Miért utasítja el az ortodox egyház a Szűz Mária ill. a szentekről készült szobrokat?

Miért nem ismerik el a görögkeletiek a római püspököt pápának?

Mert az egyenetlenség szelleme és a pártoskodás szenvedélye elvakította őket. Mert politikai ambíciójuk nem engedte, hogy ők, Konstantinápoly népe, a birodalom fővárosának lakosai, a magát mindig kiválóbbnak képzelő Kelet Egyháza alárendeljék magukat a politikailag akkor már jelentéktelen Róma püspökének. Abban tévedtek, hogy azt hitték: az Egyház legfőbb kormányzata csak holmi politikai hatalmasságok függvénye lehet s a szelídség és alázat szelleme helyett a politikai versengés és nagyravágyás szelleméhez igazodtak.

Kezdettől fogva mutatkozott-e ez az ellentét Kelet és Nyugat között?

Bizonyos külsőségekben, pl. a szertartási életben igen, de hitben s egyházfegyelemben nem. A keletiek hosszú évszázadokon át maguk is elismerték a római püspök főségét. Már az első pápák egyike, Római Kelemen († 97 Kr. u.), teljes felsőbbségi tudattal rendelkezett a korinthusi hívekkel szemben; hasonlókép I. Viktor pápa a húsvét megülésének módját illető vitában. Az első egyetemes zsinaton is (325. Nicea) a pápa követei elnököltek s ezek - egy püspök s három egyszerű pap - első helyen írták alá a zsinati határozatokat, tehát az összes többi püspök előtt. A kalcedóni zsinaton (451) I. Leó pápa levelének felolvasása után a zsinati atyák, csaknem mind görögök s keletiek, felugráltak helyükről s így kiáltottak fel: "Leóban Péter beszélt!" s szót fogadtak a pápának.

Így maradt ez egészen a 9. századig, amikor a konstantinápolyi püspöki székbe a császári szeszély egy nagyravágyó világi hivatalnokot, a tehetséges, de teológiailag járatlan és lelkiismeretlen Photiust ültette, aki tisztán politikai szenvedélyeket vonultatott fel Róma ellen s kimondta az elszakadást. Az elszakadást akkor még visszacsinálták, de két évszázaddal utóbb egy hasonlóképp szenvedélyes és nagyravágyó konstantinápolyi püspök, Cerularis Mihály, újból szakadásba vitte Keletet.

Ez bizony nem Krisztus parancsának teljesítése, hanem az Egyháznak politikai szenvedélyekkel való beszennyezése volt. Attól kezdve pedig oly féktelen izgatás folyt Keleten Róma ellen, hogy egy rövid egyesülési kísérleten kívül (Flórenc, 1439.) a szakadás valósággal belegyökeresedett a keletiek lelkébe.

Ajánlott olvasmány:

[link] Nyugat és Kelet elszakadásának története

[link] A primátus és az orthodoxia

Az ortodoxok nem utasítják el a szentek szobrait, csak egyszerűen nincsenek szokásban a szentszobrok az ortodox templomokban.

A görögkatolikus az a katolikus egyház része, nagy tévedés keverni az ortodoxokkal.

[link]

"Egyébként azért is kérdezem, mert a wikipédián ugye sok dilettáns is ír pontosnak tűnő, de valójában pontatlan írásokat."

A magyar Wikipédia eléggé kezdetleges. Egyébként az idézett cikk nagy részét én írtam, de már passzív vagyok a Wikipédiában. Inkább külön írok, mert akkor nincs aki "belejavítson", hülyeségeket beírva.

"Azt, h Szűz Mária szeplőtlen fogantatását is tagadná az ortodox egyház, arról szintén nem hallottam, sőt, ez nem igaz"

Pedig igaz. Ez az egyik fő teológiai különbség az ortodoxia és a katolicizmus között. Nincs sok teológiai különbség, 4-5, de pont ez az egyik.

"Tudom, h a görögkatolikus ill. ortodox egyház nem utasítja el a szentképeket,egyik fő jellegzetessége az ikonok, ez egy hasonlat akart lenni, h úgy, olyan módon utsítja-e el a szobrokat az ortodox egyház, mint a PROTESTÁNSAK a szentképeket."

Nincs ortodox teológiai érv az szobrok ellen. Sőt a latin rítusú ortodox templomokban vannak szobrok. Viszont az ortodox templomok 99,9 %-a bizánci rítusú, s a bizánci rítusban nem szokás a szobor. De nincsenek elutasítva semmilyen módon.

Nagyon sokan keverik a rítust és a felekezetet. A kettőnek semmi köze egymáshoz. A katolikusok 97-98 %-a latin rítusú, de a maradék meg a többi rítushoz tartozik, ettől még katolikusok. Az ortodoxok egy nagyon kicsi része latin rítusú, attól még ortodoxok. Nem is beszélve a többi rítusról. Pl. van az örmény rítus, az ezt használó templomok 90 %-a ókeleti-ortodox-miafizita, 10 %

meg katolikus. Ugyanez atöbbi rítus esetében: alexandriai, nyugat-antiochiai, kelet-antiochiai. Ez a 6 FŐ rítus van a hagyományos keresztény felekezetekben.

"miből gondolod, h itt bárki is keveri"

Ja, bocs, az apróbetűs részt nem olvastam el...

A KÉRDÉSRE ADOTT VÁLASZ:

mivel eddig még arra senki sme válaszolt, igaz sok más fontos dolgot említettek...

azért utasítják el, és sokszor a görögkatolikusok is (csak ők nem olyan mereven, de sok görögkatolikust fel lehet bosszantani azzal, ha egy szobrot vagy egy nyugati szentképet becipelsz a templomukba) mert a keleti keresztények különösen is igyekeznek figyelni arra, hogy az ábrázoláson keresztül történő vallásos tisztelet ne forduljon bálványimádássá, ezért van ,hogy egy ikon bár érthető kit ábrázol, de egyáltalán nem reális ábrázolás, és az egész egy nagy szimbólumrendszer, azt remélik, így talán nem történnek olyan tévedések, hogy valaki magához az ábrázoláshoz fordul tisztelettel, és azt nem csupán mint eszközt használná.

A nyugati szentképen az ikonokkal ellentétben reális ábrázolások, igyekeznek olyanok lenni mint egy foto, a szobrból is az a jó, mintha csak egy kővé vált ember lenne, esetenként még be is festik, ez ugye méginkább hasonlít az ábrázolt személyhez, egy igazán jól emgalkotott szoborról azt is hihetnénk maga az ábrázolt személy, csak nem mozdul meg (pl a Piéta ilyen).

Az ortodoxok kifejezetten elvetik, a görögkatolikusok többsége pedig a fentett említet okokra hivatkozva nem tartja szerencsésnek a szobrokat és a nyugati szentképeket