Valaki elmagyarázná nekem a keresztény vallás lényegét?

Elvileg ha 1g-s gyorsulással számolunk, (10 m/s^2), akkor valami 170 nap elegendő lenne a fénysebesség eléréséhez. Csak egyrészt ehhez ki kéne találni olyan hajtóművet, amelyik képes ennyi ideig üzemelni, másrészt le tudja győzni az exponenciális mértékben növekvő tehetetlenségét is az űrhajónak.

Megjegyzem, a fénysebesség 99%-ára történő gyorsításhoz kevesebb befektetett energiára van szükség, mint ahhoz, hogy onnan a fénysebesség 99,99%-át elérjük.

#29:

"A vallas (legalabbis a kereszteny) nem zarja ki a tudomanyt (a kozepkor ota sokat valtozott) csak atlep egy bizonyos elmeleti sikba ugy ahogy te is beszelsz teoriakrol, ugy a katolikus egyhaz is a kinyilatkoztatsra alapozva, megprobalja ertelmezni a vilag mukodeset,"

Nem zárja ki, de nem is igazán foglalkozik vele. A Biblia (mint a keresztény vallás alfája és omegája) nem történelmi, és semmilyen tekintetből sem tudományos mű. Csupán különböző történelmi eseményeket alapul véve, azokat a céljának megfelelően átdolgozva, kiegészítve és/vagy beletoldva próbál erkölcsi útmutatást nyújtani. Így aztán nem sokban különbözik pl. Benedek Elek bácsinak a meséitől, azok is nagyon hasonlóak hozzá.

A baj az, hogy a különböző felekezetek bizonyos tagjai a Szentírásnak nevezett könyvben olvashatóakat szó szerint veszik, és valóban elhiszik szinte szóról szóra a benne leírtakat, hogy megtörténtek és úgy történtek meg, ahogyan azok le vannak írva. Pedig egyáltalán nem ez a lényege a Bibliának, távolról sem. Ilyen szempontból a Biblia kevés ismeretanyagból kiindulva próbál egy konzisztensnek tűnő világképet kialakítani, amit pedig nem ismertek akkoriban amikor írták, visszavezették egy számukra ismeretlen és megismerhetetlen Isten ténykedésére. De ezzel sem volt semmi baj, ez elfogadható egy olyan korban, amikor még nem ismerték sem a gravitációt, sem az elektromosságot, sem a halmazállapotokat, sem az atomokat, de még jóformán a tüzet sem, csak éppen elkezdték használni azt.

A baj az, hogy ma, amikor már mindezekről elég széles körű ismereteket halmoztunk fel, rengeteg összefüggést felfedeztünk, még mindig igen széles rétegek állnak értelmileg azon a szinten, amelyen a kétezer évvel ezelőtti ember állt, sőt mi több, ezt ezek az emberek még elfogadhatónak, sőt, előnyösnek is tartják. Ma már ez szerintem igencsak megmosolyogtató, de egyben elszomorító is.

Ezzel szemben a tudomány először az alapokból indult ki, és szisztematikusan (a tudományos módszertannak nevezett megismerési folyamaton át) építette fel mindazt, amit ma ismerünk a világunkról. Nem kell hozzá semmiféle misztikum, csak jól kell ismerni a matematikát, mint a tudomány nyelvezetét. Már viszonylag alapfokú matematikai tudással (négy alapművelet, törtek, valamint a kitevők ismerete) is megérthetővé, emészthetővé válik az alap összefüggések 80%-a.

"A semmirol meg annyit, hogy az is egy teoria amit te irtal, egy elmelet. Ezenkivul rengeteg ilyen van peldaul hogy pulzal a vilagegyetem (ezt ugye a Dopler hatasra alapozzak) ez is lehetseges."

Igen, pont ezért írtam azt, hogy az eddig eltelt alig évszázad (csillagászati távcsövek kifejlesztése) óta tudjuk komolyabban megfigyelni a minket körülvevő univerzumot. Az azonban közel 14mrd éve változik, amiből ez az évszázad mindössze egy röpke pillanat, egyetlen képkocka a filmből. Túl rövid volt ez az idő még arra, hogy bármi komolyabbat is biztosan állíthassunk a működéséről. Viszont azt már elég nagy bizonyossággal állíthatjuk, hogy ez az eddig eltelt 14mrd év is csupán egy nagyon rövid időszaka volt eddig az univerzum várható teljes élettartamának. Gondolom, ebből már úgy nagyjából érthető a probléma mibenléte: kicsit olyan a helyzet, mint amikor látsz egyetlen filmkockát a Dallas vagy a Barátok közt első részének a kábé tizedik percéből, és ebből kellene valamit is megállapítanod a teljes sorozatra vonatkozóan.

"En abban hiszek hogy van a letunknek egyfajta szellemi sikja is es nem csupan egy anyag kupac vagyunk ami kulonbozo biokemia folyamat soran elhiteti magaval, hogy egy individum, egyeniseg."

Igen, lehet ilyen dolgokat is keverni a képletbe, de ez sokkal inkább az érzelmi kiegészítése egy értelmi problémának. Az ember alapvetően fél az ismeretlentől, hiszen ez rögzült belé az evolúciós fejlődése évmillióin át. Nehéz ezt a mélyen a génjeinkben kódolt félelmet csak úgy ripsz-ropsz levetkőzni, ezért aztán amit nem ismer, azt automatikusan, önkéntelenül is megpróbálja kiegészíteni az érzelmei diktálta gondolatokkal. Nincs ezzel semmi baj, ez egy alapvető védekezési funkciónk, hosszú évezredeken, évmilliókon keresztül ez segített nekünk életben maradnunk.

A baj ott kezdődik, mikor a már feltárt, sokszorosan bizonyított, elég jól megismert dolgokat is felülírja az önvédelem ösztöne. Hiszen pont az emelt ki az állatvilágból és tett minket civilizálódó lénnyé, hogy képesek voltuk önmagunktól is kordában tartani az ösztöneinket. Amikor a racionalitást, a józan ész gondolatait felülírják az érzelmek, olyankor kicsit visszasüllyedünk az állatvilágba, ahol az ösztönszerű érzelmek diktálnak, irányítanak, azoknak vagyunk alárendelve. Ez pedig szerintem nem egészséges dolog egy civilizált világban.

"Lehet hogy altatom magam de tul sok a veletlen egybeeses arra, hogy az ember kialakult es ilyen osszetett lett, hogy sajat magarol tud gondolkozni. Szerintem kell lennie egy eronek, akaratnak ami ezt letre hozta persze csak elmelet de ha minden okkal tortenik kell lenni egy okozonak is. "

Ok mindig van, de ha okozó alatt valamiféle tudatos dolgot értesz, akkor annak nem feltétlenül kell lennie. Lehet, hogy túl soknak tűnik az egybeesés, de két dolgon érdemes elgondolkodni: egyrészt azon, hogy univerzumunk jelenleg a 14. milliárd évének vége felé tart, tehát bőven volt ideje a különféle véletleneknek mindenféle véletlen módon összejátszania. Másrészt pedig azon, hogy univerzumunk az elemek játékának olyan elképzelhetetlenül hatalmas méretű színtere, hogy bőven volt benne hely elképzelhetetlen mennyiségű véletlennek, hogy összejátszhassanak, és ne unatkozzanak egyedül. Ha ezt a kettőt összerakjuk, akkor már talán sokkal kevésbé tűnik elképzelhetetlennek az, hogy véletlenek sorozatának köszönhetjük azt, hogy most egymással kommunikálhatunk.

Erő pedig van, elég sok, ráadásul nem is csak egyféle megnyilvánulási formában, hanem mindjárt kapásból négy különfélében is (és mostanában kezdik gyanítani egy ötödik meglétét is). Még ha ezek az erők nem is olyan misztikus formában vannak jelen univerzumunkban, mint amilyennek te képzeled.

"Innentol valoban hit kerdes minden ha neked nincs szukseged egy leegyszerusitett valaszra (mert valjuk be ez az, puszta turelmetlenseg ahogy mondtad is) azt elfogadom de nekem es meg sok hivonek van, hogy kielegitsuk az emberiseg eggyik legnagyobb mozgato rugojat (nem nem a no, hatalom, penz) a kivancsisagot."

Oké, ezt elfogadom. Csak nem értem, hogy miféle kíváncsiság-kielégítés az, amelyik arra törekszik, hogy nem bizonyítható, nem alátámasztható, több ezer éves légvárakkal operál? Számomra ez sokkal inkább tűnik önmegnyugtatásnak, semmint kíváncsiság-kielégítésnek. Számomra pedig ez a felfoghatatlan :)

A keresztény hitoktatók nem így tanítják, de szerintem Jézus, kinek élete és tanítása körül a kereszténység létrejött, az emberek (ön-)tudatának javítását, 'felemelését' tekintette feladatának. Nyilvános keresztre feszítése vállalkozásának csak egy elkerülhetetlen következménye volt, nem vállalta magára a világ bűneit, ami természetesen semmiképpen sem csökkenti érdemeit. Szükség volt egy hatékony bizonyítékra, a feltámadásra, amivel tanítását alátámassza.

Nem nehéz elképzelni tanítványainak lelkiállapotát amikor első alkalommal találkoztak a Mesterrel, miután néhány nappal korábban a kereszten látták meghalni. (Ön-)tudatuk akkor a magasba szökkent egy ember lehetőségeinek láttára, aki isteni kilétére ébredve a Krisztust hozta kifejezésre.

De még ez se volt elegendő ahhoz, hogy Jézus tanítása 'életben' maradjon, a tanítványok rettegtek és bujdostak, mindaddig míg az általa megígért szükséges lelki erőt meg nem kapták ahhoz, hogy hirdessék az örömhírt. Azt, hogy az embernek több van félre téve, minthogy a legjobb esetben hosszú boldog életet éljen és végül mégis csak arra kényszerüljön, hogy a hanyatlásnak, a halálnak, a pusztulásnak adja át magát.

Jézusnak semmi köze a mi bűneinkhez, helytelen magyarázat az, hogy a bűnök bocsánatáért halt meg. A zsidó vallás szerint csak Isten bocsáthatja meg a bűnöket, Jézus azonban belátta, hogy a bűntudat egyike azon dolgoknak ami a szellemi fejlődésnek útját állja. Utasította tanítványait, hogy szabadítsák meg az embereket a bűntudattól, bocsássák meg azok bűneit akár hetvenszer-hétszer.

Jézus egy volt közülünk, a nagyjaink legnagyobbja, nem volt ő egy atommal se másképp teremtve, de nem véletlenül volt a zsidó nép szülöttje. Mivel a zsidó nép egy-isten hívő volt és a hitvilága állt a legközelebb a valósághoz, a zsidó nép prófétáit illette meg az isteni sugalmazás, hogy fel fog állni köztük valaki, aki a helyes útra vezeti a népet, aki felemeli a nép tudatát. Ők terjesztették el a Megváltó eljövetelének ígéretét, és az nem lehetett más mint az Isten egyszülött Fia. A zsidó nép komolyan vette ezt az az ígéretet és epedve várakozott a messiás eljövetelére, a nép hite a messiás eljövetelében általános tudattá vált. Ez lehetővé tette, hogy a Messiás megszülessen. A keresztények hiszik hogy Jézus szűzből született, szerintem ez teljesen lényegtelen, de nem lehetetlen. Létezik ugyanis egy kevésbé ismert magasabb rendű természeti törvény, amely alkalomadtán bármely más törvényt felülír és egy ilyen alkalom lehet egy, vagy akár több ember utasítása. Ez a törvény Isten. Szerintem a messiás eljövetele e törvény szerint bonyolódott le. A zsidó nép tudattá vált hite és várakozása, epedezése egy ilyen alkalom volt.

A zsidó nép előjáróival együtt a Messiást úgy képzelte el mint egy bölcs, igazságos és hatalmas világi uralkodó, hadvezér aki a népet felszabadítja a romaiak uralma alól. Jézus azonban egyszerű emberek közt jött a világra, magával hozva a nép legszentebb eszményeit, a legmagasztosabb ideáljait. Ez lehetővé tette, hogy isteni kilétére ébredjen és a Krisztust hozza kifejezésre. A Krisztus nem kizárólag názáreti Jézus előjoga, a Krisztus minden ember isteni kiléte, és az egész emberiség, tehát minden ember Isten egyszülött Fia/Leánya, ezt belátva Jézus tanítványait barátainak, testvéreinek tekintette.

A Biblia nem csupán fantázia, én azt mondanám, hogy az ószövetség nagy része Isten által sugalmazott jelképes tanmese, hitrege tehát nem alaptalan. A teremtés történet a bűnbeeséssel például a tudat hajnalát, az emberré válást, a fejlődésnek azt a szakaszát ábrázolja, mikor az ember látni kezdte az összefüggést tettei és azok következményei között. Az ember evett a tudás fájának gyümölcséből. Az újszövetség könyvei Jézus életét és tanítását adja elő, abban vannak példabeszédek és olyan dolgok is, melyek nem úgy történtek ahogy le van írva.

«elfogadnám isten létezését..., de nem segített rajtam, amikor kellett volna.»

Előzőkből gondolom már dereng, hogy Isten nem egy személy, nem egy valaki. Közelebb állunk a valósághoz, ha Istent úgy képzeljük el mintha az eredeti önfejlesztő Ihlet lenne, melyből minden kifejlődött; egy mindenható Törvény, a vezérlő Alapelv mindenben; mint egy kimeríthetetlen Forrás, melynek kiáradásához az Ihlet fejleményei szükségleteik és képességeikhez mérten hozzáférhetőséggel rendelkeznek. Az ember elméi képessége révén szinte korlátlan hozzáférhetőséggel rendelkezik, amit csak érdeklődése határoz meg.

Igen, nagyon helyesen látod: «…csak is én vagyok és csak is én segíthetek magamon.»

De vajon tűnődtél-e már azon, hogy ki ez az „én” benned aki erre rájött és aki segíthet rajtad? Ez a te isteni kiléted, a Krisztus benned az, aki csendes pillanatokban titokban megdorgál, az aki nyíltan megjutalmaz, az aki segít rajtad.

Jézus nem veszi át a terhedet, neki elég volt az ő keresztje, de ha tanítását komolyan veszed megkönnyebbülsz.

32es kosz hogy kiszamoltad ugy latszik nagyon melle lottem az evtizedes tippemel de legalabb most mar ezt is tudom.

33as olyan hoszan irsz hogy elfaradnek valaszoni ha minden kis dologra, amivel vitatkoznek, reagalnek. De alapvetoen te igy latod a dolgokat, en egy kicsit maskepp megis oriasi kulonbseg keletkezik a vilag nezetunkbe, te a puszta racionalitast veszed alapul en elfogadom a tudatlansagom es a bizalmam egy nem bizonyitott dologba helyezem. Szerinted ez primitiv es onaltatas de en nem hinnem; nem veletlen volt egy csomo tudos, csillagasz, feltalalo vallasos, ok is nyilvan vissza sullyedtek az allatvilagba mert hittek valamiben. (Jo tudom hogy ezt nem teljesen igy gondoltad de muszaj egy kicsit sarkitsak) Koszonom az eszmecseret, de a lustasag nagy ur, szivesen vitatkoznek meg veled de ezt igy mobilrol kivitelezni... meg esetleg a foglalkozasodat elarulhatnad ha nem tul indiszkret

#35: A foglalkozásom jelenleg mosodai munkás. Előtte rendszergazda voltam, de azt ott hagytam, mert a mosoda jobban fizet.

Az meg hogy rengeteg orvos, tudós és egyéb vallásos (volt), az lehetséges, de még több, aki nem (volt) vallásos. Más részről, a múlt előtti századfordulóig (sőt, talán egészen a világháborúkig) nem is nagyon volt olyan ember, aki ne tartozott volna valamely keresztény felekezethez Európában, vagy legalábbis ne vallotta volna kereszténynek magát, ha kérdezték tőle. Akkoriban ugyanis kvázi kötelező volt kereszténynek lenni: első kérdés az volt, hogy mi a vallásod, és csak utána kérdezték a neved, születési éved, foglalkozásod/szakmád, satöbbit. Ha valaki nem kereszténynek vallotta magát, az nagyon komoly hátrányokra számíthatott, így aztán 1900 előtt gyakorlatilag mindenki vallásosnak vallotta magát, csak így volt esélye bármit is elérni az életben. Még akkor is, ha egyébként nem is hitt semmiféle istenben. Ez azért némileg árnyalja azt a képet, hogy az akkori orvosok, tudósok vallásosak voltak-e vagy sem. Még ma is előszeretettel vallják magukat kereszténynek az emberek, pusztán érdekből, hogy ne érje őket hátrány, habár valóban krisztusi életet már csak nagyon kevesen élnek. A mai tudósok, orvosok és hasonlók között pedig már csak elvétve találni ilyet. Hitük általában legfeljebb annyira terjed ki, hogy elképzelhetőnek tartják, hogy van Isten, mert léte nem zárható ki, nem cáfolható tudományos alapon. De ténykedése kimerül annyiban, hogy beállította az univerzum kezdő paramétereit, aztán "megnyomta a play gombot", azóta pedig minden ezen kezdő feltételek szerint megy a maga útján.

#36:

Lehet, hogy régen "ajánlott" volt vallásosnak mondani magukat az embereknek, hogy előrébb jussanak az életben, ma viszont egyáltalán nem így van, sőt az a tapasztalatom, hogy igen csak nagy küzdelmekre számíthat az, aki fel meri vállalni a hitét. Egyébként nem tudom, hogy honnan veszed, hogy a Felsőbb Teremtő hatalomba vetett hitű tudós csak a múlté? Egyre növekszik azon kutatók száma (főleg az USA-ban), akik egyszerűen nem találnak jobb magyarázatot az élet és a világunk létrejöttére, mint egy előre mindent eltervező, magasabb rendű Intelligencia megléte, aki mindent pontosan összeillesztve alkotta meg világunkat, törvényt szabva minden dolog működésének.

Egyébként úgy érzem, az eszmecserék közben kicsit elsiklottunk a kérdező fő kérdése felett:

Hogy mi a keresztény vallás lényege? Egy szó, ami megadja az élet értelmét is, és olyan magas rendű, hogy a szokásos hétköznapi gondolkodástól messze távol áll. Egy szó, amiről vallási vezetők is oly gyakran megfeledkeztek, egy szó ami megváltja a világot. Egy szó, amit a rideg tudomány nem nagyon vesz figyelembe, pedig az élet alapját képezi.

Ez a szó pedig:

a SZERETET.

"Egyre növekszik azon kutatók száma (főleg az USA-ban), akik egyszerűen nem találnak jobb magyarázatot az élet és a világunk létrejöttére, mint egy előre mindent eltervező, magasabb rendű Intelligencia megléte, aki mindent pontosan összeillesztve alkotta meg világunkat, törvényt szabva minden dolog működésének. "

Akkor apránként tényleg elhülyülnek az amcsik is...

"Egy szó, amit a rideg tudomány nem nagyon vesz figyelembe, pedig az élet alapját képezi. "

Két megjegyzés: egyrészt, lehet, hogy te ridegnek érzed a tudományt, én nem, szóval ez csak egy szubjektív vélemény a részedről.

Másrészt a szeretet nem az élet, hanem legfeljebb az emberi társas együttélés alapját képezi. Ezzel persze nem azt akarom mondani, hogy az emberi élethez nincs szükség szeretetre, hanem azt, hogy finom csúsztatás az, amit írtál.