Elmagyarázná nekem Jehova Tanúja?

Zitus!

A kicsiny nyáj, mindíg az volt, akik Isten hűségesen követték. Izrael népe hiába volt kiválasztva az egész,csak egy maradék volt hűséges. Jézus korában szintén kevesen követték Jézust, és a kereszténység korában is kevesen vannak a hűek, akik azt teszik, amit vár. Ez a kicsiny nyáj.

A két akol pedig a zsidókból lett keresztények és a nemzetekből lettek. Ezért is mondja Jézus, nem véletlenül, hogy egy nyáj lesz a végén és egy pásztor.

A két nyáj nem lesz különválasztva, mint hiszed, hanem éppen egy lesz.

A földi feltámadás a zsidóknak szól és szólt, a kereszténységnek a mennyei. Nincs szó másról a Bibliában, a kereszténység kizárólag szellemileg újjászületett emberek csoportja,nem beszél senki földi reménységüekről, se Pál, se Péter, se más.

A keresztény korok előtti emberekről mondja Jézus a zsidóknak, hogy: -Meglátják a mennyekben Ábrahámot, Izsákot, Jákobot, magukat meg kirekesztve onnan.

A nagy sokaság is szellemileg újjászületett hívőkből áll és a mennyben szolgálnak Istennek:

jel.7.13 Ekkor megszólalt egy a vének közül, és megkérdezte tőlem: "Kik ezek a fehér ruhába öltözöttek, és honnan jöttek?" 14 Ezt mondtam nekik: "Uram, te tudod". Mire ő így válaszolt: "Ezek azok, akik a nagy nyomorúságból jöttek, és megmosták ruhájukat, és megfehérítették a Bárány vérében.15 Ezért vannak az Isten trónusa előtt, és szolgálják őt éjjel és nappal az ő templomában, és a trónuson ülő velük lakik.16 Nem éheznek és nem szomjaznak többé, sem a nap nem tűz rájuk, sem semmi más hőség,17 mert a Bárány, aki középen a trónusnál van, legelteti őket, elvezeti őket az élet vizének forrásaihoz, és az Isten letöröl szemükről minden könnyet."

Kedves Mariann

Jézus, amikor a földön volt, akkor két útról beszélt, az egyik az örök életbe, a másik a pusztulásba vezet. Tehát ma, minden ember, vagy ezen, vagy azon az úton található. De ez nem jeleenti azt, hogy aki az örök élethez vezető úton található, az garantáltan ott is marad. Hiszen csak az részesül megmentésben(túlélésben), aki MINDVÉGIG álhatatos marad az igazságban, és fordítva. Lehet, hogy valaki ma a széles úton megy, de az Istenről szerzett pontos ismeret arra indítja, hogy elhagyja a széles utat és a keskenyre menjen át. Ez általában teljes életszemléletváltást jelent. Akik ezt megteszik, nos azok "számítanak földi reménységgel bíró embereknek".

Mariann sokat segítene önnek, a megértésben, ha megkeresné választ arra, miért hívják Isten népét ma is Jehova Tanúinak.

Nem mi választottuk ezt a nevet magunknak:-) Csak csatlakozhatunk hozzá:-)

Kedves megfelelő:-)

Miért vágysz a menybe? :-)

Zsoltárok 115:16

" Az egek Jehova egei, De a földet az emberek fiainak adta."

Zsoltárok 37:9, 10,29

Mert a gonosztevők kivágatnak,

De akik Jehovában reménykednek, öröklik a földet

Egy kis idő még, és nincs többé gonosz,

Nézed a helyét, és nincsen sehol.

Az igazságosak öröklik a földet,

És örökké rajta lakoznak.

Kedves Kérdező! A konkrét kérdésre már válaszoltak előttem, de megfelelő válasza mást állít, így reagálnék rá.

"A kicsiny nyáj, mindíg az volt, akik Isten hűségesen követték. Izrael népe hiába volt kiválasztva az egész,csak egy maradék volt hűséges. Jézus korában szintén kevesen követték Jézust, és a kereszténység korában is kevesen vannak a hűek, akik azt teszik, amit vár. Ez a kicsiny nyáj."

Ez több szempontból sem logikus. Először is, attól, hogy voltak a zsidók és a keresztények között is hűtlenek, még mind a keresztény kor előtti zsidók, mind a keresztény gyülekezet egy KONKRÉT és egységes csoportot alkottak, Isten látható földi szervezetét. A Biblia ószövetségi része, és Jézus sem tett különbséget ezen csoportokon belül a hűségesek és a nem hűségesek külön csoportjai között oly módon, hogy a hűségeseket "kicsiny nyájnak" nevezték. Jézus beszélt ugyan a "széles út/keskeny út" szembeállításáról, de azt alaposan meg is magyarázza. Ámde amiről itt szó van, teljesen más szövegösszefüggésben állnak, teljesen más szóhasználattal.

Már KZitus beszélt a Lukács 12:32 verséről, ahol Jézus azon tanítványait, akik az égbe mennek, „kicsiny nyájnak” nevezte. Tehát nem az összes nyájból való "hűségesek kicsiny nyájáról" van szó, hanem azt írja a Biblia, hogy a "kicsiny nyáj" tagjai égi reménységűek! Nem mindegy.

A másik logikai probléma pedig az, hogy a Jelenésekben említett 144.000 főt mindenképpen szó szerint kell értenünk, mivel szembe van állítva a "nagy sokasággal", akiket így szó szerint "kicsiny nyájnak" lehet nevezni, nem is beszélve arról, hogy nyilvánvalóan ugyanarról a csoportról van szó, amelyről Jézus korábban "kicsiny nyájként" beszélt. Tehát a "nagy sokaság" nem lehet ugyanaz a csoport, de végül mégis "egy nyáj lesznek egy pásztorral". Ebben semmi ellentmondás nincs, hiszen minden hűséges reménysége hasonló, Jézus, Isten Királyságának a kinevezett királya fog uralkodni a földi örök életben reménykedők felett is, csak egyebek mellett a helyszín és a feladat nem ugyanaz.

"A földi feltámadás a zsidóknak szól és szólt, a kereszténységnek a mennyei."

Na, ez a különválasztás nincs benne a bibliában. A Keresztény Görög Iratokban ugyanis ugyanúgy szerepel a földi reménységű örök élet, pl. a Máté 5:5-ben. Nincs is rá semmi indok, semmiképpen sem lenne igazságos, a Biblia szellemével ellentétes lenne, ha Isten a földi élet reménységét csak a zsidóknak adná, ezért nem is tanítja ezt a Szentírás. Nem, közülük éppúgy kerülhetnek ki égi reménységgel hűségesek.

"A nagy sokaság is szellemileg újjászületett hívőkből áll és a mennyben szolgálnak Istennek"

Honnan tudjuk, hogy „a trón előtt . . . álltak” kifejezés nem azt jelenti, hogy a nagy sokaság az égben van? Emellett számos egyértelmű bizonyíték szól. Például az itt „előtt” szóval fordított görög kifejezés (e‧nó′pion) szó szerint azt jelenti, hogy ’a színe előtt’, és gyakran használják ezt olyan emberekkel kapcsolatban, akik Jehova „előtt”, illetve a „színe előtt” vannak (1Timóteusz 5:21; 2Timóteusz 2:14; Róma 14:22; Galácia 1:20). Egy alkalommal, amikor az izraeliták a pusztában voltak, Mózes így szólt Áronhoz: „Mondd Izrael fiai egész közösségének: »Járuljatok Jehova elé, mert meghallotta zúgolódásotokat!«” (2Mózes 16:9). Az izraelitáknak nem kellett az égbe menniük ahhoz, hogy Jehova elé álljanak. (Vesd össze: 3Mózes 24:8.) Ott a pusztában Jehova tekintete előtt voltak, és a figyelme rájuk irányult.

Továbbá ezt olvassuk: „Amikor az Emberfia megérkezik dicsőségében . . . eléje gyűjtik az összes nemzetet”. Amikor ez a prófécia beteljesedik, nem lesz az égben az egész emberiség. Azok, akik „elmennek az örök levágatásra”, nyilván nem lesznek az égben (Máté 25:31–33, 41, 46). Ehelyett az emberiség itt a földön van Jézus tekintete előtt, ő pedig a figyelmét a megítélésükre fordítja. Ehhez hasonlóan a nagy sokaság abban az értelemben áll „a trón előtt és a Bárány előtt”, hogy Jehova és az ő Királya, Krisztus Jézus tekintete előtt van, és kedvező ítéletben részesül.

A leírás szerint a 24 vén és a 144 000 felkent csoportja Jehova ’trónja körül’ és az égi „Sion-hegyen” áll (Jelenések 4:4; 14:1). A nagy sokaság nem papi osztály, és nem kerül ebbe a felmagasztalt helyzetbe. Igaz, a Jelenések 7:15 később úgy írja le őket, mint akik Istent szolgálják a „templomában”. Ez a templom azonban nem a belső szentélyre, a szentek szentjére utal. Inkább Isten szellemi templomának a földi udvaráról van itt szó. A görög na‧osz′ szó, amelyet itt ’templomnak’ fordítanak, gyakran arra a tágabb értelemben vett teljes építményre utal, amelyet Jehova imádatára emeltek. Ez napjainkban egy szellemi építmény, amely mind az eget, mind a földet magában foglalja. (Vesd össze: Máté 26:61; 27:5, 39, 40; Márk 15:29, 30; János 2:19–21.)

Tehát ma nem egy szó szerinti templomról van szó, mint az ókori zsidó templom esetében.

Jézus követőire egészen más vonatkozik:

Mt 5.3 "Boldogok a lelki szegények, mert övék a mennyek országa.

8 Boldogok a tiszta szívűek, mert ők meglátják az Istent.

9 Boldogok, akik békét teremtenek, mert ők Isten fiainak neveztetnek.

10 Boldogok, akiket az igazságért üldöznek, mert övék a mennyek országa.

11 Boldogok vagytok, ha énmiattam gyaláznak és üldöznek titeket, és mindenféle rosszat hazudnak rólatok.

12 Örüljetek és ujjongjatok, mert jutalmatok bőséges a mennyekben,

Miért vágyok a mennybe? Talán, mert többet nyújt, mint a földi élet:-)

Ja, a zsoltárok egy állapotot ír le, hogy Isten a Földet adta, csak az embereknek, máson nem uralkodhatnak, viszont, hogy állandóan lakni fognak örökre a Földön, az természetes, mert Isten újjá teremti a Földet, és az üdvözültek éppúgy lehetnek itt is, mint bárhol máshol véleményem szerint. Nem lesznek helyhez kötve.

1kor.3.21 Azért senki ne dicsekedjék emberekkel, mert minden a tietek;22 akár Pál, akár Apollós, akár Kéfás, akár a világ, akár az élet, akár a halál, akár a jelenvalók, akár az eljövendők: minden a tietek.

1kor.2.9 Hanem hirdetjük, amint meg van írva: "Amit szem nem látott, fül nem hallott, és ember szíve meg sem sejtett", azt készítette el az Isten az őt szeretőknek.

Kedves megfelelő! Ha kihagyod az 5-ös verset és más helyeket, ahol a földi reménységről tanít a Biblia, akkor könnyű bebizonyítani, amit akarsz.

Az 1Korinthus 3:18–23 pedig kihangsúlyozza annak szükségességét, hogy mint Vezetőre, Jézus Krisztusra kell tekinteni, és el kell ismerni, hogy a gyülekezetben tapasztalható növekedésért minden dicsőség egyedül Istent illeti. Az apostolok és a többi vének egyszerűen csak szolgái a gyülekezetnek. Senkit nem kell felmagasztalni, valamint nekik maguknak sem kell arra törekedniük, hogy tekintélyt szerezzenek maguknak vagy előtérbe helyezzék magukat.

"Senki ne vezesse tévútra magát: ha valaki közületek azt gondolja, hogy ő bölcs ebben a világrendszerben, váljon bolonddá, hogy bölccsé legyen. Mert e világ bölcsessége bolondság az Isten előtt; mert meg van írva: „A saját ravaszságukban fogja meg a bölcseket.” És ismét: „Jehova tudja, hogy a bölcsek okoskodásai hiábavalók.” Ezért senki se dicsekedjen emberekkel; mert minden a tiétek: akár Pál, akár Apollós, akár Kéfás, akár a világ, akár élet, akár halál, akár jelenvalók, akár eljövendők, minden a tiétek; ti pedig Krisztuséi vagytok, Krisztus pedig Istené."

Semmi olyasmi nincs ebben a szövegben, amit te mesterségesen bele akarsz magyarázni.

(Róma 8:38, 39) "Mert meg vagyok győződve róla, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem kormányzatok, sem jelenvalók, sem eljövendők, sem hatalmak, sem magasság, sem mélység, sem semmi más a teremtésből nem lesz képes elválasztani minket az Isten szeretetétől, amely Krisztus Jézusban, a mi Urunkban van."

Azért hagytam ki a többit, mert az éppen a fordítottjáról szól és nem lehet, hogy valakinek ezt, a másiknak azt mondja. Az idézett versek nyilván Jézus követőinek szólnak, a többi, meg a zsidóknak. Az ószövetségben soha nem tett ígéretet Isten arra, hogy a zsidók, ha megtartják a parancsolatait, akkor mennyei életük lesz, hanem arról beszél, hogy feltámasztja őket és beviszi őket Izrael földjére, hol olyan hosszú életük lesz, mint a fáké, vagyis a végső időben, mikor Jézus 1000 évig fog uralkodni, visszaáll az eredeti rend a világban, mikor majdnem 1000 évig éltek az emberek.

Hol látsz te bármi utalást arra, hogy Jézus vagy bárki 2 féle reménységről beszél a követőinek?

Az a ti elméletetek, semmi több.

Hol ismer a Biblia olyat, hogy nem újjászületett hívő keresztény valaki?

Jer.31.31-33. szerint világos. Vannak a zsidók, meg a szellemileg újjászületett emberek, a másik szövetség. Aki nincs szellemileg újjászületve, az nem keresztény, és akinek a szelleme nem tesz bizonyságot róla, hogy ő Jézusé és nem is Úrvacsorázik ezért, az sem keresztény, csak utánozza a kereszténységet, amit az szellemileg vezetve, természetesen csinál.

A kereszténységen belül pedig nyilván nem tudtok külömbséget tenni, hogy ki keresztény és ki nem, mert egy kalap alá veszitek az egészet.

És mi van azzal, aki megtapasztalt valamit azokból, ami a szellemileg felkent keresztényeknek megadatott, és mégsem engedelmeskedik Istennek, hogy valóban megtérjen és mindent átadjon neki?

"Azért hagytam ki a többit, mert az éppen a fordítottjáról szól és nem lehet, hogy valakinek ezt, a másiknak azt mondja. Az idézett versek nyilván Jézus követőinek szólnak, a többi, meg a zsidóknak."

Csak különböző reménységről szólnak, s ugyanannak a hallgatóságnak mondta Jézus a Hegyi Beszédében, nem különválasztva a zsidókat a nemzetektől. Ez a gondolat az Írásokkal ellentétes, mint mondtam ("nincs sem zsidó, sem görög ...").

"Az ószövetségben soha nem tett ígéretet Isten arra, hogy a zsidók, ha megtartják a parancsolatait, akkor mennyei életük lesz"

Csakhogy a Héber Iratokat felváltotta egy új szövetség, melynek már a zsidók, mint nemzet nem részei, csak mint személyek lehettek tagjai. Mint egyének, sokan részei lettek már az első sz.-ban is ennek az új szövetségnek és ugyanolyan "örökösökké" váltak "Isten Fiaiként", mint minden szellemmel felkent tanítvány, akik égi elhívásúak voltak.

Tehát a Biblia egyértelműen beszél arról, hogy sok zsidóból lett keresztény kerülhet az égbe a Krisztussal "társkirállyá".

"Hol látsz te bármi utalást arra, hogy Jézus vagy bárki 2 féle reménységről beszél a követőinek?

Az a ti elméletetek, semmi több."

A Biblia eredeti tanítása csak a földi feltámadásra vonatkozott (Héber Iratok), magad is elismerted a zsidókkal kapcsolatban. Jézus feltámadása volt a "zsenge", vagyis az első, aki halhatatlan örök éltre támadt fel, és az égi reménységűeknek szintén ez a jutalmuk lesz. De a Biblia sehol sem tette semmissé a földi paradicsomi örök élet reményét, sőt! Logikus, hogy az megmaradt később is, de erről ír is a Biblia.

Jehova Tanúi komoly Bibliatanulmányozás eredményeképpen azt vallják, hogy kétféle reménység van a keresztény Szentiratok alapján: a halhatatlan mennyei élet ajándéka, viszonylag kevesek számára, és a földi örök élet, jóval nagyobb tömegek számára. A Krisztussal való királykénti uralkodás mennyei reménysége kivételes „kegyelem” vagy ’ki nem érdemelt kedvesség’ a 144 ezer ’kiszemelt’ vagy „kiválasztott” számára. Közülük az elsők az apostolok és Krisztus első tanítványai voltak (Luk 12:32; Róma 5:17; 8:33; Jel 5:9, 10; 7:1–4; 14:1–4). Azt is tudjuk, hogy e keresztényekből, akik a Krisztus jelenléte idején még életben maradnak, jelenleg csak egy töredék vagy „maradék” él a földön (1Thess 4:14–17; Jel 12:17).

Ádám és Éva számára elérhető eredeti reménység a földi reménység volt. Ha Jehova Isten egyeduralma mellett kitartottak volna és nem törekedtek volna függetlenségre erkölcsi téren, mindez az övék lehetett volna (Lásd Mózes első könyve 1—3. fejezetét). Az ember „természeténél fogva földi” (1Kor 15:47, Jeruzsálemi Biblia). Természetesen kívánságai és vágyai is földiek. „Jehováé a menny, de a földet az ember fiainak adta.” (Zsolt 115:16) A Biblia azt is félreérthetetlenül kijelenti, hogy Jehova ‘nem hiába teremtette a földet, hanem azért alkotta, hogy lakjanak rajta az emberek!’ (És 45:18). A földi örök élet reménysége paradicsomi körülmények között így tehát írás szerinti, ugyanakkor természetes is. Semmi szégyellni való nincs benne.

Mivel a szellemi izraeliták (a 144.000) „Ábrahám magva” vagy „Ábrahám igazi leszármazottai” és „a neki adott ígéret igazi örökösei” (Gal 3:26–29, Philips), így helyénvaló tisztázni, mi volt az Ábrahámnak szóló ígéret. Ezt olvassuk: „A te magod által bizony áldásban részesül a föld minden nemzete” (1Móz 22:16–18). Dániel próféta szintén beszélt olyan „népekről, nemzeti csoportokról és nyelvekről”, akik felett az „ember Fia”, Jézus Krisztus gyakorol majd „királyi hatalmat és uralmat” a „mennyből”. De ebben segítségére lesznek a „választottak” is, akiket Dániel a „Legfelségesebb szentjeinek” nevez (Dán 7:13, 14, 27 lábjegyzet; 2Tim 2:10).

Az első keresztények elég jól ismerték azokat a jövendöléseket, amelyek két csoportról: a ‘magról’ és a „nemzetekről”, a „szentekről” és a „nemzeti csoportokról” szóltak. Pál apostol, miután beszélt azokról, akik mennyei megdicsőülésük után Krisztus társörökösei lesznek, ennek alátámasztásául elmondja, hogy az egész ‘teremtett’ emberi világ „sóvárogva várja, hogy megszabaduljon” a romlottság és a bűn uralmától, hogy elnyerje Isten fiainak dicsőséges szabadságát” (Róma 8:15–21). János apostol viszont azokhoz intézve sorait, akik hozzá hasonlóan a mennyei reménység várományosai, azt mondja, hogy Krisztus „engesztelő áldozat a mi bűneinkért (vagyis a „választottak” bűneiért), sőt nem csupán a mieinkért, hanem az egész világ bűneiért is (1Ján 2:2; 3:1, 3).

Amikor János e sorokat írta, igen valószínű, hogy már megkapta a Kinyilatkoztatást (lásd a Jelenések könyvét), amelyben a 144 ezer szellemi izraelita „elpecsételése” után látott egy ‘megszámlálhatatlan nagy sokaságot előjönni minden nemzetből, törzsből, népből és nyelvből’. Ezekről azt olvassuk, hogy túlélik a „nagy nyomorúságot”, és Jézus Krisztus, a „Bárány” az élő vizek kútforrásához vezeti majd őket (Jel 7:4–17). Természetesen ugyanebben a kinyilatkoztatásban János mintegy látomásban látta a krisztusi ezeréves uralmat is. Itt szintén két csoportról történik említés: azokról, akik „részt vesznek az első feltámadásban”, s akik „királyokként fognak uralkodni”, valamint az „emberiségről”, akik elnyerik Isten áldását, és akik „az ő népe lesznek (Jel 20:1—21:8).