Ti egyetértetek ezzel? :"Isten elöre tudta, hogy Adám és Éva bünbe fognak esni. "

Isten sok ószövetségi megnyilvánulásának nincs értelme, ha feltételezzük, hogy előre tudta a végkimenetelt. A világvége várásnak és Jehova tanúinak térítő munkájának sincs így értelme. Tehát azt kell feltételezni, hogy Isten nem tartja a kezében a szálakat, több lehetséges alternatíva is bekövetkezhet.

Érdekes, hogy ha igaznak feltételezzük a multiverzum elméletet, akkor minden lehetséges esemény meg is történik, és ha Isten ezt felülről figyeli, akkor egyszerre tanúja mindennek és az ellenkezőjének is. Létezhet Univerzum Isten előtt, ami menthetetlenül pusztulásra van ítélve, és lehet olyan, amiben nem történt meg a bűnbeesés, mi pedig valahol a kettő között lehetünk, vagy nem.

Ha isten mindent tud (márpedig ezzel is definiálják), akkor tudnia kellett, hogy mit fognak tenni.

Ez nem az eleve elrendelés tana, hanem isten alaptulajdonsága.

Én írtam, csak, hogy tiszta legyen.

Ha Isten nem tudta volna, hogy így lesz, akkor Jézust nem készítette volna el a megváltásra még a teremtés előtt, ugyanis nem lett volna szükség rá.

1pét.1.20.

Ha Isten nem lát előre, noha Ő teremtett mindent és tudja, hogy mi várható, minek mi a következménye, akkor nem is érdemes Istennek nevezni.

Isten nem egy idióta, hogy nem tudja, mit csinál.

Tegyük fel Ádám és Éva nem vétkezik. Jó. Akkor valamelyik leszármazottuk. Őket kivágják az édenből, Ádám meg Éva örökre ott marad? Közben az emberiség egy része hallhatatlan marad, a másik meg nem? Isten a földön az édenkertben más természeti állapotokat hagy, hogy lehetőség legyen a testi embernek örökké élnie, a föld másrészén meg nem?

Isten az egész földet megátkozta Ádám és Éva miatt.

Az eleve elrendelés nem arról szól, hogy Isten pár embert kiválasztott, hogy üdvözüljön és másokat nem, hanem arról, hogy akiket kiválasztott, azok hasonlóak legyenek Jézushoz.

Miért következik neked az, ha Isten mindenről tud, akkor ő a felelős mindenért, ami történik az emberrel???

Az, hogy Isten tudja, hogy minek mi lesz a következménye, nem jelenti azt, hogy ő eldöntötte, kivel mi fog történni. Ellent is lehet állni a kísértésnek.

Mégis valamiért elkészítette Jézust megváltóul,már az elején, nem gondolod?

(1Péter 1:20) "Igaz, ő előre ismert volt a világ megalapítása előtt, de csak az idők végén vált nyilvánvalóvá tiértetek"

Ez bizony nem azt mondja, hogy Jézus "előre el volt készítve" a megváltásra. Szó sincs róla. De kezdjük a kiírt kérdéssel. Isten valóban előre lát mindent ..., HA AKAR! :-) Nem volna mindenható, ha nem volna képes arra, hogy bizonyos dolgokat ne tudjon előre, hanem teljesen a szabad akarattal rendelkező teremtményeire bízza. Nem volna mindenható és végtelenül bölcs, ha feltétlen szüksége lenne arra, hogy minden pillanatban, mindent tudjon előre annak érdekében, hogy irányítása alatt tudjon tartani mindent a teremtett világban. Erre neki nincs szüksége.

Ádám és Éva esetben is ez a helyzet. Rájuk bízta a döntést. Nem véletlenül oktatta, figyelmeztette és kérlelte őket, mint egy szerető apa, hogy mit tegyenek és mire vigyázzanak az életben maradásuk érdekében.

De ez más bibliai történetből is kitűnik. Pl. Ábrahám és Izsák estében is így tett Isten a beszámoló szerint.

Péter apostol ezt írta Jézus Isten szándékában betöltött szerepéről: Jézus „előre ismert volt a világ megalapítása előtt, de csak az idők végén vált nyilvánvalóvá tiértetek” (1Péter 1:20). Vajon Jehova kezdettől fogva előre elhatározta, hogy Ádám és Éva bűnbe fog esni, és szükség lesz a Jézus Krisztus által biztosított váltságáldozatra? Nem. A „megalapítás” szó egy olyan görög kifejezés fordítása, amely betű szerint azt jelenti: ’magok elszórása’. Vajon sor került „magok elszórására”, vagyis emberi utódok fogantatására Ádám és Éva bűnbeesése előtt? Nem. Ádámnak és Évának csak azután születtek gyermekei, hogy engedetlenek lettek (1Mózes 4:1). Tehát Jehova a lázadást követően, de még azelőtt rendelte el előre a ’mag’ megjelenését, hogy Ádámnak és Évának utóda fogant volna. Jézus halála és feltámadása révén volt lehetőség a váltság szeretetteljes elrendezésére, így az örökölt bűn és Sátán minden erőfeszítése semmivé lesz téve (Máté 20:28; Héberek 2:14; 1János 3:8).

Olvasd el az ember tragédiája című művet. Zseniális, ha nincs kedved olvasni, yyoutubeon megtalálod egy animációs film formában az eredeti szöveggel.

Egyébként ez az elmélet arra született meg, hogy sokan megkérdőjeleztés Isten mindenhatóságát, hisz a "sátán" át tudta verni.

Én véleményem az, hogy jobb, ha nem feszegetjük ezt, mert ez a kijelentés, csak sújosbítja Isten erkölcstelenségét a teremtéstörténetben.

Ettől függetlenül miért ne lehetne? Hisz az embert arra teremtette, e szerint a logika szerint, hogy az magától azt cselekedje, amit ő akar. Képzeld el, hogy tudnál teremteni és az amit teremtesz mindig azt csinálja amit te akarsz. Mondjuk készítesz egy játékbábút. A bábú mindig azt teszi, amit te akarsz, azt mondja amit te akarsz mondani stb. Egy idő után viszont elgondolkodik az ember is, akárcsak Isten. Vajon akkor is ezt tenné az adott helyzetben, ha nem én mozgatnám? Nekem legalább is megfordult a fejemben kis koromban, amikor játszottam a játékkatonáimmal.

Isten megtehette, hogy szabad akaratot adott a teremtményének, én nem tudtam megtenni. Így most Isten kíváncsi, te ember miként cselekednél.

Ennyire egyszerű.

Anonymus

KZitus, én nem értek vele egyet. Szerintem a szabad akarat és az eleve elrendelés kizárják egymást. Az emberek akaratát megtapasztaltam, tudom hogy létezik. Szerintem ha van Isten, akkor nem tudja mindennek a végkimenetelét.

Ami Isten okolását illeti: Isten akkor sem lenne okolható a "rossz" dolgokért ha előre látná őket. Ha van szabad akarat, akkor az ember által okozott rosszért az ember a felelős, és nem Isten. Ez ilyen egyszerű. Nemrég küldtem be ezzel kapcsolatos kérdést, az okság elvét firtattam. Arra jutottam, hogy a dolgok okának megkeresése túlságosan emberi. A valóságban a dolgok közötti kapcsolat nem ok-okozat típusú, és főleg nem olyan hogy az egyik dolog oka a másiknak. Ha ez igaz (márpedig igaz, kísérletileg is bizonyított), akkor nincs értelme ok-okozaton alapuló következtetéseket használni a világ egyetemes okára vagy Istenre vonatkozólag. Az a feltételezés, miszerint a világon levő minden létezés végső külső oka Isten, a dolgok leegyszerűsítése; és se nem igaz se nem hamis. Ennyit lehet róla mondani.

A kérdésre a válasz: IGEN.

Isten tökéletesen jól tudta - már a teremtés előtt - hogy mit fog tenni Ádám és Éva.

Azt, hogy ebből mi következik, mindenki vonja le maga.

"Az eleve elrendelés nem arról szól, hogy Isten pár embert kiválasztott, hogy üdvözüljön és másokat nem, hanem arról, hogy akiket kiválasztott, azok hasonlóak legyenek Jézushoz."

Kedves megfelelő! Sajnos sokan hisznek még a predesztinációban, annak még a korai verziójában is. Az eleve elrendelés legfőbb protestáns védelmezője a XVI. században élt francia reformer, Kálvin János volt. Az ő meghatározása szerint az eleve elrendelésnek „Isten azon örök elhatározását nevezzük, amellyel önmagában elvégezte azt, hogy akarata szerint mi történjék minden egyes emberrel. Isten ugyanis nem egyforma állapotra teremt mindenkit, hanem némelyeket az örök életre, másokat pedig az örök kárhozatra rendelt már kezdettől fogva.” Kálvin még azt is állította, hogy „Isten az első ember bukását és ebben az utódok romlását nemcsak előre látta, hanem azt az ő akaratával el is rendelte”.

De az eleve elrendelést vagy végzetet tanító vallások tagjai közül nem mindenki hiszi ezt személy szerint. Némelyek az igazságnak megfelelően rámutatnak arra, hogy a vallásos írások beszélnek az ember szabad akaratáról. Valójában nagy vita támadt amiatt, hogy vajon az ember cselekedetei a szabad emberi választás következményei-e, vagy pedig eleve elrendelte őket Isten. Némelyek például úgy érvelnek, hogy az embernek szabadon kell döntenie és cselekednie, mivel Isten, aki igazságos, felelősnek tartja a cselekedeteiért, és az ember számadással tartozik neki. Mások pedig azt mondják, hogy Isten idézi elő az emberek cselekedeteit, de az ember ezeket valamilyen módon „magához ragadja”, és felelőssé válik értük. Általánosságban véve azonban sokan úgy tartják, hogy mindennapi életünkben minden eseményt, kisebbet is, nagyobbat is, Isten rendelt el.

A predesztinációnak viszont semmilyen változata nem bibliai tanítás. Sohasem egyes személyek "elrendeléséről" beszél a Biblia, csakis csoportokéról.

Ott van a Bibliában, csak el kellene olvasni. Amúgy éppen nem a predesztináció helyességével kapcsolatban írtam.

A Biblia valóban azt írja, hogy Isten eldöntötte, hogy a Fia képéhez legyünk hasonlóak.

Kikeressem neked?