Miért nem járnak az emberek templomba, gyülekezetbe, ill. milyen gyülekezet lenne, ahová viszont szívesen elmennének?

Kedves Utolsó válaszoló.

ne offoljunk. De amit én mondtam magamról így van.

Nem mondom,hogy tökéletesen tudok ezen az úton járni és nem térek le róla. hiszen pl amíg itt keresem a helyem ahová kerültem. Szóval amíg megint kereső vagyok bizony el tévedhetek. De ez nem jelenti azt, hogy nem tértem meg és nem járok a keskeny úton. Igen Isten tudja mikor vagyok ott és mikor tértem le. S ha imádságban fordulok felé akkor még az orromra is koppint ha rossz felé megyek.

De ez nem válasz a kedves kérdezőnek.

Szia! Még egyszer megismétlem a válaszom és kicsit kiegészítem, hátha hasznodra válik.

Tehát véleményem szerint:

Nagyon egyszerű a válasz szerintem. Az emberek nagy része a hitet legtöbbször szokásból tartja. Nem megtért lelkek.

Ők látszat keresztények,akiknek papírja van róla, hogy keresztények. Annak születtek és eszerint cselekedtek, de minden hit nélkül, szokásos meggyőződésből. Nekik pl unalmas semmit mondó a templom és ők azok akik azt mondják tartják a hitüket de ez magánügy nem kell hozzá templomba közösségbe járni.

Aki megtért azokkal pedig olyan probléma is lehet mint velem. Nekem volt egy gyülekezetem ahol még ifi vezető is voltam. Nagyon jó kis közösség voltunk. Aztán elment az előző lelkészünk ( elüldözték szó szerint) jött egy másik és nem hallok tőle mást, mint térjetek meg. De én már a keskeny úton járok. Ezt ő is tudhatná, hiszen tanúja volt a megtérésemnek.

Én kereszténynek születtem és sokáig csak szokásból és tiszteletből jártam templomba ünnepeken és ezért is konfirmáltam. Aztán kaptam egy lehetőséget az Úrtól, hogy jobban megismerjem. Egy nyári konferencián megismertem milyen közösségnek lenni, milyen élő hitben élni. ekkor tértem meg hozzá és lettem visszajáró lelke ennek a konferencia telepnek. Itt ismertem meg a férjem is. Mitől volt élő ez a csupa fiatal? Nehéz megfogalmaznom: de talán az együvé tartozás érzésétől. A lelkészek akikkel találkoztam jó humorúak, kedvesek ugyanakkor szigorúak voltak. Fegyelmeztek és elengedtek minket. Vezettek és hagyták, hogy kérdéseink legyenek. Aktául politika is volt ezen a helyen.

Szerintem egyénként ha annak helyét érzed a prédikációdban igen is hozhatod a mai napi példákat.Hiszen ezzel közelebb viszed a hívekhez az Igét. Mert mit mond az egyszeri? Szép Krisztus idejében biztos így is volt ,de ma már mások az emberek, más a világ és ezzel elintézi. Meghallgatott és elfelejtette. De ha hozol egy mai példát akkor jé ez ma is igaz? és elgondolkodik. Velünk is ez történt a konferenciákon. S jó volt más hívőket megismerni. Országunk nagyjai közül is találkoztunk néhánnyal. pl volt ott színész, öttusázó, vízilabdázó, miniszter.

Aztán férjhez mentem és itt most még nincs meg a megfelelő közösség. Olyan közösség van amely hívogat... mivel,hogy ebbe a közösségbe jár a kisfiam óvodába. Nem véletlenül választottuk ezt sem.

Sajnos mi sem járunk templomba még...

"-ne legyen unalmas

-0 napi politika

-ne pletykázás menjen"

Ezt még lehet bővíteni, söt kell is, mert ahogy látom senki nem tulajdonít fontosságot annak, hogy vajon Isten milyen gyülekezetet látna szívesen!

Mindenki csak a saját elképzelését közli, de arról nem beszél, vajon a teremtő meg van-e elégedve azokkal az emberi elvárásokkal, melyeket mi támasztunk ezzel kapcsolatban.

No szerintem, ez is jellemző a ma vallásos emberére. Talán még "megtértnek" is vallja magát, de azzal a legkevésbé sem foglalkozik, hogy amit hisz Istenről, vagy esetleg vall és tanít, az IGAZ-E?

Megelégszik azzal, amit az egyháza tanít, és Ő hisz rendületlenül.

Pedig a fennti listát, azzal az egyáltalán nem elhanyagolható szempontal is ki kellene egészíteni, hogy a gyülekezetben az igazságot kell, hogy tanítsák Istenről, vagy ez már nem érdekel senkit, még a "megtérteket" sem?

Utolsó válaszolónak: ehhez TUDNI kellene, hogy mi az igazság. Te tudod?

Másrészt egy pap viszonylag keveset választhat: azt kell prédikálnia, amit a vezetői mondanak neki. Ezen belül válogathat csak.

Szerintem is azért nem járnak gyülekezetbe az emberek, mert ma már nem igazán veszik komolyan a vallást. Lassan - de kezd kinőni ebből az emberiség. Aki hívőnek tartja magát, még az is.

A kérdezőnek: akkor jönnek az emberek, ha látják, hogy VELÜK foglalkozol - leginkább a napi és a komolyabb problémáikkal. És szívből. Ugyanis ezt nem igazán kapják meg máshol. Emellett az isten másodrendű - bár sok embernek fontos ez is. De a problémái fontosabbak.

Látod ez az, aki önátadottnak, megtértnek hiszi, vallja magát, annak az lenne a legkevesebb, hogy tisztában legyen a Biblia igazságával, mert az ugyanis tartalmazza Isten tulajdonságait, és természetét.

De szinte ahány vallás, annyi gondolat erről is.

Akkor Isten minden ellentmondó felfogást elfogad önmagáról, csak azért mert valaki nagyon őszintén hisz benne?

„Isten legyen igaz, még ha minden ember hazugnak találtatik is” (Róma 3:4)

Szerintem, az Istenről szóló tanításnak is igaznak kellene lennie, ha alapul veszem, hogy a bibliában mennyire megköveteli a kizárólagos önátadást.

Szia!

Elég nehéz kérdést tettél fel, mert ahány ember, annyiféle igény, és ezek nem is mindig találkoznak a legalapvetőbb jézusi tanításokkal sem. Azért én mégis megpróbálok válaszolni, mert gyülekezetkeresésben elég tapasztalt vagyok (sajnos).

Azt hiszem, az alap, h. Istenről legyen szó az istentiszteleten, ne a politikáról, meg legyenek megfelelőek a körülmények, pl fűtsenek normálisan.:) Ezen felül viszont sokmindent látni. Voltam olyan közösségben, ahol nagyszerű programok voltak, nagy baráti társaság volt az egész, de közben pont olyanok voltak, mint bármelyik világi. Az volt a hozzáállás, hogy "azt csinálok, amit akarok, Isten úgyis megbocsát". Sok ilyen hely van, és ez nyilván nagyon-nagyon rossz. A világiak, tapasztalataim szerint elvárják a keresztényektől, és jogosan, hogy "jobbak" legyenek, mint ők. Ez így elég hiteltelen.

Egy másik gyülekezetben, ahová 2 évig jártam, nagyon keressték Istent, hiszem, hogy jó kapcsolatuk is volt Vele a legtöbbeknek, de nem bírtam elviselni azt a légkört. Engem rettentőn idegesített, hogy a központi problémájuk a legtöbbeknek az volt, hogy vajon erkölcsös keresztény nő hordhat-e ujjatlan pólót, és meddig kell hogy érjen a szoknyája... Borzasztó? Az. De sokaknak bejön, és megtalálják itt Istent. Sokak viszont nem tudnak megmaradni itt, én sem.

Most egy olyan gyülibe járok, ahol a kettő előnyei együtt vannak jelen, tehát nem túl laza, ugyanakkor senki nem nyelt karót, érzed, hogy keresztények között vagy, megpróbálnak úgy viselkedni, ahogy Jézus tanította, sikerül is, ugyanakkor nem tesznek fölösleges plusz terheket a tagok vállára. Szerintem ilyen az ideális gyülekezet.

Nagyon örülök az előttem szólónak, legalább keresett, kutatott valamit.

Csak az zavar, hogy mindig rajtunk van a hangsúly, mintha ez a sok-sok vallás azért lenne kitalálva, hogy mindenki megtalálja a neki tetszőt közülük.

Pedig ez egy zürzavar valójában, és egész más célja van!

A világban sok ember keres napjainkban, de vajon mit keres? Nagyon kevesek keresik valójában az igaz Istent. Rengetegen olyan istent részesítenek előnyben, aki megfelel saját személyes kívánságaiknak és előítéleteiknek. Ahogy az amerikai közvélemény-kutató, George Gallup Jr. megállapította: „Sokan nem látnak túl nagy különbséget az egyházi és a világi értelemben vett csalás, adócsalás és tolvajlás között, nagyrészt azért, mert rengeteg társadalmi vallás van.” Hozzáteszi még, hogy „sokan csupán azért hoznak létre egy vallást, mert ez kényelmes számukra és izgatja őket . . . Néhányan à la carte vallásnak nevezik az ilyet.”

Mások ezt mondják: „Nekem elég jó a saját vallásom.” Természetesen, a kérdés valójában ez lenne: ’Az én vallásom vajon elég jó Istennek?’

A fennti válaszolóhoz annyit, hogy erre a Biblia is figyelmeztet:

Mert lesz időszak, amikor az egészséges tanítást nem fogják elviselni, hanem a saját kívánságaikkal összhangban gyűjtenek össze maguknak tanítókat, hogy csiklandoztassák a fülüket; 4 és az igazságtól elfordítják fülüket, a valótlan történetekhez ellenben odafordulnak. (2Timótheus 4:3)