Jézus miért tartotta fontosnak a láb megmosását?

A testvér nem lehet idegen, különben nem testvér. (Mondjuk itt is látszik, hogy nem nagyon megvalósítható ez sem több száz/ezer fős megagyülikben, ahol valóban a legtöbben ismeretlenek a másik számára.)

Amikor valaki mossa a lábamat, soha egyetlen pillanatra sem merül fel bennem semmilyen világi, testi, kényelmi vagy szégyenlős gondolat. Annyira áldott minden olyan cselekvés, ami egyezik az Isten törvényével, hogy valóságosan megszenteli azaz elválasztja, a fizikai dolgoktól teljesen függetlenné teszi azt.

Kedves kérdező!

A gyülekezetet testvérek alkotják. Bár banálisnak tűnik ezt felemlegetni, mégis fontos, mert ha értjük a szavakat, érteni fogjuk, "kötelező"-e bármi is bárkinek. Megpróbálom kifejteni.

A 'gyülekezet' szavunk eredetije az Írásokban (mind a héber, mind a görög szövegben) egy olyan szó, amely közösséget, egybetartozó, a világtól elkülönített, kihívott emberek csoportját jelenti. Ebben én azt látom, hogy itt megjelenik a minden külső elvárástól és ítélkezéstől való függetlenség.

A 'testvér' értelmezése nem igényel ókori nyelvismeretet, a magyarban is azokat nevezzük annak, akik egy családba tartoznak, még specifikusabban, azonos szülőtől születtek. Hívők esetében ez az Atyától való, felülről történő születést jelenti.

Ha ezek alapján gondolkodunk, és ismerjük a bibiliai ünnepek rendeléseit és értelmét, akkor megvan a válasz a kérdésedre: Ha te eljönnél a közösségünkbe, akkor nem hogy kötelező nem volna lábat mosnod, de valójában nem is tudnál részt venni a páskát megelőző este úrvacsorai eseményén, mivel a fentiek alapján nem vagy része a gyülekezetünknek.

Természetesen megáll az az igazság, hogy a lábmosás alázatra is tanít, és ezt a mindennapokban folyamatosan szükséges gyakorolni. De ettől még maga a jelkép, a jelképes cselekedet is igaz és hasznos, mint az Örökkévaló minden rendelése. Nem teszi feleslegessé a valós megtételét a lábmosásnak az, hogy amúgy az ebből tanultakat megvalósítjuk az életben.

A társas együttélés szabályai, hogy toleráljuk más különbözőségeit, és próbáljunk olyanok lenni, úgy viselkedni, hogy az más számára elfogadható legyen. Ha nem mosunk lábat, akkor az gyorsan egyrészt a saját egészségünk rovására mehet, másrészt nehezebben tudnak elviselni minket és mi is másokat, az egyre erősödő szag és gombák, mikrobák miatt. Tehát a tisztálkodás egy alapszabálya a társas együttélésnek.

De ezt ha így megmondják az akkori embernek, akkor legfeljebb úgy veszi, hogy "Na, még egy szabály, amit be kell tartani", és nem biztos, hogy betartja. Viszont ha van egy isteni példakép, akinek a "nyakába lett aggatva" a lábmosás mint tiszteletteljes cselekedet, akkor sokkal inkább követik azt a hívek, mintha csak egy sima szabályként lenne "hirdetve". Ezért ezen az ideológián keresztül lett tudatosítva az akkori emberben, hogy fontos a lábmosás, ezen túlmenőleg pedig a tisztálkodás tette, így jobban rögzült bennük, hogy ez fontos dolog. Ezzel két légy van ütve egy csapásra: egyrészt kisebb helyen több embernek lehet egészségesebb körülmények között helyet adni, másrészt a mindennapi lábmosás során eszébe jut a híveknek a lábmosás mögé kreált ideológia, ami pedig a hitüket erősíti.

Kedves kérdező!

A lábmosás elvégzése egyszer történik egy évben, ahogyan az apostol is idézi, hogy a mi Urunk _azon az éjszakán, amelyen elárultatott_ hagyta ezt a rendelést, és semmi nem utal arra, hogy ez egy bármikor, bárhányszor végezhető megemlékezés volna, hanem szorosan hozzá van kötve a páska előtti naphoz, és így az Isten által rendelt tavaszi ünnepkörhöz, amiben semmi sincs véletlenül vagy összevissza. Maga a Felkent is pontosan akkor és úgy töltötte be a jelképek által előrevetített sorsát, ahogyan az ünnep zajlott.

Ha te a közösségünk része vagy, akkor nyilván egy hiten vagyunk, ugyanazt gondoljuk és gyakoroljuk, ugyanúgy éljük meg a meggyőződésünket, hiszen ezek alapján vagyunk testvérek, ezekben nyilvánul meg az, amit az előbb említettem, hogy egy ugyanazon Atyától születtünk. Természetesen kényszerítve senki nincs, sőt, inkább távolságtartást javaslunk mindaddig, amíg nem tisztázódik az illetőben, hogy mit gondol az ünnepekről. Személyes élményem, hogy elsőre egy-egy ünnepi időszak sok is lehet a kezdőnek, fárasztó, szokatlan dolog. Akiben nincs teljes bizonyság, hogy úgy helyes csinálni, ahogy a testvérek teszik, az inkább még ne vegyen benne részt, az Örökkévaló úgyis kimunkálja az egységet ígéret szerint:

""ha valamiben másképen értetek, az Isten azt is ki fogja jelenteni néktek: Csakhogy a mire eljutottunk, ugyanabban egy szabály szerint járjunk, ugyanazon értelemben legyünk."" (Fil.3:15-16)

Kedves kérdező!

Mint írtam: Akiben nincs teljes bizonyság, hogy úgy helyes csinálni, ahogy a testvérek teszik, az inkább még ne vegyen benne részt, az Örökkévaló úgyis kimunkálja az egységet.

Kérdező! Sokféleképpen lehet a hívőket tagolni, de van egy nagyon fontos tulajdonsága Jézus követőinek. Nem személyválogatók. Semmiben. Adott egy csoport, akik fogják a Bibliát, és minden tettüket vagy egy részét nem szívből, hanem írás szerint élik az egyik csoport így, a másik ugyan ebből a Bibliából másként magyarázva amúgy, és vannak akik nem az írás szerint élnek, hanem Istenben bízva, Isten által cselekednek. Ők azok, akik közel vannak Isten országához.

Márk 12

33. És szeretni őt teljes szívből, teljes elméből, teljes lélekből és teljes erőből, és szeretni embernek felebarátját, mint önmagát, többet ér minden égőáldozatnál és véres áldozatnál.

34. Jézus pedig látván, hogy bölcsen felelt vala, monda néki: Nem messze vagy az Isten országától.

Az azt jelenti, hogy nem a magam cselekedetére hagyatkozom, hogy megtartom ezt meg megtartom azt, tehát elnyerek bármit is. Hanem Isten megszabadít, megtisztít, és teljesen szabaddá tesz. Szabaddá bármiféle törvénytől is.