Krisztus mennyit kockáztatott a pokolra szállásával? Isten fiaként nem igazán látom, hogy bármi kockázata is lett volna-mégis mi történhetett volna vele?

Kedves kérdező, értelmes választ itt nem fogsz kapni.

Van itt egy rakás mélykeresztyén, akik akkor is meg fogják neked magyarázni a dolgot, ha nekik kell valamit kitalálniuk, de akkor sem fogják beismerni neked, hogy baromságokban hisznek. :D

11

Hát tőled tényleg nem is kapott értelmes választ. :D

Semmit sem kockáztatott, addigra a váltságákdozat már megtörtént. Prédikálni ment le azoknak a lelkeknek, akik addig várakoztak, hisz a menny csak az ő mennybemenetele után nyílt meg. A lázadó angyalokat a Biblia minden esetben lázadó angyaloknak nevezi, nem másként.

Van akik tagadják a poklot, ők azok, akik kitalálnak mindenfélét lejáratva ezzel Istent, a kereszténységet és Jézus áldozatát sem becsülik.

Kedves Asperrimus!

"De amikor levetkőzte az istenségét, emberré lett..."

Na itt akkor van egy óriási teológiai különbség.

Krisztus sohasem vetette le istenségét, hanem emberi természetet is felvett az isteni mellé.

Az isteni természete és az emberi természete "változatlanul, keveredés nélkül, szétválaszthatatlanul és összecserélhetetlenül" együtt van jelen.

Ezt ugyan csak a IV. Egyetemes Zsinat fogalmazza meg dogmaként 451-ben, de már az apostolok óta mindig is így gondolták. Valamelyik apostoli levél is úgy fogalmaz, hogy Krisztus az isteni természetére emberi testet öltött fel, vagy valami hasonló. Késő van most kikeresni.

"Annakokáért az az indulat legyen bennetek, mely volt a Krisztus Jézusban is, Aki, mikor Istennek formájában vala, nem tekintette zsákmánynak azt, hogy ő az Istennel egyenlő, Hanem önmagát megüresíté, szolgai formát vévén föl, emberekhez hasonlóvá lévén; És mikor olyan állapotban találtatott mint ember, megalázta magát, engedelmes lévén halálig, még pedig a keresztfának haláláig. Annakokáért az Isten is felmagasztalá őt, és ajándékoza néki oly nevet, amely minden név fölött való; Hogy a Jézus nevére minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké és föld alatt valóké. És minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére." (Fil 2,5-11)

Amit Károli a "megüresít" szóval fordított, a "kenoó" szó, ami a "kenosz" szóból lett képezve, aminek a jelentése "üres, megfosztott, haszontalan, hiábavaló, alaptalan". A Krisztus ilyenné tette Önmagát, mielőtt bejött volna a világba, és a fentiek tanúsága szerint csak a feltámadása és Mennybe menetele után kapta vissza a korábbi dicsőségét. Azaz, noha visszafordíthatatlanul egybeforrt Őbenne az isteni és emberi természet, ami szét nem választható, de a Földön való ittjártakor nem így volt, hanem az Ő istenségét egy vállfára helyezte a Mennyben, és felakasztotta egy fogasra. Ne felejtsd el, hogy János evangéliuma úgy kezdődik, hogy miután bemutatja az Örökkévaló Logoszt, és Istenként azonosítja, azt állítja, hogy ez az Örökkévaló Logosz "szarxszá" azaz hússá, hústetté lett (Jn 1,14).

Tudod kérdezö, hol volt Jézus amíg halott volt?

Egyes emberek azt hiszik a "paradicsomban".

Meglepett engem a magyar Katólikus Biblia hogyan fordítja a szöveget, amit Jézus a latornak mondott, aki mellette volt a fára feszítve.

Lk 23.43

Ezt válaszolta neki: "Bizony mondom neked, még ma velem leszel a mennyben."

Hát ez mindenképpen helytelen fordítás. De elgondolkodtató azon a téren, hogy hol is volt Jézus?

A mennyben vagy a pokolban?