A félelem miatt legyen vallásos, hívő az ember?

Nekem ez ellentmondásos. Egy jó ember, ha nem istenhívő pokolra kerül. Egy rossz ember, ha két szóban bocsánatot nyer egy pap által, jutalmat kap.

Az én erkölcsi rendemben a kereszténység szépen, lassan megbukott.

Hinni lehet azért, mert valaki fél a kárhozattól. Ez a rabszolga-hit, ugyanis a rabszolga is azért dolgozik, hogy ne verjék meg. Akinek rabszolga hite van az is üdvözülhet Isten végtelen kegyelméből, de Isten nem ilyen hitre vágyik.

Hinni lehet azért, mert valaki vágyakozik a Mennyek Országának jutalmára. Ez a bérmunkás-hit. A bérmunkás a fizetségét dolgozik. Akinek bérmunkás-hite van az is üdvözülhet Isten végtelen kegyelméből, de Isten nem ilyen hitre vágyik.

Aki azért hisz, mert megtapasztalta életében Isten szeretetét, annak a hite istengyermeki hit. Ez nem félelemből, nem számításból hisz, hanem a viszontszeretetből forrásozik a hite. Ő is üdvözül, és Isten éppen ilyen szeretetre vágyik.

A jótett a nem hívőknek is beszámít. És ha nem önhibájából nem hívő az illető, ha jó ember volt üdvözülhet. Isten még azoknak sem marad adósa, akik gonoszak bár, de olykor-olykor tettek jót is. Ők ha nem is üdvözülnek, de itt a földön megkapják jótéteményeik gyümölcsét.

Se a hívő se az ateista nem lehet "elég jó" Istennek a tettei szerint. Semmivel nem lehet "rászolgálni" a kegyelemre. Ami jó cselekedetei egy kereszténynek vannak, azokat hálából teszi. Minél előrébb jár valaki a hitben, annál inkább nem fél senkitől, és semmitől.

Csak hit által üdvözülhet, aki üdvözül.