Az ember a haláltól vagy az élettől fél jobban? Részletek lent.
Sokszor mondják, hogy az emberek félelmei alapvetően a halál félelemből adódnak. Szorongások alakulnak így ki, amit például "betegesen" kezelnek: alkohol, drog stb.
Ezek a kezelések pont hogy az életet rontják el, az egyedüli jelent, ami van...félelem valamitől, ami még nincs is itt.
Furcsa, hogy az emberek félnének valamitől, ami elvileg a teljes nyugalom /lásd halál/. Valahogy arről nem lehet hallani, hogy az ember attől félne, ami az élet.
Valahogy attől több oka lenne, hiszen szenvedni csak ott lehet, pl lásd betegség, kiszolgáltatottság, küzdelmek stb.
Ti mit gondoltók erről?
válasza: válasza:legtöbben az élettől félnek. az elvárások, melyeknek nem tud megfelelni, a kiszolgáltatottság, a csalódások, az álmok romba dőlése. maga az ital és a kábítószer ebben az esetben semmi másra nem jó, mint a figyelemelterelés. amig ittas, addig nem érdeklik a problémák, megszabadul tőlük.
a haláltól is van félelem, hisz már nem a középkorban élünk és tudjuk, hogy halálunk után megszűnünk létezni. teljes és végleges megsemmisülés, ez egy ember számára felfoghatatlan...maga a "nem létezés". ne menjünk bele vallási vitába, maradjunk a materiális dolgoknál. a vallás adhat egy kis reményt,...nem véletlenül találták ki, csillapítja a félelmet.
aki az öngyilkosságig eljut, valószínűleg már egy nagyon mély depresszióban van. nem arról a depresszióról beszélek, amikor a tinilány csalódott a pasijában és olyan depis és nem arról amikor a dark goth stílusó kislány egy konyhakéssel megkarcolja ici-pici csuklócskáját. aki már volt depresszióba huzamos ideig, az tudja milyen ez. annyira gyűlöletes olyankor ez az egész "mocsok", amit életnek hívunk, hogy a megszabadító halál nyitott ajtóként tárul elénk, csak át kell tudni lépni. sokan azt mondják az gyengeség, nem! ahhoz is erő kell. mondanom sem kell, hogy az antidepresszánsok számos esetben "átlökik" a beteget azon a bizonyos ajtón. ha pedig valaki nem rendesen szedi, vagy abbahagyja, akkor majdnem garantált a baj.
az öngyilkosoknál mindig ott van a kitaszítottság érzése, hogy senkinek sem kell, hogy nélküle mindennek és mindenkinek csak jobb + a teljes reményvesztettség. szomorú, hogy ezt az illető környezete nem érzékeli, mert ez hosszú idő folyamata. a végső lépés a teljes elkeseredés, nincs visszaút.
válasza:Szia!
Az ember nem fél az élettől,csak nem érti,mert nem a sajátja!A jelenlegi civilizáció olyan távol van a természetes léttől,-akár társadalmi,akár egyéni szinten vizsgálod-,hogy érthető,reflexes menekülést vált ki az emberből!Majd mindenki menekül,ki-ki a maga módján alkoholba,drogokba,szexualitásba,zabálásba,stb...Elfordultunk az önellátástól,önrendelkezéstől és egy mesterségesen kiterített létezés függésében élünk!A többség nem lehetőségeket lát,hanem nehézségeket,amelynek hátterében,talán önmaga megismerésének hiánya áll!Persze nem minden ember él így,de nem is próbál mindenki menekülni,hárítani!
A természeti létezés,hagyomány idejében nem félt az ember sem az élettől,sem a haláltól,hiszen tudta,hogy mindkettő része a teljességnek!
Az élettől nem kell félni,mert az a lehetőségek óriáshalmaza,és lehet,nincs ez másként a halállal sem!
Sziasztok!
Szerintem van ez is az is...úgy értem halál és életfélelem.
Én egyébként nem gondolom, hogy nincs semmi a halál után és hogy minden végetér. Szerintem nem.
De mindenki maga dönti el mit gondol erről. Azt sem gondolom, hogy a félelem "megszüntetésére lett kitalálva" a vallást :-). De teljesen rendben van, ha valaki ezt így látja. Nincs ezzel semmi gond.
Én voltam sajnos depressziós és nem csak amolyan szomorkodom kicsit fajtájú. Elvileg tisztában voltam vele, hogy egy kezelés mellékhatása ez a dolog. Hormonháztartás teljes felborulása stb. Annek ellenére, hoyg tudtam ezt csak időleges és hogy véget ér fél év múlva azt hittem megőrülök.
Menthetetlenül mentem le a spirálba, hiába próbáltam tenni ellene, sportoltam/relaxáltam, próbáltam minden erőmmel mindent pozitívan látni. És tudtam, hogy pl itt van ez a fa...és hogy milyen szép...agyammal tudtam, hogy ez valami olyan, ami tudott bennem pozitív érzést kelteni, de most semmit...nagy ürességet csak, pedig észerevettem...itt van egy fa, ami szép...mégsem érzek semmit.
Minden rettegéssel töltött el és azt éreztem, hogy ilyen állapotban nem lehet létezni huzamosabb ideig.
Nem tudtam aludni...ezt volt a legesleg gázabb, mert tovább rontja a helyzetet...mindez egy betegség kezelése közben alakul ki. És borzasztó volt.
Minden esetre én akkor úgy gondoltam, hogy sokkal rémisztőbb pl betegen élni, mint meghalni.
És mennyire sokan nem nem gondolnak bele - szerencséjükre -, hogy mennyire nehezebb betegen, fájdalom közt élni, mint meghalni.
Ugyanúgy nem gondol bele az, aki úgy vezet mint egy állat, vagy 2 doboz cigit szív napotna, vagy 2 liter bort iszik meg egy nap és azt mondja "hát és akkor mi van, majd legfeljebb megdöglöm".
Hogy ritkábban van az, hogy egyszer csak megdöglik az ember, előbb beteg lesz, baleset lesz stb.
Na mindegy. Nekem valahogy olyan fura a halál félelem. Azt még érteném, hogy ha valaki a betegségtől fél. A szenvedéstől, kiszolgáltatottságtól, valaki közeli elvesztésétől. De valamitől, ami "semmi".
Kaptam egyébként gyógyszert és lassan elmúlt a depresszió és a betegség kezelése után ezt az antidepr. is abbahagytam. Elmúlt hála az égnek.
De az emléke megmaradt és nem mondom, hogy szoktam kicsit félni hogy még megtalál egyszer...
A kérdésedre,a részletek nélkül
"Még azt sem tudjuk a halálról hogy a legnagyobb jó-e,mégis úgy tekintünk rá mint ha biztosan tudnánk,hogy a legnagyobb rossz lenne " Platon :) .Élvezd az életet,vidd véghez azt amit akarsz légy az ami akarsz lenni,légy jó szivű és jó lelkű és mindenki éljen sokáig :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!