Illendő dolog-é asszonynak fedetlen fővel imádni az Istent?

Asszony = férjezett nő, és nem "csupán" (bocsánat) nő.

Ha elolvassuk Pál levelét, láthatjuk, hogy a fő = a férje.

Egy férjezett asszonynak a férje mellett a helye. (Tekintsünk el most a szélsőséges házasságtól, ahol esetleg az agresszió a kapocs, és egyebektől)

Kicsit visszás, ha így szeretem az Istent, úgy szeretem az Istent, de sem alázat, sem szeretet nincs az iránt, aki az életének a másik fele. Pál a férj - Krisztus viszonyt hozta párhuzamba a férj feleség viszonnyal.

Valahogy ebből kell kiindulni, amikor ez a kérdést feszegetjük. Tehát tök mindegy, hogy mekkora a haja, és van e rajta sapka.

Lélekben és igazságban.... tehát nagyon fontos az igazságot megtalálni.

A sok "millió" ágazat, kinek van igaza?

Lélekben....tehát nem képek, szobrok segítségével.

Mindnyájan EGYEK vagyunk, ez megmagyarázza mit jelent az, hogy az Atya és a Fiú egy.

Krisztusban vagyunk egyek...ez is egységre vall.

A Bibliában nincs sehol sem egyetlen szó sem arról, hogy az asszonyoknak kötelezö befedni a fejüket, mikor imádják Istenüket.

A gyülekezeti tanításról van szó.

I Kor 11.1-16 lényege nem az, hogy a nő befedje a fejét, hanem, hogy tisztelje a férjét.

Ha befedi a fejét, de nem tiszteli a férjét, akkor ez csak külsőség, és képmutatás, ami bűn.

Ha pedig tiszteli a férjét, akkor az, Aki a szíveket vizsgálja, nem fogja agyoncsapni azért, mert fedetlen fővel imádkozik, vagy prófétál, mert Isten nem a külsőségek Istene.

Ha valaki pedig tiszteli a férjét, és hitből és engedelmességből befedi a fejét mikor imádkozik és prófétál, jól teszi.

csatlakozom Katyhez

csak akkor kell befedni a fejünket, ha férfi van jelen vagy olyan feladatot lát el az imádatban egy Nő amikor rendes esetben férfinek kellene eljárni de nincs jelen olyan képesitett férfi, vagy megkeresztelt férfi.

Még az esetleges félreértés elkerülése miatt

MIkor otthon imátkozunk és együtt a család, vagy jelen van valamelyik megkeresztelt keresztény férfi, akkor mindig a férfiak imátkoznak.

Ez természetes dolog, melyet mi nök szívesen respektálunk.

Tetszik is nekünk ez így. Ezzel nem vagyunk sem megalázva, tudjuk, hogy a Jehova elrendezésében minden jó és szép. :)

A férfit bízta meg Isten a vezetéssel, de nem az uralkodással. Öszintén, melyik nönek is tetszene egy gyenge akaratú, kötekedös, butuska férfi, aki gyermekmódra nem képes a családját szellemi és anyagi téren vezetni?

Amikor Pál apostol ezeket a rendelkezéseket írta, akkor társadalmilag bevett szokás volt, hogy a feleség "befedte a fejét", és ezzel jelzést adott a külvilág számára, hogy férjes asszony. A fej befedése azt jelentette, hogy a férjének a tekintélye alatt van. Hozzáteszem, hogy a hajadon is tekintély alatt volt (van), csak ő az apja tekintélye alatt. A hajadon lányok sem szaladgálhattak úgy, ahogy akartak, hanem az öltözködésükkel arról adtak jelzést, hogy az apjuk tekintélye alatt vannak, tehát feleségül vehetőek. Mivel a mai napon az urbanizált civilizációnkban egyáltalán nem jelent semmit, ha egy nő kendőt visel, mára elvesztette a jelentőségét. Ma legfeljebb a vallásossággal azonosítják a kendő viselését, nem pedig a férjezettséggel.

A jelenség ahhoz hasonló, ahogy például George Sand írónő korát megelőzve, már az 1830-as években szivarozott és nadrágot hordott a párizsi szalonokban. Mindenki értette, hogy ez mit jelent. Az írónő fellázadt a társadalmilag elfogadott normák ellen, és ezt fejezte ki az öltözködésével és modorával. Ma már semmit nem jelent, ha egy nő nadrágot hord és dohányzik, legalábbis társadalmi szempontból nem. Azaz ma már meglehetősen anakronisztikus lenne amellett kampányolni, hogy a férfiak hordjanak nadrágot, a nők pedig szoknyát. Ez azonban egyáltalán nem jelenti azt, hogy nem jobb az, amikor a különnemű emberek az öltözködésükkel is kifejezik a nemiségüket, és nem úgy néznek ki, mint a teletubbyk.

Más. Ami a férfiak és nők együtt imádkozását illeti, azt a Biblia nem szabályozza le, vagyis felesleges és káros terhet vesz a nyakába, aki ezen a területen a Biblia helyett dogmákat követ. Jézus azt mondta, "ha ketten közületek egy akaraton lesznek a földön minden dolog felől, amit csak kérnek, megadja nékik az én mennyei Atyám." (Mt 18,19) Az egy akaratnak fordított "szümphóneó", a "szün"(együtt) és a "phóneó"(hangot ad ki, szól, megszólal) szavakból képzett összetett szó, amit egyetért, összeillik, összhangban van vele, azonos véleményen van, megegyezik, megállapodik jelentéssel fordítanak. Arról azonban ne feledkezzünk meg, hogy ez nem csupán egy elvi egyetértés, összeillés, összhang, hanem olyan összhang, ami tényleges hangadással ki is van mondva mindkét fél részéről. És ugyan milyen alkalmasabb szövetségi forma létezik erre, mint a házasság, ami egy férfi és két nő között jöhet létre?

"Annak okáért elhagyja a férfiú atyját és anyját; és ragaszkodik feleségéhez, és lesznek ketten egy testté." (Mt 19,5)