Miért érzi azt egy templombajárós-vallásos, hogy neki el KELL mennie templomba, akár Húsvétkor, akár akármikor?

Na ja, az apokrif iratok ugyanúgy a Biblia részei voltak. Ha a jelenleg a Bibliában szereplő evangéliumokat isteni ihletettségűnek tartják, akkor az apokrif iratoknak is annak kell lenniük. Azt nehezen tudom elképzelni, hogy az a papgárda, aki összeválogatta a Bibliát, az ezt isteni ihletettségre tette volna. Ha mégis, akkor innentől bármilyen beletoldozgatás, átírás vagy kivágás (mint pl. a jehovisták Bibliája is) simán lehet isteni ihletettségű.

Szóval vagy az apokrifok is isteni ihletettségűek, vagy a nem apokrifok sem azok.

Nem azt érzi, hogy el kell mennie. A "kell" kényszert fejez ki, és számára itt nincs semmiféle kényszer.

Arról van szó, hogy mindenki igyekszik ott lenni, ahol jól érzi magát. A vallásos ember időről időre igényel egyfajta szertartást, mert ettől jól érzi magát. Húsvétkor esetleg különösen nagy az igénye, hiszen ünnepel. És e szertartások a templomban zajlanak. Az ünnep jellege és szelleme is azt igényli, emberek között legyünk. Mi sem természetesebb, mint elmenni a templomba, ahol mindez együtt van.

Azért járok templomba, mert jó oda járni. Többen ezt már szebben és részletesebben kifejtették előttem :)

És ismerem és remdszeresen olvasom a Bibliát is.

De ismerem az apokrifeket is. Néhány apokrif bár nem része a kanonizált Szentírásnak, de az egyház (a katolikus és az ortodox) elfogadja a Szent Hagyomány részeként (Nikodémus evangéliuma, Jakab protoevangéliuma).

Viszont a gnosztikus apokrifek természetesen nem egyeztethetők össze sem a Szetnírással, sem az apostoli hagyománnyal. Ezek nem kis része ráadásul évszázadokkal a kanonizált evangéliumok után íródott, kisebb, egymástól is elszigetelt szekták számára. (Ilyen például a Nag Hammadi-i lelet túlnyomó része is.)

Aki kiváncsi ,az hamar megöregszik.

Ettől függetlenül,egész pontosan abban hiszek,hogy van valaki,aki a saját érdekétől függetlenül törődik velem,és vigyáz rám.

Nem olvastam a bibliát.

A saját személyes gondolataim,hogy jó tartozni valahová,ahová a szüleim -és a családom - is tartoztak.

A valahová tartozás nem beskatulyázás,egyszerűen annak a felismerése,hogy hova tartozik az ember.

Mellesleg, milyen dolog ilyen kérdéseket feltenni,efféle felhanggal?

tudod,kérdező; eleve az "elgondolkodtatásnak szántam" ,a "végéggondoltátok-e" nem hangzik jól.

A "templomba járós" se,azt is lehet úgy mondani,hogy aki rendszeresen templomba jár.

A "saját,személyes gondolatai" külön kiemelése is stílusértékű.

A beskatulyázást sem kell magyarázni,igaz?

És,ha valóban kiváncsi lennél,találnál valódi helyzetet valódi emberekkel a jóindulatú kiváncsiságod kielégítésére.

Igaz,hogy az időbe,energiába,törődésbe kerülne.

Itt és így nem kaphatsz értékelhető választ.