A hit felülírja a fizikai és biológiai tényeket is? Az érzelmekre is képes hatni?

A Bibliában az áll, hogy ha annyi hitünk lenne, mint egy mustármag, akkor azt mondanánk egy hegynek, hogy mozduljon meg, és az megmozdulna. Az átlagos, hétköznapi hívő embernek nincs ennyi hite, ezzel együtt igen, a hit KÉPES felülírni a fizikai és biológiai tényeket. Ezeket hívják csodáknak. Léteznek, de nagyon ritkák.

Mások szabad akaratát nem lehet hittel megmásítani. Ha pl. azt kéred az Úrtól, hogy XY szeressen beléd, az illető nem fog mintegy "varázsütésre" beléd szeretni. Úgy van, ahogy írtad: a külső körülmények formálhatók hithű ima által, de mások szabad akarata nem.

A fizikai fájdalom hithű imával megszüntethető, amennyiben az Úr akarata szerint való az, hogy megszűnjön.

Ha nem történik meg az, amit imában kérünk, nem arra kell gondolni, hogy nincs Isten, hanem hogy lehet, hogy az az adott dolog nem az Ő akarata szerint való.

Felülírja-e? Igen.vagy nem.A hittől függ.vagy nem.korrekt válasz ugye?:-) Pedig szerintem ez nagyjából ilyen dolog.

Bármiben lehet csalódni,viszont a hit nagyon fontos,hiszen ez viszi előre az embert,ez adja a méltóságát,tartását,reményét.Én azt mondom,aki rá meri bízni magát az életre,az hisz.Személyes tapasztalatom az,hogy a hit egyfajta nyugodt bölcsességet,tudást is kell,hogy tartalmazzon.ez azért kell,hogy azért ne vak hite legyen az embernek,mert az már átléphet hiszékenységbe,és ahhoz is kell,hogy ha csalódás ér,el tudjam viselni higgadtan.és egy fontos dolog még,hogy erőltetni nem szabad.fölösleges mondogatni,hogy "hiszek,hiszek,hiszek!" meg buzgón imádkozom,és akkor meglesz,ez nem így működik.El kell engednie az embernek magát,a lehetőségek csak így fognak igazán eljutni hozzá.

Igen, a hit felülírja a fizikai és a biológiai tényeket is, a dolog azonban nem ilyen egyszerű.

Létezik egy magasabb rendű természeti Törvény (Isten), ami azt hozza létre amit az ember kíván és elképzel magának, és hiszi, helyesebben tudja (anélkül, hogy bizonyítani lehetne), hogy kívánsága valóra válik. Ezennel világos, hogy itt a hit szó szoros konkrét értelméről van szó, tehát nem egy vallás vagy felekezet tanításáról.

Ez a magasabb rendű természeti Törvény (Isten) alkalomadtán felülír bármely más természeti törvényt, és egy ilyen alkalom egy értelmes lény mint az ember tökéletes utasítása. Az ember megismerheti ezt a Törvényt (Istent) és megtanulhatja, hogyan alkalmazhatja.

Ez a törvény a feltételek tökéletes betartása mellett mindig érvényesül, és semmiképpen sem ellenkezik a tudománnyal, de mivel az ember nem ismeri (Istent), nincs módjában szándékosan alkalmazni. Ez a Törvény máig majdnem kizárólag csak véletlenszerűen érvényesül. Gyakran történnek véletlenek, kevésbé szembetűnő események melyeket nem tudunk megmagyarázni, de ha egy ilyen esemény nagyon szembetűnő, akkor a hívő vallásos emberek csodáról, természet fölötti dologról vagy Isteni beavatkozásról beszélnek, míg a szkeptikusok kitalálnak mindent, csakhogy ne kelljen elismerni, hogy olyan dolog történt amit nem tudnak megmagyarázni. Ilyenkor ez a Törvény (Isten) érvényesült. Nem történt csoda, amit nem lehetne megmagyarázni, sem isteni beavatkozás, csak ez a Törvény (Isten) érvényesült. Isten ugyanis folyton jelen van mindenütt mint egy Vezérlő Alapelv mindenben.

Az ember megismerheti ezt a törvényt és megtanulhatja tudatosan alkalmazni. Názáreti Jézus ismerte ezt a törvényt és képes volt tudatosan alkalmazni. Tőle származik a mustármag, mint a hit jelképe. Szó szerint igaz az, hogy akár egy hegyet odébb tehetünk, ha van megfelelő hitünk. De hol van ma az ember, aki a hitével, mondjuk a Gellérthegyet akár egy centiméterrel is odébb tegye?

A hit az a feltétel, amelyet a legnehezebb betölteni, nem csekély gyermeteg hitre van szükség hogy megismerjük ezt a törvényt és megtanuljuk tudatosan alkalmazni. Nem azt kell hinnünk hogy Isten létezik, hanem azt hogy ez a Törvény (Isten), létre hozza azt amit kívánunk. Tudnunk kell azt, hogy Istennek semmi sem lehetetlen. Egy másik feltétel a határozottság, tudjuk pontosan mit kívánunk.

Van némi tapasztalatom is e Törvénnyel. Nagyon szembetűnő dolgok máig csak véletlenszerűen történtek velem, de vannak hétköznapi dolgok, melyek szinte önműködően úgy történnek, ahogy én kívánom. Nagyon sok függ a hangulattól, vagy helyesebben a lelki erőtől, mellyel a dolgokat közelítjük.

Egyik szembetűnő esemény egy jótékonysági rendezvényen történt velem: tombolajegyeket árultak, a főnyeremény egy jó-minőségű drága kerékpár volt, nekem nagyon megtetszett és valóban nagyon jól jött volna. Vettem egy tucat sorsjegyet, párom meg is jegyezte: „tudod, mennyi pénzt adtál most ki?” őszintén szólva csak annyit jegyeztem meg, hogy elég sok volt. „Ne törődj vele” válaszoltam, „azt a pénzt jó célra használjak, én meg úgyis megnyerem a főnyereményt.” Aznap este csengettek, a jótékonysági rendezvény szervezője állt előttem a kerékpárral és még három kisebb nyereménnyel. Még több ehhez hasonló eset történt velem, már volt úgy, hogy restelltem, hogy már megint én nyerem meg a főnyereményt.

A hétköznapi dolgokkal kapcsolatban efféle események gyakoribbak, annyira, hogy szinte önműködően végbe mennek, például ha olyan helyre megyek ahol nehéz parkolóhelyet találni, szükségem van rá és tudom hogy lesz hely, és valóban az úgy is van.

Megfigyeltem azt is, hogy e dolgok csak egy elfogulatlan, felhőtlen lelkiállapotban, egy jókedvű vidám hangulattal történnek. - Ezzel Jézus példabeszéde a talentumokról jutott eszembe: annak adnak akinek van.

Nyilván való, hogy e dolgok nem ellenkeznek a tudománnyal és hogy ehhez nem kell egy vallás híve, egy vagy más gyülekezet tagja lenni. Érdeklődés, figyelem, őszinteség és egy tucat gyermeteg hitre, felhőtlen lelkiállapotra, egyszerűségre van szükség. A fizikai fájdalom is megszüntethető a hittel, de a szenvedő nem rendelkezik megfelelő hittel, ha az úgy lenne, akkor nem lenne fájdalma.

Aztán van még egy dolog: a hit nem akarat, hanem a kegyelem dolga, szándékosan nem lehet hinni, de a hit megillethet bennünket ha befogadók vagyunk iránta. Ha olyan dolgot kívánunk amit csak nehezen tudunk elhinni, nincs esélyünk a sikerre, de ha érezzük hogy akár a legszilárdabb érvek vagy a józan ész ellenére úgy van, vagy lesz ahogy kívánjuk akkor az valóra válik. Ez ihlet melynek alkalmat adtunk, hogy melillethessen bennünket.

Tapasztalatot kértél, hát azt írok...

Igen, a hit felülír sok mindent, de csak a feltétlen hit. Az a bizonyos mustármagnyi hit... Amikor nincs benned kétely, hogy de biztos úgy van, nem lehet, hogy mégsem?!

Mert azért valljuk be, általában így hiszünk... ha valami történik, elkezdjük azonnal vizsgálgatni, hogy jó ez nekem, biztos, hogy Istentől való, biztos, hogy ezt kell tennem? (Valójában naponta elkövetjük az eredendő bűnt, mert a jó és a rossz tudásának akarunk birtokában lenni, önfejűen dönteni, mérlegelni, ahelyett, hogy teljes mértékben Istenre bíznánk a dolgot...)

Szóval tapasztalatok. Én is azt éreztem ki, hogy XY képes-e belémszeretni, kapcsolatba lépni, vagy a szabad akarata érvényesül. Nem állítom, hogy lehetetlen, én hallottam már olyanról, amikor valaki annyira vakon bízott Istenben, hogy feltétel nélkül elhitte, hogy az illetőt rendelte párjául és kapcsolat, házasság lett belőle. De ehhez tényleg mindkét félnek nagyon kellett hinni, és nem mérlegelni...

Nekem azonban más a tapasztalatom. Az "egyéb dolgok" lehetnek elég erősek ahhoz, hogy befolyásolják a döntésben, márpedig akkor ez így van jól. De miről is van szó ilyenkor? Az adott személyhez ragaszkodsz, belé kapaszkodsz és nem tudod elhinni, hogy Isten kínálhat neked mást is, olyat, ami jobb az eredeti elképzeléseidnél!

Nos, velem ez történt! Elfogadtam, hogy nem lehet minden úgy, ahogy én elképzeltem, Istenre bíztam a dolgot, és sokkal jobbat kaptam, mint amit vártam. :)

A fájdalom meg biztos megszüntethető hittel, de azért én szoktam bevenni fájdalomcsillapítót is, és a kettő együtt garantáltan működik. :)