Krisztus mennyit kockáztatott a pokolra szállásával? Isten fiaként nem igazán látom, hogy bármi kockázata is lett volna-mégis mi történhetett volna vele?

14.hsz-hez, az Asperrimus-féle elképzeléshez:

„..ha bűnbe esett volna, amire a Sátán a kezdetek óta rá akarta venni, akkor mindent elvesztett volna. Reális lehetőség volt ez is. Ha így történt volna, soha többé nem mehetett volna vissza a Mennybe”

Elképzelésed alapján, akkor reális esélye lett volna annak, hogy a Mennyben „vállfán hagyott” istenségét elveszti, vagyis reális esélye lett volna a Szentkettességre redukálódásnak. Isten viszont azt jelentette ki magáról hogy nála nincs változás, sem változásnak árnyéka, halhatatlan:

Jak 1,17 Minden jó adomány és minden tökéletes ajándék felülről való, és a világosságok Atyjától száll alá, a kinél nincs változás, vagy változásnak árnyéka.

Mal 3,6 Mert én, az Úr, meg nem változom..

1Tim 1,17 Az örökkévaló királynak pedig, a halhatatlan, láthatatlan, egyedül bölcs Istennek tisztesség és dicsőség örökkön örökké! Ámen.

--------

"De amikor levetkőzte az istenségét, emberré lett..."

Ha puszta emberré redukálódott volna, akkor nem lenne Immánuel:

Mt 1,23 „Íme, a szűz fogan méhében, fiút szül, akit Immánuélnek neveznek” - ami azt jelenti: Velünk az Isten.

Imádás csak Istennek jár:

Mt 2,11 (napkeleti bölcsek) Bementek a házba, meglátták a gyermeket anyjával, Máriával, és leborulva imádták őt.

2. Jn9,38 (vakon született)’’az pedig monda: hiszek uram. És imádá őt.” Lk17,16

János sem mondhatná:

Jn 1,18 Istent soha senki sem látta: az egyszülött Isten, aki az Atya kebelén van, az jelentette ki őt.

Tamás sem:

Jn 20,28 Tamás pedig így felelt: „Én Uram, és én Istenem!”

---

A fennmaradt legkorábbi magyarázatok is ezzel egyeznek meg:

Ignác(~110 körül)

(óker írók 3.)166. ’’..Aki született és születetlen, a testben lévő Isten..” 163.164.

169. ’’ Mária hordozta …méhében Istenünket, Jézust, a Khrisztoszt..”

170. ’’..Megjelent Isten emberi módon..”

Arisztides(~125-140)

( 8/19.)”..Isten lejött az égből ,egy zsidó szűztől testet vett fel és húsba öltözött..”

Meliton (~165)

551. ’’Egyszerre volt Isten és tökéletes ember, meggyőzött bennünket két lényegről…

556. ’’..(Fil2,7)nem veszítette el örökkévaló természetét, testet öltött.. ..emberként táplálékra szorult,Istenként nem szűnt meg a világot táplálni” (vö-Zsid1,3 Kol1,17))

’’..Atyához való hasonlóságát nem veszítette el,teljes egészében változatlan természetű volt.”

Ireneusz(185 után)

607. ’’Emmanuelnek…fiút szül ,őt ,aki Isten, hogy velünk legyen..”(Mt1,23)

Tertulliánus (művei ~197-től ~217-ig íródtak)

576. "a mágusokat, akik, mikor őt felismerték és ajándékokkal tisztelték, térdet hajtva imádtak, Istenként, Királyként.."

644. (vérfolyásos asszony esete) "Ki érintett -ugymond- engem (Lk8,45) ?...(mondja a tévtanító:)miért beszél tudatlanként ? (Tert. válasza:) Bizonnyal, hogy a vallomást kikényszerítse, hogy a félelmet helytelenítse. Így kereste egykor Ádámot is a Teremtő...itt van a Teremtő Krisztussal együtt kimentve, és Krisztus a Teremtővel egyenrangúként."

---------

Az Athanasius-i hitvallás

S jóllehet Isten és ember, mégsem két, hanem egy Krisztus. Egy pedig nem úgy, hogy az istenség testté (s-emberré) változott, hanem úgy, hogy Isten magára öltötte az emberséget. Teljesen egy, nem a lényeg egybeolvadása, hanem a személy egysége miatt.

Nem cáfoltad, hogy kijelentéseidből ne következne az, hogy reális esélye lett volna a Szentkettességre redukálódásnak, Istenben való változás lehetőségének.

Asp:„..ha bűnbe esett volna, amire a Sátán a kezdetek óta rá akarta venni, akkor mindent elvesztett volna. Reális lehetőség volt ez is. Ha így történt volna, soha többé nem mehetett volna vissza a Mennybe”

Mennybe „lábát sem tehető” Istenről ki hallott már?

Bukott, mindent elvesztő Istenről ki hallott már?

Legyőzött Istenről ki hallott már?

Hogyan tartozhatna bukottként a mindenható Szentháromsághoz, a mindenhatóságát elvesztve?

Illetve ahogy írtad:

a Mennyben hagyta „mindazt, ami Istenné tette”

Ha otthagyta mindazt, ami Istenné tette, bukás esetén pedig oda nem mehetett volna vissza, akkor mi tenné őt a továbbiakban Istenné? A továbbiakban csak ember lehetne.

Asp: „egybeforrt Őbenne az isteni és emberi természet, ami szét nem választható, de a Földön való ittjártakor nem így volt, hanem az Ő istenségét egy vállfára helyezte a Mennyben..”

Ha pusztán csak emberi természete volt, bukása esetén akkor csak ennyi maradhatott, mivel a mennybe vissza nem mehetett volna, ahogy mondod.

De miért is imádták a pusztán emberi természetűt?

Miért Imánuel a pusztán emberi természetű?

Tamás miért mondja „Én Uram, és én Istenem!”, ha pusztán emberi természetű?

------

Asp:„Nemcsak úgy csinált mintha emberré lett volna, miközben az emberi természet mögé rejtve továbbra is megőrizte mindazt, amivel öröktől fogva rendelkezett, hanem valóságosan emberré lett…. továbbra is Ő volt az Örökkévaló Logosz, de "szarxszá", azaz hússá lett”

Nem csak úgy csinált, hanem teljesen emberré lett. Emberré, és nem egy keveréklénnyé, akinek emberi teste lett, de az emberi szellem helyét már az „örökkévaló Logosz” helyettesítette.

Miféle az emberi természet, mi teszi az embert emberré? Emberi teste, emberi lelke és emberi szelleme. Ha valamelyik ezekből más, akkor az ember? Embernek nevezhető lenne-e ha tételezzük fel állati testbe, oroszlánéba „kevernénk” egy emberi lelket és emberi szellemet? Nem, ez egy keveréklény lenne, nem lenne sem embernek sem oroszlánnak nevezhető. Ha emberi testbe „kevernél” egy nem emberi lelket, egy nem emberi természetet(pl kecskéét), az sem ember lenne, de nem is kecske.

Ha azt állítod, hogy Krisztusnál az emberi szellemet az „örökkévaló Logosz” helyettesítette, akkor te már nem emberről, hanem egy keveréklényről beszélsz, mint a meseírók.

Zsid 2,17 Annakokáért MINDENESTŐL FOGVA hasonlatosnak kellett lennie az atyafiakhoz.. (Nem csak testében.)

------

Asp:„Miért is kellett volna Neki növekednie bölcsességben, hiszen Ő Maga volt a Bölcsesség”

Azért mert emberré lett nem keveréklénnyé, emberi testet, lelket szellemet vett fel (Fil 2,6). Az emberi természetnek pedig ez a tulajdonsága, hogy gyarapodnia kell.

------

„Jézusnak emberként kellett legyőznie a Sátánt, Istenként korábban is sikerült volna..”

A „megtestesülés” tanítása nem állítja, hogy Krisztus isteni természetével parádézott a földön. Azt viszont igen hogy mindkét természettel rendelkezett, az istenít sem veszítette el. Nem levetette az isteni természetet mint egy köpenyt a bokszoló (ha már felhoztad), hanem inkább mint amikor fél kézzel küzd, másik kezét nem használva, de ettől még az elveszíthetetlenül megvan.

A Fiú, isteni természetét el nem veszítve emberré lett (Jn1,14 ’’..az Ige testté lett..”), magára vette(öltötte) az embert (Fil2,6 ’’.. Szolgai formát vett fel, emberekhez hasonlóvá lett, és magatartásában is embernek bizonyult ..”). Nem átváltozás értelmében, nem úgy hogy isteni természetűből emberi természetűvé változott, elveszítve az istenit. Hiszen ha (Zs1,3) ’’..hatalma szavával fenntartja a mindenséget..”, ha (Kol1,17) ’’minden őbenne áll fenn.”, és elveszítette volna isteni természetét, akkor nem is lennének már ezek lehetségesek, csak emberi természetűként. Az isteni természet örök, halhatatlan(Zs1,10 13,8), nem változó, ez kizárja az elveszíthetőségét. Tehát a Fiú az isteni természetét megtartva vette fel az emberi természetet is. Egyszerre találtatott Istennek, és embernek, nem keveredésképpen. Így érthető, hogy a Biblia hol az isteni ,hol az emberi (megéhezék-Mt4,2 ; megtanulta-Zs5,8 …) természetéről is ír.

(Hgy-s forrást tudnál jelölni, ahol az általad előadottakat tanítják.)

Ahogy Pál is magyarázza:

Az önmaga megüresítése a szolgai forma felvételét jelenti, az emberekhez hasonlatossá válását, emberré létét.

Nem Istenként, hanem emberként jelent meg, nem abban a dicsőségben, mint ami az Atyánál isteni természetében megillette. „Nyomorult” emberként mutatkozott. Önként vállalta az „alantasabb” szolgai forma felvételét, az emberét. Felvételét és nem azzá átváltozását. A szolgai formának (embernek) nem csak egy részét vette fel, nem csak szolgai testet vett fel, hanem a teljes szolgai formát, emberi testet lelket szellemet. Nem szűnt meg isteni természete és változott át emberi szellemmé, vagy keveréklénnyé. Nem változott a Szentháromság, sem változás lehetősége nem jött létre benne.

Ha csak kiragadva nézném ezt a részt, akkor sem látnék benne sem átváltozást sem keveredést.

Károli a "kenoó" szót fordította megüresítésnek, ami azt jelenti, hogy üressé tesz, kiürít, semmivé tesz, megfoszt, kifoszt, hiábavalóvá / hatástalanná tesz. Ez a szó a "kenosz" szóból van képezve, ami azt jelenti, hogy üres, megfosztott, haszontalan, hiábavaló, alaptalan. Az Örökkévaló Logosz ilyenné tette önmagát. Ha ezt nem hiszed el, akkor nem érted az Evangéliumot, és soha nem értheted meg Isten szeretetének a mélységét, hogy Ő valóban a végsőkig elment az ember megmentéséért. Isten nem teológiát biztosított az ember számára mentőövül, hanem Ő Maga ugrott be az ember után, hogy kimentse a vízből, de előtte ledobta a ruháját. Ha ez nem fér bele a teológiádba, akkor a Biblia nem fér bele. Gyakorlatilag nem mást állítasz, minthogy Isten rendezett egy színjátékot, nem a Dante-félét, hanem a Mission: Impossible nulladik részét, aminek Ő volt a főszereplője, de valójában biztosító kötéllel, filmtrükkökkel és effektusokkal érte el a kívánt hatásokat, vagyis valójában csalt. Úgy csinált, mint a legenda szerint Mátyás Király, aki a királyi ruhára felhúzta a koldus göncöket, de a megfelelő pillanatban felhúzta azokat és megmutatta a királyi ruhát. Így végül is Jézus Krisztus kereszthalála, eltemettetése és feltámadása is csak része ennek a színjátéknak, de már előre le volt zsírozva az eredmény, ráadásul Jézus Krisztus lényege, az isteni természet nem is élte át a szenvedést, hiszen azt nem tudták megsebezni a korbáccsal és a szögekkel, a gúnyolódásokkal és a mocskolódásokkal. Amikor Jézus azt monda, hogy Istenem, miért hagytál el engem, akkor Ő egy vallásos imagyakorlatot végzett, hiszen ha őt az Atya elhagyta volna, akkor ahogy írtad, átmeneti időre "Szent-Kettesség" jött volna létre, így ezt sem kell szó szerint érteni: az Atya szimbolikusan hagyta el Jézust, amikor felvette a bűneinket. Persze, mivel az isteni természet kibékíthetetlen és örök ellentétben van a bűnnel, ezért Jézus bűnhordozását is csupán szimbolikusan kell érteni. A Biblia azonban nem így mutatja be a szenvedő Messiást, hanem abszolút egyenes és őszinte személyként mutatja be, Akitől idegen az ilyesmi: ha valamit csinál, arra egészen odaszánja Magát, nem úgy, mint az ember legtöbbször. Isten szó szerint megcsinálta azt, hogy kizárkózott Önmagából és eldobta a kulcsot. Ezt nevezte Pál Isten bolondságának, ami bölcsebb az embereknél. Csak a győzelem árán tudott a Krisztus visszajutni a korábbi pozíciójába.

El kell dönteni, hogy kinek hisz az ember: azoknak, akik azt állítják, hogy értik a Bibliát, vagy a Bibliának. Bizonyára szükség van teológiára ahhoz, hogy az Egyház rendszerezze a bibliai ismereteket. A teológia azonban semmiképpen nem veheti át a Biblia kinyilatkoztatásának a tekintélyét. Nincs tévedhetetlen teológia. A Biblia tévedhetetlen. A teológiát újra és újra hozzá kell igazítani a Bibliához. Az Egyház növekszik a kijelentett ismeretben, és a tegnap teológiája, ami annak idején betöltötte a rendeltetését, mára túlhaladottá válhat, amikor újabb kijelentéseket ad az Egyháznak a Szent Szellem, és olyan fényben világítja meg az Igét, ami korábban nem volt elérhető. Ha az ember nem meri felvállalni az önálló gondolkodás felelősségét, akkor előfordulhat, hogy előbb-utóbb választania kell a teológiája és Isten között.