Szerintetek nem igazságtalan Isten?

Tudok abban bízni, hogy a létezésünk minden ízében helyesen van megalkotva. Hiszem, hogy csak egyfajta jótékony illúzió, hogy "mindössze" emberek vagyunk. Valahogy mindig is igaznak tűnt, hogy mindenki több, mint ember. Egészen pontosan: többek vagyunk annál, amit a jelenlegi emberfogalmunk elfogad, és talán annál is, amit megenged. Anyagon, és talán még magán az időn is túlmutató hatalmasságok lehetünk, akik a tapasztalásnak ezen a nehéz útján, valódi, mindenre elszánt úttörőkként teljesítjük a lehetetlent is ebben a megcsonkított valónkban is, ezen a szenvedésből túl sokat tartogató helyen is.

És ez nem zavar minket egyáltalán, sőt.

Nem mindegy, hogy ugyanazt a távot sportos, kényelmes öltözékben kell-e megtenni, sík talajon, vagy kényelmetlen, durva ruhában, egy számmal kisebb cipőben, felesleges és használhatatlan terhekkel megrakott, hozzánk láncolt málhazsákkal, sziklás, dimbes-dombos, úttalan utakon. Az emberek között ilyen különbségek vannak születésüktől fogva - persze képletesen. Ezt a különbséget azonban nem Isten hozza létre. A Biblia elmondja, hogy mit tegyen az ember, hogy ő maga áldott legyen, és a leszármazottaira is áldást örökítsen. Azt is megmondja a Biblia, hogy mit ne tegyen az ember, hogy ő maga ne legyen átkozottá és ne átkokat örökítsen a leszármazottaira. Az áldást és az átkot azonban olyan szellemi törvényszerűségek működtetik, amelyek Istentől függetlenül működnek.

Az átok tulajdonképpen nem más, mint a Sátánnal való lepaktálás következménye, és ahogyan különbség van abban, hogy ki milyen súlyú és mértékű átkot hozó bűnt követ el, különbség van az átkok mértékében és súlyában is. Aki azt hiszi, hogy Isten egyes embereket támogat, mások elé pedig direkt akadályokat gördít, az nem értette meg a Bibliát. Az átok a bűn következménye, míg az áldás az Istennel való jó közösség következménye. Ha valakinek az ősei bálványimádók voltak, vagy szexuális perverzitásokat követtek el, az jelentős hátránnyal indul egy olyan emberhez képest, akinek az ősei generációk óta istenfélő életet élnek. Ha egy átok beárnyékolja valakinek az életét, az akkor is nehézségekbe ütközik, ha megtér Istenhez, és sokat kell tennie azért, hogy lerázza magáról, de a gyerekeinek könnyebb lesz, ha pedig a gyerekei is követik Isten útját, akkor az unokáinak sokkal könnyebb lesz.

Az az ember, akire az ősei áldást örökítettek, akkor is könnyebb életet fog élni, ha ő maga soha meg nem tér. Ha hedonista életvitele következtében olyan életvitelt kezd el élni, ami átkot hoz, az ő életében lehet, hogy nem is nagyon fog meglátszani az átok, de a gyerekei rosszabb helyzetbe kerülnek, az unokái pedig még rosszabba, különösen ha a második generáció is követi a lejtőn az elsőt.

A Biblia sokat beszél az áldásról és az átokról, például az 5 Mózes 27. és 28. fejezetében. Az Újszövetség annyi változást hozott, hogy Jézus Krisztus által lehetséges kiszabadulni az átokból, de nem automatikus, ahogy a megváltás egyéb aspektusai sem.

Akit érdekel a téma, ebben a videóban az áldások és átkok bibliai alapjairól tanítanak:

[link]

[link]

Néhány név:

[link]

[link]

[link]

[link]

[link]

Előző, hálásan köszönöm!

Azért megfordul a fejemben olyasmi, hogy talán amit tehetségnek gondolunk eléggé felületesen, az sok esetben áldás lehet (akkor is, ha nem ilyen hihetetlenül ellentmondásos a történet), és azt nem kapja meg akárki csak úgy. Viszont tisztán a szándékainktól függ.