Léteznek emberi szellemek, vagy csak démoni megtévesztés az egész, s egyáltalán van köztes hely, a halál után a lélek tovább él, ki szerint mi?

Kedves Ozmium, nem tudom komolyan venni vakok értekezéseit a térlátásról, vagy a Goethe-féle színkörről. Legfeljebb a továbbiakhoz való több szerencse kívánását tudom kifejezni. Így vagyok veled is. Vitatkozni nem áll szándékomban, mert nem vagyunk közös platformon.

Amikor a műhelytanulmányaimat elkezdtem, mintegy harminchárom évvel ezelőtt, az első, amire megtanítottak a síkreszelés volt, ami mindenféle fém munkadarab bázisfelülete volt, amihez képest az összes további síkot, szöget, furatot, menetet, egyenest vagy görbét meghatározták. E nélkül a bázisfelület nélkül lehetetlen lenne legyártani a megfelelő munkadarabot. Nincs ez máshogy a gépi forgácsolásban sem. Ebben az esetben a gépsatuba vagy a tokmányba való befogás helyzete, és az érintő fogás határozza meg a későbbi paramétereket.

A közönséges törtekkel való számolás sem lehetséges, ha a törteket nem hozzák a műveletek előtt közös nevezőre. Kettőnk álláspontját pedig nem lehet közös nevezőre hozni, ezért én meg sem kísérlem. A vakokon sem segít, ha belereflektoroznak a szemükbe. Rajtuk csak az segít, ha a szemüket meg tudják gyógyítani. Ami neked vakság, nekem látás, és fordítva.

Hogyan tovább? Itt jön be a képbe a békés egymás mellett való élés képessége. Hajlandóak és készek-e az emberek arra, hogy úgy is megférjenek egymással, hogy az élet lényegének tekintetében teljesen mást gondolnak, vagy ehelyett inkább ölre mennek. Ettől függ, hogy egy társadalomban jó élni, vagy nem, nem pedig attól, hogy van-e egyen-ideológia, egyen-gondolat, egyen-érzület, egyenruha. A világtörténelemben még nem volt olyan társadalom, amiben ezek úgy voltak meg, hogy nem kényszer volt a háttérben. Én a szabadság híve vagyok, te azt gondolsz és mondasz, amit akarsz, de engem se akarj korlátok közé szorítani. Pont.