A katolikusok mért vannak ennyire elszállva maguktól, avagy mért "hugyoznak a széllel szemben"? (TÖBBI LENT)

Nos én katolikus vagyok, olyan iskolába is jártam/járok, régen templomba is és hittanra is jártam, ministráltam, stb... Tehát mondhatni a fél életemet közöttük töltöm, ezért nem a fotelból beszélek, hanem van tapasztalatom velük. A hittantanárom egyszer azt mondta, hogy "aki nem katolikus, az nem lehet boldog ember, azok az emberek bűnösek, rosszak". Na már most álljunk le egy pillanatra, (itt jön a szembehugyozós metafora) pont a katolikus mentalitás alapján MINDENKI BŰNÖS AZ ÁTEREDŐ BŰN MIATT!! Ez az egyik észrevételem, a másik: Aki nem hívő, pogány, ateista, azok az ismerőseim, barátaim EGYTŐL EGYIK RENDESEBBEK, NORMÁLISABBAK velem.

Egy tágabb tanítás: Aki nincs megkeresztelve, az nem üdvözülhet. Itt is van pár észrevételem, ha Isten saját képmására teremtette az embert, és minden embert egyenlőnek, meg egyformán szeret (bűnöst is), akkor mégis mi a jó büdös franc különbség lenne a között, hogy valakit leöntenek vízzel vagy nem?

Szóval rengeteg ellentmondást csinálnak maguknak, én ebből a kavalkádból igyekszem távol tartani magamat, viszont Istenben hiszek (lehet akár energiának is nevezni). Az egyházat meg egyre jobban egy bűnöző bagázsnak tartom, akik a hívőket madárnak nézik...

Persze ez csak az én magánvéleményem.