Hogyan értelmezitek ezt az igeszakaszt?

"Mert a bűn zsoldja a halál, az ajándék pedig, amelyet az Isten ad, örök élet Krisztus Jézus, a mi Urunk által." (Róma 6:23)

Itt a bűn büntetését, a halált szembeállítja Pál az élettel, az "örök élettel". Tehát ha itt a 'halál' nem a valóságos értelemben van, hanem szellemiben, akkor az örök élet is csak szemléltetés, nem pedig valóságos. Márpedig az igazság az, hogy mindkettő valóságos értelemben szerepel.

Ha Ádám nem vétkezik, örökké élhetett volna. A halál büntetés volt Isten parancsának a megszegéséért. Amikor gyermekek születtek, „a halál minden emberre átterjedt” (Róma 5:12). Láthatjuk hát, hogy „a bűn zsoldja a halál” (Róma 6:23). A Biblia továbbá kijelenti: „aki meghalt, azt felmentették a bűne alól” (Róma 6:7). Más szavakkal, az embereknek a haláluk után már nem kell fizetniük a bűneikért.

Tehát ha nem csak a szűkebb szövegkörnyezetet nézzük és vizsgáljuk meg alaposan, hanem a teljes Írást is, akkor ragyogóan látszik, hogy a 7-es versben nem csak szellemi halálról van szó, nem csak szemléltetés. Logikusan a valóságos halált is jelenti, hiszen ismerjük az 1Móz 2:17, és az Ezékiel 18:4-ben írottakat: "Íme, minden lélek az enyém. Ahogy az apa lelke, úgy a fiú lelke is az enyém. Amely lélek vétkezik, az hal meg."

Vagyis a SZÓ SZERINTI halál volt kezdettől fogva a bűnért járó büntetés, nem pedig a halhatatlanság - milyen morbid is ez így. Tehát nem valamiféle "halhatatlan" életforma a büntetés. A halhatatlanság csak "AJÁNDÉK, melyet Isten ad ...", nem pedig alanyi jogon járó természet!

A "szellemi" nem szemléltetés, hanem valóság. Isten is szellem, az ember is szellem, a Sátán is szellem. Az ember speciálisan olyan szellem, akinek van lelke, és a teste földből van, erre utal az Ádám név. Ez egyben az ember lényege is, ami megkülönbözteti őt minden más szellemi lénytől. A feltámadás során annyi történik, hogy a földi teste átalakul szellemivé, ami ugyanolyan valóságos, mint a mostani, csak jobb. Úgy is mondhatnám, hogy ami jó az emberi testben most megvan, az meg lesz a feltámadás után is, csak nagyságrendekkel jobb lesz, mint most.

A szellemi halál azt jelenti, hogy valaki Isten jelenlétén kívül tölti az örökkévalóságot, méghozzá olyan lények társaságában, akik szintén ki vannak zárva Isten jelenlététől. Ez egyáltalán nem szimbolikus.

Kedves Asperismus, de erröl így nem ír a Biblia seehol sem amit Te állítasz. Tudnál Biblia verseket kiírni a nézeted támogatására? Bocs kérdezö, gondolom a témához tartozik.

Mindenképpen, akik figyelmesen olvassuk a Bibliát, keressük az igazságot /ezt ugye itt akarjuk mindnyájan/ akkor észre kell hogy vegyük, hogy a halál NEM volt eredeti terv.

Sehol, valóban sehol nem olvassuk a Bibliában, hogy ha Adám engedelmes lett volna az Édenben, akkor is meghalt volna.

Nem, azt olvassuk, HA ESZEL a fa gyümölcséböl....MEGHALSZ

Hát ö evett, de ha nem evett volna?

Kedves Grkaty!

Ezt a kört már megjártuk párszor. Amikor idézek, azt rendszerint szimbolikusan szoktátok értelmezni, vagy figyelmen kívül hagyjátok. Például a Lukács 16-ban szereplő gazdag ember és Lázár történetét, vagy Jézus többször ismételt megállapításait: "ahol a férgük meg nem hal és tüzük ki nem alszik", vagy "ott lészen sírás és fogcsikorgatás". A leginkább épkézláb érvetek a Pokollal kapcsolatban az, hogy egy szerető Isten nem küldené a teremtményét az örök kárhozatra. Persze ez nem bibliai érv, hanem okoskodás. Ennél csak gyengébb érvekkel találkoztam. Isten az ítélet Istene is, nem csupán a szereteté, ráadásul nem Isten szándéka valósul meg a kárhozatban, hanem olyan szellemi szükségszerűség, ami alól még Isten sem talált kiutat.

Mondom, amit szintén nem fogsz szó szerint megtalálni, de attól még igaz, hogy a Sátán lázadása arra épült, hogy azt gondolta, hogy Isten megkötözhető a saját Beszéde által. Isten számára ugyanis olyan lenne szembe menni a saját Beszédével, mint a mi számunkra az, hogy egyik kezünkkel áthatoljunk a másik kezünkön: lehetetlen. És tudod, kis híján sikerült is a terv. Azon múlott, hogy amikor Jézus Krisztus átadta magát a Sátán királyságának, a Sátán eldobta minden józan eszét, mert elhitte, hogy győzött, és elfelejtett eltöprengeni azon, hogy vajon mi is jogosította fel őt arra, hogy rátegye a kezét az emberre, és hogy ez a jogosultsága fennáll-e Jézussal kapcsolatban. Ha leesett volna neki az, hogy Jézuson nem a saját bűnei vannak, hanem a mieink, valamint az, hogy a halál a bűn következménye, akkor nagy ívben kerülte volna Jézust, és esze ágában sem lett volna, hogy rátegye a kezét, hiszen így ő éppen olyan jogtalanságot követett el Jézussal szemben, amire hivatkozva ejtette fogságba Ádámot és leszármazottait. "Hanem Istennek titkon való bölcseségét szóljuk, azt az elrejtettet, melyet öröktől fogva elrendelt az Isten a mi dicsőségünkre; Melyet e világ fejedelmei közül senki sem ismert, mert ha megismerték volna, nem feszítették volna meg a dicsőség Urát" (1kor 2,7-8) Az e világ fejedelmei első sorban nem Pilátusra és Kaifásra utal, hanem arra a szellemi erőre, aki mögöttük volt, aki motiválta a döntésüket (Lásd Ef 6,12).

Legyen elég most annyi, hogy amennyiben a szellemi halál és a fizikai halál azonos lenne, akkor Ádámnak és Évának azon a napon kellett volna fizikailag meghalniuk, amikor ettek az almából, mert Isten ezt mondta: "amely napon eszel arról, bizony meghalsz". Isten igazat mondott. Azon a napon érte őket a szellemi halál, amikor ettek. Ádám mégis élt kilencszázharminc évet. Sőt a leszármazottak is hasonló életkorokat éltek meg egészen a vízözönig. Szellemileg azonban azonnal meghaltak a bűnbeeséskor, azonnal meglátták egymás meztelenségét, és egyből félni kezdtek Istentől. A fizikai halál után megmarad ugyanez a szellemi állapot: meztelenség, félelem. Isten örökkévaló szellemet lehelt Ádám orrába, és ugyanez a szellem van bennünk is. Ez a szellem örökké létezni fog. Ha Istennel együtt, ez maga az örök élet, ha Istentől elválasztva, ez maga az örök halál. A materialista ember hiszi azt, hogy a fizikai halál megsemmisülést jelent, ilyet azonban nem mond a Biblia, csak bizonyos szemüvegen keresztül. De ezen a szemüvegen olyan bevonat van, aminek az a neve, hogy nincs Pokol. Van, akinek olyan bevonatú szemüvege van, hogy nincs Isten. Másoknak olyan bevonatú szemüvegük van, hogy a homoszexualitás nem bűn. Végleg el kellene felejteni ezeket a szemüvegeket, különben soha nem érti meg az ember, hogy mi van megírva a Bibliában, és úgy éli végig a földi életét, hogy azt gondolja, érti a Bibliát, és csak az élete befejezése után szembesül a tévedésével, akkor azonban már késő.

Sziasztok!

Asperrimus!

"...akik Krisztuséi mennek a Mennybe, a többiek pedig előzetesben maradnak a Pokol démonaival együtt."

Akik Jézus Krisztust megölték, azok nem lehetnek "Krisztuséi", tehát értelmezésed szerint "előzetesben maradnak a Pokol démonaival együtt."

"Mivel gyűlölik Istent, gyűlölik a képmását is, ezért köpdösik, összetépik, elégetik. Újra és újra. Egyszer azonban majd rájuk is sor kerül. Egyáltalán nem fognak jobban járni."

Gondolom akik megölték Isten Fiát, azok Istent is gyűlölik és beleesnek a kategóriádba. Roppant érdekes, hogy a szektád izrael rajongása egyáltalán nem ezt a filozófiát mutatja, ugyanis nem lehet egyszerre valakinek a megtéréséért imádkozni, ugyanakkor kijelenteni, hogy "egyáltalán nem fognak jobban járni". Helyes megállapítás, hogy a vallásod az önellentmondás?

Akik szellemileg halottak azok nem fogják helyesen értelmezni a Bibliát,csak aszt hszik el amit tanítanak nekik.

Akiben Krisztus Szelleme van az Isten gyermeke.És ez kiveri a biztosítékot a vallásos embereknél.

Van pokol ,van menyország,van örök élet ,van örök kárhozat.Kedves olvasó te hol töltöd az örökkévalóságot?

Mi van a bűneiddel?