Isten miért nem adott az édenkertbe még egy utolsó esélyt Àdáméknak? Ha meg tudta hogy semmi értelme, mert nem tökéletesek, akkor miért mondta, hogy"igenjók"?

Én nem tudom mit olyan nehéz felfogni a szabad akaraton.

Egy csomó ilyen kérdés van, hogy dehát tökéletesnek teremtette őket, akkor hogy vetkezhettek meg satöbbi. Ezek totálisan értelmetlen kérdések. A szabad akarat meghatározhatatlan, megfoghatatlan, nem elemezhető, ha tetszik misztérium. Sátán is tökéletes lény volt, egy ideig az ő lényege is a szeretet volt, amíg befogadta Istenét. Aztán valahogy mégis egy végtelenül romlott és gonosz szellem lett belőle. Meg lehet ezt magyarázni? Nem, de hogy meg kell tőle szabadulni, az biztos.

Honnan veszed ezt a baromságot? A tökéletesség egyáltalán nem zárja ki azt, hogy egy lény a rosszat válassza, pontosabban az Istentől való teljes függetlenséget, megjegyzem, nem is önmagában ez, hanem az tette gonosszá a Sátánt, hogy meg akarta szerezni az Istennek járó imadatot, isteni jogkört akart gyakorolni.

Semmi köze a tökéletességnek a szabad akatathoz.

A te értelmezésed meg a szabad akaratot zárja ki. Ha nem tud rosszul dönteni, akkor nincs szabad akarata.

Egyébként, mi az, hogy rossz döntés? A sátán szempontjából jó döntés lett volna, ha sikerül a terve.

Leírom megint, drágáim, ha elsőre nem sikerült felfogni, amin vitatkoztok és csak 45%-ra lenyomni engem: A KÉRDEZŐNEK IGAZA VAN: A TÖKÉLETESSÉG KIZÁRJA A ROSSZ VÁLASZTÁST! TEHÁT ÁDÁM ÉS ÉVA BŰNTELEN VOLT, DE NEM TÖKÉLETES, MERT A KETTŐ KÖZÖTT VAN KÜLÖNBSÉG!

Mert hogy kérdem én: van-e szabadabb lény Istennél? Van-e Nála tökéletesebb? Nincs, Ő azt csinál, amit akar, midnenható! És Isten választ valaha is rosszat? Nem, soha! A rossz ugyanis önmaga természeténél fogva - vagyis amiatt, hogy eltávolodik egy tökéletes lény minőségétől, aki egyúttal tökéletesen szabad is! - korlátozza a szabadságot! Ha rosszat választassz, az valamilyen szinten elkezdi beszűkíteni az akaratod szabadságát is. Nézd meg pl. hogy működnek a káros szenvedélyek: ha valaki rutinszerűen cselekszi a rosszat, az egyre kevésbé fogja tudni választani a jót, egyre nehezebebben szabadul a szenvedélyétől, vagyis egyre kevésbé szabad. Azért, mert a rossz választásával az egész emberi lélek elkezd kevésbé hasonlítani Istenhez, elkezd Tőle távolodni, vagyis egyre jobban távolodik egy tökéletesen szabad lénytől! Ezt próbáljátok meg felefogni, a bűn tulajdonképpen nem jogi, hanem egészségügyi kategória, megbetegíti az egész embert!

Isten pedig kezdetben önmaga képére és hasonlatosságára teremtette az embert, aki kezdetben az egynemű jó világát ismerte, vagyis nem ismerte a rossz defektjét, mivel bűntelen volt. De megadta neki a választási lehetőséget Isten, hoyg megismerje a kettős világot: a jó és rossz tudás befogadásával, amit teljes emberségével fogadott magába, vagyis testileg is ott volt a fa gyümölcse, mert az emberben kezdetben nem vált szét a test és a lélek harmóniája. A bukás egyaránt volt testi és lelki dimenziójú, vagyis az a mozdulat, amivel leszkította és elfogyasztotta a tiltott fa gyümölcsét.

A kígyó azért vitte be sikeresen a támadást, mert az ember lényegéhez tartozik az Istenhez való hasonlatosság, ez az ő kiteljesedésének a vágya. Tehát olyannak kísértette meg ördögi ravaszságával, ami az emberben lényege szerint visszhangot talált, mert az ember valóban abban teljesedik ki, ha Istenhez lesz hasonló, eleve erre lett teremtmve. Csakhogy az ördög úgy vitte ezt be, hogy az ember Isten akaratával szemben érje el a hasonlatosság csúcsát. Pedig Istennek a lényege a szeretetközösség, és az ördög tudta, hoyg ha a szeretetközösséget töri meg, akkor az ember mégsem lesz Istenhez hasonlóvá! Mert elültette Istennel szemben a bizalmat, mintha Isten át akarta volna verni az embert, és mintha a rossz megismerése nem vezetne halálhoz. Csakhogy ugyanúgy, ahogy a rossztól való eltávolodás a tökéletesene szabad Istentől való eltávolodás, és ezért a szabadság gyengülésével jár együtt, ugyanúgy a rossz választása az Élet teljességével rendelkező SItentől való eltávolodás, tehát önmaga természeténél fogva a halálhoz vezet! Olvassuk csak el a bibliai történet minden szavát, és meg fogjuk érteni, hogy miről szól a történet.

Azt kell megérteni, ha sikerül, hogy Isten a tökéletes jóság, élet, szabadság, minden pozitív tőle származik. Ha az ember eltávolodik IStentől, akkor nem azért távolodik el minden Jótól (élettől, szabadságtól, szentségtől, stb.), mert Isten ezt valami durcás sértettséggel bünteti, hiszen Ő valódi szabadságot adott az embernek, hanem arról szól a történet, hoyg Isten felhívja a figyelmet, hogy ha Tőlem távolodsz el, akkor minden Jótól fogsz eltávolodni. De ezt nem úgy teszi, hogy önmagát magasztalja fel, hoyg Ő milyen jó, hanem egyszerű szavakkal akar egy bizalmi viszonyt kialakítani az emberrel, akinek szabadságot adott, és aki természetes lényege szerint egyre jobban közeledett volna és töltekezett volna el a tökéletes Istennel, ha megmarad a Vele való közösségben. Ha nem követek el bűnt, akkor az az alap arra, hogy akadálytalanul fejlődjek a tökéletesség felé, ami viszont, mivel végtelen, csak egyre jobban megközelíthető. Na, ha ezt valamilyen szinten megértjük és van még kérdés, folytathatjuk. :)

Mégegy kieg: attól még, hoyg a kígyó olyan rvasz csúsztatással kísértett, amivel egy Istenhez hasonló lényt is meg lehetett fogni, nem jelentette ez azt feltétlenül, hoyg az emebr nem tudott volna neki ellnállni. Mivel Isten előre figyelmeztette, hoyg ezt ne tegye. Egyszerűen csak jobban kellett volna hallgatni a Teremtőre, mint egy gonosz teremtményre.

De beszédes az is, hogy a Sátán angyali ellenfele Mihály arkangyal, akinek a neve azt jelenti: "Kicsoda olyan, mint az Isten?". Tudjuk azt is, hogy a Sátán bukásának oka a gőg volt, vagyis ő azt képzelte, hoyg van olyan, mint az Isten, hiszen Nála jobbat nem ismert. Ezzel szegült szembe az igaz angyalok vezére, és pontosan ezért gyűlöli a Sátán az emebert, mivel Mihály kérdésére a válasz maga az ember: az ember lett IStenhez hasonlónak teremtve, és az embernek ez a lényege az, ami irritálja a Sátán gőgjét, mivel önmagáról képzelte ezt. Ezért akarja a Sátán, hogy az emebr eltávolodjon Istentől, ne legyen hozzá hasonló, pedig az embernek pont az a célja, hoyg Istenhez hasonló legyen, és ezért köti Isten önmagához ismét az embert. De teszi ezt úgy, hogy az ember azt szabadon tudja választani, nem kényszerből. Mert a Sátán pont azt kínálja, hogy az emebr azt higgye: Istenhez Isten nélkül is hasonlóvá tud válni, holott pont ezzel fog egyre kevésbé hasonlítani Istennel. Isten és az ember léynegileg annyira komplementer lények, hogy egyik a másik nélkül nem értelmezhető a maga teljességében! De ez már magas misztika... :)

A Sátán se volt tökéletes, hanem egyszerűen jó volt ő is eredetileg. Ha megnézed a teremtést, ott mindenről ki van jelentve, hoyg jó volt. Nem az, hoyg tökéletes. Hol olvasol olyat, hoyg az ember tökéletes volt, hol olvasol olyat, hogy a Sátán tökéletes volt? Én nem légből kapom az ötleteimet, hanem megértem, hoyg miről szól az isteni kinyilatkoztatás, amely nem tartalmaz ilyen belső ellentmondásokat. A tökéletességről pedig ezt mondja az Írás: "Mt 5,48 Legyetek azért ti tökéletesek, miként a ti mennyei Atyátok tökéletes." Ez tehát egy cél az ember számára.

#8-nak meg írnám (hacsak nem Te vagy ugyanaz, de akkor is), hogy ez az elmélet egy szép mese, de sok köze nincs a valósághoz. Ha megértjük az eredeti teremtés-történetet, az ember és Isten léynegét, a Sátán gonosz ravaszságát, vagyis a kozmosz alapvető viszonyait, akkor láthatjuk, hogy az, amit a Sátán az Édenkertben mondott az embernek, olyan hihetetlenül intelligens kísértő szöveg volt, amilyet nem lehetett csak úgy kitalálni. Sokkal könnyebb olyan sztorit kitalálni, hogy a Sátán valami egyértelműbb szenvedéllyel csábított vagy az emberben feltámadt az alapvető dualisztikus természet vagy valami hasonlót, mint hogy szó szerint ilyen bukástörténet írjon valaki megtévesztőleg vagy csak a nomád életből megfigyelt szimbólumok vagy nőgyűlölet alapján. Az, hoyg pontosan ilyen a teremtés és bukás története, jelzi, hogy itt valóban egy eredetileg ténylegesen elhangzó mondatok és események lettek megörökítve, amiknek jelentőségét nem feltétlenül látta át teljesen az, aki lejegyezte.

A szabadságról pedig továbbra is azt tudom mondani, hogy valóban lehetőséget ad a rossz elkövetésére, de nem feltétlenül kell rosszat elkövetni. A rossz tett az, ami csorbítja a szabadságot, a jó tettek megőrzik a teljes szabadságot. Ezért van az, hogy valódi szabadásga van a teremtményeknek is, de a rossz csak teremtményektől származik, akik tökéletlenebbek Istennél. Isten nem teremtett rosszat, nem is cselekszik rosszat, de a teremtmények szabadsága saját tökéletlenségük miatt önmaga ellen is fordulhat, és korlátozhatja a szabadságot. Lehet, hoyg nem könnyű elsőre megemészteni, én is évekig rágódtam rajta, de csak így maradunk hűek az isteni kinyilatkoztatáshoz és csak így küszöbölünk ki minden ellentmondást.

Akkor tisztázzuk, hogy mi a tökéletesség fogalma? Mert vitatkozhatunk itt, ha elbeszélünk egymás mellett. Én azt értem alatta, hogy nincs semmi oka a lázadásra, sem predesztináció által, sem az állapotában, személyében.

Jól érzi magát a helyzetében, nem szenved hiányt semmiben, a kapcsolata tökéletes Istennel, most nem tudom jobban körülírni.

A 8. meg melyik akar lenni? Az kérdező komment. A 9-ről nem nehéz kitalálni hogy nem én vagyok, a 11.-ben (ha csak a válaszokat számolom akkor ugye az a 8) meg nem írtam semmi ilyesmit.