Egy keresztény szerint az apokrif iratok lehetnek értékes és hasznos olvasmányok attól még hogy nem tartoznak a Biblia könyvei közé?

perszehogy, nagyon is- nem véletlenül adta ki a katolikus könyvkiadó, Vanyó László kommentárjai, fordításai ragyogóak.

A Tamás evangélium ragyogó.

[link]

@ Előbbi

Ó hogyne, katolikus kiadó...

Figyelj csak: az apokrif iratok nem véletlenül nem tartoznak a Biblia könyvei közé (annak ellenére, hogy a katolicizmus szerint ezek is Isteni ihletettségűek).

Pl. Judit könyve: ellentmond Mózes törvényeinek, és erkölcstelenségre sarkall.

2.Makkabeus: szentek segítségül hívása és közbenjárása - ellentmond a Biblia teljes egészének, miszerint CSAK az Istenben bízz, CSAK Őhozzá fordulj. Továbbá a Bibliában a Zsidó-levél kizárólagosan Krisztust tekinti egyedüli

közbenjárónknak, és senki mást.

...és még sorolhatnám. Lényeg, hogy ezek az apokrif iratok teológiai, földrajzi és történelmi tévedéseket is tartalmaznak.

--------------

@ Kérdező

Ezek az iratok a neoprotestáns keresztény szemléletben nem sok értékkel bírnak, mivel tévedéseik miatt megkérdőjelezik a SzentÍrás tényleges Isteni kinyilatkoztatását (vagyis az Írás tévedhetetlenségét, biztosságát).

@kzs:

Mondod:

"Pl. Judit könyve: ellentmond Mózes törvényeinek, és erkölcstelenségre sarkall."

Ostobaság netovábbja volt, amit most leírtál. 21. századi szemmel ugyanis egész Ószövetség tele van erkölcstelenségekkel, olyanokkal, amikkel egy normális felvilágosult ember nem tud azonosulni. Különösen igaz ez a mózesi törvényre. Előttem már foglalkoztak ezzel, lássunk néhány ilyen megállapítást, idézem:

- "A Biblia felszólítja a szülőket engedetlen gyermekük megölésére (jól értetted, nem megverésére, hanem megölésére!) (V. Mózes 21:18-21)."

- "Ha egy férfi megerőszakol egy másnak el nem jegyzett lányt, akkor az a büntetése, hogy 50 ezüst siklust fizet a lány apjának és kötelezően el kell vennie feleségül a lányt, akitől aztán egész életében nem válhat el. A lánynak úgy tűnik nincs beleszólása a dologba – tehát hozzá kell mennie a megerőszakolójához és vele kell élnie egész életében. (V. Mózes 22:28-29)."

Csak a fentiekre reagálva: Ezeket az erkölcstelen törvényeket Mózesnek tulajdonítják, ma azonban már a bibliatudósok közül szinte általánosan elfogadott lett, hogy a Tórát nem Ő írta, hanem jóval később keletkezett:

[link]

A szerzőségről visszatérve a tartalomra: Ma egyetlen egy normális szülő sem ölné meg a gyermekét, csak azért, mert engedetlen. A mózesnek tulajdonított erkölcstelen törvények ugyanis a mai világban bűnnek számítanak, ma simán lecsukják azokat a szülőket, akik ilyet merészelnek tenni. És a Második Törvénykönyvben szereplő szöveg... Szerinted normális, hogy annak a szerencsétlen megerőszakolt nőnek hozzá kellett menni ahhoz az undorító emberhez, aki erőszakot követett el rajta? Állítom, hogy ez a törvény inkább a nőket veszélyeztette. Egy őrült embernek ugyanis nem volt más dolga ha meg akart kapni egy nőt, minthogy erőszakot követ el rajta. Igaz, hogy 50 siklusába került neki a dolog még a lelkiismerete elnyomásán kívül, de legalább az megkaphatta a csajt, és röhöghetett a markába. Szókratész közelébe sem jöhetnek ezeknek a törvényeknek az írói, mert jóval magasabb erkölcsi szinten állt, mint ők. Persze, már már látom lelki szemeim előtt a keresztény védekezést: "ezek a törvények a zsidóknak adattak". Még szép, hiszen a görög-római világban a Tóra törvényei elavulttá, csodás történetei pedig hiteltelenné váltak. Már Josephus Flaviusnak, a zsidók nagy krónikásának is magyarázkondia kellett ezek miatt a rómaiaknak, mert már abban az időben sem vették ezeket az írásokat komolyan, hát még a mi világunkban amikor jóval magasabb szinten van a tudomány.

-------------------------

A Kérdező kérdésére válaszolva:

A deuterokanonikus könyvek a korai keresztények Bibliájának a részét képezték, mivel az alapszöveg az LXX volt, azt meg tartalmazta a deuterokanonikus könyveket is. Sőt, a keresztény iratgyűjtemény ennél még vaskosabb volt, hiszen nem kevés apokrif iratokat használtak. Énok könyve például óriási hatással volt a kereszténységre, nagyban befolyásolta a messiási eszmét, ott fordul elő ugyanis először az "emberfia" kifejezés, mint messiási cím. Tévedés azt gondolni, amit a fundamentalisták terjesztenek, hogy ez Dániel 7,13-ból ered, hiszen Dánielt Kr.e. 167-164 körül írták, Énok pedig legkorábban is a Kr.e. 3. században keletkezett, bár egyes tudósok a Kr.e. 6. századra teszik a keletkezését. Tehát minden bizonnyal a Dániel könyvének szerzője volt az, aki kölcsönözte Énoktól ezt a kifejezést. Énokot egyébként idézi az Újszövetség, és a 2. századi keresztény egyházatyák is. Tertullianus például egyértelműen utal rá, hogy akkor a könyv a Szentírás része.

Tegyük hozzá egyébként, hogy nem minden apokrif mű ilyen hasznos, mert vannak olyanok, amik közönséges gnosztikus hamisítványok, mint például a Júdás evangéliuma. De a nagy tekintélyű, ma apokrifnek minősített írásokat, amiket olvasták a korai keresztények is érdemes megismerni.

Szia!

Amit ma Biblia című könyvként a kezedbe veszel, tulajdonképpen nem létezett Gutenbergig. A különféle zsinatok össze-vissza legóztak a könyvekkel, míg kialakult a mai formája. Addig könyveket, mondatokat vettek ki és raktak be a gyűjteménybe. A kérdést úgy is meg lehetne fogalmazni, hogy: miképpen kerültek a Bibliába olyan részek, amelyek tökéletesen szembemennek a krisztusi tanokkal és mégis, isteni kinyilatkoztatásként aposztrofálják? Az egy Biblia támogatónak sem böki a szemét, hogy nyilvánvalóan oda nem illő könyvek, fejezetek, mondatok benne szerepelnek, de ha az apokrif szót meghallják bősszen kiáltoznak.

A módszer nem sokban különbözik az Aczél György idejében kulmináló TTT (Tiltott, Tűrt, Támogatott) módszeren. A hatalom döntése, amelyből kizárják a híveket, Bólogató Jánosék pedig megspórolva a szellemi erőfeszítést, helyeslik ezt. Alapjaiban hibás a mai Bibliához mérni az apokrif iratokat, hiszen értékesebbek lehetnek, mint amelyek a könyvben megtalálhatók.

Sziasztok!

A 15:09-es válaszoló vagyok újra.

Pietrosol-nak üzenném:

"Amit ma Biblia című könyvként a kezedbe veszel, tulajdonképpen nem létezett Gutenbergig. A különféle zsinatok össze-vissza legóztak a könyvekkel, míg kialakult a mai formája"

-->Ez csak féligazság. Az valóban igaz, hogy a 4. századig nem volt teljes egyetértés a Biblia könyveiről. Annak ellenére, hogy voltak olyan iratok, amiket mindenki elfogadott, (pl a Máté szerinti evangélium), addig voltak olyanok, amiket megkérdőjeleztek egyesek (pl Jelenések), de mégis bekerült a kánonba. Ennek ellenpéldája, Római Szent Kelemen levele, amely kánoni tekintéllyel bírt a korai időkben, de a végleges összeállításból kiszorult.

A 4. századra azonban már dokumentumokkal tudjuk bizonyítani, hogy a Biblia összeállítása befejeződött. Bizonyíték erre a Kr. u. 382-es római zsinat kánonlistája. Itt érdekességként megjegyzem, hogy az Ószövetség az alexandriai hagyomány alapján a bővebb kánon lett, tehát tartalmazta a deuterokanonikus könyveket is. Az addig használt apokrifek azonban nem kaptak helyet sem az Ó sem az Újszövetségi listán.

Tehát összességében nem igaz, hogy a ma ismert Biblia nem létezett Guttenbergig.