Akik keresztények, de ellenzik a katolikus Egyházat, azoknak mi a problémájuk vele?

Kerdezo mutasd meg legyszives, hogy hol mondta Jezus, hogy a chatolikus, vagy barmilyen egyhaz kovetese a helyes ut!

Az egyhaz az Atya Krisztusrol szolo

termeszetfeletti kijelentesere epul fel, es nem

Peterre. Aki azt hiszi, hogy Isten csak Peterre tudja raepiteni az egyhazat, az a galaciai gyulekezet szintjen van: "En Petere vagyok"...

Ezekre mondta Pal, hogy testi keresztenyek.

A sziklaszirt jelenti az Isten

kijelenteset, ami a gorlgben petra, Petert

pedig Jezus Petrosznak, azaz kavicsnak hívja.

Tehát azt mondja Jezus Peternek: te kodarab

(petrosz) vagy, en pedig ezen a sziklaszirten

(Petra), azaz a Krisztusrol adott isteni

kinyilatkoztatason epitem fel az egyhazamat.

Jezus egy szojatekot mond Peternek. Jezus

szerint nemhogy Peterre epul az egyhaz, de o

maga is mint egy kodarab csak egy

epitoelemkent kerult az alapra, a sziklaszirtre.

Sziasztok!

A 12:58-s válaszoló vagyok. Szeretnék reagálni néhány kommentre!

Tisztelt Asperrimus!

Nem tudom, hogy mit értesz azon, hogy "Sem Jézus, sem Péter, sem Pál nem volt, és nem is lett katolikus". Azt elmondom neked, hogy már maga ez a szó is, hogy "katolikus", jóval ősibb és régebben ismertebb a kereszténység történetében, mint a "neoprotestáns" kifejezés. Antiochiai Szent Ignác Kr.u. 110-ben - tehát még nagyon a keresztényég elején - már használta ezt a szót. A következőt mondja a szmirnaiakhoz írt levelében: "Ahol a püspök megjelenik, ott legyen a sokaság, ahogyan ahol Krisztus van, ott van a katolikus Egyház" (8,2).

A szobrokra és egyéb dolgokkal kapcsolatos kritikádat nem értem. Amikor Isten népéről beszélünk, a teológiai kérdések másodlagosak. A babiloni fogság előtti Izráel teljesen eltért a mózesi törvénytől, ez azt jelentené akkor, hogy már nem voltak Isten népe? Nem akarom szétoffolni a topikot, ezért csak annyit jegyeznék meg válaszként, bizony vannak olyan dolgok, amelyeket ma egyesek biblikusnak neveznek, de az Óegyházban híre, hamva nincs annak. Tagadom továbbá azt, hogy az apostolok mindenféle hagyományt elvetettek, ami ellentmondott a Bibliának. Már csak azért is, mert az Óegyházban ismeretlen volt az a bibliakezelés, amelyet manapság hirdetnek egyesek. A mai protestánsok például irtóznak az apokrif iratoktól, ám például Júdás levelének szerzője nem vonakodott bemásolni a levélben Énok könyvének egy szakaszát. Pál ugyanúgy felhasznált más, Biblián kívüli forrásokat, például a görög irodalomból, vagy a zsidó hagyományból. Jézus valóban elküldte a Szentlelket, de ez megint nem értem, hogy jön az Egyházkérdéshez. Jézus a (Mt 16,18)-an beszélt az Egyházról, de ott a Szentlélekről semmit nem mondd. Egyébként megjegyzem, hogy az Írások tanúsága szerint a Lélek sem úgy munkálkodott, ahogy ma egyesek be akarják állítani.

Tisztelt 14:54-es válaszoló!

A Petra-petrosz kérdés valóban egy látszólag elég hiteles érv a protestánsok kezében. Jómagam, amikor erős protestáns voltam, is hivatkoztam rá, ma azonban már belátom, hogy nem ésszerű ez a magyarázat. Egyrészt Jézus azokat a szavakat Péternek arámul mondta el, így ez a probléma is megoldódik. Amit az evangéliumban olvasunk, az egy fordítás, mégpedig egy tudatos fordítás, mégpedig azért, mert mivel Péter férfi, ezért nem fordíthatták a nőnemű "Petrával", viszont ésszerű volt a hímnemű "Petrosszal" fordítani. Megjegyzem egyébként, hogy nem csupán a (Mt 16,18) dönt ebben a szakaszban. Amint utaltam rá, Péter teljesen kiemelkedik az apostolok közül. Jóval többször van megemlítve a többi apostolnál, és jóval szembetűnőbb kiváltságokban is részesült.

Kedves 67%-os hosszan író Katolikus!

Örülök, hogy valaki szép szabatosan érvel itt a Gyk-n, öröm az ilyeneket olvasni. Arról is ki tudnád fejteni álláspontodat, hogy éppenséggel a Antiókhiai Patriarcha jobban Péter utódjának tekinthető (még Biblikusan is, mert az Péter Antiókhiai tartózkodása meg van benne említve, de a Római nincs), mégse gondolta az Antiókhiai ortodox Patriarcha, hogy annak, amit Jézus személyesen Péter Apostolnak modnott, abból ő a többi patriarchát megelőző jogokat formáljon?

Nézd: ha reálisan látjuk az egyháztörténetet, az Egyetemes Zsinatokat, akkor abból leszűrődik, hogy a Római pápa "primus inter pares" volt még a Nagy Egyházszakadás előtt, és ki volt mondva, hogy a püspökök ne terjeszkedjenek saját területükön túl. Amikor Nagy Konstantin császár létrehozta az Új Rómát, akkor az Egyetemes Zsinati Kánonokban azért került Konstantinápoly a tiszteletbeli sorrendben Róma utáni 2. helyre, mert az új főváros politikai jelentőségéhez igazodott az Egyház is. Nem szakrális kiváltágokra hivatkoztak ott sem. Mellesleg szakrális téren a Jeruzsálemi patriarchénak kellene első helyen állni, mert azt az egyházat nem is apostolok, hanem maga Krisztus alapította (és az apostoli zsinatból is látszik, hogy az akkor Jeruzsálemben székelő Jakab Apostolnak bizony volt tekintélye).

A Nagy Egyházszakadás után Róma egyedül maradt a többi 4 keleti patriarchátuson kívül, ami sajnos kedvező szituációt teremtett az egyeduralmi törekvésekenek, ugyanis meglazult a demokratikus köteléke a többi patriarchával. Nem mondom, hogy Ortodox berkekben nincs időnként hatalmi villongás (pl. Moszkva és Konstantinápoly között), de ez sosem durvul el, mert a 15 autokefál egyház demokratikus hálója nem enged senkit a többiek felé kerekedni, csak a tiszteletbeli sorrend marad mindig.

A római pápa felsőbbségét önmagán kívül semmilyen más egyházban nem ismerik el. De még mindig az ortodox álláspont a legkedvezőbb a katoliksuoknak, hiszen ha újraegyesülne az Egyház, az ortodox diptichonokban ismét első helyen említenék a római pápát, mint azt a főpapot, aki első az egyenlők között, és saját egyházának elöljárója továbbra is meg tudna maradni az autokefalitás ortodox elve alapján.

Tehát véleméynem szerint a Római primátus inkább a történelmi helyzetből következik, és a Szakadás tette lehetővé, tehát ha újraegyesülne az Egyház, akkor gyakorlatilag a Pápa az egyetemes ortodox kánonok miatt ismét olyan pozicíóba tudna kerülni, amely elfogadható mindenkinek. De tulajdonképpen ténylegesen nem is változna a helyzete, mert a Római pápa - nézzünk szembe a valósággal - jelenleg is csak a római egyház feje, és MA SEM AZ EGÉSZ EGYHÁZ FEJE!

Nos hozzaszolnak en is a kerdeshez.

Nallam egy ket dolog van ami kicsit zavaro a katolikusoknal:

1.Nem aldoznak ket szin alatt

2.A tizparancsolatot atirtak nem az eredeti hebert hagytak meg amihez szerintem nem volt joguk.

Mert a tizparancsolat az oszovetseg resze, ertem ez allat akkor volt kinyilatkoztatva es az Uj Szovetsegben Jezus tomoritette 2 parancsolattal (Nem , nem felulirta csak ertelmileg tomoritette mert a szeretettel lenyegeben minden parancsnak engedelmeskedni tudnank.Az hogy nincs az emberben eleg szeretet a bukas valodi oka, es azert kellet Jezus keresztaldozata.)

Az ortodoxoknal meg az lenne a problema hogy nem fogadjak el a papat hisz egyertelmu a kulcsokkal valo utalasa Jezusnak -ami alatamaszthato egy deotrenikus konyvel- hogy Peter a vezeto.

Az hogy Peter megfordult Antiokiaban meg nem ok arra hogy az Anyiokiai patriarchus utodnak nevezhesse magat hisz Peter elment onnan es ha jol tudom Romaba telepedett meg vegervenyesen...

Tehat o tovabra is vezeto volt az antiokikai patriarchus alapitasa utan is nem modott le a tisztsegrol hanem uj patriarkust alapitott...

Romaban viszont meghalt ha onnan is elment volna uj patriarkust alapitani akkor Roma-nak se volna joga utodjanak nevezni ot.

Ezek szerint en inkabb a gorog katolikusok alnak legkozelebb az igazsaghoz meglatasom szerint.

Kedves Girgoy!

Jómagam római katolikus családba születtem, de jelenleg nem vagyok katolikus, hanem - még - protestáns. Viszont nem neoprotestáns, tehát nem tartozom a Hit Gyülekezete és egyéb karizmatikus közösségekhez, akiknek a tanításaival nem is értek egyet. Viszont szeretem az egyháztörténelmet, ezért nagyon érdekelt, hogy milyen volt a kereszténység az első századokban. Ez alapján látom, hogy a protestantizmus nem mindenben hasonlít a korai egyházhoz, és amiben igaza van a katolikusoknak, azt illik kimondani. Mivel nemrég foglalkozom a témával, ezért nem is biztos, hogy mindenre fogok tudni reagálni, de amit tudok, azt szívesen megosztom veled, és az olvasókkal.

"Arról is ki tudnád fejteni álláspontodat, hogy éppenséggel a Antiókhiai Patriarcha jobban Péter utódjának tekinthető"

-->Nem értem, hogy az Antiókhiai Patriarcha, miért lenne Péter utódjának tekinthető? Az kétségtelen, hogy Antiókhia - akár csak Jeruzsálem - a keresztény egyháztörténelemben nagy jelentősséggel bír. De tudomásom szerint Péter nem tett semmi olyat, ami azt igazolná, hogy Antiókia püspöke Péter utódja. Most hirtelen Antiókhiai Szent Ignác (k. Kr.u. 35-107/117) jutott eszembe, aki Antiókiha püspöke volt. Mivel ő az apostolok kortársa volt, neki első kézből kellett volna arról tudni, hogy Antiókhia püspökei Péter utódjának tekinthetőek. Erről azonban tudomásom szerint egy sort sem ír. Sőt, a rómaiakhoz írt levelében, amelyet Kr.u. 110-re keltezhetünk inkább Róma primátusságát erősíti meg, noha nem olyan erős hangnemben, mint később Tertullaianus (Kr.u. k. 160-220), aki azt mondja, hogy Rómából jut el hozzánk az apostolok tekintélye. Egyébként a Biblia is beszél hallgatólagosan arról, hogy Péter Rómában járt. Ezt olvassuk az első péteri levél végén: "Köszönt titeket a veletek együtt választott babiloni gyülekezet és Márk, az én fiam." (1Pt 5,13). Az köztudott, hogy Babilon Róma fedőneve volt az ókorban, tehát valószínű, hogy Péter azt akarja mondani, hogy ezt a levelet a pogányság fővárosából, Rómából küldte.

"Amikor Nagy Konstantin császár létrehozta az Új Rómát, akkor az Egyetemes Zsinati Kánonokban azért került Konstantinápoly a tiszteletbeli sorrendben Róma utáni 2. helyre, mert az új főváros politikai jelentőségéhez igazodott az Egyház is."

-->Tudok arról, hogy van olyan vélemény, miszerint Róma nem bírt olyan tekintéllyel egy bizonyos ideig, amilyennel később. Egyenlőség volt közte, és mások között. Protestánsként ezt még úgy tudtam, hogy a 4. századi elején óriási keresztényüldözés volt, és végül Nagy Konstantin volt az, aki Kr.u. 313-ban kiadta a milánói ediktumot, aztán elkezdte a kereszténységet bevonni az államhatalomba. Amikor tehát Kr.u. 380-ban Theodosius hivatalossá tette a Római Birodalomban a katolikus kereszténységet, logikus, hogy Róma is vezető helyet kapott. Természetesen lehet itt most arról beszélni, hogy a Nagy Egyházszakadás előtt hogy is voltak a dolgok. Nem tagadom, lehet érveket hozni az ellen is, hogy Róma nem rendelkezett a kereszténység elején olyan tekintéllyel, amilyennel később. Azonban tagadhatatlan, hogy Róma elsőbbsége több ókeresztény dokumentumban is megvan erősítve. Nemcsak a korábban idézett Tertullaianusnál, vagy Antiókhiai Szent Ignácnál találunk erre utalást, hanem Például Római Szent Kelemen levelében is, amely a 90-as években keletkezett, tehát valószínűleg a János apokalipszise előtt íródott. Ez a levél - amely kanonikus tekintéllyel bírt - finom utalásokat tartalmaz Róma elsőbbségére, és a keresztények közt is elég népszerű volt, több egyházban is felolvasták.

"Tehát véleméynem szerint a Római primátus inkább a történelmi helyzetből következik, és a Szakadás tette lehetővé, tehát ha újraegyesülne az Egyház, akkor gyakorlatilag a Pápa az egyetemes ortodox kánonok miatt ismét olyan pozicíóba tudna kerülni, amely elfogadható mindenkinek"

-->Érdekes vélemény, és figyelemreméltó eljátszani a gondolattal, hogy mi lenne akkor, ha újra egyesülne az Egyház.

"De tulajdonképpen ténylegesen nem is változna a helyzete, mert a Római pápa - nézzünk szembe a valósággal - jelenleg is csak a római egyház feje, és MA SEM AZ EGÉSZ EGYHÁZ FEJE!"

-->Ez is igaz. Bár azt is vegyük figyelembe, hogy ma sok új egyház van, amelyik mind magát vallja az igazinak, és már elégé elhatárolódott a történelmi kereszténységtől. Ezeknél nem is csoda, hogy a nem tudnak a Katolikus Egyházzal - amely viszont nagy történelmi múlttal rendelkezik - megegyezésre jutni.

Tisztelt 18:25-ös válaszoló!

Egy kérdésem lenne:

Ha jól tudom, a görög katolikusok elfogadják a Pápa tekintélyét, ugye?

A Biblia meglehetősen egzakt módon szólal fel sok katolikus hagyomány ellen. Írhattam volna jóval többet is, de nem írtam. A Biblia szerint két vagy három bizonyságra megáll minden.

"Ne legyenek néked idegen isteneid én előttem. Ne csinálj magadnak faragott képet, és semmi hasonlót azokhoz, amelyek fenn az égben, vagy amelyek alant a földön, vagy amelyek a vizekben a föld alatt vannak. Ne imádd és ne tiszteld azokat; mert én, az Úr a te Istened, féltőn-szerető Isten vagyok, aki megbüntetem az atyák vétkét a fiakban, harmad és negyediziglen, akik engem gyűlölnek." (2Móz 20,3-5; 5Móz 5,7-9)

"Azoknak bálványa ezüst és arany, emberi kezek munkája. Szájok van, de nem szólanak; szemeik vannak, de nem látnak; Füleik vannak, de nem hallanak; orruk van, de nem szagolnak; Kezeik vannak, de nem tapintanak, lábaik vannak, de nem járnak, nem szólanak az ő torkukkal. Hasonlók legyenek azokhoz készítőik, és mindazok, akik bíznak bennök!" (Zst 115,4-8)

"A bálványok csinálói mind hiábavalók, és kedvenceik mit sem használnak, és tanuik nem látnak és nem tudnak, hogy megszégyenüljenek. Ki alkotott istent, és bálványt ki öntött? amely semmit sem használ! Ímé, minden barátaik megszégyenülnek, és a mesterek magok is emberek; gyűljenek össze mind és álljanak elő; féljenek, szégyenüljenek meg együtt! A kovács fejszét készít, és munkálkodik a szénnél, és alakítja azt pőrölylyel, és munkálja azt erős karjával, és megéhezik és ereje nincsen, és vizet sem iszik és elfárad. Az ács mérőzsinórt von, és lefesti azt íróvesszővel, és meggyalulja azt, a cirkalommal alakítja, és csinálja azt férfiú formájára, ember ékességére, hogy házában lakjék. Cédrusfát vág magának, tölgy- és cserfát hoz, és válogat az erdő fáiban, fenyőt plántál, amelyet az eső fölnevel. Azokból az ember tüzet gerjeszt, vesz belőlök és melegszik, meggyújtja és kenyeret süt; sőt istent is csinál abból és imádja, bálványt készít és előtte leborul; Felét tűzben megégeti, felénél húst eszik: pecsenyét süt és megelégszik, és aztán melengeti magát és szól: Bezzeg melegem van, tűznél valék! Maradékából istent készít, bálványát; leborulva imádja azt és könyörög hozzá, és így szól: Szabadíts meg, mert te vagy istenem! Nem tudnak és nem értenek, mert bekenvék szemeik és nem látnak, és szívök nem eszmél. És nem veszi eszébe, nincs ismerete és értelme, hogy mondaná: Felét tűzben megégetém és kenyeret sütöttem annak szenénél, sütöttem húst és megettem; és maradékából útálatosságot csináljak-é, és leboruljak a fa-galy előtt? Ki hamuban gyönyörködik, megcsalt szíve vezette félre azt, hogy meg ne szabadítsa lelkét és ezt mondja: Hát nem hazugság van-é jobbkezemben?" (Ézs 44,9-20)

"És nincsen senkiben másban idvesség: mert nem is adatott emberek között az ég alatt más név, mely által kellene nékünk megtartatnunk." (ApCsel 4,12)

"Senki tőletek a pálmát el ne vegye, kedvét találván alázatoskodásban és az angyalok tisztelésében, amelyeket nem látott, olyakat tudakozván, ok nélkül felfuvalkodván az ő testének értelmével. És nem ragaszkodván a Főhöz, Akiből az egész test, a kapcsok és kötelek által segedelmet vévén és egybeszerkesztetvén, nevekedik az Isten szerint való nevekedéssel. Ha meghalván a Krisztussal, megszabadultatok e világ elemi tanításaitól, miért terheltetitek magatokat, mintha e világban élők volnátok, efféle rendelésekkel: Ne fogd meg, meg se kóstold, még csak ne is illesd. (Amik mind a velök való élés által elfogyasztásra vannak rendelve), az emberek parancsolatai és tanításai szerint? Amelyek bölcsességnek látszanak ugyan a magaválasztotta istentiszteletben és alázatoskodásban és a test gyötrésében; de nincs bennök semmi becsülni való, mivelhogy a test hízlalására valók." (Kol 2,18-23)

"A Lélek pedig nyilván mondja, hogy az utolsó időben némelyek elszakadnak a hittől, hitető lelkekre és gonosz lelkek tanításaira figyelmezvén. Hazug beszédűeknek képmutatása által, kik meg vannak bélyegezve a saját lelkiismeretökben. Akik tiltják a házasságot, sürgetik az eledelektől való tartózkodást, melyeket Isten teremtett hálaadással való élvezésre a hívőknek és azoknak, akik megismerték az igazságot." (1Tim 4,1-3)

"Mert egy az Isten, egy a közbenjáró is Isten és emberek között, az ember Krisztus Jézus" (1Tim 2,5)

"Igaz ez a beszéd: Ha valaki püspökséget kiván, jó dolgot kíván. Szükséges annakokáért, hogy a püspök feddhetetlen legyen, egy feleségű férfiú, józan, mértékletes, illedelmes, vendégszerető, a tanításra alkalmatos; Nem borozó, nem verekedő, nem rút nyereségre vágyó; hanem szelíd, versengéstől ment, nem pénzsóvárgó; Ki a maga házát jól igazgatja, gyermekeit engedelmességben tartja, minden tisztességgel; (Mert ha valaki az ő tulajdon házát nem tudja igazgatni, mimódon visel gondot az Isten egyházára?)" (1Tim3,1-5)

"A végett hagytalak téged Krétában, hogy a hátramaradt dolgokat hozd rendbe, és rendelj városonként presbitereket, amiképpen én néked meghagytam; Ha van feddhetetlen, egy feleségű férfiú, akinek hívő, nem kicsapongással vádolt avagy engedetlen gyermekei vannak. Mert szükséges, hogy a püspök feddhetetlen legyen, mint Isten sáfára; nem akaratos, nem haragos, nem részeges, nem verekedő, nem rút nyerészkedő; Hanem vendégszerető, jónak kedvelője, mértékletes, igaz, tiszta, maga tűrtető; Aki a tudomány szerint való igaz beszédhez tartja magát, hogy inthessen az egészséges tudománnyal és meggyőzhesse az ellenkezőket." (Tit 1,5-9)

"...aki minket bűneinktől megtisztítván, üle a Felségnek jobbjára a magasságban" (Zsd 1,3)

"Ő azonban, egy áldozattal áldozván a bűnökért, mindörökre űle az Istennek jobbjára, Várván ímmár, míg lábainak zsámolyául vettetnek az ő ellenségei. Mert egyetlenegy áldozatával örökre tökéletesekké tette a megszentelteket. Bizonyságot tesz pedig erről mi nékünk a Szent Lélek is, mert minekutána előre mondotta: Ez az a szövetség, melyet kötök velök ama napok után, mondja az Úr: Adom az én törvényemet az ő szíveikbe, és az ő elméjökbe írom be azokat, Azután így szól: És az ő bűneikről és álnokságaikról többé meg nem emlékezem. Ahol pedig bűnök bocsánata vagyon, ott nincs többé bűnért való áldozat. Mivelhogy azért atyámfiai bizodalmunk van a szentélybe való bemenetelre a Jézus vére által, Azon az úton, amelyet ő szentelt nékünk új és élő út gyanánt, a kárpit, azaz az ő teste által, És lévén nagy papunk az Isten háza felett: Járuljunk hozzá igaz szívvel, hitnek teljességével, mint akiknek szívök tiszta a gonosz lelkiismerettől, És testök meg van mosva tiszta vízzel; tartsuk meg a reménységnek vallását tántoríthatatlanul, mert hű az, aki ígéretet tett" (Zsd 10,12-23)

@Asperrimus

Tudod, engem nem az érdekel, hogy a mai, önmagukat egyedül igaznak nevező vallások vezetői, illetve azok képviselői mit mondanak a Bibliáról, és a kereszténységről, hanem az, hogy az első századokban hogy értelmezték. Az a bibliakezelés, amelyet te megengedsz magadnak, idegen volt a korai egyháztól. Mint említettem, a korai egyház Bibliája, nem ugyanaz volt, amit te most a kezedben tartasz, és az egyéni értelmezéseknek nem is volt helye, mert az egyház hagyományának megfelelően értelmezték. Vagy talán bölcsebbnek tartod magad az Óegyház tudósainál? De menjünk egy kicsit végig az érveiden!

Beidézed nekem például az Exodusból és a Deuteronomiumból azokat a részeket, amelyek tiltják a bálványimádást, hallgatólagosan is azt sugallva ezzel, hogy a Katolikus Egyházban bálványimádás folyik. Elárulom neked, hogy nem csak a szobrok által eshet valaki bálványimádásba, és bűnbe, hanem azok által a dolgok által is, amik a pünkösdi-karizmatikusoknál folynak. Például a hamis nyelveken szólás és a többi. Mert ugye nem áll rendelkezésedre semmilyen ókeresztény dokumentum, amikből igazolni tudnád, hogy a kereszténység elején ezek a hamis tanítások megvoltak, csupán a Bibliának egy értelmezésére hivatkozol, a 2. században pl tudomásom szerint ismeretlen volt. Akkor most szerinted kik vannak tévedésben? Ti, vagy az apostolok tanítványai, utódai? Meggyőződésem szerint ti. És szerinted? De visszatérve a témára! A Tóra nem csak annyit mondd el erről, amennyit te idézel. Például az (Ex 25,18-20) szerint maga Isten volt az, aki megparancsolta a szoborkészítést. A Tórában arról is olvashatunk, hogy az Úr maga az, aki megparancsolja egy szobor vallási célú felhasználását. Ez a rézkígyó, amiről a Numeri 21. fejezetében olvashatsz. Szóval érdemes lenne alaposan átgondolni az Exodus 20. értelmezését, mert a te értelmezésed alapján akkor ezek az igék problémásak.

Aztán beidézed nekem az (1Tim 2,5)-ot, ahol azt olvassuk, hogy Jézus az egyedüli közbenjáró. Természetesen ezt senki nem vonja kétségbe. Gondolom, ezt azért idéted be, mert arra akarsz utalni, hogy a szentek közbenjárása nem biblikus. Először is, a Szentírás bizonyságot tesz arról is, hogy ettől függetlenül érvényben van mások közbenjárása, és mások közbenjárói imája nem bűn Isten előtt. Abban biztos lehetsz, hogy már Pál apostol sem úgy értelmezte a timóteusi igét, ahogy azt egyesek ma e akarják állítani. Pál nem félt kérni a római gyülekezetet, hogy imádkozzanak érte (Róm 15,30). A szentek közbenjárására pedig kiváló bizonyíték az, amelyet a Makkabeusok II. könyvében olvasunk:

"Oniász megszólalt és azt mondta: „Testvéreinknek ez a barátja Jeremiás, Isten prófétája. Sokat imádkozik a népért és az egész szent városért." (2Makk 15,14)

A makkabeusok könyve az i.e. 2. században játszódik, tehát Jeremiás próféta ekkorra már évszázadok óta nem élt. Mégis azt olvassuk, hogy ő is közben jár. Persze mondhatod, hogy ez a könyv nincs benne a Biblia kánonjába. Pontosabban a protestáns kánonban nincs benne. Amint mondtam már, az Óegyház az alexandriai kánont használta, abban meg benne volt ez a könyv. Még Károli Gáspár fordításában is szerepelt.

De had kérdezzek tőled, amire már az előbb is utaltam: Ha a Katolikus Egyház mégsem mindenben jár el úgy, mint ahogy kellene, az miért bizonyítja, hogy nem Krisztus Egyháza? Izráelnek a babiloni fogság előtti állapota egyértelművé tette, hogy teljesen eltértek a Bibliától, ez akkor a te értelmezésedben azt jelenti, hogy nem voltak Isten népe? Sehová sem vezet ez a gondolatmenet, így sok mindent lehetne cáfolni...