Most már kezd egyre idegesíttőbb lenni a J. T által emlegetett Jókai Mór? (többi lent)

Kedves kérdezö, védenem kell az elöttem szólót.

Nem azt írta neked, hogy ne ejtsd ki Krisztus Urunk magyar nevét, fel akarta hívni a figyelmet arra, hogy sokan vitáznak az Isten neve miatt.

Mi ezt nem teszük. Nyugodtan tiszta lelkiismerettel kiejtjük magyarul a Jézus nevét, ugyanolyan tiszta lelkiismerettel kiejtjük a Jehova szent nevét.

De baráti alapon mondom neked, nagyon kell vigyázni, kinek mit hiszünk el.

Hidd el jobban tudták a régiek, hogy Istennek van neve. Ha nem hiszel Károli Gáspárnak, hallottál Tyndale-röl?

Nem helyes olyan könnyen bedölnünk azoknak az embereknek, vallásvezetöknek, akik betanulnak valamilyen teológiai szöveget. Nem tudom olvastad-e már a Jelenések könyve utolsó verseit?

Szigorú, nagyon szigorú büntetésük lesz azoknak, akik megváltoztatják a Biblia szövegét!!

ha idegesít Jókai, sajna, még több idegesítő szerző is van: Franz Schubert zenét komponált Johann Ladislav Pyrker „A Mindenhatóság” című költeményére. Ebben Jehova neve kétszer is előfordul. Verdi „Nabucco” című operájának utolsó zárójelenetében szintén elhangzik a Jehova név.

A svájci Arthur Honegger zeneszerző „Dávid király” című oratóriuma is a Jehova nevét emeli ki. A híres francia író, Victor Hugo, több mint 30 művében használta Jehova nevét; és Lamartine is verset írt „Jehova” címmel.

Rimai János „Istenes Énekei”, az 1701-ben Kolozsvárott kiadott példány hasonmása 143. lapján ez olvasható: „Kegyes Jehova tekints ránk mennyből, . . .”

Jókai Mór „Egy az Isten” című regényében a következőt olvassuk: „Egy az Isten! A Jehova Isten!”

Ady Endre „Kain megölte Ábelt” című verse így kezdődik: „Uram, én Jehovám . . .”, és az „Ésaiás könyvének margójára” című írása pedig ezt tartalmazza: „ . . . Valaki, akit Úrnak is neveznek, Jehovának is . . .”

A MAGYAR NEMZETI MÚZEUM-ban Apaffi György Küküllő vármegye főispánja 1635 körül készült síremlékén megtalálható Isten neve a latin szövegben: Iehova fortitudo mea in ipso separavit cor meu IC psal 28.

A Jehova kiejtési forma tehát évszázadok óta bevett, nemzetközileg is elismert kiejtése volt Isten nevének. Azok, akik hallották ezt a nevet, rögtön tudták, kiről van szó. Ahogy Oehler professzor mondta: „Ez a név annyira meghonosodott szókincsünkben, hogy nem lehet más névvel helyettesíteni”

Kérdezö,

Nem ülünk örökké a PC elött.

Ha leírom neked, hogy Tyndale a Iehouah formában írta le Isten nevét, jegyzetében ezt írta: Bárhol ahol a LORD /magyarul ÚR/ szó van leírva nagybetüvel, ott a héber Iehovah van.

Tyndale ezt 1530-ban írta le.

Mit gondolsz, a régi Biblia fordítók mind buták voltak? Jön ma egy titulos valaki, egy hösharcos Jehova ellen, gondolod, hogy okosabb, mint a régiek voltak?

Miért van a régi kéziratokban benne a tetragrammaton? Hallottál a Holt-tengeri tekercsekröl?

I.e. az elsö vagy második századból származnak, tele-tele nem az Adonai, Elohim, nem a Kyros meg egyébb fogalommal, hanem az Isten nevével, bár az Úr az Isten kifejezés is gyakori

Tudod abban tesznek az emberek nagy hibát, hogy hamar elfogadják a mások nézetét.

Az archeológia is bizonyítja hogy a környezö nemzetek ismerték és tudták, hogy a zsidók Istene Jehova.

"Rendbe van akkor nem fogom Jézust Jézusnak nevezni,hanem Jesuanak,van valami kifogásod talán ez ellen is? És ez már biztos vagyok benne,hogy a helyes kiejtése Arámi nyelven."

T. kérdező, te egyszerűen következetlen vagy! Minden más héber nevet is a saját nyelvünk kialakult módján ejtünk ki, mely egy seregnyi mesterséges hatáson és nyelvtani módosuláson esett át! Ezeket a neveket használjuk és szeretjük, attól függetlenül, hogy ez az eredeti nyelven ma mit jelent és hogy "érthető-e".

Egyébként pedig még abban sem lehetsz teljesen biztos (ugyanis SENKI sem tudhatja), hogy Jézust a közeli ismerősei, vagy a szülei "Jesuanak" hívták (vagyis, hogy pontosan így ejtették ki, nem beszélve arról, hogy nem így írták), csak a miheztartás végett. :-)