Miért kaptuk meg Jézus nevét?

"De mond meg öszintén,hogy mihez kellett volna több idő,ehez?"

T. kérdező, beidézted a 21-es válaszomat, de természetesen én a 22-re gondoltam, ugyanis az van tele bizonyító versekkel.

Nem a háromságról beszéltél? Akkor Jézus nevének az egyoldalú túlhangsúlyozása az micsoda? Nem éppen a háromság filozófia diktálja ezt?

Az isteni Névről, a Jehováról azt állítod a kérdésedben, hogy "tiltva van". Ennek bizonyítására semmilyen bibliai érvet sem hoztál fel, de persze ezt hiába is várnám, mert nem tudnál. :-) Ezzel szemben az a tény, hogy Isten nevét használnunk kell a saját nyelvünkön megszokott kiejtésben, a bibliából egyértelműen bizonyítható, s azon kívüli források is alátámasztják, hogy ISMERT volt és HASZNÁLTÁK az első sz.-ban.

Vajon az Új világ fordítás az egyetlen fordítás, amelyben Isten nevét visszaállították a helyére a Görög Iratokban? Nem. Seregnyi bizonyíték alapján sok bibliafordító úgy érezte, hogy a fordítás során vissza kell helyezni Isten nevét az Újszövetségbe.

Például sok amerikai, afrikai, ázsiai és csendes-óceáni-szigeteki nyelven az Újszövetségben számos helyen szerepel Isten neve. Ezek közül néhány fordítás nemrégiben jelent meg. Ilyen például a rotuma nyelvű Biblia (1999), mely 48 újszövetségi versben 51-szer használja a Jihova nevet, vagy az indonéziai tobai batak fordítás (1989), mely 110-szer használja a Jahowa nevet az Újszövetségben. Isten neve francia, német és spanyol fordításokban is szerepel. Például a XX. század elején Pablo Besson lefordította spanyolra az Újszövetséget. A fordítása a Júdás 14-ben használja a Jehová nevet, és közel 100 lábjegyzet említi meg, hogy nagy valószínűséggel a versben eredetileg Isten neve állt.

Íme néhány angol és egy magyar fordítás, mely használja Isten nevét az Újszövetségben:

A Literal Translation of the New Testament . . . From the Text of the Vatican Manuscript, Herman Heinfetter fordítása (1863)

The Emphatic Diaglott, Benjamin Wilson fordítása (1864)

The Epistles of Paul in Modern English, George Barker Stevens fordítása (1898)

St. Paul’s Epistle to the Romans, W. G. Rutherford fordítása (1900)

The Christian’s Bible—New Testament, George N. LeFevre fordítása (1928)

The New Testament Letters, J. W. C. Wandnak, London püspökének fordítása (1946)

Az Újszövetség, Csia Lajos fordítása (1997)

Egy kedvelt angol bibliafordítás (New Living Translation) 2004-es kiadása ezt mondja az előszavában az „Isten nevének fordítása” alcím alatt: „A tetragramot – JHVH – általában következetesen »az ÚR«-nak fordítottuk, az angol fordításoknál megszokott kiskapitális betűfajtával. Ez megkülönbözteti az ʼAdhó·náj′ szótól, melyet »Úr«-nak fordítottunk.” Az Újszövetséggel kapcsolatban pedig ezt írja: „A görög kü′ri·osz szót következetesen »Úr«-nak fordítottuk, kivéve amikor az Újszövetség egyértelműen az Ószövetségből idéz, ezeken a helyeken »ÚR« szerepel kiskapitális betűfajtával.” (Kiemelés tőlünk.) Tehát ennek a Bibliának a fordítói elismerik, hogy jelölni kell, hogy ezekben az újszövetségi idézetekben szerepel a tetragram (JHVH).

Érdekes, hogy egy bibliai szótár a „Tetragram az Újszövetségben” címszó alatt ezt írja: „Vannak bizonyítékok arra, hogy amikor az Úsz.-et [Újszövetség] eredetileg megírták, a tetragram, vagyis Isten neve, Jahve szerepelt az Úsz. néhány Ósz.-ből [Ószövetség] származó idézetében, de az is lehet, hogy az összesben” (The Anchor Bible Dictionary). George Howard tudós pedig ezt mondja: „Mivel a tetragram még benne volt a korai egyház Szentírását képező görög nyelvű bibliai iratokban [Septuaginta], ésszerű azt hinni, hogy az Úsz. írói megtartották a bibliai szövegben a tetragramot, amikor a Szentírásból idéztek.”

Két meggyőző érv

Láthatjuk tehát, hogy az Új világ fordítás nem az első olyan fordítás, amely használja Isten nevét az Újszövetségben. Mint egy bíró, akinek olyan ügyben kell döntést hoznia, amelyben nincsenek élő szemtanúk, az Új Világ Bibliafordító Bizottság gondosan megvizsgált minden tárgyhoz tartozó bizonyítékot. A bizottság a tények alapján úgy döntött, hogy használni fogja Jehova nevét a Keresztény Görög Iratokban. Figyeljünk meg két meggyőző érvet, melyekkel alátámasztották a döntésüket.

1. A fordítók úgy érezték, hogy mivel a Keresztény Görög Iratok ihletett folytatása a szent Héber Iratoknak, következetlen lenne, ha hirtelen eltűnne a szövegből Jehova neve.

Miért ésszerű ez a következtetés? Az i. sz. első század közepe táján Jakab tanítvány ezt mondta a jeruzsálemi véneknek: „Simeon részletezte, hogyan fordította először az Isten a figyelmét a nemzetekre, hogy népet szerezzen közülük a nevének” (Cselekedetek 15:14). Neked logikus lenne Jakab kijelentése, ha az első században senki sem ismerte vagy használta volna Isten nevét?

2. Amikor olyan Septuaginta-másolatok láttak napvilágot, melyek nem a kü′ri·osz (Úr) szót, hanem Isten nevét tartalmazzák, nyilvánvaló lett a fordítóknak, hogy a Jézus idejében használt, görögre fordított Szentírás egyes másolatai – és természetesen a héber nyelvű másolatok is – tartalmazták Isten nevét.

Úgy tűnik, hogy csak később alakult ki az az Istent sértő hagyomány, hogy a görög kéziratokból eltávolították Isten nevét. Szerinted Jézus és a tanítványai támogattak volna egy ilyen hagyományt? (Máté 15:6–9).

19. hozzászólásra:

Ezt írod:

""Hogy mondhatta Jézus, hogy "az Urat, a te Istenedet imádd és csak Neki szolgálj""

Jézus egészen biztosan nem ezt mondta! Jézus itt nyilvánvalóan az 5Mózes 6:13-at idézte, és ebben a versben Isten neve, a tetragram olvasható. Ha pedig ott Isten Jehova neve található, akkor egészen biztos, hogy Jézus is használta azt, mivel 100%, hogy nem fogadta el a zsidók Írásellenes babonáját Isten nevének a kiejtésével kapcsolatban, hiszen Ő maga bírálta ezért őket igen keményen.

"Akkor Jézus így szólt hozzá: „Eredj el, Sátán! Mert meg van írva: »Jehovát, a te Istenedet imádd, és egyedül neki végezz szent szolgálatot.«"

Ezzel összhangban meg kell értenünk, hogy a pro‧szkü‧ne′ó itt olyan szívállapottal és gondolkodással párosul, amit csak Isten felé nyilváníthatunk ki.

Az angyalok pedig nem imádták Jézust, csak a kedvenc félrefordított szövegrészetek szerint bizonyos fordításokban. De hasonlítsd csak össze a magyar fordításokat ebben a versben.

Egy biztos, hogy a háromságnak csak ilyen problémás érvei vannak."

A véleményedet olyan szavakkal nyomatékosítod, mint az "egészen biztosan", "egész biztos", "100%". Nincs az a független bíróság amely elfogadná ezt az érvelést. Jézus korában az arám volt a köznyelv Izraelben, ezért az Evangéliumok eredeti mondatai is arámul hangzottak el. A hébert beszélte ugyan a tanultabb réteg, de főleg a Tóra felolvasásakor használták, már a magyarázat is arámul hangzott el. A valódi kérdés azonban nem is az, hogy eredetileg a Máté 4,10-ben mit is mondott Jézus: JHVH-t, Elohimot, vagy mást. A kérdés az, hogy vajon a Szent Szellemtől ihletett Máté, Márk, Lukács, János, Pál, Jakab, Péter és Júdás miért döntött úgy, hogy az eredeti JHVH Elohim nevet minden utalásnál görögre fordítja, és Theoszt ír? Mivel Istennek megvan a hatalma az Egyházban, különösen a korai Egyházon megvolt, hogy a teljes újszövetségi szöveget az akaratának megfelelően írassa le görögül, és a Neki megfelelő formában őriztesse meg az utókor számára, hogy a Biblia ne tartalmazzon olyan durva hibákat, amin az ember élete múlhat, nem hiszek abban, hogy Jahve Elohim osztja a jehovisták nézeteit. Ti azt tanítjátok, hogy a Jehova név használata üdvösségi kérdés. A legkorábbi és leghitelesebb szövegek azonban sehol sem tartalmazzák a JHVH név semelyik formáját, hacsak magában a Jézus névben nem. Vagyis, vagy Isten vesztette el a mindenhatóságát az Egyház, a világ és a körülmények felett, vagy olyan dologból csináltok üdvösségi kérdést, ami nem az. Harmadik lehetőséget nem tudok a logika szerint elképzelni, az elsőt pedig lehetetlennek tartom.

A Máté 4,10-ben imádásnak fordított "proszküneó"szó, ugyanaz a "proszküneó" szó, amit a Zsidó 1,6 is imádásnak fordít. Az a szívállapot és gondolkodás, amit a "proszküneó" szóhoz társítasz a Máté 4,10-ben, de nem társitod a Zsidó 1,6-ban, a saját interpretációd, ami nem bibliai konklúzió, hanem csupán önkényes vélemény. A Jelenések 22,18 szerint azonban nem bölcs dolog a Biblia szövege mellé helyezni olyan véleményt, amit az eredeti szöveg nem mond, és a Biblia összességéből sem következik.

De lépjünk tovább! A Zsidó 1,6 a 97. zsoltárra utal: "Meghajolnak előtte mind az istenek". Az eredetiben tényleg "elohim" szerepel, akiket a Zsidó levél ihletett szerzője az angyalokkal azonosít, úgyhogy nem fogok vitatkozni vele. Az egész 97. Zsoltár egy személyről szól: arról, Aki előtt leborulnak az Isten angyalai. Nézzük az egészet, nem olyan hosszú:

" Az Úr uralkodik, örüljön a föld; örvendezzenek a temérdek szigetek. Felhő és homályosság van körülte; igazság és jogosság az ő székének erőssége. Tűz jár előtte, és köröskörül elégeti az ő szorongatóit. Megvilágosítják az ő villámai a világot; látja és megretteg a föld. A hegyek, mint a viasz megolvadnak az Úr előtt, az egész földnek Ura előtt. Az egek hirdetik az ő igazságát, és minden nép látja az ő dicsőségét. Megszégyenülnek mind a faragott képek szolgái, akik bálványokkal dicsekednek; meghajolnak előtte mind az istenek. Hallotta és örvendeze Sion, és örülének Júdának leányai a te ítéleteidnek Uram! Mert te felséges vagy Uram az egész földön, és igen felmagasztaltattál minden isten felett! Akik szeretitek az Urat, gyűlöljétek a gonoszt! Megőrzi ő az ő kegyeltjeinek lelkét; a gonoszok kezéből megszabadítja őket. Világosság támad fel az igazra, és az egyenesszívűekre öröm. Örüljetek igazak az Úrban, és tiszteljétek az ő szentséges emlékezetét!" (Zst 97, 1-12)

Az egész zsoltárban a JHVH név szerepel ott, ahol Károli Urat ír, az 5. vers végének a kivételével, ahol az "Adon" azaz "Úr" név szerepel. A vers eleje azonban JHVH-val azonosítja őt is: " A hegyek, mint a viasz megolvadnak az Úr (JHVH) előtt, az egész földnek Ura (Adon) előtt." Mivel az egész zsoltár végig JHVH-ról szól, vagy ha jobban tetszik Jehováról, ezért Ő az a személy, aki előtt leborulnak az istenek, vagy a Zsidó levél szerint az angyalok. A Zsidó levélből azonban az is következik, hogy Jézus azonos azzal a személlyel, Akiről a 97.zsoltár szól. Ergo, Jézus és JHVH ugyanaz a személy. Ha érted a matematikát és tudsz logikusan gondolkodni, akkor ez a Zsidó 1,6-ból, és a 97. Zsoltárból egy értelműen levezethető.

Ezen kívül a Jelenések könyvében Jézus nevezi magát Elsőnek és Utolsónak, ugyanazt mondja magáról, amit JHVH mond az Ézsaiás 44,6-ban:"Így szól az Úr (JHVH), Izráelnek királya és megváltója, a seregeknek Ura (JHVH): Én vagyok az első, én az utolsó, és rajtam kivül nincsen Isten (Elohim)."

Kedves kérdező!

Ugyan a lényeget előttem már elmagyarázták, azt még hozzá szeretném tenni a biztonság kedvéért, hogy ha mégis a "Jézus" névregondolnál, tartózkodj attól, hogy nem használod. Ezt Ő adta neked pont használatra. Nem tudom, te hogy vagy vele, de engem boldogsággal tölt el, ha kimondom az Uram nevét.

"A kérdés az, hogy vajon a Szent Szellemtől ihletett Máté, Márk, Lukács, János, Pál, Jakab, Péter és Júdás miért döntött úgy, hogy az eredeti JHVH Elohim nevet minden utalásnál görögre fordítja, és Theoszt ír?"

T. Asperrimus, megint olyant állítasz, amire NINCS semmilyen bizonyíték, csak egy homályos és istengyalázó filozófia kényszerítő hatása, a háromságé.

"Mivel Istennek megvan a hatalma az Egyházban, különösen a korai Egyházon megvolt, hogy a teljes újszövetségi szöveget az akaratának megfelelően írassa le görögül, és a Neki megfelelő formában őriztesse meg az utókor számára, hogy a Biblia ne tartalmazzon olyan durva hibákat, amin az ember élete múlhat, nem hiszek abban, hogy Jahve Elohim osztja a jehovisták nézeteit."

Igen, Istennek megvolt a hatalma, hogy leírassa HIBÁTLANUL a Szentírást, de már abban is figyelmeztettek arra, hogy már az apostolok idejében is megjelentek az Antikrisztusok és ámítók. Amíg az apostolok éltek, mint fékező erő, gátolták a megjövendölt hitehagyás folyamatát, de azután már felgyorsultak az események. Jehova nem fogta le senki kezét a Biblia hamisítását illetően, de azt megígérte, hogy megbünteti azokat, akik a Biblia hamis barátaiként elferdítik annak értelmét akár szóban, akár írásban.

Igen, Isten a neki megfelelő formában "megőrizte", vagy helyreállította a Szavát, csak kérdés, hogy melyik az a "megfelelő forma"? Már akinek kérdés ...

"A legkorábbi és leghitelesebb szövegek azonban sehol sem tartalmazzák a JHVH név semelyik formáját, hacsak magában a Jézus névben nem. Vagyis, vagy Isten vesztette el a mindenhatóságát ..."

A leghitelesebb forrás az eredeti lenne, ami ugye jelenleg nem áll rendelkezésre, tehát a további okfejtésed hiányos. És ez persze egyáltalán nem magyarázza meg azt, hogy a fordítók írásellenes okoknál fogva hagyták ki a görög szövegeikben, a héberből idézett versekben is Isten nevét. Sőt, azt még kevésbé magyarázzák, hogy a mai fordítók zöme miért hagyja ki a JHVH mai megfelelőjét a Héber Iratokból is, pedig arra KÉZZELFOGHATÓ BIZONYÍTÉKOK vannak, hogy benne voltak/vannak!!

Ezek az igazán fontos tények és kérdések, ezeket pedig egyáltalán nem érinti a ti állandósult hamis érvetek, miszerint "a későbbi másolatokban nincs benne".

Mond, mi nem érthető abban, amit Jézus mondott egy, a héber szent szövegekből idézett vers formájában?

(Máté 4:10) "Akkor Jézus így szólt hozzá: 'Eredj el, Sátán! Mert meg van írva: »Jehovát, a te Istenedet imádd, és egyedül neki végezz szent szolgálatot.«'"

Mi nem érthető akkor, ha ezt összeveted azzal, amit maga Jézus mondott Atyjáról, a Mindenható Istenről?

(János 17:3) "Az pedig az örök élet, hogy ismeretet szerezzenek rólad, az egyedüli igaz Istenről, és arról, akit elküldtél, Jézus Krisztusról."

Egyértelmű, hogy EGYEDÜL Jehovát, az "EGYEDÜLI IGAZ ISTENT" szabad csak imádni, Jézus maga is ezt tette mindenkor, s ezt teszi most is!

A "proszküneó" szó pedig emberre is alkalmazva volt, tehát semmi értelme ezen a kifejezésen lovagolni. Ha ezt a kifejezést a Biblia Jézusra is alkalmazza, akkor ez LOGIKUSAN nem különbözik attól, amit más, magas rangú személyiségek előtti TISZTELETADÁSKÉNT tettek.

"A Zsidó levélből azonban az is következik, hogy Jézus azonos azzal a személlyel, Akiről a 97.zsoltár szól. Ergo, Jézus és JHVH ugyanaz a személy."

Nem, ez semmiképpen sem következik mert a Biblia számtalan helyen EGYÉRTELMŰEN különbséget tesz Jehova és Fia, Jézus között, nem csak személyükben (ami még a hamis háromság egyik népszerű verziója szerint is evidens), hanem hatalomban és mindenhatóságban is.

Miként a hű angyalok, mi is kötelesek vagyunk elismerni Krisztus magasztos állását. A Zsoltárok 97:7-ből (Septuaginta fordítás) idézve, a Zsidók 1:6 azt mondja: „Isten összes angyalai hódoljanak neki.” Más fordítások szerint az angyalok „boruljanak le”, „hajoljanak meg”, vagy „fejezzék ki tiszteletüket” a Fiú előtt. A kapcsolt szövegrész azt sugallja, hogy ez azt jelenti: még az angyalok is kötelesek kifejezni tiszteletüket Jézus mint Isten fő képviselője és felmagasztalt Fia iránt. Értékelnünk kell, hogy őt „dicsőséggel és tisztelettel” koronázta meg Isten, és az eljövendő egész lakott föld feletti hatalommal ruházta fel őt (Zsidók 2:5, 9).

A Zsidók 1:6-ban a görög proskynéo szó jelenthet:

1. Tiszteletteljes hódolatot, mint például meghajlást Jézus előtt, mint olyan valaki előtt, akit Jehova Isten nagy megtiszteltetésben részesített és megdicsőített.

2. Jelentheti Isten imádatát Főképviselője és Fia, Jézus által vagy rajta keresztül.

Amikor Jézus ezen a címen mutatkozik be: „az Első és az Utolsó”, nem állítja magáról, hogy egyenlő Jehovával, a nagy Teremtővel. Csupán azt a címet használja, melyet Isten helyénvalóan ráruházott. Az Ézsaiás könyvében Jehova kijelentette magáról, hogy ő mint az igaz Isten, páratlan állást tölt be. Örökkévaló Isten, és rajta kívül nincs Isten (1Timóteusz 1:17). A Jelenések könyvében Jézus a ráruházott címről beszél, amellyel a példa nélkül álló feltámadására hívja fel a figyelmet.

Jézus volt „az Első” olyan ember, aki halhatatlan szellemi életre támadt fel (Kolosszé 1:18). Ezenkívül ő „az Utolsó”, akit ilyen szellemi életre támasztott fel Jehova személyesen. Ennélfogva ’élővé’ lett, aki ’örökkön-örökké él’. Halhatatlanságnak örvend. Ebben a vonatkozásban olyan, mint halhatatlan Atyja, akit a Szentírás ’élő Istennek’ nevez (Jelenések 7:2; Zsoltárok 42:2). Az emberiség összes többi tagja számára Jézus „a feltámadás és az élet” (János 11:25).

Az Ézsaiás 44:6-ban az eredeti héber szövegben az „első” és az „utolsó” szavakhoz nem kapcsolódik határozott névelő, míg a Jelenések 1:17-ben, ahol Jézus önmagáról közöl leírást, az eredeti görög szövegben megtalálható a határozott névelő. Tehát a Jelenések 1:17 nyelvtanilag címre utal, az Ézsaiás 44:6 pedig Jehova istenségét írja le.

"A leghitelesebb forrás az eredeti lenne, ami ugye jelenleg nem áll rendelkezésre, tehát a további okfejtésed hiányos. És ez persze egyáltalán nem magyarázza meg azt, hogy a fordítók írásellenes okoknál fogva hagyták ki a görög szövegeikben, a héberből idézett versekben is Isten nevét. Sőt, azt még kevésbé magyarázzák, hogy a mai fordítók zöme miért hagyja ki a JHVH mai megfelelőjét a Héber Iratokból is, pedig arra KÉZZELFOGHATÓ BIZONYÍTÉKOK vannak, hogy benne voltak/vannak!! "

Így sajnos mindenki kénytelen a másolatokra hagyatkozni, nem pedig önkényesen beleerőszakolni aminek semmi nyoma az Újszövetségben!