A Hit Gyülekezete szerint csak azok töltekeztek be Szent Szellemmel, akik nyelveken szólnak?

"„A nyelveken szólást pedig - ami szerinted "teljesen hamis, értelmetlen zagyvaság, a lelki ajándék egyik hamisítványa" - megtalálod a 2.Kor 14. részében.” "

-->Tisztelt Kérdező!

Ez az érv mára már klasszikussá vált a karizmatikus keresztények körében. Először is nem a 2Kor 14-ben, hanem az 1Kor14-ben van. Másrészt, annak a levélnek a történelmi háttere az, hogy a gyülekezet mélypontra jutott az erkölcsi és a teológiai tanításokat illetően. A levelet Pál azért küldte a gyülekezetnek, hogy ezeket kijavítsa. Ha alaposan szemügyre vesszük a levelet, és nem csak kiragadunk belőle egy-egy dolgot, akkor teljesen világos, hogy Pál nem támogatta a zagyva beszédet, csak olyan tapintatosan érinti a témát, ahogy az athéniakhoz közeledett. Ott úgy kezdte a prédikációját, hogy istenfélőknek találja a görögöket, noha egyértelmű, hogy bálványimádók voltak, de ezt nem mondta így ki. Az 1Kor14-el is ez a helyzet. A görög eredetiből pedig az is nyilánvaló, hogy a fejezet a hellenisztikus kultúrának egyik sajátos stílusában lett megírva, amit ugyancsak nem vesznek figyelembe azok, akik az 1Kor 14 alapján akarják támogatni a zagyva beszédet.

Mindenesetre, mielőtt részletesebben is kitérnék a korintusi levél történelmi hátterére és teológiai kérdéseire, megvárom kzs kommentárját, hogy mégis mire alapozza a Hit Gyülekezete hamis nyelveken szólását, és majd arra írok ellenérveket, mivel a téma elég nagy, és nem akarom magam feleslegesen fárasztani :D

Több oldalról közelíteném meg a kérdést: Először is mi a nyelveken szólás? Az Apostolok Cselekedetei 2. fejezetben szépen le van írva. Íme:

"Mindannyiukat eltöltötte a Szentlélek, és különböző nyelveken kezdtek beszélni, úgy, ahogy a Lélek szólásra indította őket. 5 Ez idő tájt vallásos férfiak tartózkodtak Jeruzsálemben, az ég alatt minden népből. 6 Amikor ez a zúgás támadt, nagy tömeg verődött össze. Nagy volt a megdöbbenés, mert mindenki a saját nyelvén hallotta, amint beszéltek. 7 Nagy meglepetésükben csodálkozva kérdezgették: „Hát nem mind galileaiak, akik ott beszélnek? 8 Hogyan hallja hát őket mindegyikünk a saját anyanyelvén? 9 Mi pártusok, médek, elamiták és Mezopotámiának, Júdeának, Kappadóciának, Pontusznak, Ázsiának, 10 Frígiának, Pamfíliának, Egyiptomnak és Líbia Cirene körüli részének lakói, a Rómából való zarándokok, zsidók és prozeliták, 11 krétaiak és arabok: halljuk, hogy a mi nyelvünkön hirdetik Isten nagy tetteit.”

Tehát látható, hogy a nyelveken szólás Isten tetteinek a hirdetése nyelveken, egyfajta dicsőítése az Istennek, azok által akik betöltekeztek a Szent Szellemmel. Ez pünkösd csodája, egy olyan esemény amelyiket Isten adta ajándékul. Viszont van tanítás a továbbiakban is:

Első levél a korintusiaknak (Káldi-Neovulgáta)

14,1 A prófétálás és a nyelveken szólás adománya

12,28 Az egyházban Isten egyeseket először is apostolokká tett, másodszor prófétákká, harmadszor tanítókká; másoknak csodatevő erőt adott, vagy a gyógyítás, segélynyújtás, kormányzás és a nyelveken való szólás adományát.

14,9 Így ti is, ha a nyelveken való szólás során világos beszédet nem mondotok, hogyan fogják megérteni, hogy mit beszéltek? Csak a levegőbe beszéltek.

14,22 Tehát a nyelveken való szólás nem a hívek számára szolgál jelül, hanem a hitetleneknek; a prófétálás pedig nem a hitetleneknek, hanem a hívőknek.

14,39 Ezért tehát, testvéreim, törekedjetek a prófétálásra, és ne akadályozzátok meg a nyelveken való szólást sem.

Pál első levele a korinthusiakhoz (Magyar Bibliatársulat újfordítású Bibliája)

12,10 Van, aki az isteni erők munkáit vagy a prófétálást kapta; van, aki lelkek megkülönböztetését, a nyelveken való szólást, vagy pedig a nyelveken való szólás magyarázását kapta.

12,28 Ezek közül pedig némelyeket először apostolokká rendelt az Isten az egyházban, másodszor prófétákká, harmadszor tanítókká. Azután adott csodatevő erőket, kegyelmi ajándékokat: gyógyításra, gyámolításra, vezetésre, különféle nyelveken szólásra.

13,8 A szeretet soha el nem múlik. De legyen bár prófétálás: el fog töröltetni; legyen nyelveken való szólás: meg fog szűnni; legyen ismeret: el fog töröltetni.

14,22 Úgyhogy a nyelveken való szólás jel, de nem a hivőknek, hanem a hitetleneknek, a prófétálás pedig nem a hitetleneknek, hanem a hívőknek szól.

14,26 Mi következik mindezekből, testvéreim? Amikor összejöttök, kinek-kinek van zsoltára, tanítása, kinyilatkoztatása, nyelveken szólása, magyarázata: minden épüléseteket szolgálja!

14,39 Ezért, testvéreim, törekedjetek a prófétálásra, de a nyelveken való szólást se akadályozzátok.

Apostolok Cselekedetei (Szent István Társulati Biblia)

2,4 Mindannyiukat eltöltötte a Szentlélek, és különböző nyelveken kezdtek beszélni, úgy, ahogy a Lélek szólásra indította őket.

Pál apostolnak a korinthusbeliekhez írt első levele (Károli Gáspár revideált fordítása)

14,39 Azért atyámfiai törekedjetek prófétálásra, és a nyelveken szólást se tiltsátok.

Én pedig ebből ezt kiemelném:

14,9 Így ti is, ha a nyelveken való szólás során világos beszédet nem mondotok, hogyan fogják megérteni, hogy mit beszéltek? Csak a levegőbe beszéltek.

14,22 Tehát a nyelveken való szólás nem a hívek számára szolgál jelül, hanem a hitetleneknek; a prófétálás pedig nem a hitetleneknek, hanem a hívőknek.

Mivel a Teljes Írás Istentől Ihletett ezért a fenti sorok is megfontolás tárgyát képezik. A hitetleneknek szolgál jelül. Senki se dicsekedjék. Ez is megfontolandó. Ne a különleges "jelek" mutassák meg egy igazi hívő emberről, hogy ő az Isten embere, hanem a teljes életével tegyen tanúbizonyságot. Nagyon könnyű lenne a sátánnak közénk férkőznie, ha a Szent Szellem jelenléte nélkül is elkezdenének emberek "halandzsázni" mondván: mi már az Úré vagyunk. Nem. Az egész életedet kell Isten követésének odaszentelned, és akkor az Úré vagy, és ez és ennek a jelei láthatóvá válnak az életedben, mint a megtérés gyümölcsei, békesség, jóság, szivesség, engedelmesség az Isten munkájának stb. A kegyeskedés már a farizeusoknál is bevett gyakorlat volt. Azonban pont Jézus világított rá, hogy a külsőségek nem hoznak üdvösséget az embernek, hanem csak ha teljesen megváltozik a lélek munkája által, ezek után viszont már nem lesz igénye rá, hogy képmutató külsőségekben nyilvánuljon meg. Különbözőek vagyunk, Isten így ad feladatot mindannyiunknak. Van aki prófétál, van aki nyelveken szól, és van aki a nyelveken szólást meg is tudja magyarázni, (sőt a próféta kéri is a továbbiakban, hogy legyen értelme a dolognak: amikor nyelveken szóltok, legyen valaki, aki megmagyarázza, hogy mindenki tanuljon belőle.) Tehát üdvtörténeti szempontból mindenki fontos, a próféta is és aki nyelveken szól az is. Mivel kérdezel, a szívedben megvan a szándék az Isten engedelmes szolgálatára, ezért tehát a szívedre hallgass, és amilyen ajándékokat adott az Úr, azokkal szolgáld Őt. Ne törődj a külsőségekkel, az elismerést az Istentől fogod kapni, még akkor is ha olyan dolgokat cselekszel, amilyeneket emberek nem is látnak. Hidd el, sokkal nagyobb ajándék, ha megkapod az Úrtól a saját kis kövecskédet, amelyiken a neved szerepel, és ezzel bebocsájtást nyersz a mennybe, mintha Német Sándor megveregeti a vállad személyesen. Semmiképpen se hagyd ott a HGY-t hanem szolgálj közöttük, hogy a fentiek által megszentelődj. Ne vegye el a kedved ha más ezt másképpen gondolja. Sok Áldást kívánok az életedre! :)

"Tehát látható, hogy a nyelveken szólás Isten tetteinek a hirdetése nyelveken, egyfajta dicsőítése az Istennek, azok által akik betöltekeztek a Szent Szellemmel. Ez pünkösd csodája, egy olyan esemény amelyiket Isten adta ajándékul. Viszont van tanítás a továbbiakban is"

Az ApCsel 2-ben ÉRTHETŐ nyelveken szólás volt, nem pedig olyan zagyvaság, ami korintusban volt. Tudod, az a gáz, hogy a karizmatikusok nagy ívben tesznek a korintusi levél megírásának a hátterére, és belemagyarázzák a saját teológiájukat...