Isten miért nem meri kimutatni a hatalmát (ha van egyáltalán)?

Kedves kérdezö, lehet hogy rossz helyen keresed a választ.

Elöször is: Semmilyen mennyei élet nem következik a halál után.

Nem azért lett az ember teremtve, hogy meghaljon és a mennyben kössön ki.

Ehhez Isten megteremtette az angyalokat. A Földön más célja van az emberekkel.

Igaz, hogy kerülövel, amit elhiszek neked, hogy számunkra idönként elég nehéz lehet megérteni, vagy kivárni...de végre fogja hajtani eredeti szándékát.

"Teremtsünk embert, a mi képünkre és hasonlatosságunkra"----mondja a Teremtö a Fiának, aki segédkezett neki a teremtés alatt.

Isten és Fia örök életüek. Az állatok nem kaptak örök életet.

Az ember igen. De a Teremtö még ha nem értünk is vele egyet, joggal próbálta ki az embert. Nem volt nagy a próba.

Mikor megbukott a tökéletes ember, már ott abban a pillatban Jehova intézkedett az Ádám utódai érdekében.

De mindent a meghatározott idöben tesz meg. Mi ezzel nem csinálhatunk semmit sem. Csak azt hogy türelmesen várunk.

Jézus maga megmondta, hogy a "napot és az órát még Ö a Fiú sem tudja, csak a Mindenható Isten, az Atya.

A Jelenések 11:18 szintén jövendölést tartalmaz, az Isten meghatározott idejéröl, amikor itélni fog és jutalmat osztani, és elpusztítja azokat akik a Földet pusztítják.

Ezt mind megtalálod a saját Bibliádban. :)

Tudod hogy ez az idö már közel van? Tudod miszerint állapíthatjuk meg?

Amikor szar a világ, akkor rossznak gondoljuk az Istent, vagy esetleg azt a sátán munkájának tételezzük fel, amikor pedig jó a világ és boldogság van, akkor meg jónak tételezzük fel az Istent, vagy legalább is az ő munkájának gondoljuk.

A valóság pedig az, hogy a világot mindig a hangulatunkon keresztül is vizsgáljuk. Így ugyan azt a világot két teljesen különböző hangulatú ember másképp láthatja.

Ezekre a hangulatokra épülnek egyes vallások. A kereszténység épp arra, hogy a világ szar, és bűnös, mindenhol a sátán búvik meg és arra vár, hogy mikor adhat el neked valamit, mindentől féljél és rettegjél. Ebből csak úgy szabadulhatsz szerintük, hogyha te vizet fröcskölsz magadra, és utána mindenkinél különbnek gondolod magad, te vagy Isten kiválasztottja, te vagy maga Jézus!

Persze a sok rosszat továbbra is látod és érzed magadon, de már nem érdekel, már felül tudsz emelkedni rajta, mert te vagy Isten báránya, és ezért jogod van lenézni mindenkit magad körül.

---

Azt ajánlom, hogy ismerd fel a valóságot. Mondjuk kezdheted ott a megértést, hogy a világ nem statikus, ahogyan azt a vallások akarják bemutatni, vagyis hogy van a jó meg van a rossz és ezek egymástól független tényezők. A jó mindig építeni akar, a rossz meg mindig szét akarja rombolni, amit a jó épített. Ez alapvető butaság.

A világ hullám természetű. Ahogyan a hullámoknál is van csúcspont, úgy van mélypont is. E kettő között váltakozik a világ. Ha egyel nagyobb léptékkel feljebb lépünk, akkor ezt az évben is érzékelheted, mert van a tél, a mélypont, és van a nyár a csúcspont. Önmagában egyik sem teljesen jó, hisz a mélyponton minden megfagy, a csúcsponton pedig minden megég, hőgutát kap.

Még egyel feljebb lépve, a nap is egy pulzáló csillag, hullámokban jelentkezik a hatása. Most kicsit aktívabb, közelebb van a teljesítőképességének csúcsához.

Ha szépen lezongorázod a saját kis világodban, akkor észre fogod venni.

A mély völgyeket túl kell élni, azoknak is vége szakad egyszer, a csúcspontokon viszont nem kell elszállni és úgy gondolni, hogy most akkor minden így is marad. Mindent a valóságnak megfelelően kell kezelni.

---

A csúcspont kezelése abban rejlik, hogy nem hagyod, hogy a kirobbanó öröm és boldogság az mindent felrúgjon. Hanem csak egyszerűen megéled ezt a boldogságot és örömöt. Nem hagyod, hogy nihilbe vagy szodómiába csapjon át. A legrosszabb amit tehetsz, ha ilyenkor nem csinálsz semmit, vagy épp ilyenkor "unatkozol".

A mélyponton pedig egyszerűen úgy tekintesz rá, mint egy szükséges rosszra. Ha egyszerűen elfogadod, hogy a mélyponton vagy, akkor hirtelenjében nem is lesz olyan szörnyen rossz. Ugye erre mondják, hogy "mihez képest rossz". Nyilván a saját tapasztalataidhoz tudod csak viszonyítani, semmi máshoz. Te bőrödben, a mélyponton, neked a legrosszabb, még ha külsőleg tudnak is rosszabbat mutatni. Ez azért van, mert ezt neked kell megélni. Mindenkinek a saját mélypontja a legmélyebb.

Nem kell kijönni belőle, nem kell vele igazán törődni sem, a mélypont elmúlik magától akárcsak a csúcspont. A csúcsponttal sem törődtél sokat, hogy most "úristen, hogy akadályozzam meg ezt az állapotot", sőt, még inkább azt kívántad, bárcsak örökké megmaradna, mégis vége lett magától.

---

Ha mindenképpen valláshoz akarod kötni, akkor nehéz helyzetben vagy. Az igazságot kell felismerned, ebben a helyzetben a világ hullámtermészete. A világot sok más analogikus törvényszerűség irányítja, ezek közül, amit felvetettél kérdésben, csak az egyik.

A világ dualitása is ebben rejlik. Valójában a világ nem duális, hanem egy. Ez nem azt jelenti, hogy a világ jó is és rossz is. A világ csak van. A te viszonyod a világhoz képest határozza meg, hogy most te ezt jónak vagy rossznak ítéled meg, nyilván magadból, érzéseidből kiindulva.

---

Anonymus

Kedves Kérdező!

Nem tudom, mi a problémád, ami miatt imádkoztak érted.

Amikor értem imádkoztak, azonnal megszabadultam a dohányzástól, a szexuális tisztátalanságtól, pornográfiától való függőségtől, amely szabadság természetesen a gondolataimra és indulataimra is kiterjed. Ez nem történt meg mindenkivel, akiért imádkoztak, nyilván függ ez az adott személy hozzáállásától, és szándékaitól is. Ami azonban nagyon-nagyon nem mindegy, az az, hogy ki imádkozik értünk. Egy reverenda, vagy egy fityula nem több egy olyan állományjelzőnél, ami valakinek egy bizonyos szervezeti állományba való tartozását jelzi, arról semmit sem árul el, hogy az adott személy vagy szervezet élő kapcsolatban van-e Istennel. Sőt, nekem az a véleményem, hogy aki a huszonegyedik században egyházi maskarába öltözik - bár nem kizáró ok -, de már eleve gyanús, csakúgy, mint aki a doktori címét, illetve az egyházi státuszát tolja maga előtt, amikor bemutatkozik. Akinek kapcsolata van Istennel, annak nincs szüksége arra, hogy ráírja a névjegykártyájára, hogy XY apostol, pásztor, tanító, presbiter, püspök, akkor sem, ha ténylegesen az. Aki identitási problémákkal küszködik, és szeretné, hogy fölnézzenek rá, az névjegykártyát készít, és úgy mutatkozik be, hogy Szabó-Kovács Jenőné evangélista, vagy úgy, hogy Dr. Nyúldombi Géza apostol.

Kulcskérdés, hogy ki imádkozik érted. Van akin rajta van Isten kenete és megtörténnek a dolgok, amikor imádkozik, van aki pedig csak tanult, ezért biblikusan, plasztikusan és választékosan fejezi ki magát, de nincs rajta a kenet, az sem biztos, hogy élő hite van. Így ez esetben semmi nem fog történni. Ám tény az is, hogy a te személyes hozzáállásodtól is függ, hogy van-e eredmény, vagy nincs, de az másodlagos, ha ott a kenet, mert rossz hozzáállás esetén is lehetséges pozitív eredmény, csak legfeljebb kevésbé jellemző.