezető testület látja el a hű és értelmes rabszolga feladatát, mely Jehova Tanúi szerint nem más, mint „időszerű szellemi táplálékkal lássák el Isten háznépének egyéni tagjait". Így a hű és értelmes rabszolga osztály feladatát a Vezető Testület vállalta magára. Egyetlen Őrtorony és más kiadvány sem ad magyarázatot arra, hogy:

1. hol ad ilyen hatalmat a Szentírás egy Vezető Testületnek a hű és értelmes szolga helyett?

2. hol mondja a Biblia, hogy a hű és értelmes szolga tagjai lehetnek nők, de a Vezető Testületnek nem?

3. hol írja a Biblia, hogy a hű és értelmes rabszolga a nagy sokaság felett is hatalmat kapott?

Ezeket az ellentmondásokat most nem érintve azt szeretnénk bemutatni, hogy mennyire nem illik bele a Bibliába egy ilyen vezető testület és mennyire nem logikusak Jehova Tanúi szervezetének e tan alátámasztására használt szentírási idézetei.

A tan alapja egyetlen bibliai gondolat, egy PÉLDÁZAT melyet Jézus mondott és az evangéliumokban van lejegyezve (Máté 24:45 és Lukács 12:42) de Jehova Tanúi próféciaként értelmeznek:

“Ki valójában a hű és értelmes rabszolga, akit az ura kinevezett a háziszolgái fölé, hogy megadja nekik eledelüket a kellő időben? Boldog az a rabszolga, ha az ura, amikor megérkezik, ilyen munkában találja őt! Bizony mondom nektek: minden java fölé kinevezi."

Egy Jehova Tanúja számára a Vezető Testület tehát megtestesíti a hű és értelmes rabszolgát, akit Jézust helyettesítő követként, Krisztusnak földi helytartójaként kell tisztelnie. Olyannyira így van ez, hogy Jehova Tanúi hiszik, hogy a Vezető Testületnek való engedelmesség és a megmentés Armageddonban szorosan összefügg. Csak a Vezető Testületnek teljesen engedelmeskedő Tanúk lehetnek megmentve majd akkor.

Ez a Vezető Testület Jehova Tanúi szerint már i.sz. 33-ban elkezdett működni és az ő tevékenységének köszönhető a Biblia második részének a megírása:

„Mikor nevezett ki Jézus másokat, hogy törődjenek az ő javaival? Ez a feltámadása után történt. [...] Ez magában foglalta azt is, hogy „Krisztust helyettesítő követek"-ként tevékenykedjenek. Mint „Isten szent titkának sáfárai" tanítványokat kellett képezniük és szellemi táplálékkal kellett azokat ellátniuk. [...] I. sz. 41 és 98 között az első századi sáfár osztály tagjainak meg kellett írniuk isteni ihletés alatt 5 történelmi beszámolót, 21 levelet és a Jelenések könyvét a testvéreik javára."

(előbb cikk 5. és 6. bekezdése)

Ez a különleges szolga-osztály és annak vezető testülete i.sz. 33 óta folyamatosan működött és szellemi táplálékot szolgált fel a háznépnek a Tanúk szerint.

Ezek alapján tehát elmondhatjuk, hogyha a Tanúk tanítása igaz, akkor a hű és értelmes rabszolga és Vezető Testülete:

1. i.sz. 33-ban jött létre

2. i.sz. 33 óta folyamatosan létezett

3. ezalatt végig szellemi táplálékot osztott ki a „háznép" tagjainak

Amikor 1870-es években Charles Taze Russel elkezdte szolgálatát akkor már működött ez a szolga-osztály a látható vezető testületével együtt. A szervezet kiadványai mégsem mondanak semmit azokról akik az első század és a XIX. század között szolgáltak e testületek részeként. Csak azt állítja, hogy 1935-ig nagy általánosságban az égi reménység létezett, következésképpen minden olyan személy kit a szervezet a „búza-osztály" részének tekint, az egyben e szolga-osztály része is volt. Ha pedig része volt e szolga osztálynak akkor szellemi eledelt adott ki és ebben a munkában Krisztus használta fel. Az elején és azóta már töbször idézett Őrtorony cikk azt is mondja, hogy a szellemi táplálás munkája azonosítja a „hű és értelmes" rabszolgát, e munka elhanyagolása pedig a „gonosz" rabszolgát. Ennek az ítéletnek pontos ideje is van Jehova Tanúi szerint, 1918 (ezt a dátumot 1914-ből vezetik le). Most már csak az a kérdés érdekes, hogy 1918-ban - feltéve, ha igaza van Jehova Tanúinak - milyen munka végzésében találta őket Krisztus?

1918 tavaszától 1919-ig Jehova Tanúi elődjei a Bibliakutatók szellemileg halottak voltak. Ez a halotti állapot azt eredményezte, hogy a „Királyság-tevékenység csaknem teljesen leállt" (Jelenések nagyszerű csúcspontja közel 167. oldal 21. bekezdés). A Figyelj Dániel próféciájára c. könyv 291. oldala azt mondja: „1918-ban a hűséges keresztények kis maradéka rendkívüli támadás alá került, mely szervezett nyílvános szolgálatuk összeomlását okozta." Ugyanez a könyv a 296. oldalon ugyanerről az időszakról: „e szenteket, mint prédikálók szervezetét megölték." Annyira súlyos volt ez, hogy a Biblia mindennapi áldozat eltávolításáról való próféciája szerintük ekkor is teljesedett (másik időszak egy 2300 napos időszak a II. világháború alatt). Miért történhetett meg mindez? Isten -szerintük- mindezt azért engedte meg, mert a Bibliakutatók is bűnösök voltak, mint vallási szervezet. Egyértelmű, hogy a Bibliakutatók nem voltak jobbak a többi egyháznál. Az ítélet idejekor (1918 április) a teljes hírdető munka épp leáldozóban volt, a Társulat pedig egy nagyon heves üldözés közepette volt, majd nemsokára a vezetők is börtönbe kerültek.

Ennek ellenére Jehova Tanúi vallják, hogy szervezetük volt az egyedüli a vallások közül amelyik „hűnek" és „értelmesnek" bizonyult. A keresztények többi egyháza „gonosz rabszolgának" lett megítélve.

Vajon MA hány Jehova Tanúja értékelné az Írások hű és értelmes magyarázatának azt, amit 1918 áprilisában a Bibliakutatók tanítottak? Néhány példa, elsősorban az akkor megjelent Beteljesült Titok c. könyvből:

* a végidő, az utolsó napok 1799-ben kezdődtek el

* Jézus 1874-ben kapott királyi hatalmat

* A meghalt felkentek feltámadása 1878-ban kezdődött el

* 1914 és 1921 közötti időszak közepén, 1918 tavaszán a még földön élő felkentek az égbe ragadtatnak el

* 1918-ban a hamis kereszténység egyházai és sok millió tagjai mind elpusztulnak a forradalmárok keze által

Ma ezt minek bélyegezné egy Jehova Tanúja? A Jelenések nagyszerű csúcspontja közel c. könyv erről ezt vallja a 33. oldalon:

„Az Úr napján megjelentek hamis apostolok is, akik elferdített dolgokat beszélnek, hogy maguk után vonják a tanítványokat. [...] és tagadják, hogy Jézus 1914-ben Királyság-hatalmat kapott."

Vagyis az akkor megjelent könyv állításait mai szemmel egy Jehova Tanújának úgy kell értékelni, mint tévtanítást.

Jézus mondta, hogy mindenkit aszerint ítélnek meg ahogyan Ő ítél másokat. Ezenkívül minden előbb meghatározott évszámuk kudarcot vallott. Ne felejtsük el, a kérdés az: nevezhető ez az Írások hű és értelmes magyarázatának, a megfelelő minőségű szellemi tápláléknak?

1914 előtt a Bibliakutatók a következőt 7 dolgot várták 1914-re (The Time Is At Hand c. könyvben a 76. oldaltól):

1. Isten Királysága a földi emberi intézmények romjain alapot vet

2. A Föld jogos uralkodója magához ragadja a hatalmat

3. Még 1914-ben a felkent keresztények elragadtatnak

4. Jeruzsálem megdicsőül

5. Izrael nemzete megtér

6. A nagy nyomorúság világméretű anarchiához vezet

7. A pogány állókép minden hatalma végleg megszűnik

Ezt sem nevezné MA egy Tanú megfelelő szellemi tápláléknak, azért, mert ez nem az Igazság, nem felel meg a valóságnak. Sem a Bibliakutatók 1914-ig tanított tanításai, sem az 1918-asok nem voltak azok.

Russel 1916-os halála után Rutherford elnök egy új könyvet adott ki, melynek a címe Milliók élnek most akik sohasem fognak meghalni. Ebben a könyvben már át voltak értelmezve a dátumok. Három állítással találkozhatunk ebben a könyvben:

* Armageddon 1921-ben is elkezdődhet (ez feltételezésként és lábjegyzetben)

* 1925-ben megkezdődik a földi feltámadás

* Még a XX. században megkezdődik a földi feltámadás

Ezek ismerete után van néhány kérdés:

Jehova Tanúi kiadványai amelyeket a hű és értelmes szolga osztályának a „modernkori vezető testülete" készít, nem időt állóak. Russel nézete a végidőről 4 évtizedig, Rutherford nézetei alig egy évtizedig maradtak használhatóak - amikor az állítólagos kinevezés történt (1918) az ő írásaikat terjesztették a Bibliakutatók. Pál, Máté, Lukács, Márk, János, Jakab és Péter - mint hű szolga - írásai 1900 év elteltével is használhatóak. Vajon Isten nem egyformán vezeti a szolga-osztályát? „Én az Úr, meg nem változom" (Malakiás 3:6)

Ezen a kis rajzon egy egyszerű vonal látható. Ez a szakasz egy időszakot jelöl, melynek a kezdőpontja 1876 a végső pontja 2000, azaz egy 124 éves időszak. A majdnem a közepén található függőleges vonal egy fontos állomást jelöl: 1926-ot. 1876 és 1925 között 50 évig, azt tanította a hű és értelmes szolga, hogy Jézus 1874-től van jelen és Armageddon 1914-ben megtörténik. 1926-2000 között 74 évig pedig azt, hogy 1874 nem bibliai dátum és 1914-ben kezdődött el Jézus jelenléte. Vajon melyik szakaszban tanította az igazságot?

[link]

Jehova Tanúi szerint a második szakaszban. És akkor az újabb kérdés:

Isten aki a hű és értelmes szolgát és vezető testületét felhasználta, nyugodtan elnézte, hogy az eszköze a 124 éves fennállása alatt, kereken 50 évig egy nagyon veszélyes tévedést prédikált?

Russel azt vallotta, hogy ő olyan nagy igazságokat prédikált, mint Jézus és az apostolok. Russel ezt az új felismerései miatt mondta. Ha a hű és értelmes szolga i.sz. 33 óta működött akkor a következő a helyzet; Russelig (18 évszázadig ) a hű szolga osztály és vezető testülete változatlanul tanított a végidő felől. Russel megjelenésével az „új igazság" nyilvánosan hirdetésre került 50 évig, majd 7 évig egy „másik igazság" következett, amit ugyanilyen „rövid életű igazságok" követtek. Ebben az előző mondatban az új igazság 1914-et, a másik igazság 1925-öt, a rövid életű igazságok 1918-at, 1942-őt, 1975-öt, 2000-et és a nemzedéket jelöli. Ezen 6 féle „igazság" egyike sem felelt meg a valóságnak.

Mindezt a már sokszor idézett 1990-es Őrtorony (13. oldal) részleteivel érdemes összevetni:

„Amikor Jézusnak a Jehova jobb kezénél történő várakozási ideje a végéhez közeledett, fokozatosan nyílvánvalóvá lett, ki adott szellemi eledelt Krisztus háziszolgáinak már az 1914-es esztendőt megelőző időben"

De e szellemi eledelnek mennyi részét tanítják még ma is Jehova Tanúi?

„Kiket talált az Úr, Jézus Krisztus, amikor 1918-ban megérkezett rabszolgáinak megszemlélésére .... kik juttatak el pontos megértést az őszinte igazságkeresőknek ... Krisztus láthatatlan jelenlétéről és 1914 jelentőségéről?"

A fentiekben ismertettük mit tanított akkoriban erről a két kérdésről a „pontos megértés" szerint a „szolga". Jehova Tanúi mai tükrében ők nem lehettek 1918-ban a hű és értelmes szolgának kinevezve. Igaz, egyes dolgokban pontosan tanítottak, de ezen dolgok (evolúció, spiritizmus) egyike sem a saját tanításuk volt, hanem már Russel előtti keresztények is kiálltak mellette.

Végezetül az alábbi kérdéseket szeretnénk feltenni Jehova Tanúinak:

1. Ki a Máté 24:45-47-ben leírt hű és értelmes rabszolga?

2. Mikortól cselekszik ez a „szolga"?

3. Folyamatosan működött 19 évszázad alatt is?

4. Hol volt ez a szolga amikor Russel elkezdte a szolgálatát?

5. Hogyan lehet eljutni az igaz ismeretre a „szolgán" kívül?

6. Ha a minőségi szellemi táplálék az alapja Krisztus helyeslésének, hogyan lehetne leírni azt a szellemi táplálékot amit a Társulat 1879-1925 között szolgált fel?

7. Ha 1800 éven keresztül működött a "szolga" és felszolgálta a szellemi eledelt, akkor szükség volt Russel új igazságaira? Ha igen, akkor melyik saját tanítása az amit ma is tanítanak Jehova Tanúi?

Ki akkor a hű és értelmes rabszolga?

Ha Jehova Tanúi Vezető Testülete NEM azonos a hű és értelmes rabszolga vezető testületével, akkor ki a hű és értelmes rabszolga? Szinte minden Jehova Tanúja felteszi ezt a kérdést, amikor rájön, hogy a Vezető Testület nem lehet az.

A megoldáshoz az vezet el, hogy Jézus szavai nem próféciát írnak le, hanem egy példázatot. Jézus tanításában többször alkalmazta azt a módszert, hogy kijelentett valamit majd egy példázattal erősítette meg szavait. A Máté 24:44-ben Jézus arra figyelmeztetett, hogy követői legyenek készen, mert amikor nem gondolják, eljön az ember Fia. A hű szolga végzi a dolgát attól függetlenül, hogy Ura jelen van vagy sem. A gonosz szolga pedig attól teszi függővé Urának végzett szolgálatát, hogy Ura jelen van-e (Máté 24:48). Ugyanilyen példázat a 10 szűz és a talentumok. Ugyanilyen szövegkörnyezetet találunk a Lukács 12. fejezetben is.

A hű és értelmes szolga PÉLDA minden Krisztust követő személynek, neked is. Azt mutatja meg nekünk, hogy az ókori rabszolgákhoz hasonló elszántságal szolgáljuk Urunkat akkor is ha itt van és akkor is ha nincs. E sorok írója őszintén szeretné, ha minden olvasója Krisztus hű és értelmes rabszolgájának bizonyulna.

Mt 24:45-51 a példázat a 24-25. fejezet egészével együtt vigyázásra és sáfárkodásra int, nem a 20. századról jövendöl. A szent élethez, üdvösséghez elég az Írás (2Tim 3:13-17), amit Isten segítségével mindenki értelmezhet (Csel 17:11, 1Kor 10:15, 1Jn 2:27).

Elsősorban a „felkentek” közül kerülnek ki az Őrtorony szervezet vezetői, akik önmagukat „hű és értelmes rabszolga osztálynak” nevezik Jézus egyik példázata nyomán (Mt 24:45-47). A szervezet a példázatot próféciaként értelmezi, és vezető rétege önmagára vonatkoztatja. Először Russellről hitték, hogy ő „a hű és értelmes rabszolga”, a fogalmat később azonban Jehova Tanúi vezető testületével azonosították.

Tény mindenesetre, hogy Jézus Máté 24-beli szavait az egyháztörténelemben egészen Russellig mindenki példázatként kezelte. Ahhoz, hogy megérthessük, hogy mit akart itt mondani Jézus a hallgatóságának figyelembe kell venni, hogy a Máté 24. és 25. fejezetének az egész szakasza Krisztus parúziájáról szól, és tele van vigyázásra való intésekkel. Bár a Társulat mindig a Mt 24:45-öt adja meg a példázat elejeként, a 45. vers kezdő sora („Kicsoda >hát<...?) értelemszerűen visszautal az előző, 44. versre, az pedig („Azért...”) az előtte levő példázatsorra (fügefa, Noé napjai, ketten a mezőn, ketten a malomban, éjjeli tolvaj). A 44. vers ugyanis mindezeknek a tanulságát összegzi, amikor figyelmeztet: „Azért legyetek készen ti is; mert amely órában nem gondoljátok, abban jő el az embernek Fia.” A 44. vers után Jézus további három példázatban ad figyelmeztetést egy új szempontból: a már említett hű és bölcs szolga példázatával (24:45-51), az eszes és a bolond szüzek példázatával (25:1-13) és a talentumok példázatával (25:14-30). Az új szempont: csak azért, mert a parúzia időpontja ismeretlen, a tanítványok nem csinálhatnak azt, amit akarnak. A tanítványok sáfársággal vannak megbízva: amit Uruk rájuk bíz, azzal gazdálkodniuk kell, mert egy napon számon kéri rajtuk. Aki tehát figyelembe veszi a vigyázásra intő szót, és a dolgát is hűségesen végzi, az valóban „hű és bölcs szolga”, vagy „eszes szűz” vagy „hasznos sáfár”. Ez a három példázat különböző élethelyzetekkel, de ugyanarra hívja fel a figyelmet. Jézus egyszerűen vigyázásra és sáfárkodásra buzdít. Nem lehet véletlen, hogy az 1. századtól Russellig valóban soha senkinek sem jutott az eszébe a hű és bölcs szolga példázatát próféciaként értelmezni, illetve egy konkrét 19. századi emberre vagy egy 20. századi testületre vonatkoztatni.

A két osztály

A Társulat kiadványai nélkül bizonyára Neked sem jutott volna eszedbe, hogy Jézus a Mt 24-ben egy 20. századi vallásszervezetről prófétált volna. De ugyanígy - pusztán a Bibliát olvasva - vajon gondoltál volna arra, hogy a hívőknek két „osztálya” létezne? Ez még a Társulat első ötven évében sem jutott senkinek az eszébe, egészen Rutherford egyik 1935-ös konferenciabeszédéig.

Jézus váratlan megjelenésével kapcsolatban Máté három példabeszédet hoz, mindegyik az ember végső céljára mutat rá. Az első a hű és okos szolga példabeszéde. A szolga ura távollétében mindent ura meghagyása szerint csinál, azért jutalma nem marad el. Míg a hitvány szolga urától büntetést kap, megfenyíti, eredetiben: kettévágja érthető a szó eredeti értelmében, hisz az ókorban, sőt még a Szentírásban is előforduló büntetés volt de érthető átvitt értelemben valamilyen szigorú büntetésre vonatkoztatva. A szolga jelenti az Egyház szolgáit, elsősorban az apostolokat, amit valószínűsít, hogy Péter kérdése adott alkalmat a példabeszéd elmondására (Lk 12,41).

Vajjon ki a hűséges és urának javára ügyelő szolga, kire háznépe gondját bízta? Az-e, ki minden időben teljesíti kötelességét, mivel ura minden időben eljöhet és őt számra veheti? vagy pedig az, ki azt gondolja, nincs még itt uram eljövetének ideje, s azért kötelességei teljesítését halasztja? Az Úr e kérdést apostolaihoz intézi, s igy a folytonos éberségről, mint az egyházi előljárók különös kötelességéről szól

Jehova Tanúi "hű és bölcs szolga osztálya" nem bizonyult sem hűnek, sem bölcsnek a Bibliai próféciák értelmezésében. (A Következőkben néhány jövendölés, melyet Jehova Tanúi "hű és bölcs szolga osztálya" tett az évek során: Az 1799-es év határozottan jelzi a vég idejének kezdetét [Creation, pp. 294,298], Krisztus 1000 éves királysága 1873-ban kezdődött [The Time is at Hand, foreword p. 2], Szentírási bizonyítéka van, hogy a második jelenléte az Úr Jézus Krisztusnak isz. 1874-ben kezdődött [Prophecy, p. 65], Az Úr második eljövetele 1874-ben kezdődött [Creation, pp. 289,298, Prophecy, p. 76], Ama nagy nap csatájának kezdete 1874 októberében lesz [WT 1/15/1892, p. 1355], Isten királysága el fogja kezdeni hatalmának gyakorlását 1878-ban [The Time is at Hand p. 101], A formális beitatása Krisztus királyi hivatalának 1878 áprilisára datálható [The Day of Vengeance, p. 621], Krisztus láthatatlanul jelen van 1884 október óta 1884 [The Day of Vengeance, p. 621], A Mindenható Isten háborújának ama nagy napja 1886-ban kezdetét veszi [WT 1/1886, vol. VII, pp. 816,817], A Mindenható Isten nagy napjának háborúja már elkezdődött [The Time is at Hand (1908), p. 101], A zűrzavar nyomása valamikor 1910 és 1912 közt fog eljönni [The New Creation, p. 579], Az I. világháború elvezet Armageddon csatájához [WT 4/1/15, p. 102], 1914 végére a természetes Izrael vaksága kezd elvétetni tőlük [The Time is at Hand, p. 77], Az egyház utolsó tagja is megdicsőül valamikor 1914 vége előtt [The Time is at Hand, p. 77], A kereszténység teljesen el lesz pusztítva 1914 októberében [WT 1/15/1892, p. 1355], Az 1914-es év lesz a legtávolabbi hatás a tökéletlen ember uralkodásában [The Time is at Hand, pp. 76,77], A nagy nap háborújának lezárásának napja határozottan megjelölt a Szentírásban mint 1914 október [WT 1/15/1892, p. 1355], Armageddon valószínűleg megkezdődik 1915 tavaszán [WT 9/1/14], A Mindenható Isten Nagy Napjának csatája elkezdődik 1916-ban [WT 9/1/16, pp. 265,266], Az 1918-as évben Isten általánosan el fogja pusztítani az egyháztagok millióit, Bárki megmenekülése Russell Pásztor munkáihoz jöve lesz, megtanulni a jelentését a kereszténység bukásának [The Finished Mystery, p. 485], Az 1925-ös dátum még inkább határozottan jelölt az írásokban, mint 1914 és 1925 előtt a nagy válság bekövetkezik és valószínűleg véget ér [WT 9/1/22], 1925-ben a királyság földi része fel lesz állítva [Millions Now Living will Never Die, p. 89], Ábrahám, Izsák, Jákob és a hithű régi próféták feltámadnak és teljesen helyre leszek állítva tökéletes emberségre 1925 őszén [Millions Now Living will Never Die, pp. 88-90], Ezért mi várjuk nem sokkal 1925 utánra, hogy meglátjuk Ábel, Énok, Noé,Abraham, Izsák, Jákob, Melkisédek, Jób, Mózes, Sámuel, Dávid, Ésaiás, Jeremiás, Ezékiel, DÁniel, Alámerítő János és más a Hébereknek írt levél tizenegyedik fejezetében említett személyek feltámadását. [The Way to Paradise, p. 224], ... a hátralévő hónapok Armageddon előtt [WT 9/15/41, p. 288], Ezek a hithű régi férfiak várhatóan feltámadnak a halálból nem sok nap múlva [The New World (1942), p. 104, A teremtés hatezer éve véget fog érni 1975-ben. Lehet Isten szándéka, hogy Krisztus uralma párhuzamosan fusson a hetedik millenniumával az ember létezésének [Life Everlasting in the Freedom of the Sons of God, pp. 29,30, WT 8/15/68, pp. 497-501]).

Mt 24.45 "Ki tehát a hű és okos szolga, akit azért rendelt szolgái fölé az úr, hogy kiadja nekik az eledelt idejében? 46 Boldog az a szolga, akit ilyen munkában talál ura, amikor megjön! 47 Bizony, mondom néktek, hogy egész vagyona fölé rendeli őt.

Ha erre gondoltál, akkor a lelkipásztorokról van benne szó, akiknek ki kell adni a táplálékot a gyülekezet felé. Ezért mondja Jézus, hogy ha munkában találja, az egész vagyona fölé rendeli őt, máshol pedig arról beszél, ha nem termik meg a gyümölcsét, elvétetik az, ami adatott és másnak adja stb. Mindenhol a lelki ajándékokról van szó egyébként.

Szia!

"Jól vagyon jó és hű szolgám - mondta Jézus - kevesen voltál hű, sokra bízlak ezután: menj be a te uradnak örömébe."

Az Isten iránti becsületesség, hűség és a szeretetből végzett szolgálat kivívja az Isten elismerését. A Szentlélek minden sugallatát, amely az embert jóságra indítja, és Istenhez vezeti, feljegyzik a mennyei könyvekben, és az ítélet napján Isten megdicséri munkásait. Amikor a munkások meglátják azokat, akiket Isten általuk mentett meg, együtt örülnek majd az Istennel. A mennyben is szolgálhatnak Istennek, mert a földön végzett szolgálatukkal alkalmasak lettek a mennyei szolgálatra. A földön kialakított jellemünket és itt végzett szent szolgálatunkat híven tükrözi majd a mennyben elfoglalt helyünk. Krisztus ezt mondta önmagáról: "Az embernek Fia nem azért jött, hogy néki szolgáljanak, hanem hogy Ő szolgáljon" (Mt 20:28). Ez volt munkája a földön, ez munkája a mennyben is. Krisztussal e világban végzett szolgálatunk jutalmaként - több talentummal és tágabb térrel - vele dolgozhatunk az eljövendő világban is.

Isten nem igényel sem többet, sem kevesebbet, mint amennyinek elvégzéséhez képességet adott. Nem helyez szolgáira elhordozhatatlan terheket. "Ő tudja a mi formáltatásunkat, megemlékezik róla, hogy por vagyunk" (Zsolt 103:14). Mindazt, amit igényel tőlünk, az Ő erejével meg is tudjuk cselekedni.

"Valakinek sokat adtak, sokat követelnek tőle" (Lk. 12:48). Isten felelőssé tesz személy szerint mindenkit, aki egy jótával is kevesebbet tesz annál, mint amire képességet kapott. Pontosan felméri a szolgálat minden lehetőségét. Fel nem használt képességeinkkel éppúgy el kell számolnunk, mint azokkal, amelyeket kamatoztattunk. Isten számon kéri mindazt, amit képességeink helyes felhasználásával elérhettünk volna. Aszerint ítél meg minket, amit meg kellett volna tennünk, de nem tettünk, mert képességeinket nem Isten dicsőségére használtuk. Ha nem is veszítjük el örök életünket, az örökkévalóságban látnunk kell képességeink kihasználatlanul hagyásának következményeit. Az az ismeret és képesség, amelyet megszerezhettünk volna, de nem szereztünk, örök veszteség marad. Ha pedig teljesen Istennek szenteljük életünket, és munkánkban útmutatását követjük, akkor az eredményért Ő vállalja a felelősséget. Isten nem akarja, hogy csak feltételezzük becsületes erőfeszítéseink sikerét. Nem is szabad gondolnunk a kudarcra, hanem együtt kell munkálkodnunk Istennel, aki nem ismer kudarcot.

Egy másik fontos dolog, hogy nem szabad gyengeségünkről és tehetetlenségünkről beszélnünk. Az ilyen beszéddel azt tanúsítjuk, hogy nem bízunk Istenben, és nem hiszünk Igéjében. Ha terheink miatt zúgolódunk, vagy nem akarunk eleget tenni Istentől kapott kötelezettségeinknek, akkor valójában azt valljuk, hogy Isten kegyetlen gazda, aki olyant kíván, amihez nem adott képességet. Sokszor hajlunk arra, hogy a lusta szolgát alázatosnak mondjuk. Az igazi alázatosság egészen más. Nem jelent szellemi törpeséget, a törekvések hiányát, gyáva meghunyászkodást, sem pedig a kudarctól félve a terhek lerázását. Az igazán alázatos ember Isten erejében bízva végrehajtja a menny akaratát.

Isten maga választja ki az emberi eszközöket. Néha egészen egyszerű embereket a legnagyobb feladatokkal bíz meg, mert hatalma az emberi gyengeség által mutatkozik meg. Nekünk megvan a saját mércénk, és ahhoz mérten jelentjük ki az egyik dolgot nagynak, a másikat pedig kicsinek. Isten azonban nem a mi normánkkal mér. Ne gondoljuk, hogy Istennek nagy, ami nekünk nagy, vagy ami nekünk kicsi, neki is az. Nem a mi feladatunk megítélni képességeinket, sem pedig megválasztani munkánkat. Vegyük fel az Isten által nekünk szánt terhet! Hordozzuk az Ő nevében, és nála keressünk mindig nyugalmat! A szívvel-lélekkel, vidáman végzett szolgálat dicsőíti Istent. Örül, ha hálásan vállaljuk feladatainkat, és ha boldogan fogadjuk azt a megtiszteltetést, hogy munkatársai lehetünk.

Üdv. Péter