Kötelező jelleggel kell szombaton gyülekezetbe járni a Hetednapi Adventista Egyház tagjainak?

Péter!

Szia!

Köszönöm a válaszod!

A kérdésemre gyakorlatilag válaszoltál, hogy nem kötelező.

Itt inkább arra lennék kíváncsi, hogy úgymint például a katolikusoknál (bocsánat a hasonlatért), legalábbis régebben, kinézték azokat az embereket, akik nem tartották meg a mondvacsinált vasárnapot, azaz nem mentek el a vasárnapi misére.

Nehezen tudom elképzelni a nyugalomnapot, miután a településünkön nincs adventista gyülekezet (tudtommal) és minden szombaton utaznom kell a három gyerekemmel x kilómétert, hogy meghallgathassam az igehirdetést, amit itthon is meghallgatok, igaz "csak" az interneten letöltve, bár ez nem szombatfüggő nálam. Akkor én nem is lehetek szerinted adventista, ha ennek "nem teszek" eleget? Pedig hiszem, hogy a szombatnap megtartása ugyan olyan fontos, mint a parancsolatok bármelyike. Hiszem, hogy Krisztus betöltötte, megtartotta a parancsolatokat, példát mutatva, hogy miképpen kell és meg is lehet tartani.

A Hetednapi Adventista tanítás az, amit leginkább megfogott, amiből lehet is tanulni. Az ő (ti) hittételeiteket hiszem, hogy Biblia alapú és próbáltok nem saját dogmákat kitalálva, hanem a Biblia Isten kinyilatkoztatásának 'fényében' élni.

Eddig sem voltam egy nagy közösségi életet élő ember a férjemmel együtt.

Mivel sok előadást hallgattam végig, hallottam, hogy előfordúl kisgyerek, baba. A felvételen úgy tűnt, nem okozott problémát, de én az 'örökmozgó' egyéves kisgyerekemmel nem tudnék végigülni öt percet sem, nemhogy egy, másfél órát. Majdnem többet utaznék, mint amennyit ott lennék. Nem a kényelmi szempontot nézem, hanem a hasznos-haszontalan oldalát. Isten nyugalomnapját hogyan töltsem? Itthon a családommal nyugodtan, és a teremtéssel, Isten igéjével foglalkozva, amennyire "összejön", vagy "fél napot" utazva nem közösségi emberként közösségben? Hogy van ilyenkor? Az egész napotokat ott töltitek? Mert hallottam, hogy vannak délelötti, délutáni előadások. És akkor visztek szendvicset? Vagy hogyan?

Eszem ágában sincs kötekedni, tényleg kíváncsi vagyok erre.

Szia Péter!

Köszönöm, hogy válaszoltál!

Úgy érzem, még messze vagyok, hogy gyülekezetbe járjak, nem értem, hogy miért jó.

Mire gondolsz, mikor azt írod, hogy a gyülekezeti áldást nem pótolja semmi. Mit ad a gyülekezeti áldás? Hogyan értsem? Azért kérdezem, mert eddig nem jártam gyülekezetbe és ha valamivel nem értek egyet, akkor én képmutatónak érezném magam. Azt írtad, hogy a gyerekek foglalkoztatása is megoldott, de az egy éves gyerekemet hol tudnám letenni aludni, ráadásul nem tudnék mondjuk egy órás 'előadást' végighallgatni vele.

Nagyon érdekel a téma, de nem érzem úgy, hogy nekem egy gyülekezethez kellene megtérnem, hogy Krisztus nem vezethet világosságra, csak egy gyülekezeten keresztűl.

Rengeteg gyülekezet, felekezet, egyház mondja magáról, hogy ők a "tutik", de sajnos úgy érzem, hogy az emberek egyházakhoz térnek meg, azoknak elvárásaikhoz, hittételeikhez, és nem Krisztushoz. Több előadását hallgattam meg Reisinger úrnak, aki többször utalt arra, hogy most is van egy ilyen egyház, amelyik "Krisztus egyháza", ekkor néztem utánna, hogy ő melyik egyházhoz tartozik, így kerűltem az adventistákhoz. De azt is többszőr hangoztatta, ami nekem nagyon szimpatikus, hogy minden egyház tagjai között lehetnek igazán megtért Krisztus követő emberek.

Most olvastam, hogy a Hetednapi Adventisták "kétfele szakadtak". Számomra ez elég szomorú. Meg tudnád mondani, hogy mennyiben tér el a Hetednapi Adventisták, illetve a Keresztény Adventisták hittételei, nézőpontjai, és esetleg szokásai?

Mit jelent, hogy aktívan részt venni a szolgálatban? Mindenkinek ki van osztva feladat, vagy egyéni vállalás alapján megy? Ez (bár nem tudom, hogy mi), de kötelező, mint egyfajta "cselekedni kell, amit Isten ránk bízott"? Ezt ti mondjátok meg, vagy mindenki akar, amit akar?

Előre is köszönöm, hogyha válaszolsz.

Szia Péter!

Köszönöm a válaszod, elgondolkodtató!

Egyenlőre barátkozom a gondolattal, hogy gyülekezetbe járjak.

Előre is bocs a bugyuta kérdéseimért, de egyenlőre Téged "zaklatnálak" velük!

Miben nyilvánul meg az, hogy szolgálatot végeztek másokért?

Mit "takar" a szombat iskola? Ez gyerekeknek van? Mit szoktatok ott csinálni?

Remélem nem sértelek meg, de sajnos még mindíg az az érzésem, hogy aki a gyülekezetbe jár az inkább /lehet hogy nem elsősorban, de másodsorban biztos/ nem Istennek akar megfelelni, hanem a gyülekezetnek, a gyülekezet elvárásainak. Erről mi a véleményed? Persze valahol megértem, de ezzel kapcsolatban kicsit furcsa érzésem van...

A két felekezettel kapcsolatban kérdeznék ha megengeded. Azt írtad, hogy hittételekben nincs különbség, viszont 'Ti' konzervatívabbak, 'Ők' talán egy kicsit liberálisabbak. Ha nem túl indiszkrét, mondanál egy példát, hogy ez pl. miben nyilvánul meg? Ezt azért kérdezem, mert elég "komoly" elveim vannak, és ha a lakóhelyemhez az egyik gyülekezet van közel, de viszont a másik gyülekezet szimpatikusabb / mármint nem az emberek, hanem a megnyilvánulásaik, a hozzáállásuk stb.../, de az nagyon messze van akkor utazzak órákat emiatt minden szombaton a nyugalom napján?

"a gyülekezet segít abban, hogy a hited fejlődhessen azáltal, hogy a testvérek részesei a hitéletednek, segítenek abban, hogy erősödj, hogy észrevedd a hibáidat"

Ezt egyenlőre a gyülekezet nélkül is nap mint nap tapasztalom! Hála a Jó Istennek! Amilyen erővel robbant be az életembe az igazság keresése, a megtérés, megszentelődés, ahogy felmerült bennem egy kérdés, aznap, vagy másnap megkaptam rá a választ, és ez még most is így van! Szinte /amennyire 3 kisgyerek mellett ez lehetséges/ egész nap ezen elmélkedek, beszégetünk a férjemmel. Ma is 3 előadást hallagattam "Tőletek", és mindíg megtapasztalok valami újat, valami fontosat, vagy felmerül bennem egy újabb kérdés ami tovább visz...

Úgy érzem, hogy Krisztus velem van és erőt ad ahhoz, hogy azon a keskeny úton tudjak járni. A családom egyik felétől már megkaptam a "magamét" ahogy így "kifordultam" magamból persze jó irányban: /szerintük nem!/"És gyűlöletesek lesztek mindenki előtt az én nevemért."

Nem tántorított el a bántásuk, véleményük. Krisztus velem van. Sokszor megtapasztaltam a szeretetét, irgalmát, útmutatását. Nem kötekedésből kérdezem! Ehhez többet, még pluszt, mit tud adni egy gyülekezet, egy olyan embernek aki nagyon nem társasági ember???

Hogy tudnék én szolgálatot végezni másokért? Ez miben nyilvánul meg? Ezzel kapcsolatban is olyan furcs érzésem van, hogy a hit álltal jön a cselekedet, és én nem érzem, hogy ezt, vagy azt kötelező jelleggel kellene tennem, lenne "elhívatásom", hanem inkább a gyülekezet elvárásaihoz igazodva a nekem kiosztott feladatot megkellene csinálnom. Nem akarok kibújni a feladatok, szolgálat alól, csak kényszerítő jellegűnek érzem egyenlőre! De ismétlem ez valószínű csak azért lehet, mert abszolút nem voltam soha egy nagy társasági életet élő ember.

Minden esetre azt látom, hogy Te tényleg nem unatkozol!

Ehhez most én is hozzájárultam. Előre is köszi a választ!

Szia Péter!

Lenne még pár kérdésem.

Mit értsek az alatt, hogy többet vártok el a megkeresztelttől? Hogy lehet nálatok megkeresztelkedni? Mit kell tudni, vagy mi a "minimális" szint?

Nem kötekedni akarok, tényleg érdekel.

A szolgálatok sem világossak teljesen. Ezek a szolgálatok gyülekezeten belűli szolgálatok? Ha nem, akkor milyen jellegű a gyülekezeten kívüli szolgálatok?

Üdv

Köszönöm a válaszodat.

Tehát, ha jól értelmezem, akkor ha odamegyek a gyülekezetedbe egy szép nap (gondolom szombat nap) és "bejelentem", hogy meg akarok keresztelkedni, akkor csak több hónapos felkészülés után, Vankó Zsuzsa által összegyűjtött "tudásanyag" birtokában van erre lehetőségem? Miután egy tulajdonképpen felkészítő személy által pontról pontra megbeszéljük a hitünk alapjait, felkészít a hitvallásról?

Nem emlékszem, hogy Keresztelő (vagy Bemerítő) János iskolát nyitott volna, vagy vizsgakérdéseket tett volna fel. Nem emlékszem, hogy Krisztus azt mondta volna a tanítványainak, hogy csináljatok vizsgakövetelményt, és csak azután kereszteljetek. Nem emlékszem, hogy mikor Krisztus a tanítványaival elment keresztelni, kérdések tömkelegével árasztotta volna el a rengeteg keresztekedni vágyó embereket.

Miért van ez az Ap.csel 8.részében?:

"Mikor pedig menének az úton, jutának egy vízhez; és monda a komornyik: Ímhol a víz: mi gátol, hogy megkeresztelkedjem?

Filep pedig monda: Ha teljes szívből hiszel, meglehet. Az pedig felelvén, monda: Hiszem, hogy a Jézus Krisztus az Isten Fia.

És megállítá a szekeret; és leszállának mindketten a vízbe, Filep és a komornyik; és megkeresztelé őt."

Egy, csak egy kérdést lehet feltenni keresztelésnél, valami hasonlót: Hiszed-e, hogy Jézus a Krisztus, Isten egyszülött fia?

Ahogy Pál is írja: "Azért tudtotokra adom néktek, hogy senki, a ki Istennek Lelke által szól, nem mondja Jézust átkozottnak; és senki sem mondhatja Úrnak Jézust, hanem csak a Szent Lélek által."

És mondja valaki, hogy Krisztushoz keresztelkedünk, és nem egyházhoz, gyülekezetekhez...mert számomra ez tűnik ki.

Ha némely tanotokkal nem ért valaki teljesen egyet, megtagadjátok Krisztus keresztségét bárkitől? Hogyan hirdetheti egy gyülekezet Krisztust, ha feltételekhez köti a keresztséget? És ez nem nektek szól feltétlenűl, mert ez a helyzet a "történelmi egyházakkal", a Jehova Tanúival, és szerintem az összes gyülekezettel. Ha tévednék, bocsánat, de nincs egyéb tapasztalatom ezzel kapcsolatban, amivel megcáfolhatnám ezt.

Én katolikus voltam, de megtagadom hogy az lennék. Én kereszténynek vallom magam. Most már értem a keresztelkedést, és így szeretnék megkeresztelkedni.

Miért gondolják a gyülekezetek, hogy aki elmegy hozzájuk megkeresztelkedni az poénból megy?

A szolgálattal kapcsolatban: tisztelet, amivel nap, mint nap foglalkoztok, de a véleményem szerint ezek a 'belső' szolgálatok nem szolgálatok, hanem mind magatoknak és mind a többieknek kitalált feladatok.

A szolgálat alatt én azt értem, hogy enni, inni, ruházni, szállást adni, mindazoknak, akik rászorúlnak, függetlenűl attól, hogy az az illető megrögzött ateista, adventista ellenes, katolikus stb lenne. Az hogy én kiállok a vizsgakövetelményeimnek megfelelt emberek elé mondani egy imát, az feladat. Ráadásúl tudtommal a szószék nem a belső szoba, ahol ezt meg is kellene tennem.

Ha nem így van, akkor elnézést kérek tőled és minden olyan felekezettől, akiket ezzel megbántottam. Ha nem így van, hanem u.n. karitatív célok, tényleg komoly, segítő szolgálatok is vezérlik a gyülekezetet, akkor viszont hogyan tudnék anyagi támogatást nyújtani, vagy mivel tudnám segíteni a segítségnyújtást?