Tarthatom-e Istent a biológiai édesapám helyett az atyámnak?

Tarthatod.

Nem vagy a tulajdona.

Persze, de ha eléggé gyakorlatias vagy, akkor ezt a döntésedet a biológiai papádnak ne mondd.

Még könnyen arra az elhatározásra jutna, hogy ettől kezdve ő már nem etet-itat-ruház-iskoláz. A telódra sem ad ezután pénzt, az egyéb kiadásaidat sem fogja fedezni...

Hát, a Mikulást se tartják annak, pedig tőle még ajándékot is kapnak a gyerekek.

Isten pedig, hogy is mondjam, eltűnt mióta "csinálta a gyereket".

Szia!

Ezt a kérdést akár én is kiírhattam volna sok évvel ezelőtt!

Nekem az hozott változást az életembe, hogy felnőttként vettem fel a keresztséget és így a keresztapukám egy igazi példa számomra!

Azelőtt Istenre sem tudtam könnyen azt mondani, hogy Atya.

Sőt!

De amióta vannak keresztszüleim, egészen másként látom ezt a dolgot.

Azt mondhatom, hogy a keresztapukám az apukám is egyben.

Azóta használom ezt a szót: apa. De kizárólag akkor, amikor keresztapát szólítom!

Szervusz

Mivel Isten teremtette az első embert, és te az ő leszármazottja vagy, ezért is tarthatod Istent Atyádnak.

De függetlenül attól, mennyire nem törődik aaz apád veled, jár neki eegyfajta tisztelet, mert mégiscsak tőle kaptad az életet. Ézért légy tisztelettel uránta. Azt, hogy ő milyen, az az ő felelősége, és hidd el, ő sem kivétel az alól, hogy "ki mit vet, azt fogje le is aratni". De te mint gyermeke nem kaptál hatalmat arra, hogy ítélkezz fölötte. Rád is vonatkozik az az isteni alapelv, hogy: „Tiszteld apádat és anyádat”, ami az első parancs ígérettel: „hogy jól legyen dolgod, és hosszú ideig megmaradj a földön.”Efézus 6,2-3

Figyeld meg, itt nincsen szó arról, hogy megérdemli e a szülő. Ez a te feladatod, és felelőséged Isten előtt. Persze az apádé meg az lenne, : "És ti apák, ne ingereljétek föl gyermekeiteket, hanem továbbra is Jehova fegyelmezésében és az ő gondolkodásának zsinórmértéke szerint neveljétek őket." 4.v

De láthatod, hogy minden családtagnak megvan a maga feladatköre, és ha mindenki követi a rá vonatkozót, nem fordúlna elő az a helyzet, amelyről írtál. Mindig akkor van a baj, ha nekünk címzett Isteni utmutatást nem követjük. A te helyzeted is ezt bizonyítja.

Az én fizikai apám is kilépett az életemből 11 hónapos koromban. Úgyhogy elődordul(t) ez már elég sok embeerrel. Én hálával gondolok rá, mert élhetek. És ezt neki köszönhetem. A többi már rajtam, rajtad is múlik:-)