Mért kell ennyi protestáns egyház?

"Én nagyon sajnálom, hogy a másik felekezetbe tartozó testvéreket - akik ugyanúgy keresztények - kritizáljátok, annak ellenére, hogy az ítélet Istenhez tartozik. Persze, a kisegyházak hívei hajlamosak "istent" játszani."

Ők csak a tanításokban tesznek különbséget - ahogy azt a bibliai példák mutatják - de nem ítélnek meg embereket, ami Istenre tartozik valóban. Ellenben milyen bibliai példa szerint, vagy milyen józan és logikus gondolat mentén állíthatod azt, hogy a különböző egyházak magukat kereszténynek tartó hívei, akik gyakran ellentétben állnak sokféle formában egymással, azok mind "keresztények"?

Ezt én biblikusan kérdezem. Mert ugyanis kellene lennie a Szentírásban arra utaló jelnek, hogy akiket ti liberális szellemben "keresztény testvéreteknek" hívtok más felekezetekben, azokat Isten is hasonlóképpen látja, mint ti. Csak azért kérdezem, mert az első sz.-ban tudjuk, hogy CSAK EGY egységes igaz egyház létezett. De ezzel a szellemmel szemben, amit ma látunk tőletek, a Biblia ELÍTÉLI az elhajlásokat, a szektásodást és a szakadásokat.

Milyen létjogosultsága van tehát a Biblia szerint ma az egymásnak ellenmondó, sőt gyakran a különböző nemzetiségű "hittestvérek" egymás ellen harcoló híveit "keresztény testvéreknek" nevezni??? Nem gondoljátok, hogy ez a bibliai szellem megcsúfolása? :-)

Szia!

A választ az egyháztörténelemben találod. Luther egy hittudós volt, aki jól ismerte a Szentírást, az átlagemberek azonban nem. A középkorban ugyanis az emberek nem férhettek hozzá a Bibliához, ez csak a hittudósok kiváltsága volt.

Amikor Luther lefordította nemzeti nyelvre a Szentírást, mások számára is hozzáférhetővé tette. A könyvnyomtatás megjelenésével szélesebb körben terjedt a Szentírás, és akik elolvashatták észrevették az óriási különbséget a katolikus egyház gyakorlata, és a Bibliában található tanítások közt. Sajnos az evangélikus egyház nem mindenben végezte el a reformációt. Ezért alakult ki a református (kálvini) vonal, majd a baptista vonal, akik felismerték a csecsemőkeresztség problémáját. Időrendben ezek után következtek az un. utóreformációs mozgalmak. Ilyenek a metodista, amely a megszentelődésre helyezi a hangsúlyt, az adventista, mely Krisztus visszajövetelére, a pünkösdista, amely a Szentlélek ajándékaira.

Üdv. Péter

Igen kedves Péter, ez egy korrekt áttekintése volt a nyilvánvaló okoknak. De mindez csak EMBERI válasz volt arra, amit a katolikus egyház elrontott, ezért nem is lett túl eredményes - bár kétségtelen, hogy az általad is említett pozitív hatást (és még más egyebeket is) valóban megköszönhetjük a reformációnak.

De az isteni igazságkeresés, azaz helyreállítás ezektől a változásoknál sokkal többet jelent, mert ezen, általad is említett felekezetek sok mindenben egységesen megmaradtak egy igencsak disszonáns úton. Nem véletlen, hiszen önmagában a szakadások nem jelentenek előrelépést, nem is véletlenül tiltja a Biblia az eredetitől való eltérést. Márpedig az megtörtént, tagadhatatlanul megtörtént, ugye?

Ezért mondtam én azt az előző válaszomban, hogy ma a bibliai szellem megcsúfolásának számít az a felfogás, hogy ezen sok-sok szakadár csoport egyaránt létjogosultságú Isten szemében - legalábbis általában. Hangsúlyozom: Isten szemében, mert nem a mi tisztünk ebben rendet tenni, mi ez miatt NEM ellenségeskedhetünk egymással, hiszen mindenki abban hisz, amiben akar, szabad akarata van. De más toleranciát gyakorolni és békében elfogadni a másik nézetét, ezzel együtt a bibliai példa alapján felhívni mások figyelmét az igazságra, tehát HIRDETNI a bibliai igazságot (ahogy azt az első sz.-i tanítványok és Jézus is tették), és megint más azt állítani, hogy ez a mai zűrzavar Isten elismerését élvezi!!!

E kettő álláspont között óriási a különbség. Mert míg az első verziót tudom bizonyítani a Szentírásból, addig az utóbbit NEM. :-)

Szia!

Nagyon szívesen. Szeretem az egyháztörténetet, órákat tudnék róla mesélni, ha bármi érdekel még kérdezz bátran!

Üdv. Péter