Miért kaptuk meg Jézus nevét?

"Mit jelent számodra a "pontos bibliai ismeret",talán azt,hogy hogyan kell elferdíteni egy igét?"

T. kérdező! Én nem akarok túlságosan belemászni ebbe a sok-sok ferdítésbe, csak ezt a fenti megjegyzésed vetném össze a következővel:

"... ezekben az utolsó napokban az Ő Fia személyében szól hozzánk."

Akkor ki is ferdíti el az igét??? Csak mert te itt is ékesen bizonyítottad, hogy egy hamis tannal a fejedben szemrebbenés nélkül képes vagy ferdíteni! Nem is csoda, hiszen az igaz Isten ellensége ihlette ezt a filozófiát, tehát a hívei az ő módszerét követik a tanításában és a terjesztésében. Még ezt teszed hozzá:

"Ez több, mint hogy őrajta keresztül, ez több, mint hogy őáltala; ez azt jelenti, Isten megjelenik testben ..."

Aha, szóval az egyértelmű szöveg neked nem elég? Miről is szól ez a szöveg érthető fordításban?

(Héberek 1:1-2) "Az Isten, aki régen sokszor és sokféleképpen szólt ősatyáinkhoz a próféták által, 2 ezeknek a napoknak a végén egy Fiú által szólt hozzánk, akit kinevezett mindenek örökösévé, s aki által a világrendszereket is alkotta."

Hol is van ebben (vagy bármely más biblia szövegben) az, hogy a "Fia személyében", valamint hogy "Isten megjelent testben"?? SEHOL! Akkor még egyszer megkérdezem, ki is csal? Ki is ferdíti el az igazságot? Ki is magyaráz bele az Írásokba olyant, amit az NEM TARTALMAZ?? Nem Jehova Tanúi, hanem te!

A többi is hasonló szintű ferdítés, szójáték és spekuláció.

JÉZUS SZERINT KIHEZ KELL IMÁDKOZNUNK?

Jézus megtanította és be is mutatta, hogy kihez kell imádkoznunk.

Jézus az Atyjához imádkozik[Kép a 14–15. oldalon]

Jézus példát állított elénk azzal, hogy égi Atyjához imádkozott

MIT TANÍTOTT? Jézus a következőket válaszolta az egyik tanítványának, amikor az megkérte, hogy tanítsa meg imádkozni: „Amikor imádkoztok, ezt mondjátok: »Atyánk«” (Lukács 11:1, 2). A híres hegyi beszédében is arra ösztönözte a hallgatóit, hogy az Atyjukhoz imádkozzanak. Így nyugtatta meg őket: „az Atyátok tudja, mire van szükségetek, még mielőtt kérnétek őt” (Máté 6:6, 8). Az utolsó éjszakáján ezt ígérte a követőinek: „bármit kértek az Atyától, ő meg fogja adni nektek az én nevemben” (János 16:23). Jézus tehát arra tanított minket, hogy az Atyjához, Jehova Istenhez forduljunk imában, aki egyben a mi Atyánk is (János 20:17).

MIT TETT? Jézus összhangban cselekedett a tanításával, hiszen így imádkozott: „Nyilvánosan dicsérlek, Atyám, égnek és földnek Ura” (Lukács 10:21). Egy másik alkalommal „az égre emelte szemét, és ezt mondta: »Atyám, hálát adok neked, hogy meghallgattál« (János 11:41). Amikor haldoklott, így szólt: „Atyám, kezedre bízom szellemem” (Lukács 23:46). Tehát Jézus az égi Atyjához, az ég és föld Urához imádkozott, amivel követendő példát állított elénk (Máté 11:25; 26:41, 42; 1János 2:6). Vajon Jézus tanítványai is így értették a szavait?

KIHEZ IMÁDKOZTAK AZ ELSŐ SZÁZADI KERESZTÉNYEK?

Hetekkel azután, hogy Jézus visszatért az égbe, a tanítványait üldözni kezdték (Cselekedetek 4:18). Természetesen imában segítséget kértek. Vajon kihez imádkoztak? „Egy akarattal felemelték hangjukat az Istenhez”, hogy támogassa őket szent szolgájának, „Jézusnak a neve által” (Cselekedetek 4:24, 30). Nyilvánvaló, hogy a tanítványok követték Jézus utasításait az imával kapcsolatban, vagyis Istenhez imádkoztak, és nem Jézushoz.

Évekkel később Pál apostol így írt a keresztény testvéreinek arról, hogy hogyan imádkoztak ő és a társai: „Hálát adunk az Istennek, Jézus Krisztus, a mi Urunk Atyjának mindig, mikor imádkozunk értetek” (Kolosszé 1:3). Egy másik alkalommal ezt tanácsolta: „mindig, mindenért [adjatok hálát] a mi Istenünknek és Atyánknak Jézus Krisztus, a mi Urunk nevében” (Efézus 5:20). Amint láthatjuk, Pál arra buzdított másokat, hogy mindenért Istenhez, az Atyához imádkozzanak, de természetesen Jézus nevében (Kolosszé 3:17).

Az első századi keresztényekhez hasonlóan mi is kimutathatjuk a szeretetünket Jézus iránt, ha odafigyelünk az imával kapcsolatos tanácsaira (János 14:15). Amint égi Atyánkhoz – és nem máshoz – imádkozunk, egyre jobban fogjuk érteni a Zsoltárok 116:1, 2-ben leírtakat: „Szeretet tölt el, mert Jehova meghallja szavamat. . . életem minden napján hozzá kiáltok.”

Jézushoz imádkoztak?

A Biblia szerint előfordult, hogy Isten szolgái Jézushoz szóltak azután, hogy visszatért az égbe, sőt angyalokhoz is beszéltek (Cselekedetek 9:4, 5, 10–16; 10:3, 4; Jelenések 10:8, 9; 22:20). De valóban imádkoztak hozzájuk? Nem. Egyik példában sem az emberek kezdeményezték a kommunikációt. A hithű férfiak és nők csakis Istenhez imádkoztak (Filippi 4:6).

Nem érted? Akkor olvasd el sokkal figyelmesebben, mint ahogy tetted, ha tetted! Mert hogy ha feltételezem, hogy a kiírásom után azonnal nekiláttál a bejegyzéseim elolvasásának, akkor sem sokkal több időd volt erre negyed óránál, vagyis a válaszomra és a benne lévő versek áttanulmányozása semmiképpen sem fordítottál elég időt. Felületesen és elbizakodottan válaszoltál, miszerint "nem értesz", nem csodálom!

"Milyen különös ámulat szállhatott a tanítványok szívére, amikor tudatára ébredtek annak, hogy az ő kis összejöveteleik során ez a név a középpont, ami körül forog minden!"

Érdekes, mert hogy a bibliából TELJESEN más derül ki, s ezt írtam le a legutóbbi válaszomban. :-)

Ilyen verseket írtál "bizonyítékként" a háromság mellett:

(Efézus 5:20) "mindig, mindenért hálát adva a mi Istenünknek és Atyánknak Jézus Krisztus, a mi Urunk nevében."

Erre a versre azt írtad egyoldalúan kiragadva csak Jézus szerepét, hogy: "... megtanulták, hogy mindenkor, mindenért hálát adjanak ebben a névben."

Érdekes, megint nem csak erről szól ez a vers. Különösen működik a te szövegértésed, nem gondolod?

(Kolosszé 3:17) "És bármi legyen is, amit szóban vagy cselekedetben tesztek, mindent az Úr Jézus nevében tegyetek, hálát adva az Istennek, az Atyának őáltala."

Erre itt fent pedig azt írtad, hogy "... mindent ebben névben tegyenek." Érdekes, ezekben a versekben pedig ugyanazon általunk sem tagadott téma körül forogsz, és azt bizonygatod, amit mi is hiszünk, s aminek semmi köze a háromsághoz. Itt is csak az maradt le, ami a LEGFONTOSABB, vagyis hogy Istennek kell hálát adni Jézusért és Jézus által.

"Az Immánuel jelentése — velünk az Isten. A velünk az Isten jelentése pedig — a megtestesült Isten."

NEM! Az Immánuel jelentése pontosan az, ami oda van írva. Jézus által, mint közvetítő által Isten "velünk van". Szó sincs itt sem "megtestesülésről", ahogyan azt ti értitek.

Még egyszer leírom azt, amit láthatóan nem értettél meg és folyton az ellen érvelsz, amit mi is hiszünk:

"„Jézus nevében” és ehhez hasonló kijelentéseket az egész Keresztény Görög Iratokban vagy „Újszövetségben” találunk. Valójában több mint 80-szor van benne a „név” szó, amikor Jézus szerepére utal; egyedül a Cselekedetek könyvében mintegy 30-szor. Az első századi keresztények Jézus nevében kereszteltek, gyógyítottak, tanítottak, hívták a nevét, szenvedtek a nevéért és magasztalták a nevét (Cselekedetek 2:38; 3:16; 5:28; 9:14, 16; 19:17).

Ezt mind elismerik Jehova Tanúi, csak ők pontosan, a bibliai szellemben értelmezik, a háromság Írásellenes tana nélkül.

Az egyik bibliai szótár szerint a „név” szóval fordított görög kifejezést gyakran használja a Biblia „mindarra, amit egy név magában foglal: a hatalomra, a jellemzőkre, a rangra, a fenségre, az erőre, a kiválóságra stb., mindenre, amit a név takar”. Jézus neve tehát magában foglalja azt a fenséges és óriási végrehajtói hatalmat, amellyel Jehova Isten felruházta."

Te pedig a nem bibliai, pontosabban Írásellenes háromsággal a fejedben vagy csak képes ezeket a tényeket értelmezni, pedig az igazság CSAK ENÉLKÜL látható! Ezért van az, hogy egyoldalúan túlhangsúlyozod Jézus "nevét", amely a ti szakembereitek szerint is az Ő ISTENTŐL KAPOTT hatalmának az "elismerését" jelenti. Jézus imádata és egyoldalú túlhangsúlyozása istenkáromló és bálványimádó viselkedés, mely önmagában halálos bűn Isten szemében, akinek a neve még mindig Jehova!

Miért? Nem ezt mondta Jézus is?

Gyakori válaszok:

▪ „Minden vallás Istenhez vezet.”

▪ „Nem számít, hogy miben hiszel, ha a hited őszinte.”

Mit mondott Jézus?

▪ „Menjetek be a szűk kapun; mert széles és tágas az az út, amely a pusztulásba visz, és sokan vannak, akik azon mennek be; ellenben szűk az a kapu, és keskeny az az út, amely az életre visz, és kevesen vannak, akik megtalálják” (Máté 7:13, 14). Jézus nem hitt abban, hogy minden út Istenhez vezet.

▪ „Sokan mondják majd nekem azon a napon: »Uram, Uram, nemde prófétáltunk a te nevedben, démonokat űztünk ki a te nevedben, és sok hatalmas cselekedetet vittünk véghez a te nevedben?« De én akkor megvallom nekik: Soha nem ismertelek titeket! Távozzatok tőlem, ti, akik törvénytelenséget műveltek!” (Máté 7:22, 23).

Jézus tehát nem fogad el mindenkit, aki azt állítja, hogy őt követi.

Sok vallásos ember nagy becsben tartja a saját hitét és vallásos hagyományait. De mi a helyzet akkor, ha ezek a hitnézetek nincsenek összhangban azzal, ami Isten Szavában, a Bibliában található? Jézus rávilágított, hogy milyen veszélyes, ha valaki emberi hagyományokat követ, amikor ezt mondta az akkori vallási vezetőknek: „érvénytelenné tettétek az Isten szavát a hagyományotok miatt”. Majd idézte Isten szavait: „Ez a nép ajkával tisztel engem, de a szíve messze eltávolodott tőlem. Hiába imádnak engem, mert emberek parancsait tanítják tanokként” (Máté 15:1–9; Ézsaiás 29:13).

Nemcsak a hit fontos, hanem a viselkedés is. A Biblia ezt írja néhány olyan személyről, aki azt állítja, hogy Istent imádja: „Nyilvánosan kijelentik, hogy ismerik Istent, de a cselekedeteikkel megtagadják őt” (Titusz 1:16). Voltaképpen a Biblia ezt mondja a napjainkban élő emberek többségéről: „nem Istent szeretik, hanem inkább az élvezeteket hajszolják. Eközben megtartják ugyan a vallásosság külső látszatát, de a valódi istenfélelem erejét elutasítják. Maradj távol az ilyen emberektől . . . !” (2Timóteusz 3:4, 5)*.

Többre van szükség az őszinteségnél. Miért? Azért, mert egy személy lehet őszinte akkor is, ha téved. Tehát létfontosságú a pontos ismeret Istenről (Róma 10:2, 3). Ha szert teszünk erre az ismeretre, és összhangban cselekszünk azzal, amit a Biblia mond, akkor olyanokká tudunk válni, akikben Isten örömét leli (Máté 7:21). Igen, az igaz vallás helyes indítékokat, igaz hitnézeteket és igaz cselekedeteket foglal magában. Az igaz cselekedetek pedig azt jelentik, hogy egy személy nap mint nap Isten akaratát cselekszi (1János 2:17).