Kikre vonatkozik ez:"ezeket az én ellenségeimet, akik nem akarták, hogy király legyek felettük, hozzátok ide, és vágjátok le előttem. «?

Viszonylag egyszerű példabeszéd ez. Krisztus persze rébuszokban beszél, de nem nehéz dekódolni.

A főember, aki királyságot szerez magának, maga Jézus Krisztus. A szolgák a hívek, Krisztus egyházának a tagjai. A rájuk bízott pénz az az adomány, amiben csak az egyház tagjai részesülhetnek, azaz a szentségek.

A szolgák eltérően gazdálkodnak, másképp tudnak élni a szentségek által közvetített kegyelemmel. Mindegyikük persze a végeredmény alapján ítéltetik meg.

Azután kerülnek ítéletre a kívülállók, akik nem tagjai az egyháznak. Ezek közül a példabeszéd csak azokat említi, akik nem csak hogy kívülállók, de szándékosan a főúr, azaz Krisztus ellen vannak. Az ő sorsuk a halál, ami alatt az örök halál, a kárhozat értendő. A példabeszéd természetesen az utolsó ítéletről szól.

Igazán nem értem miért kell ennyi szamárságot kitalálni?

Miért nem lehet egyszerűen példabeszédnek venni a példabeszádet?

Miért kell rejtélyeket, titokzatosságot keresni egy tanmese mögött?

Szerintem a szóban forgó példabeszéddel nem ez volt Jézus szándéka, hanem egyszerűen csak az, hogy az emberek megértsék, hogy mindenkinek kötelessége adottságait a lehető legjobban kamatoztatni.

Az idezett mondattal Jézus nem a saját ellenségeire, és nem önmagára célzott, aki király akart volna lenni, hanem a PÉLDABESZÉDBEN SZEREPLŐ király-jelöltre, akinek szigorával a szisztéma, vagy a természet törvényeinek könyörtelenségét illusztrálta. Mert szó szerint igaz az, hogy akinek van az még kap is hozzá, és akinek nincs az még abból is veszít.