Mikor írták pontosan a Bibliát? Emlékszem, h olyan 300-325 körül. Az is rémlik, h vmi császár így akarta megerősíteni a hatalmát, és írnokok gyűjtötték össze a történeteket. De pl a császár neve is jó lenne

A császár neve konstantin.

I. sz. 313-ban Konstantin társult Licinius császárhoz, a keleti provinciák uralkodójához. A milánói edictumban együtt megadták a vallásszabadságot és az egyenlő jogokat minden vallási csoportnak. Sok történész azonban nem tulajdonít olyan nagy jelentőséget ennek a dokumentumnak azt mondva, hogy ez csupán egy szokványos hivatalos levél volt, nem pedig egy fő császári dokumentum, amely azt jelezné, hogy megváltozott a keresztényiséggel szembeni politika.

Johnson ezt mondja: „Konstantin soha nem hagyott fel a napimádattal, és pénzérméin megtartotta a napot.” A The Catholic Encyclopedia megjegyzi: „Konstantin mindkét vallást egyaránt előnyben részesítette. Pontifex maximusként felügyelt a pogány vallásra, és védte annak jogait.” A Hidria enciklopédia megállapítja: „Konstantin soha nem lett keresztény.” Majd hozzáteszi: „Caesareai Euszebiosz, aki életrajzát írta, azt mondja, hogy életének utolsó pillanataiban kereszténnyé lett. Ez azonban nem helytálló, mivel az előtte lévő napon [Konstantin] áldozatot mutatott be Zeusznak, mivelhogy a pontifex maximus címmel is rendelkezett.”

Egészen i. sz. 337-ben bekövetkezett haláláig Konstantin a pogány pontifex maximus, vagyis a vallási ügyek legfelső vezetője címet viselte.

egyébként nem Ő hozzá fűződik a biblia összeállítása.

Zsömle/lány

Én is úgy gondoltam, hogy valamit nagyon összekevert, de azért a császár nevét elküldtem.

Zsömle/lány

Szia!

A "Biblia" görög szó, amelynek jelentése: könyvek. Arra utal ez az elnevezés, hogy a Biblia tulajdonképpen egy iratgyűjtemény, 66 írásművet tartalmaz, amelyeket bibliai könyveknek nevezünk.

A 66 irat közül 39 eredetileg héber (egy egészen kis része arám) nyelvű, és Izráel népe körében keletkezett az i. e. XV. századtól az i. e. IV. századig. A Bibliának ezt az első részét Ószövetségnek nevezzük. A többi 27 irat az őskeresztény egyház körében keletkezett az i. sz. I. század folyamán, eredetileg görög nyelven. Ebben az időben a görög volt az első számú világnyelv a Római Birodalom területén. A Biblia második részét Újszövetségnek nevezzük.

A Biblia szövege bámulatos módon sértetlen és azonos maradt az évszázadok, sőt évezredek folyamán, a sok történelmi viszontagság és a gyakori kézi átmásolás ellenére. Az 1947-ben felfedezett holt-tengeri kéziratok, és a XIX. század második felétől fogva ismertté vált, ősi újszövetségi kéziratok egyértelmű bizonyságot szolgáltattak erről. A holt-tengeri kézirat-leletek azért különösen fontosak, mert az Ószövetség addig ismert legrégibb héber kézirata az i. sz. XI. századból való volt, a megtalált kéziratok pedig i. e. I–II. századiak voltak.

Akire te gondolsz az Nagy Konstantin, római császár, akit csapatai 306. július 25-én kiáltottak ki Császárrá. Nagy Konstantin leginkább arról ismert, hogy ő volt az első római császár, aki felvette a kereszténységet, bár valószínű, hogy továbbra is hitt korábbi hitében. Egyes források szerint pedig csak politikai okok miatt engedélyezte a keresztény hitet, amit megerősít az a tény, hogy csak a halálos ágyán keresztelték meg. A legenda szerint az egész egy jelnek köszönhető: a Milvius-hídi csata előtt, 312. október 28-án, mikor katonáival menetelt, egy kereszt jelent meg előtte a Napban, e szavakkal: "E jelben győzni fogsz!" (In hoc signo vinces).

Ő hívta össze az első ökumenikus zsinatot, a nikaiai zsinatot 325-ben, melynek a célja az volt, hogy rendet tegyen a korai kereszténységet zavaró tankérdésekben, illetve 321-ben a vasárnapot rendelte a heti pihenőnapnak.

Ezzel szemben az Ószövetség ie. 250 körül Alexandriában elkészített görög fordítása, a Septuaginta tanúsítja, hogy a kánon gyűjteménye akkor már teljes volt. Az Újszövetségi iratok kanonizációja pedig már isz. 170 körül elkezdődött, amikor ún. Muratori kánonjegyzék keletkezett, a latin nyelvű, töredékes irat. 22 újszövetségi iratot sorol fel, és rövid megjegyzéseket tesz az egyes iratokkal kapcsolatos adatokról a kanonikusság szempontjából. A régi szír és latin fordítások, amelyek a II. század végén keletkeztek, 22 illetve 23 iratot tartalmaznak az Újszövetség 27 iratából. Az isz. 206-ból való Codex Barococcio, amely "A 60 könyv" címet viseli, az Ó- és Újszövetség 66 iratából 64-et tartalmazott, csak Eszter könyve és Jelenések könyve hiányzott belőle.

Üdv. Péter