Miért nem látunk senkit olyan nagy dolgokat végbe vinni, melyeket Jézus végbe vitt?

Kedves pelgrim!

Jézus csodái sohasem voltak öncélúak, hanem küldetésének igazolására szolgáltak és mutatták Isten erejének működését. Gyógyításai nemcsak testi bajból gyógyították ki a beteg embereket, hanem elsősorban addigi félresiklott, értelmetlenné vált életüket tették újra értelmessé és termékennyé. A csodák elsődleges értelme tehát nem a látványosságkeltés, hanem a zsákutcába került emberi élet megmentése volt.

Ilyen értelemben ma is történnek csodák, Isten ugyanúgy beleszól kudarcra ítélt emberek életébe (pl. az enyémbe is), de Ő nem egyedül cselekszik, hanem minket is hív ebbe a munkába: jóra törekvő életre, mely a körülöttünk levő emberekkel való közvetlen törődésben és az értük való imádkozásban is megnyilvánulhat.

És bizony, mikor másokért imádkozunk, megtörténik a csoda:

felismerjük, hogy mi az igazi problémájuk, mi volna hasznukra; és ha kitartóan könyörgünk értük, lassan elkezdődik a gyógyulásuk: leszoknak szenvedélyeikről, megváltozik kapcsolatuk a környezetükkel, új és jó dolgok kezdődnek az életükben. Olyan dolgokat cselekszik Isten a mi kéréseinkre, amit meggyőzéssel vagy példamutatással mi már nem tudnánk elérni. Ehhez hónapok, évek kitartó munkája kell; de nem mindig: Isten olyan jó hozzánk, hogy néha megelőlegez nekünk dolgokat, hogy jobban bízzunk benne és kitartóak lehessünk.

Ha pedig látjuk egy olyan rokonuk, ismerősünk gyógyulását, akiről bizonyos tekintetben már lemondtunk, akkor ez bőségesen elég és ekkor nem is vágyunk már látványos csodákra.