Miért kaptuk meg Jézus nevét?
válasza:A zsidó vallásban volt "tiltott" Isten Neve. Egy évben egyetlen ünnepen ejthette ki a főrabbi a Szentek Szentjében. Most is láthatod, ha ortodox zsidó ír ide, nem mondja/írja le a nevét hanem "I.ten", vagy egyéb módon jelöli. Mindenható. JHVH (ennek következményeként, sok zsidó el is felejtkezett a Névről, sajnos. De mindjárt jön az egyébként tiszteletreméltó nagytudású meddjugi - és letol:)))
De a Logosz inkarnálódása ezt is - mint annyi más törvényt- f e l ü l í r t a.
Jézus Krisztus az Atyaisten Neve, Szava, megtestesülése.
Isten végtelen irgalmából kaptuk. A "Jézus ima" kifejezetten a NÉV-ről szól és azon keresztül az egész gyönyörű teremtett világunkról.
aa
válasza:Nos akkor tisztázzuk tisztelt kérdező! NEM TILTOTT Isten JHVH nevének a használata, sőt, a Biblia szerint használni kell, mivel "örök időkre" adta azt Jehova Isten. A Tízparancsolatban lévő isteni figyelmeztetés alapján Péter hozzászóló sem állította, hogy nem szabad használni, csak a Tanúkat kritizálva az arányokon akadt fent, de ez nem is csoda, mert hisz a háromságban, melyet a Biblia NEM tanít. Péter Jézust isteníti, bálvánnyá téve egy teremtett személyt.
1Korintusz 1:2 "az Isten Korintuszban levő gyülekezetének — nektek, akik meg lettetek szentelve Krisztus Jézussal egységben, és akiket elhívtak, hogy szentek legyenek —, mindazokkal együtt, akik a mi Urunk, Jézus Krisztus nevét hívják segítségül minden helyen, aki az ő Uruk is, és a miénk is"
Mit is jelent segítségül hívni Jézus nevét? Ha nem csak kiragadunk a Szentírásból, ami a háromsághívők egyik kedvenc módszere, hanem összességében nézzük a kérdést, akkor bizony kiderül, hogy mindenképpen Jézus Atyjához és a mi Atyánkhoz kell imádkozni és ebben foglalható bele Jézus nevének a segítségül hívása, de hogyan?
„Önök nem hisznek Jézusban és az ő megváltó vérében” — mondta egy nő Jehova egyik Tanújának. Egy férfi a következőt jelentette ki: „Önök Jehova Tanúinak hívják magukat, én viszont Jézus tanúja vagyok.” Pedig hát ezek az általános vélemények bizony felületesek és nem a pontos bibliai ismereten alapulnak, akármilyen szinten tanulta is ezt valaki.
válasza:„Jézus nevében” és ehhez hasonló kijelentéseket az egész Keresztény Görög Iratokban vagy „Újszövetségben” találunk. Valójában több mint 80-szor van benne a „név” szó, amikor Jézus szerepére utal; egyedül a Cselekedetek könyvében mintegy 30-szor. Az első századi keresztények Jézus nevében kereszteltek, gyógyítottak, tanítottak, hívták a nevét, szenvedtek a nevéért és magasztalták a nevét (Cselekedetek 2:38; 3:16; 5:28; 9:14, 16; 19:17).
Ezt mind elismerik Jehova Tanúi, csak ők pontosan, a bibliai szellemben értelmezik, a háromság Írásellenes tana nélkül.
Az egyik bibliai szótár szerint a „név” szóval fordított görög kifejezést gyakran használja a Biblia „mindarra, amit egy név magában foglal: a hatalomra, a jellemzőkre, a rangra, a fenségre, az erőre, a kiválóságra stb., mindenre, amit a név takar”. Jézus neve tehát magában foglalja azt a fenséges és óriási végrehajtói hatalmat, amellyel Jehova Isten felruházta.
A Jézus nevébe vetett hit azt jelenti, hogy Krisztus összes parancsának engedelmeskedünk. Hiszen Jézus kijelentette: „Ti az én barátaim vagytok, ha azokat cselekszitek, a miket én parancsolok néktek”, az egyik parancsa pedig ez: „egymást szeressétek” (János 15:14, 17). A szeretet igyekszik jót tenni másokkal. Eloszlat mindenféle faji, vallási és társadalmi előítéletet. Jézus megmutatta, hogyan.
Jézust utánozva Jehova Tanúi készek segíteni minden embernek, bármilyen rasszhoz, valláshoz tartozzon is, vagy bármilyen anyagi háttere legyen is — segítenek nekik megismerni a szabadulást, mely Jézus neve által van. A Jézus nevébe vetett hit arra készteti őket, hogy ’Úrnak vallják Jézust’ (Róma 10:8, 9, Újfordítású revideált Biblia).
Jézus nevének valóban a dicsőség, tisztelet és engedelmesség érzését kell keltenie. Pál apostol kijelentette: „Jézus nevére minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké és föld alatt valóké. És minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére” (Filippi 2:10, 11).
válasza:Vajon azok a szavak, hogy ’a Jézus nevében minden térd meghajoljon’ azt jelentik, hogy hozzá kellene imádkoznunk? Nem. A szóban forgó görög kifejezés „azt a nevet jelenti, amelyre azok, akik térdet hajtanak, egyesülnek, azt a nevet, amelyre egyesülten mindenki (πaν γόνυ) imádatot mutat be. A név, amelyet Jézus kapott, mindenkit egységes imádatra indít” (G. B. Winer: A Grammar of the Idiom of the New Testament). Ahhoz, hogy egy ima elfogadható legyen, valóban „Jézus nevében” kell elhangzania, viszont ennek ellenére Jehova Istenhez kell intézni, és ez az ő dicsőítésére szolgál. Pál ezért mondja: „Imádságotokban és könyörgéstekben minden alkalommal hálaadással tárjátok fel kívánságaitokat az Isten előtt” (Filippi 4:6).
Hogyan „hívják segítségül” Jézus nevét? Figyelembe kell venni, hogy az eredeti nyelven a „segítségül hívni” kifejezés az imán kívül más dolgokat is jelenthet.
Hogyan „hívták segítségül” bármely helyen Krisztus nevét? Ennek egyik módja az volt, hogy a názáreti Jézus követői nyíltan a Messiásnak és a „világ üdvözítőjének” ismerték el őt, sok csodatettet hajtva végre Jézus nevében (1János 4:14; Cselekedetek 3:6; 19:5). A The Interpreter’s Bible ezért azt a megállapítást teszi, hogy „az Urunk nevét segítségül hívni [kifejezés] . . . inkább azt jelenti, hogy Jézust Úrként megvallani, mintsem azt, hogy hozzá imádkozni”.
Elfogadni Krisztust és hitet gyakorolni kiontott vérében, amely lehetővé teszi a bűnök bocsánatát, szintén „a mi Urunk Jézus Krisztus nevének segítségül hívását” jelenti. (Vesd össze a Cselekedetek 10:43-at a 22:16-tal.) Ezenkívül valahányszor Istenhez imádkozunk Jézus által, betű szerint is kimondjuk Jézus nevét. Így hát noha a Biblia rámutat, hogy segítségül hívhatjuk Jézus nevét, arra nem utal, hogy hozzá kellene imádkoznunk (Efézus 5:20; Kolossé 3:17).
válasza:Én ezt olvasom a Bibliámban: "Aki megveti a Mózes törvényét, két vagy három tanubizonyságra irgalom nélkül meghal; Gondoljátok meg, mennyivel súlyosabb büntetésre méltónak ítéltetik az, aki az Isten Fiát megtapodja, és a szövetségnek vérét, melylyel megszenteltetett, tisztátalannak tartja, és a kegyelemnek Lelkét bántalmazza?" (Zsd 10,28-29)
Engem ez egyáltalán nem arra biztat, hogy bátran, minden kontroll nélkül a számon legyen Jézus neve. Inkább ugyanarra figyelmeztet, amire a 2Mózes 20 is utal, hogy mindig gondoljam meg, hogy mivel kapcsolatosan, és milyen vonatkozásban mondom ki. Ha rosszul használom Jézus nevét, akkor hiábavalóságra veszem fel, az értéke pedig inflálódni fog a világunkban általam, ezt azonban nem engedhetem meg magamnak, nincs jogom hozzá. Legfeljebb, mivel Isten bűnbocsátó, a tudatlanságom idejét elnézi, de nem a lázadásomét.
Jehova nevében egyetlen csoda sem történt az Újszövetségben, csak Jézus nevében. Jézus sem Jehova nevében tette a csodákat, hanem az Atya nevében. Az evangéliumok egyetlen egyszer sem említik a Jehova, vagy a Jahve nevet, ezzel szemben az egész Újszövetség hemzseg az Atya névtől. Nem érdekes ez? A jehovisták ezt a nevet sem szeretik emlegetni, nem csupán a Jézus nevet. Pedig a JHVH nevet úgy értelmezik, hogy Örökkévaló, az Örök Vagyok Istene. Az Újszövetség ennél többet jelent ki Isten természetéről: Ő Atya, Apa. A "patér" szó egyszerre jelenti az apát és a pátriárkát. A magyarban kettéhasadt ez a szó, és az "atya" ma már sokkal inkább jelenti a pátriárkát, mint az apát, az "apa" pedig nem hordozza a pátriárka jelentést, sőt kissé pejoratív jelentést vett fel. A "patér" szó azonban egyszerre jelenti ezeket, és Isten is mindkét értelemben véve Atya: az újjászületés során részesültünk az Ő természetéből, azaz Tőle születtünk újjá, vagy felülről, még inkább fogantattunk, hiszen az igazi újjászületés a feltámadás lesz. Ezt alátámasztja az a nyelvi tény, hogy az "újjászületésnek" fordított "anagennaó" szó, "ana" újra, vagy fentről, plusz a "gennaó" szóból áll. A "gennaó" szó annyit jelent, hogy élet származik valakiből. Ha nő az illető, akkor "szül", ha pedig férfi, akkor "nemz". Mivel Istennel kapcsolatban mindig hímnemű személyes névmást használ a Biblia, még az amúgy semleges nemű szellem szóval kapcsolatban is, amikor a Szent Szellemről van szó, ezért Istennel kapcsolatban helyesebb a "gennaó" szót nemzésnek értelmezni, mint szülésnek. Azaz Istennek nem csupán fogadott gyermekei vagyunk, mert miután befogadott, újranemzett bennünket, így már isteni természet részesei lettünk, vagyis Isten a szó legszorosabb értelmében is Apánk lett. Jézus pedig végig arról tanúskodott, hogy Isten nem csupán Örökkévaló, de egy olyan örökkévaló személy, Aki ezzel egy időben Atya, Apa, Aki olyan szeretetkapcsolatra vágyik az emberrel, amilyen a szülő kapcsolata a gyerekével. Ezért Jézus mindig az Atya nevével jött, egyetlen egy feljegyzés sincs arról, hogy a Jehova vagy Jahve vagy JHVH nevét emlegette volna. És nincs is olyan normális család, ahol a gyerek a nevén nevezi az apját, ahelyett, hogy Apunak, Apának szólítaná. Olyan normális család pedig végképp nincs, ahol a gyerek Doktor Úrnak, Professzor Úrnak, Államtitkár Úrnak, Miniszter Úrnak szólítja az apját, pedig lehet, hogy adott esetben mindenki más úgy szólítja.
válasza:"Vajon azok a szavak, hogy ’a Jézus nevében minden térd meghajoljon’ azt jelentik, hogy hozzá kellene imádkoznunk? Nem. "
Hát bizony,bizony, azt jelentheti ez JT-k nagy mélységű elemzése nyomán, hogy fel kell mosni a konyhát. :D
válasza: válasza:Látom nem olvastátok el figyelmesen a válaszaimat, pedig az egyértelmű versekre mutat, melyek Jézus Istenének az imádatára buzdítanak, akit a Héber Iratok majdnem 7000-szer JHVH-nak, vagyis a mai legismertebb kiejtés szerint, Jehovának szólít.
"Jehova nevében egyetlen csoda sem történt az Újszövetségben, csak Jézus nevében. Jézus sem Jehova nevében tette a csodákat, hanem az Atya nevében."
Ez nem egy tipikus bibliai kijelentés, csak egy írásellenes állítás. Jézus a Héber Iratok Jehova Istenét nevezte Atyjának, hozzá imádkozott, Őt imádta, s Őt ismerte el a legfelségesebbnek, az "egyedüli igaz Istennek". Ebből a rangból magát ki is zárta pl. a János 17:3-as verse szerint.
"Az evangéliumok egyetlen egyszer sem említik a Jehova, vagy a Jahve nevet, ezzel szemben az egész Újszövetség hemzseg az Atya névtől."
A Görög Iratok sok-sok alkalommal idéz olyan Héber Iratokból vett szöveget, melyben eredetileg szerepelt Isten egyedüli, általa kinyilatkoztatott neve. A legtöbb fordításban nem szerepel ma Isten neve az görög szövegekben, de azért bőséggel vannak olyan fordítások, melyekben még benne vannak. Pl. a német nyelvű fordítások közül kb. 70-ben szerepel Isten neve valamelyen formája. Nem véletlen, hiszen senkinek SEMMILYEN BIBLIAI jogalapja sincs arra, hogy ezt a Nevet kivegye a bibliából!
"A jehovisták ezt a nevet sem szeretik emlegetni, nem csupán a Jézus nevet."
De miért kell meghazudtolni, és ilyen marhaságokat írni??? Ha nincs rólunk pontos ismereted, akkor miért nem hallgatsz, miért irkálsz itt mindenféle zöldséget össze?! Mi is használunk mindenféle bibliai elnevezést Istenről, Jézusról, és egyáltalán nem hangsúlyozzuk túl egyikőjüket sem, mindkettőjük szerepe óriási, de természetesen Jehova szerepe nagyobb, hiszen az Ő akarata volt Krisztus váltsága is!
"Pedig a JHVH nevet úgy értelmezik, hogy Örökkévaló, az Örök Vagyok Istene."
Ez sem igaz!
válasza:(Héberek 13:12-15) "Ezért Jézus is, hogy megszentelje saját vérével a népet, a kapun kívül szenvedett. 13 Menjünk hát ki hozzá a táboron kívülre, hordozva a gyalázatot, melyet hordozott, 14 mert nincsen itt maradandó városunk, hanem komoly igyekezettel keressük az eljövendőt. 15 Őáltala ajánljunk fel mindenkor az Istennek dicséretáldozatot, vagyis az ajkak gyümölcsét, amelyek nyilvános kijelentést tesznek az Ő neve mellett."
"A fenti igerész végig Jézusra vonatkozik, vagyis úgy tudjuk Őáltala a dicséret áldozatát az Atyának vinni, ha az Ő, azaz Jézus nevéről vallást teszünk."
Nem csak Jézusra vonatkozik, hanem arra a EGYEDÜL MINDENHATÓ Istenre is, akire Jézus is állandóan mutatott! Egyébként pedig Jehova Tanúi is ezt teszik, nem tudom mi a probléma. Azaz én még csak tudom, mert ismerem az álérveiteket, de ti sajnos nagy számban nem vagytok tisztában azzal, hogy mit kritizáltok. Ez ezekből a válaszokból is kiderül.
"Másrészt, hogy mondhatjuk, hogy "boruljanak le előtte az Isten minden angyalai, ha mi magunk nem vagyunk erre hajlandóak?"
Ma Magyarországon a tisztelet jeleként nem szokás leborulni, de átvitt értelemben természetesen megtesszük Jézus előtt, de mivel is? Az első válaszaimban konkrétan leírtam a bibliai választ arra, hogyan lehet Jézust nevét segítségül hívni. Olvasd el még egyszer.
"Hogy mondhatta Jézus, hogy "az Urat, a te Istenedet imádd és csak Neki szolgálj""
Jézus egészen biztosan nem ezt mondta! Jézus itt nyilvánvalóan az 5Mózes 6:13-at idézte, és ebben a versben Isten neve, a tetragram olvasható. Ha pedig ott Isten Jehova neve található, akkor egészen biztos, hogy Jézus is használta azt, mivel 100%, hogy nem fogadta el a zsidók Írásellenes babonáját Isten nevének a kiejtésével kapcsolatban, hiszen Ő maga bírálta ezért őket igen keményen.
"Akkor Jézus így szólt hozzá: „Eredj el, Sátán! Mert meg van írva: »Jehovát, a te Istenedet imádd, és egyedül neki végezz szent szolgálatot.«"
Ezzel összhangban meg kell értenünk, hogy a pro‧szkü‧ne′ó itt olyan szívállapottal és gondolkodással párosul, amit csak Isten felé nyilváníthatunk ki.
Az angyalok pedig nem imádták Jézust, csak a kedvenc félrefordított szövegrészetek szerint bizonyos fordításokban. De hasonlítsd csak össze a magyar fordításokat ebben a versben.
Egy biztos, hogy a háromságnak csak ilyen problémás érvei vannak.
Köszönöm a válaszokat!
Asperrimusnak külön megköszönném a bő és értelmes válaszait.
Nos tisztelt Tanú válaszoló igen akkor tisztázni kéne az én szemszögemből is a kérdést.
"„Önök nem hisznek Jézusban és az ő megváltó vérében” — mondta egy nő Jehova egyik Tanújának. Egy férfi a következőt jelentette ki: „Önök Jehova Tanúinak hívják magukat, én viszont Jézus tanúja vagyok.” Pedig hát ezek az általános vélemények bizony felületesek és nem a pontos bibliai ismereten alapulnak, akármilyen szinten tanulta is ezt valaki."
Lehet,hogy én is azt válaszoltam volna mint az a "férfi".
Mit jelent számodra a "pontos bibliai ismeret",talán azt,hogy hogyan kell elferdíteni egy igét?
„Minekutána az Isten sok rendben és sokféleképpen szólott hajdan az Atyáknak a próféták által (itt ott egy egy üzenet), ez utolsó időkben szólott nékünk Fia által, akit tett mindennek örökösévé, aki által a világot is teremtette, aki az Ő dicsőségének visszatükröződése, és az Ő valóságának képmása, aki hatalma szavával fenntartja a mindenséget, aki minket bűneinkből megtisztítván üle a Felségesnek jobbjára a magasságban, annyival kiválóbb lévén az angyaloknál, amennyivel különb nevet örökölt azoknál.”(Zsid.1:1-4)
Isten hajdan embereken keresztül szólt értelmük megvilágosítása által, míg ezekben az utolsó napokban az Ő Fia személyében szól hozzánk.
Ez több, mint hogy őrajta keresztül, ez több, mint hogy őáltala; ez azt jelenti, Isten megjelenik testben, hogy véghezvigye az akaratát, hogy kimondja saját rejtett gondolatait a Fiú életén és cselekedetein keresztül.
Nemcsak szólt Jézuson keresztül, hanem ami sokkal több, Isten kinyilatkoztatta magát a Fiúban — Isten volt jelen Krisztusban, és erről az új trónról, ami az Ő Fiának a teste, szól az emberhez — önmaga egy új kinyilatkoztatásában.
"Akit tett mindenek örökössévé"-mit jelent örökölni?
Nálad mit jelent az örökség? Azt,hogy az már a tiéd,és törvényes tulajdonossa vagy az örökségnek.
Az Atya örökössénvé tette a Fiút,tehát mindent amit addig magának követelt meg a Fiúnak adta,így magátol érthetödően az imádatot is.
Még mindig nem "esett" le? :)
Ez a Fiú pedig, akit Ő tett mindennek örökösévé, és aki az Ő dicsőségének visszatükröződése, és az Ő valóságának a képmása, és aki hatalma szavával tartja fenn a mindenséget, miután Ő lett a helyettesítő áldozat a bűnökért, miután az igazságosság minden követelményének eleget tett és betöltötte az ember minden szükségletét, leült a Felségesnek jobbjára a magasságban, az univerzum legmagasabb hatalmi helyére.
Amikor Isten az emberen keresztül szól, teljesen birtokába kell vennie az embert, hogy az ember ne a saját értelmi képességeit használja.
Jézus esetében azonban nem volt szó birtokbavételről — mert Ő maga volt az örök Fiú.
Ő mondhatta: „Te dicsőíts meg engem Atyám, temagadnál azzal a dicsőséggel, mellyel bírtam tenálad a világ létele előtt.”
Emlékezett a helyére az Atya kebelében.
Ő mondhatta: „Kijöttem az Atyától, és jöttem e világra.”
Majd: „Ismét elhagyom a világot, és elmegyek az Atyához.”
„Annyi idő óta veletek vagyok, és mégsem ismertél meg engem? Aki engem látott, látta az Atyát.”
Ő volt az Atya kinyilatkoztatása.
Vannak, akik beleszületnek egy nagy névbe, mint például egy cár vagy egy király; mások a nagy nevet elért eredményeikkel szerzik maguknak, vagy adományozzák nekik.
Jézus hatalmas, mert egy hatalmas nevet örökölt; az Ő neve hatalmas elért eredményei miatt; Ő hatalmas, mert egy hatalmas nevet adományoztak neki.
Ő nagyobb nevet örökölt bármely angyali lénynél, és mint Fiú, Ő az örököse mindennek, és Őáltala jöttek létre a világkorszakok.
Ő a ragyogás — az Atya dicsőségének kisugárzása.
Neve örökségként jár neki; és mi hatalmasabbat örökölhetett volna az Ő fennséges Atya Istenétől, mint ezt a nevet!
A Filippi 2:9–10-ben azt találjuk: „Annakokáért az Isten is felmagasztalá Őt, és ajándékoza néki oly nevet, amely minden név fölött való; hogy a Jézus nevére minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké és föld alatt valóké, és minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére.”
A Zsidókhoz írt levél elmondja nekünk, hogy Ő nagyobb nevet örökölt az angyaloknál, itt pedig kijelenti, hogy Isten olyan nevet adott neki, amely minden név fölött való.
Ebből arra következtethetünk, hogy volt egy név a mennyben, amit ott ismertek, de mindenütt máshol ismeretlen volt. Ezt a nevet annak tartották fenn, aki kiérdemli: és Jézus, ahogy mi ismerjük Őt; és az Örök Fiú, ahogy Őt az Atya kebelében ismerték, megkapta ezt a nevet. Erre a névre minden térdnek meg kell hajolnia a három világban — a mennyben, a földön és a pokolban —, és minden nyelvnek meg kell vallania, hogy Ő az ura ennek a három világnak, az Atya Isten dicsőségére.
Ímé, az Ember
Ő az, aki megadta nekünk a jogot, hogy használjuk az Ő nevét.
Az Efézus 1:17-ben találjuk Pál egyik imáját — egy igen különleges imát.
Imádkozik, hogy az Atya nyissa meg értelmünk szemeit, hogy megismerhessünk valamit az Atya bennünk levő örökségének a gazdagságából, hogy nyíljanak meg szemeink és lássuk meg, hogy mi az Ő erejének felséges nagysága irántunk, akik hiszünk.
Kijelenti, hogy ez az Ő hatalma erejének ama munkája szerint való, amit Isten megmutatott Jézus halott testében, mikor feltámasztotta Őt a halálból és ültette Őt a maga jobbjára a mennyekben, magasan felül minden fejedelemségen és hatalmasságon és erőn és uraságon és minden néven, mely neveztetik nemcsak e világkorszakban, hanem a következőkben is; és tette Őt mindennek felette az Anyaszentegyháznak a fejévé, mely az Ő teste, teljessége Őnéki, aki mindeneket betölt mindenekkel.
Nemcsak hogy kiválóbb nevet örökölt, mint bármely más lény az univerzumban — Isten nem csak egy olyan nevet adott neki, ami előtt minden lénynek a három világban meg kell hajolnia és meg kell vallania, hogy Ő az Úr — hanem Isten egy olyan nevet adott neki, ami minden név felett áll, és az univerzum legmagasabb helyére ültette Jézust, és tette Őt mindennek a fejévé.
Miért tette Isten?
Isten ezt a befektetést az egyház javára tette; Isten ezt a betétet az egyház számára helyezte el, amiből az egyháznak joga van meríteni minden szüksége betöltésére.
Isten adta Jézusnak ezt a nevet, ami magában foglalja az Istenség teljességét, az örökkévalóság gazdagságát, és az Atya Isten szívének szeretetét, és ez a név nekünk adatott.
Jogunk van használni ezt a nevet ellenségeinkkel szemben.
Jogunk van használni ezt a nevet kéréseinkben.
Jogunk van használni ezt a nevet dicséreteinkben és imádásunkban.
Ez a név nekünk adatott!
Én hiszem,hogy ,Jézus Istensége a kereszténység próbaköve.
Ha sikerül efelől kétséget támasztani, a kereszténység elveszti szívét és hatékonyságát, halott vallássá válik.
Tagadhatatlan, hogy az Ő Istenségének(mint például jelen kérdésnél is) megkérdőjelezése már elkezdte éreztetni ellenhatását a társadalomra.
Ha Jézus nem isten, akkor Ő nem is Úr.
Ha Ő nem Úr, akkor nem avatkozhat erkölcsi életvitelünkbe.
Ha Ő nem Úr, akkor azok a törvények, amelyek az Ő tanításainak alapját képezték, elvesztették az erejüket.
Akkor a házasságot övező magasztos erkölcsi eszméknek sincs biztos alapja.
Én azt akarom hinni, hogy Ő a megtestesült Isten, hogy Ő megoldotta a bűn problémáját, hogy Ő meghalt az én bűneimért, és feltámadt az én megigazulásomért.
Én azt akarom hinni, hogy Ő ma ott ül Isten jobbján, mint az ember közbenjárója és szószólója.
Én azt akarom hinni, hogy amit Ő mondott a mennyről, az az igazság: „Az én Atyámnak házában sok lakóhely van; Elmegyek, hogy helyet készítsek néktek. És ha majd elmegyek, és helyet készítek néktek, ismét eljövök és magamhoz veszlek titeket; hogy ahol én vagyok, ti is ott legyetek.”
A kételkedés semmilyen garanciát nem ad a jövőmre nézve.
A civilizáció nemcsak hogy köréje épült fel, de Ő maga is beépült a civilizációba.
Ha leromboljuk az Ő személyiségét, az Ő rangját, az Ő helyét, akkor a civilizációnak is szét kell esnie. Az a bűnözési hullám és törvénytelenség, ami ma végigsöpör az egész országon, csupán mellékterméke annak a modernista felfogásnak, ami kétségbe vonja az Ő sérthetetlenségét.
„És nincsen senki másban üdvösség: mert nem is adatott emberek között az ég alatt más név, mely által kellene nékünk megtartatnunk.” (ApCsel. 4:12)
Ez az egyetlen név, amin keresztül a bűnös közelíthet a hatalmas Atya Istenhez. Ez az egyetlen név, ami meghallgatást ad számára, és ez az egyetlen név, ami felfedi számomra Jézus közbenjárói szolgálatát.
„Megkeresztelvén őket az Atyának, a Fiúnak és a Szent Szellemnek nevében.”
„Térjetek meg és keresztelkedjetek meg mindnyájan a Jézus Krisztusnak nevében, a bűnöknek eltörlésére és veszitek a Szent Szellem ajándékát.”
Nekünk nemcsak üdvösségünk van a név által, hanem a hívő bele is keresztelkedik a névbe.
„És akármit kértek majd az én nevemben, megcselekszem azt, hogy dicsőíttessék az Atya a Fiúban. Ha valamit kértek az én nevemben, én megcselekszem azt. Ha engem szerettek, az én parancsolataimat megtartsátok.” (Ján. 14:13–15)
„Mostanáig semmit sem kértetek az Atyától az én nevemben: kérjetek és megkapjátok, hogy a ti örömetek teljes legyen.” (Ján. 16:24)
Az ApCsel. 3:6-ban halljuk, amint Péter azt mondja: „Ezüstöm és aranyam nincsen nékem; hanem amim van, azt adom néked: a názáreti Jézus Krisztus nevében, kelj fel és járj!”
Az emberek belekeresztelkednek a névbe, az emberek imádkoznak a névben, és ebben a névben a bénák és magatehetetlenek felkelnek és járnak.
Az ApCsel. 16:18-ban látjuk, amint Pál apostol démont űz ki egy megszállott lányból; a lány megszabadul, és ez az eset alapjaiban rázza meg Efézus városát.
Milyen hatalmas erőt jelent ez a név ma is!
„Mert ahol ketten vagy hárman egybegyűlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük.” (Mát. 18:20)
A gyülekezet ezt megtanulta hajdan; amikor összejöttek, mindig ebben a névben jöttek össze.
Milyen különös ámulat szállhatott a tanítványok szívére, amikor tudatára ébredtek annak, hogy az ő kis összejöveteleik során ez a név a középpont, ami körül forog minden!
A Kolosse 3:17-ből megtanulták, hogy mindent ebben névben tegyenek.
Az Efezus 5:20 alapján megtanulták, hogy mindenkor, mindenért hálát adjanak ebben a névben.
Az I. Korinthus 6:11-ből megtudták, hogy Isten megmosta, megszentelte és megigazította őket ebben a névben.
A Zsidó 13:15 alapján megtanulták, hogy vallást tegyenek az Ő nevéről.
A Jakab 5:14-ből megtanulták, hogy megkenjék a betegeket az Úr nevében.
Az I. János 3:23-ból megtudták: „Ez pedig az Ő parancsolata, hogy higgyünk az Ő fiának, a Jézus Krisztusnak nevében, és szeressük egymást, amint megparancsolta nékünk.”
Az Immánuel jelentése — velünk az Isten. A velünk az Isten jelentése pedig — a megtestesült Isten.
És az Ige testté lett és lakozék miközöttünk — most pedig ennek a megtestesült Istennek a neve ragadja meg a figyelmünket.
„És gyűlöletesek lesztek az én nevemért.” (Mát. 10:22)
Jézus tudta, hogy milyen helyet foglal majd el az Ő neve az emberek között. Tudta, lesznek olyanok, akik annyira szeretik e nevet, hogy meghalnak érte; mások annyira gyűlölik majd, hogy még gyilkolnak is miatta — a bűnösök reszketnek, a szentek pedig örvendeznek e névtől.
„És az Ő nevében reménykednek majd a pogányok.” (Mát. 12:21)
Milyen igaz!:)
Ez a név magában hordozza a szeretetet, az életet, a világosságot, a szabadságot, az örömet.
„És aki egy ilyen kis gyermeket befogad az én nevemben, engem fogad be.” (Mát. 18:5)
A gyerekeknek, először az emberi történelem során, van egy barátjuk — a gyerekeket be lehet fogadni az Ő nevében.
És micsoda ítélet vár majd mindazokra, akik akárcsak egyet is sértettek vagy bántalmaztak ezen kicsinyek közül, akik Őbenne vagy az Ő nevében hittek!
Még folytassam?
Mennyi bizonyíték kell még nektek,hogy ráébredjetek mekkora hibát követtek el?
Jézus nevét az Atya akaratábol kaptuk!
Ez az Atya akarata,hogy imádjuk,hogy becsüljük,és szeressük.
Ne csak olvassátok azt a bibliát hanem tgyetek is eleget a szavainak.
Ennél jobban nem tudom hangsúlyozni,hogy mennyire fontos a NÉV amit kaptunk.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!