A katolikus egyház jelenleg mit állít az összes volt és leendő pápák tévedhetetlenségéről? Nagyon pontos infót kérnék, talán link a legjobb.

A pápai tévedhetetlenség csak a 19. század végén lett hittétel. Kizárólag azokra az esetekre vonatkozik, amikor a pápa "ex cathedra" nyilatkozik. Nem sok ilyen eset volt azóta.

Amikor tehát a pápák prédikálnak a misén, könyvet írnak vagy interjút adnak, akkor ugyanúgy tévedhetnek mint bármelyik földi halandó. Volt már arra is példa, hogy egy levele miatt a pápát utólag eretneknek nyilvánítottak.

Bővebben a wikin:

[link]

Még bővebben angolul:

[link]

mint az előző mondta: politikában, interjúban, a holnapi időjárás tekintetében a pápa tévedhet.

de mikor arról van szó, hogy valaki az egyházon belülről vagy kívülről támadja a hitünket, eretnekséget terjeszt, és a pápa kénytelen föllépni, akkor ő a Szentlélek szócsöve lesz, és amit mond az tévedhetetlen

A pápa akkor és csak is akkor tévedhetetlen, ha ezzel az igénnyel lép fel.

Azonban nagyon ritkán fordult elő, hogy a pápa egymaga döntött el egy hittani kérdést, vagyis hirdetett ki egy új dogmát.

A tévedhetetlenségüket általában úgy gyakorolták, hogy összehívtak egy tanácskozást, úgynevezett zsinatot, s a zsinat dogmatikus határozatait erősítették meg tekintélyükkel és tévedhetetlenségükkel.

Régen azt gondolták, hogy az eretnek veszélyesebb, mint egy tömeggyilkos. Ha egy tömeggyilkos megfékezendő, mennyivel inkább egy eretnek, aki másokat is az örök kárhozatba sodorhat.

Ez persze a kor gondolkodása volt, sose mondta az Egyház, hogy ez tévedhetetlen igazság.

Az eretnekeket eredetileg csak kiközösítették az egyházból, de nem ítélték halálra. Így jártak el az egyházban az egyetemes zsinatok korában, az egyházszakadás előtt, és ugyanígy jártak/járnak el folyamatosan az ortodox egyházak az egyházszakadás óta is.

Az eretnekek és a boszorkányok megégetése az inkvizícióval kezdődik a 12-13. század fordulóján, III. Ince pápa majd a IV. Lateráni Zsinat emeli törvényi szintre a katolikus egyházban a máglyán való elégetést.

Később ezt a gyakorlatot létrejöttük pillanatában átvették a protestáns egyházak is.

Hitbéli okokból, ha jól emlékszem a 18. század közepe táján ítéltek máglyahalálra embereket, de ebben most nem vagyok teljesen biztos.

Gondolom azért égettek, hogy érzékeltessék mennyire rossz lesz a pokol tüze. Ez vár rád a túlvilágon, tényleg ezt akarod? Hátha szegény eretnek a kínjaiban végre belátja, hogy kár volt az igazság útjáról letérni.

Az állam és a vele összefonódott egyházi vezetők szeme előtt azon bibliai királyok példája lebegett, akik gondosan kiirtották a bálványimádókat. Ha őket megdicsérte az Isten, akkor nyilván őket is megfogja. Sajnos félreértették, amiért az Egyház már bocsánatot kért.

"tehát ha valakit jézus krisztus nevében eretnekség vádjával máglyán elégettek, azt a jelenlegi álláspont szerint helyesen tették?"

Ez már a pápai tévedhetetlenséghez azért kevésbé kapcsolódik, mert nem a pápa hozta ezeket az ítéleteket, hanem általában a világi uralkodók, bíróságok, illetve a Pápai Állam területén a Szent Inkvizíció, mint kongregáció, ami az 1542-es felállításától kezdve kb. az 1700-as évek közepéig kb. 100 halálos ítéletet hozott, ami elenyésző a világi hatóságok ítéleteihez képest (ekkor a világi hatóság is ítélt el eretneknek gondolt személyeket, mivel a hit akkor még közügy volt, és az eretnekség egyet jelentett azzal, hogy valaki a fennálló rendszeren kívül áll).

Utálhatod az Egyházat, de annyit még azért elmondok, hogy a máglyahalált és az egyéb "finomságokat" a világiak is használták, ekkor ezek voltak a büntetési formák és nagy szerepet tulajdonítottak az elrettentésnek. A tűz egyébként a megtisztulás jelképe volt, azért volt szokás így elítélni az eretnekeket.

Még pár forrás erről (lexikonból)

A IV. lareráni zsinat szabályozza az inkvizíciós eljárást az ártatlanokra való tekintet miatt (II. Frigyes német-római császár is elrendelte az inkvizíció felállítását 1224-ben, de ő nem tett ilyen szabályozásokat):

az egyh. és világi hatóság joga és kötelessége a gyanúsakat fölkutatni, nevüket nyilvánosságra hozni; a vádlottaknak 1 havi kegyelmi időt (tempus gratiae) adtak a javulásra, melynek elteltével a feljelentést foganatosították; 2 megbízható tanú vallomása döntő volt. - A vádlottakat 3 csoportba osztották: 1) őszinte bűnbánók, akikre vezeklést, böjtöt, alamizsnát, zarándoklást róttak; tévedésük visszavonásakor égő gyertyával a kezükben hitvallást tettek. E hitvallást és a vele kapcsolatos, megtérésre buzdító prédikációt nevezték actus fideinek (hittény), sp-ul auto da fének, melynek fordítási hiba által lett „kínvallatás” értelme. 2) kivizsgálandók, akiket börtönbe csuktak (a lat. murus, 'fal' szó téves fordítása miatt „befalazottaknak” mondták őket). 3) visszaeső v. megátalkodott eretnekek, akiket el kellett ítélni. A halálbüntetést a római jog értelmében először II. Frigyes cs. rendelte el, s hajtotta végre 1224: a felső-itáliai eretnekeken, a valdiakon.

A kínvallatás a középkor világában hasonló látványosságnak számított, mint a ker. vértanúk halála a cirkuszi játékok alkalmával. A pápák sokáig tiltották, az ~ bíróságai számára végül IV. Ince p. (ur. 1243-54) 1252: engedélyezte. A vienne-i zsinat 1311: szigorúan körülírta az eljárás módját: gyenge szervezetűt és idős embert nem volt szabad kínpadra vonni, a kínvallatást csak egyszer lehetett alkalmazni, a kínpadon tett vallomást a vádlott 24 órán belül visszavonhatta; a halálraítéltet a bíróság és hozzátartozói v. mások több ízben figyelmeztethették tévedésének visszavonására, tanainak kárhoztatására. A halálos ítéletet mindig a világi hatóság hajtotta végre. A fennmaradt periratok és jegyzőkv-ek szerint a vádlottak túlnyomó részét fölmentették v. csak nagyon enyhe büntetésben részesítették (bűnbánattartás, pellengér, imádság, alamizsna-adás, böjt, zarándoklat). Halálbüntetést csak a tévedésükben hajthatatlanul kitartók, az egyh. tanítását nyilvánosan tagadók és kigúnyolók esetében alkalmaztak.