A gyónást miért "erőltetik" jóformán az emberre?

Lehet, hogy ez csak a régi időkben volt így, és lehet hogy csak a filmekben ábrázolják így de láttam nem egyszer olyat, hogy egy gyerek csinált valami rosszat és az anyja kényszerítette hogy menjen el gyónni. Eleve az hogy "bánd meg" egy furcsa kérés. Az érzéseket nem lehte irányítani ahogyan arra sem lehet kérni valakit hogy szeresd ezt, utáld azt, felejtsd el azt. Felszólítómódba felesleges ilyen dolgokat tenni mert nem lehet. Más részről meg ha az a gyerek meggyón a papnál és azt mondja hogy "megbántam" és valójában nem, azzal tulajdonképpen hazudik isten előtt, szülői kényszer miatt. Ez miért jó? Ha isten tud mérges lenni, szerintem ez kiváló indok rá. És ne értsétek félre, én is hívő vagyok, (evangélikus), csak ezek a dolgok néha furcsán érintenek. Meg az is amikor valaki csak azért jár templomba mert ha nem menne el mit szólna a falu meg mert az anyja úgy tanította hogy vasárnap=templom. Az ilyen embereket egyátalán nem nevezném hívőnek. És !rengeteg! ilyen van. Én úgy vagyok hívő hogy édesapám mindíg ateista volt. Ezt csak arra fel mondom hogy nem a szülőktől kéne, hogy függjön.