Tanúk szerintetek kire lehet mondani, hogy hamis próféta? És mi az, hogy hamis prófétálás?

"Írtad, de ettől még nem lett igaz. Én pedig úgy látom, hogy akkor nem lenne sok értelme Jézus figyelmeztetésének, ha csak a korai kereszténységben történtek volna csodák."

,,Sokan mondják majd nekem azon a napon: »Uram, Uram, nemde prófétáltunk a te nevedben, démonokat űztünk ki a te nevedben, és sok hatalmas cselekedetet vittünk véghez a te nevedben?«

Akkor ennek mi értelme? Jézus szerint a hamis Krisztusok, hamis próféták, akik nagy jeleket és csodákat tesznek, sokakat félrevezetnek. Itt pedig pontosan ez a sokaság fog így mentegetőzni, ahogy a vers leírja. Csodák és démonűzések nagyobb számban csak is a karizmatikus felekezeteknél vannak. Vannak kisebb számban máshol is, pl. a természetgyógyászat bizonyos ágaiban, de olyanok, akik kereszténynek vallják magukat, Jézus nevében tesznek csodákat, Jézus nevébe űznek démonokat, ez pontosan a karizmatikus felekezetekre illik.

"Amúgy, az örökkévaló Ige azt mondja, hogy "minden lehetséges annak, aki hisz"

Ez elég csúnya félremagyarázás tőled, ugyanis már az elsőszázadi keresztények között sem volt mindenki megálldva csodatévő képességekkel, de ez nem jelenti azt, hogy Ők nem hittek.

A karizmatikusok erre a versre alapozzák a teológiájukat:

Márk 16:17-18 ,,Azokat pedig, akik hisznek, ilyen jelek követik: az én nevemben ördögöket űznek; új nyelveken szólnak. Kígyókat vesznek föl; és ha valami halálost isznak, meg nem árt nékik: betegekre vetik kezeiket, és meggyógyulnak."

Ez a szöveg azonban egyértelműen betoldás az eredeti szövegbe, hiszen a két közismert legrégebbi görög kéziratban, a Sínai és a Vatikáni-kódexben nem találhatóak! A betoldást igazolja az is, hogy a szövegük, mely szerint minden hívőt csodatételek jellemeznek – teljesen ellentétben vannak 1Korinthus 12:29-30 ihletett kijelentéseivel:

„Avagy mindnyájan apostolok-é? Vagy mindnyájan próféták-é? Avagy mindnyájan tanítók-é? Vagy mindnyájan csodatévő erők- é? Avagy mindnyájoknak van-é gyógyításra való ajándéka? Vagy mindnyájan szólnak-é nyelveken? Vagy mindnyájan magyaráznak-é?” (Károli)

Nyilvánvalóan nem, hiszen nem mindenki tett csodákat (mint pl. Barnabás, Jakab, és Silás sem).

A csodatevő képességeknek meg volt a maguk célja, de miután ez a cél beteljesedett, ezek megszűntek. Pál a nyelveken szólás célját így határozza meg:

,,A törvényben meg van írva: „Idegen nyelveken és idegenek ajkával fogok szólni ehhez a néphez, és így sem hallgatnak rám”, ezt mondja az Úr (YHVH) . Úgyhogy a nyelveken való szólás jel, de nem a hívőknek, hanem a hitetleneknek…” (1Korinthus 14:21-22, MBT. ford.)

Vagyis az Isten szavát kigúnyoló, a Krisztust el nem fogadó zsidó nemzet számára volt az ítéletnek a jele! (Ézsaiás 28. rész; Csel 13:41). Tehát ez egy prófécia volt, I.sz. 70-ben az ítélet végrehajtatott, a jel célja akkor beteljesedett, és onnét nincs tovább nyelveken szólás Istentől. Ennek manapság csak ócska utánzatait láthatjuk a karizmatikus felekezeteknél.

Mint ahogy már írtam, Isten csupán ízelítőt adott az eljövendő világ erőiből:

„akik megízlelték az Isten felséges beszédét és a jövendő világ erőit,” (Zsid 6:5).

A Máté 24:37 szerint Jézus az epével kevert bort megízlelte. Vagyis megkóstolta. Az eljövendő világ erőibe is belekóstoltak azok, akik megkapták a szent szellem csodatévő ajándékait. De ez csak az elsőszázadi keresztényekre vonatkozott.

A Zsidókhoz írt levél szerzője már a maga idejében is, mint múltról beszél a csodatevésekről:

,,akkor hogyan menekülünk meg mi, ha nem törődünk ilyen nagy üdvösséggel, amelyet az ÚR hirdetett először. Azok pedig, akik hallották, megerősítették ezt számunkra. Isten pedig velük együtt tett bizonyságot jelekkel és csodákkal, sokféle erővel és a Szentlélek ajándékaival, amelyeket akarata szerint osztott szét.” (Zsidók 2:3-4)

A Cselekedetek elején özönével történnek a jelek. A jó hír terjedésével szórványosabban fordulnak elő, majd egyre jobban ritkulnak, és az utolsó apostolok halálával abbamaradnak.

Ezt a folyamatot Pál a férfiúvá válás ábrázolásával szemlélteti. A keresztény gyülekezet gyerekkorához tartoztak a szellem csodálatos adományai, melyek a kellő időben – a gyülekezet férfikorba lépő megerősödésekor - megszűntek. A gyülekezet csodatételei Isten áldásának bizonyítékaiként szolgáltak, a csodák voltak a bizonyítékai annak, hogy a farizeusi szellemű zsidókkal ellentétben a keresztényeken Isten szelleme munkálkodik. De mikor ez a cél betöltetett, már nem volt szükség újra és újra bizonyítani ugyanazt.

A karizmatikusok szerint a csodák ma is bizonyságtevés céljából adatnak, a Biblia szerint viszont nem. Az ördög is tud csodát tenni, Jézus figyelmeztetése szerint pontosan a nagy jeleket és csodákat tévő hamis Krisztusoktól kell óvakodnunk. Ha a csodák még ma is az igaz keresztények bizonyságtételéül szolgálnak, akkor azok nem lehetnek feltűnő jelei a nagy jeleket és csodákat tévő hamis Krisztusoknak, akik sokakat megvezetnek. Nem érzed az ellentmondást? Hogy szolgálhatnak a csodák egyszerre bizonyságtételül, és a hamis Krisztusok, hamis próféták ismertetőjegyéül?! Természetesen sehogy!